Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak. Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Kelemen Farkas INAKTÍV
növénymágus offline RPG hsz: 388 Összes hsz: 533
|
Írta: 2016. október 31. 01:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=632070#post632070][b]Kelemen Farkas - 2016.10.31. 01:36[/b][/url] - Hééé, nem szaladunk - szól rá a kutyusra, akinek még meglehetősen sok nevelésre lesz szüksége az elkövetkező időben, tekintve, hogy még alig néhány hónapos, és hiába a póráz, összevissza rohangálni igyekszik körülötte. Rövidebbre is fogja a messziről kiszúrható vörös pórázt, majd úgy dönt, lehajol a kis szőrmókhoz, hogy megsimogassa. A menhelyen már elsőre kiszúrta, bármilyen kis loncsos is volt akkor. Még éppen csak bekerült, úgy szedték össze az utcáról, és csupa kosz meg sár volt, hogy csak az orra látszott ki belőle, meg az az okos szeme, amivel ellenállhatatlanul bámult rá akkor is, csakúgy, mint most. Azóta persze átesett egy alapos fürdetésen, az is kiderült, hogy gyönyörű világos, dús szőre van, és iszonyúan aranyos. Imád fel-alá rohangálni a lakásban, és néha alig venni észre, ha befészkeli magát a nappali padlóját borító vastag szőnyegbe. Csak a nevelése lesz még hosszas, főként, hogy ő is most tanulja, hogyan is kell nevelni egy ilyen négylábút. Még szerencse, hogy a bogolyfalvi menhelyen, ahová pár hete teljesen véletlenül betévedt és összeakadt ezzel a kis drágasággal, még tanácsot is kaphat elméletileg azt illetően, hogy mihez is kezdjen a kutyussal. Néhány alapvető dolgot tud, de azért nem mindent, és látszik, hogy Ribizli az első állat, akivel ennyire közeli kapcsolatba került, hogy a gazdájának nevezhesse magát. Megvakargatja még a kutyus kobakját, mire Ribizli lelkesen összenyalja a kezét, és addig is, amíg talál egy zsebkendőt kabátja zsebében, hogy megtörölje a kezét, új kedvence valami érdekeset fedez fel. Úgy tűnik, egy emberre vetett szemet, bármi legyen is az ok, és pórázát rángatva indul meg felé, hogy aztán meg is próbáljon felmászni barátságosan az illető lábszárára. - Ribizli, nem csinálunk ilyet. Hagyd már abba - igyekszik visszaparancsolni szőrmókját, nem éppen sok sikerrel. - Elnézést - fordul végül a fiúhoz egy sóhaj kíséretében, úgy döntve, hogy az a legegyszerűbb megoldás a jelen helyzetre, ha felveszi a kutyát a földről, és tűri, ahogy tekergőzik a karjában.
|
|
|
|
Kelemen Farkas INAKTÍV
növénymágus offline RPG hsz: 388 Összes hsz: 533
|
Írta: 2016. november 4. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=634391#post634391][b]Kelemen Farkas - 2016.11.04. 19:35[/b][/url] Ribizli még határozottan neveletlen, ezt mutatja az is, hogy letámadja a mellettük elsiető ismeretlent. Megpróbálja lebeszélni arról, hogy ezt művelje, óvatosan még a pórázt is megrángatja, hogy azért ne bántsa az állatot, de mégis csak érzékeltesse vele, hogy jó lenne, ha békén hagyná a másikat. Egyáltalán hogy kell ezt egy kutyának elmagyarázni? Sokat kell még neki is tanulnia róluk, az már biztos. Nem esik ettől kétségbe ugyan, úgy dönt, hogy ha másképp nem megy, hát ölbe veszi újonnan szerzett kedvencét, akkor mégsem állhatja útját senkinek sem. Közben azért a pöttöm négylábú áldozata is lehajol, hogy lefejtse magáról a barátságos állatot, mire kísérletét azzal honorálja az állat, hogy lelkesen összenyalogatja a kezét. Tényleg az lesz a legjobb, ha felveszi. Ribizlinek nem tetszik maradéktalanul, hogy eltűnik lába alól a talaj, tekergőzik is a karjában rendesen, és mi sem természetesebb, mint összenyálazni a kabátja ujját. - Ismételten elnézést, még nagyon neveletlen - szabadkozik, megsimogatva azért közben fél kézzel a kutyus világos szőrét, aki azóta már lelkesen falja, fogaival nyúzva a nyakában lógó kötött sálat. Megpróbálja ugyan kihúzni fogai közül, de a panaszos nyüsszentés hallatán inkább hagyja, hadd rágja tovább a sálat, ha már attól boldog ebben a percben. Addig sem a kabátja úszik a nyálban, és végül is egy kis bűbájjal majd csak helyrehozza a sálat is. - Hogy mondja? Minek a szimptómája? - pislog meglehetősen értetlenül, kérdőn, szemöldökét ráncolva a másikra, amikor olyan megjegyzéseket kap, hogy akár az idegen szavak szótárát is idézhetné a másik. Halvány elképzelése sincs, miről beszél, azt leszámítva, hogy a kutya szőre borzas, de hát melyik kutyáé nem az leszámítva a rövid szőrű fajtákét, amit teljes képtelenség összeborzolni. Ribizlinek azért szép dús és hosszabbacska szőre van, ami már egy simogatástól is éppen olyan kusza lesz, mint az ő haja. Határozottan van bennük valami közös. - Ez a diszplázia... ez mégis micsoda? Valami súlyos? - kérdezi. Teljességgel hülyének érzi most magát, hogy még nem igazán jártas a témában, pedig igyekszik utánanézni mindennek azért, hogy Ribizlinek tényleg jó legyen, hiszen mégiscsak belopta magát a szívébe.
|
|
|
|