Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=707344#post707344][b]Adam Kensington - 2017.11.04. 22:42[/b][/url]

Az emberek többsége soha nem jut el odáig, hogy azokkal foglalkozzon és azoknak segítsen, akik tényleg számítanak, és főleg, hogy képes legyen magát valóban mások elé helyezni. Már ami azt illeti, hogy ne akarjon megfelelni és ne valamilyen vélt kötelességből lehessen rá számítani. Hajlamosak tévesen az ilyen illetőket gorombának, maguknak valónak bélyegezni. Pedig ők egyszerűen csak mérlegelnek és döntést hoznak. Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni azoknak, akiknek tudunk. Csak azt mondom, ezt ne a magunk és a számunkra fontosak kárára tegyük.
- Ezzel már előrébb jársz, mint sokan - közlöm azzal kapcsolatban, hogy ő legalább már azt tudja, mit nem akar. Nagy dolog. Nem sokan mondhatjá ezt el magukról. Minden esetre szeretném, ha nem rágná magát ezen. Annak aztán semmi értelme.
- Na igen - értek egyet a felvetésével a választás nehézségét illetően. Ez tényleg olyasmi, amit én sem tudtam felfogni soha. Túl sok minden van a világban, és gyakorta elvárják az emberektől, hogy válasszanak ki mindebből egy elenyésző részt és annak szenteljék az életüket. Azokat pedig, akik ennek nem hajtanak fejet és hajlamosak mindenhez érteni, kikiáltják polihisztornak. Holott számomra ez tűnik egy sokkal valóságosabb és jogosabb hozzáállásnak. Amit a társadalom látszólag elvár, az olyan, mintha kapnál egy házat, aminek csak egyetlen szobájában élnél, annak is csak a sarkában. Örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=708238#post708238][b]Adam Kensington - 2017.11.14. 22:01[/b][/url]

Azt majd én tudom, van-e jobb dolgom ennél. Különben persze biztos lenne, de nem vagyok az a fajta, aki valahol van és közben meg az jár a fejében, hogy máshol kéne lennie. Ha máshol akarnék lenni, máshol lennék. Ez ennyire egyszerű. Nekem igen. A halandóknál ez azért bonyolultabb. Az ő életük kötöttebb. Náluk több a muszáj. Már mennyiségre. Nekem egy fő muszájom van, ez pedig a nappalok átvészelése. Ez viszont -valljuk be- nem apróság. De legalább csak egy valami.
- Az a legkevesebb - értek egyet a jutalmat illetően.
- Gyere, megnézzük, mit tehetünk... - bökök a fejemmel, megerősítve szavaimat. Közben pedig már emelkedek is fel a padról. Tudom, hogy a kis navinés nem úgy értette, hogy tőlem várna csokitortát a teljesítményéért, én viszont szeretnék valamivel kedveskedni neki. Ugyan nem vagyok biztos benne, hogy ilyen esti órán lehet-e még bármilyen tortát kapni. Főleg, hogy szerintem a cukrászda már nincsen nyitva. De a Pillangóvarázsban vagy a Máguscsárdában azért tehetünk egy próbát. Zsebre vágom kezem és már indulok is. Anna utánam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=731813#post731813][b]Adam Kensington - 2018.08.12. 22:47[/b][/url]

Eszterházy Diána
éjjel | egy fánál | x


Bagolykövesek. Hol a házam ajtaján kopogtatnak fényes nappal, hol beszökik hozzám a macskájuk, hol a sikátorban akarják kirabolni őket... Mindenütt ott vannak, a legváratlanabb helyzetekbe keverednek és -ami a lényeg- ezekbe a helyzetekbe igazából általában ők sodorják saját magukat. Imádnak olyan helyeken lenni, ahol nem kéne lenniük és imádnak olyan dolgokat tenni, amiket nem kéne tenniük. Ennek ellenére már viszonylag rég volt szerencsém ilyesféle különleges esetekhez, amelyek gyakoriságuk miatt már-már hétköznapivá váltak számomra. Halhatatlan életem részeivé. Szóval már csaknem hiányoznak. Mikor éppen a Kins&Kensbe tartok az elcsendesülő utcán, még fogalmam sincs róla, hogy újra részesülhetek az élményben.
Zsebre tett kézzel, ráérősen szedem légies, bakancsba burkolt lépteimet, amikor felfigyelek az elhaló segítségkérésre. Nem nekem szánják, ám akinek szánják, az rá sem hederít. Részemről még viszonylag távol vagyok a helyszíntől, csak éles érzékeimnek köszönhetem, hogy tanúja vagyok a jelenetnek. Egy-két percen belül azonban elérkezem a fához, amely segítséget kért. Persze, hamar kiderül, nem pont a fa volt az, hanem annak újdonsült, piros hajú lakója. Megállok és felnézek a lombban akadt lányra. Nemrég az erdőben volt már szerencsém valakihez, aki egyenesen fennakadt egy ágon, a kabátjánál fogva. Ehhez képest a rellonos még elég kényelmes helyzetben van. Ami nehezít az egészen, hogy meglehetősen részeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735585#post735585][b]Adam Kensington - 2018.09.30. 21:33[/b][/url]

Viszonzom az üdvözletet egy halvány biccentéssel, aztán hallgatom a hozzám intézett kérést, amely dicséretesen összeszedett a rellonos állapotához képest. Ezt teszi az emberrel egy szorult helyzet. Vagy éppen egy fennakadt.
- Felmehetek érted és lehozhatlak, vagy elengeded magad és elkaplak - vázolom neki rögvest két megoldásomat is, mindezt szokásos, egyenletes hangomon. Előbbi bonyolultabb, utóbbi viszont érthető módon elég merésznek hathat. Viszont az erdőbeli bajbajutottammal ezt a verziót választottuk és teljesen jól bevált. Egy meglehetősen romantikusnak tetsző jelenethez vezetett, ahogy a karjaimban vittem el a helyszínről. Különben persze azt is lehetne, hogy mondjuk kidöntöm a fát, viszont az aztán főleg drasztikus lenne és még inkább veszélyes.
- Varázsolni nem tudok - rázom meg a fejem, hozzátéve ezt a kis adalék információt, mielőtt még azzal a nagyszerű ötlettel állna elő, hogy hívjam segítségül mágikus erőmet és lebegtessem le őt egy jól irányzott igével. Ilyesmivel nem szolgálhatok. Bár nincs abban a helyzetben, hogy nagyon válogasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735804#post735804][b]Adam Kensington - 2018.10.02. 00:50[/b][/url]

Tisztában vagyok vele, hogy ha a másik fél nincs olyan ismeretek birtokában, mint az én ki- és milétem, akkor nehezen tudja elképzelni azt, hogy nem fog súlyos következményekkel járni egy esetleges karjaimban landolás. Nem mondhatni, hogy törékenynek hatok, viszont inkább illik rám a nyakigláb jelző, semmint az izomkolosszus. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy olyasvalaki, akinek ennyi alkohol van a szervezetében, nem fogja igazán túlgondolni a dolgokat, ha választania kell. Márpedig sokkal könnyebb neki csak szépen elengedni magát és legurulni az ágról, ami különben úgyis bármelyik pillanatban bekövetkezhet a véletlen műveként is, ahogy azt a mellékelt ábra tökéletesen mutatja.
Bólintok csupán, kihúzva kezeimet a zsebemből és komótosan a fa alá sétálva. Pislogok felfelé az eltökélt lányra, mintha csak a csillagokat fürkészném. Háromra pedig az ősz első tanújeleinek egyikeként hull alá a fáról az a bizonyos számolni képes, vörös levél, igen jó kezekbe kerülve. Hűs, de jó kezekbe. Meg se ingok, ahogy ölembe pottyan. Csak kicsit eresztek karjaimon, lekövetve esését, hogy ne szilárd, mozdulatlan közegnek csapódjon, hanem meglegyen a kellő rugózás, mint valami mentőhálónál. Tartom őt addig, amíg realizálja, hogy megérkezett. Aztán elkezdem leengedni a földre, figyelve azért rá, hogy vajon képes-e talpon maradni. Aki csimpaszkodni tud, attól még nem biztos, hogy állni is.