Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=731711#post731711][b]Eszterházy Diána - 2018.08.10. 15:14[/b][/url]

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=731813#post731813][b]Adam Kensington - 2018.08.12. 22:47[/b][/url]

Eszterházy Diána
éjjel | egy fánál | x


Bagolykövesek. Hol a házam ajtaján kopogtatnak fényes nappal, hol beszökik hozzám a macskájuk, hol a sikátorban akarják kirabolni őket... Mindenütt ott vannak, a legváratlanabb helyzetekbe keverednek és -ami a lényeg- ezekbe a helyzetekbe igazából általában ők sodorják saját magukat. Imádnak olyan helyeken lenni, ahol nem kéne lenniük és imádnak olyan dolgokat tenni, amiket nem kéne tenniük. Ennek ellenére már viszonylag rég volt szerencsém ilyesféle különleges esetekhez, amelyek gyakoriságuk miatt már-már hétköznapivá váltak számomra. Halhatatlan életem részeivé. Szóval már csaknem hiányoznak. Mikor éppen a Kins&Kensbe tartok az elcsendesülő utcán, még fogalmam sincs róla, hogy újra részesülhetek az élményben.
Zsebre tett kézzel, ráérősen szedem légies, bakancsba burkolt lépteimet, amikor felfigyelek az elhaló segítségkérésre. Nem nekem szánják, ám akinek szánják, az rá sem hederít. Részemről még viszonylag távol vagyok a helyszíntől, csak éles érzékeimnek köszönhetem, hogy tanúja vagyok a jelenetnek. Egy-két percen belül azonban elérkezem a fához, amely segítséget kért. Persze, hamar kiderül, nem pont a fa volt az, hanem annak újdonsült, piros hajú lakója. Megállok és felnézek a lombban akadt lányra. Nemrég az erdőben volt már szerencsém valakihez, aki egyenesen fennakadt egy ágon, a kabátjánál fogva. Ehhez képest a rellonos még elég kényelmes helyzetben van. Ami nehezít az egészen, hogy meglehetősen részeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735525#post735525][b]Eszterházy Diána - 2018.09.30. 16:56[/b][/url]

Az első lejutási kísérletet akkor hivatalosan is teljesen sikertelennek ítélhetjük, de hát mit tegyen, lehet ő sem állna meg amúgy valakinek, aki a feje fölül leszól egy fáról, hogy pszt, figyu, segíts már. Kezd viszont eléggé zsibbadni a lába ebben a pózban. Komolyan, nem hiszi el, hogy boszorkány létére tökre fennakadt egy fán! Egy feltámadó bosszús szellő megrezegteti a fa lombjának leveleit, majd ahogy jön, úgy el is múlik. Sóhajtva ül le arra a vastag ágra, amin leledzik, egyik lábát egyik oldalon lógatja le, a másikat meg a másikon, mintha seprűn ülne. Legalább az egyensúlyérzékével nincs baj. A megfontolt döntéseinek nem létével viszont annál inkább. Ilyen későn nem is mászkálnak már annyira sokan az utcán, ki tudja, mikor fog valaki erre keveredni.
VAGY DE!
Úristen egy ember!! (Mármint nem az, de ezt Diána pillanatnyilag nem tudja megállapítani. Amúgy sem biztos, hogy meg tudná azonnal.)
- Hali.. izé. Jó estét(?) - Még csak az kéne, hogy ez az esélye azért ússzon el, mert udvariatlan volt.
- Tudna segíteni lejönni innen? Elég hülyén hangzik meg minden, tudom, de azt hiszem itt ragadtam.
Legalább annyi felelősségtudat amúgy van benne még így erősen becsípve is, hogy ne próbálkozzon varázslással alkoholos befolyásoltság alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735585#post735585][b]Adam Kensington - 2018.09.30. 21:33[/b][/url]

Viszonzom az üdvözletet egy halvány biccentéssel, aztán hallgatom a hozzám intézett kérést, amely dicséretesen összeszedett a rellonos állapotához képest. Ezt teszi az emberrel egy szorult helyzet. Vagy éppen egy fennakadt.
- Felmehetek érted és lehozhatlak, vagy elengeded magad és elkaplak - vázolom neki rögvest két megoldásomat is, mindezt szokásos, egyenletes hangomon. Előbbi bonyolultabb, utóbbi viszont érthető módon elég merésznek hathat. Viszont az erdőbeli bajbajutottammal ezt a verziót választottuk és teljesen jól bevált. Egy meglehetősen romantikusnak tetsző jelenethez vezetett, ahogy a karjaimban vittem el a helyszínről. Különben persze azt is lehetne, hogy mondjuk kidöntöm a fát, viszont az aztán főleg drasztikus lenne és még inkább veszélyes.
- Varázsolni nem tudok - rázom meg a fejem, hozzátéve ezt a kis adalék információt, mielőtt még azzal a nagyszerű ötlettel állna elő, hogy hívjam segítségül mágikus erőmet és lebegtessem le őt egy jól irányzott igével. Ilyesmivel nem szolgálhatok. Bár nincs abban a helyzetben, hogy nagyon válogasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735782#post735782][b]Eszterházy Diána - 2018.10.01. 22:06[/b][/url]

- Nyehe, az tök jó, mert én sem - kuncog fel jókedvűen és gyengén megcsapkodja a faágat, amin "lóg". A mozdulatsornak hála egy pillanatra elveszti az egyensúlyát, a reflexei viszont csodával határos módon megmentik, és mint valami vörösre festett koala, mind a négy végtagjával rákulcsolódik támaszára, mielőtt még oldalra dőlve lepottyanna.
- Hoppá. Huh. - Ezt megúszta. Lepislog új társaságára, fontolóra véve az általa felkínált lehetőségeket. Nem úgy néz ki a férfi ebből a szögből, mint akit nem lapít össze, ha ráugrik.
- Egyszer valaki azzal viccelődött, hogy majd akkor kapok Kiválót bájitaltanból, ha rellonosok hullnak az égből. Boldog karácsonyt és bájitaltankiválót nekem.
Egyébként is hajlik arra, hogy leugorjon, mert az előbbi verzió, mely szerint felmásznak érte, elég szenvedősnek és bonyolultnak tűnik, amihez az ő koordinációjára is szükség lenne végül. Ami nincs sok jelen pillanatban.
- Háromra le fogok gurulni innen, és kapj el, jó? Egy.. kettő..
Tulajdonképpen nagyon könnyelmű döntés ez az egész, simán lehet, hogy nem kapják el vagy nem fogják elbírni és mindketten összetörik magukat, meg mindig is mondták, hogy ne álljon szóba idegenekkel este, mert...
- Három!
... mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735804#post735804][b]Adam Kensington - 2018.10.02. 00:50[/b][/url]

Tisztában vagyok vele, hogy ha a másik fél nincs olyan ismeretek birtokában, mint az én ki- és milétem, akkor nehezen tudja elképzelni azt, hogy nem fog súlyos következményekkel járni egy esetleges karjaimban landolás. Nem mondhatni, hogy törékenynek hatok, viszont inkább illik rám a nyakigláb jelző, semmint az izomkolosszus. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy olyasvalaki, akinek ennyi alkohol van a szervezetében, nem fogja igazán túlgondolni a dolgokat, ha választania kell. Márpedig sokkal könnyebb neki csak szépen elengedni magát és legurulni az ágról, ami különben úgyis bármelyik pillanatban bekövetkezhet a véletlen műveként is, ahogy azt a mellékelt ábra tökéletesen mutatja.
Bólintok csupán, kihúzva kezeimet a zsebemből és komótosan a fa alá sétálva. Pislogok felfelé az eltökélt lányra, mintha csak a csillagokat fürkészném. Háromra pedig az ősz első tanújeleinek egyikeként hull alá a fáról az a bizonyos számolni képes, vörös levél, igen jó kezekbe kerülve. Hűs, de jó kezekbe. Meg se ingok, ahogy ölembe pottyan. Csak kicsit eresztek karjaimon, lekövetve esését, hogy ne szilárd, mozdulatlan közegnek csapódjon, hanem meglegyen a kellő rugózás, mint valami mentőhálónál. Tartom őt addig, amíg realizálja, hogy megérkezett. Aztán elkezdem leengedni a földre, figyelve azért rá, hogy vajon képes-e talpon maradni. Aki csimpaszkodni tud, attól még nem biztos, hogy állni is.