Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

December.
Sikeresen beköltöztem abba a társasházba, ahol ezelőtt is laktam, az utolsó diákéveim alatt. Ráadásul ez a lakás Az a lakás volt. Ez az enyém volt! Milyen kedvesek, őrizetlenül és üresen meghagyták nekem. Még a falfirkák is ott voltak, amiket nehezebb pillanataim alatt rajzoltam zsírkrétával. Rendesen el voltam érzékenyülve, miközben átfestettem az egészet. Azóta sokban különbözök a régi énemtől. Bár komolyabb nem lettem szerintem. Komorabb? Az egy kicsit.
- Olyan hideg vaaaaaan - nyekeregtem, míg kint bandukoltam az utcán, ami nem mellesleg tele volt élettel. Sparklet sem akartam magára hagyni, hiszen már nem tud Himével játszani, így a hátizsákomba beledugva a hátamon cipeltem. Azon morfondíroztam séta közben, hogy csak sétáljak vagy be is üljek valahova? A pyromágiának köszönhetően még inkább nem bírom a hideget, mint egyébként, lehet nem lesz butaság beülni egyhamar kávéra vagy lélekerősítő italra a pubba. Legalább azokat is lecsekkolom és... remélem találkozok valakivel. Hátha Lanetta egyszer beugrik és a LalaSese duó megint hozza a formáját. Merlinre, de öregnek érzem magam!
- Azt hiszem... erre lesz a színháááááááá.... - egy sikollyal zártam a mondatom, hiszen amúgy is magamba szoktam beszélni, kinek kell partner hozzá? Így izgibb. És a fura alakok se jönnek oda hozzám. Visszatérve a sikolyra. Igen. Elestem. Nem is kicsit. Ha tudni akarod, ráléptem egy jéggé fagyott pocsolyára és olyat borultam, hogy még részegen se estem ekkorát. Még.
- Hogy a dementorok főznének vacsorát a lelkedből, ha már idefagytál - morgolódtam, hátsómat fájlalva s ekkor ugrott be Sparkle a táskámba. Egy halk baszkiiiiiiiiiiii hagyta el ajaim, míg megfordulva megsasoltam a sárkánytigrist. Az természetesen szúrós szemekkel nézett vissza rám, szerintem nem tetszett neki a kis botlásom, de nem tűnt úgy, mintha baja esett volna.
- Szeretleeeeek - sziszegtem kellemetlen mosollyal a pofimon, majd megkíséreltem felállni, de előtte négykézláb igyekeztem elkúszni egy nem jeges helyre, ahol már magabiztosan összekaparhatom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839792#post839792][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.05. 13:45[/b][/url]

December.
Sikeresen beköltöztem abba a társasházba, ahol ezelőtt is laktam, az utolsó diákéveim alatt. Ráadásul ez a lakás Az a lakás volt. Ez az enyém volt! Milyen kedvesek, őrizetlenül és üresen meghagyták nekem. Még a falfirkák is ott voltak, amiket nehezebb pillanataim alatt rajzoltam zsírkrétával. Rendesen el voltam érzékenyülve, miközben átfestettem az egészet. Azóta sokban különbözök a régi énemtől. Bár komolyabb nem lettem szerintem. Komorabb? Az egy kicsit.
- Olyan hideg vaaaaaan - nyekeregtem, míg kint bandukoltam az utcán, ami nem mellesleg tele volt élettel. Sparklet sem akartam magára hagyni, hiszen már nem tud Himével játszani, így a hátizsákomba beledugva a hátamon cipeltem. Azon morfondíroztam séta közben, hogy csak sétáljak vagy be is üljek valahova? A pyromágiának köszönhetően még inkább nem bírom a hideget, mint egyébként, lehet nem lesz butaság beülni egyhamar kávéra vagy lélekerősítő italra a pubba. Legalább azokat is lecsekkolom és... remélem találkozok valakivel. Hátha Lanetta egyszer beugrik és a LalaSese duó megint hozza a formáját. Merlinre, de öregnek érzem magam!
- Azt hiszem... erre lesz a színháááááááá.... - egy sikollyal zártam a mondatom, hiszen amúgy is magamba szoktam beszélni, kinek kell partner hozzá? Így izgibb. És a fura alakok se jönnek oda hozzám. Visszatérve a sikolyra. Igen. Elestem. Nem is kicsit. Ha tudni akarod, ráléptem egy jéggé fagyott pocsolyára és olyat borultam, hogy még részegen se estem ekkorát. Még.
- Hogy a dementorok főznének vacsorát a lelkedből, ha már idefagytál - morgolódtam, hátsómat fájlalva s ekkor ugrott be Sparkle a táskámba. Egy halk baszkiiiiiiiiiiii hagyta el ajaim, míg megfordulva megsasoltam a sárkánytigrist. Az természetesen szúrós szemekkel nézett vissza rám, szerintem nem tetszett neki a kis botlásom, de nem tűnt úgy, mintha baja esett volna.
- Szeretleeeeek - sziszegtem kellemetlen mosollyal a pofimon, majd megkíséreltem felállni, de előtte négykézláb igyekeztem elkúszni egy nem jeges helyre, ahol már magabiztosan összekaparhatom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839797#post839797][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.05. 18:11[/b][/url]

Gusztustalan idő van, és mindenki undorítóan boldog, mert közeledik a karácsony. Payne is vérszemet kapott, ami nem lenne probléma, mert ő egy ember, de most, hogy Lorin is visszajött, az már kettő. Micsoda matek! Tehát két embertől kell hallgatnom, hogy mennyire jó lesz az ünnepekkor összeülni a faszom tudja hányan, majd együtt díszítünk fát és miegymás. Mondtam nekik, hogy felesleges, mert van egy Cortezünk, de kitartottak amellett, hogy ugyan, ő biztosan nem bántaná. Nos, én szóltam, szóval okosan visszavonulót fújtam, és hagytam, hogy tervezzenek. Egy idő után már nem is hallottam, amit beszélnek, csak mosolyogva néztem őket.
Az idill hamar elmúlt, amikor beközölték, hogy a savanyú képem elveszi az ő tervező kedvüket is, szóval inkább menjek és tegyem hasznossá magam. Bevásárolni. Érted? Elküldtek bevásárolni, mint valami apukát. Morogva, káromkodva, de végül csak megmozdultam, mert ember legyen a talpán, aki ellent mer mondani két Brightmore-nak. Bátor dolog lenne - és egyenlő egy halálos ítélettel. Na, ezeknek köszönhetően nézem végig, ahogy az ismerős alak mászik négykézláb a földön a jég folttól egyre távolabb. Megtorpanok előtte, mikor Cortez ugrik le a vállamról, hogy megkörnyékezze a… sárkánytigrist. Mi? Sárkánytigris, balfasz, kétszínű haj, magában beszél.
- Ha nem te vagy az, akire gondolok, akkor ez nagyon kellemetlen lesz - biggyesztem ajkaim közé cigarettámat, aminek vége azonnal izzani kezd. Csípőmet döntöm jobbra, ahogy lesandítok a szerencsecsomagra. Merlinre mondom, ha tényleg ő az, akkor lehetségesen elkezdem bírni a karácsonyt. Lorin visszajött, és ha ő… ő, akkor ennél jobb nem lehet. Szusszanva nyújtom ki neki jobb kezemet, hogy felsegítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839801#post839801][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.05. 19:17[/b][/url]

Vágod Vilmát a Scooby Doo meséből? Na, megvan a jelenet, amikor a csaj elhagyja a szemüvegét? Profi vagy. Na, ahhoz hasonló mozgáskultúrával igyekeztem kifelé a csapdából, melyet a természet csak az én kedvemért helyezett oda, hogy tudjam már, hol a helyem.
Már csak egy kicsi kellett, ahhoz, hogy biztosan kijussak. Pedig nem olyan baromi nagy volt az a szar csak... én is a messzebbik oldala fele indultam el, nehogy már túl könnyű legyen.
Már csak pár centiméter választotta el a kezeimet a biztonságot nyújtó, nem csúszós járdától, mire egy férfihang ütötte meg a fülem. Na, most ez vagy egy olyan valaki volt, akit ismerek és jött tiszteletét tenni a formáját hozó gyökérnek vagy pedig azok habzó szájú idióták egyike, akik már attól begerjednek, ha egy nőstény összezuhan.
Nyomást, ficánkolást éreztem a hátamnál, ami hirtelen megszűnt. Sparkle elhagyta a fedélzetet. Persze, hagyj te is magamra! Hálátlan! Az már persze nem jutott el az agyamig, hogy a kisasszony épp ismerkedni készült egy fajtársával.
Hátsómat végül visszatoltam és leültem, hogy magabiztosan megmaradjak és láthassam az érkezőt, anélkül, hogy megöngyilkoljam magam.
Felpillantva elkaptam a tekintetét. Mindnekire számítottam, csak Rá nem. Mármint sose volt vele bajom, sőt nagyon bírtam, de sose mertem odamenni hozzá. Szóval csak távolról figyeltem.
- Ha én vagyok én, te meg te akkor az kellemes? - válaszotlam neki, ahogy csak egy igazi Bolond Kalapos tenné. Elvigyorodva kihasználtam a segítőkezet, így ki tudtam lépni ebből a béklyóból, amely engem visszafogott. Igazából fel is melegíthettem volna és felállok, de akkor meg vizes leszek! Inkább akkor a lila térdek és fájó segg.
- Denis - mosolyogva mondtam ki nevét, ez tényleg ő volt. Az arca, a tartása, hangja... Semmi kétség.
Tekintetem gyorsan végigfutott rajta, kikupálódott rendesen. Bár azelőtt se lehetett rá mondani, hogy nyegle lett volna.
- Végre egy ismerős arc!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839803#post839803][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.05. 21:47[/b][/url]

Cortez leül fajtársa előtt, undorral méregeti, félrebiccentett fejjel. Nem is ő lenne, de éppen el vagyok foglalva, a - nem egészen - előttem fetrengő lányon, akit meglepő, de még én sem tudok elfelejteni. Mondjuk. Maradjunk annyiban, hogy valami rémlik, de magamat ismervén, bár ritkán tévedek, mégis benne van a pakliban, hogy egy másik lánynak hiszem.
- Faszért bonyolítod még jobban - morgom orrom alatt, miközben kezére markolok erősebben, véletlen se csússzon ki ujjaim közül, majd segítem fel. Kékjeim libbennek Cortez felé, aki hatalmas kék foltként igen feltűnő jelenség az utca közepén, ráadásul minden mozdulatára ki vagyok élezve, mert egy bunkó. De most érdekes módon, csak tisztogatni kezdi magát. A nevemre fordulok vissza előre.
- Mondjad - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, hogy mégis mit akar. Szabad kezemmel túrom hátra fekete tincseimet, ajkaim közé biggyesztett cigarettámból szívok egy nagyobbat. - Stefánia - vigyorodom el szélesen. Tényleg ő az. A vigyorból lesz halk nevetés, ahogy szinte már felkiált, én meg automatikus mozdulatként dörzsölöm meg szemeimet.
- Para, hogy élsz. Mit keresel itt? - valószínűleg nem emlékeznék a nevére, ha nem lenne pyromágus. Nem elég, hogy érzem az elemét, de még emlékszem is a közös órákra, amiket együtt kellett szétszenvednünk. Bevallom, akkor is különös volt, és valahogy soha nem kerültünk egy társaságba, hiába voltunk évfolyamtársak. Mondjuk szarom is le, amikor nagyon régen voltak az idők, amikor mi a kastély padjait koptattuk. Nincs arról szó, hogy öregszem, ugyan. Kortalan vagyok, és szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogyha valaki az ellenkezőjét meri mondani, lehet súlyosan megsérül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839809#post839809][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.06. 00:02[/b][/url]

Sparkle viszonozta a szúrós tekintetet, azonban ő nem tisztálkodott, csak kihúzta magát és farkával játszott, akárcsak a macskák. Néha azt hiszem, Sparkle is egy szemét macska. Pedig szeretem őket. Mármint a macskákat. De kutyapárti maradok, Sparky elég macska nekem. Néha inkább tigris.
- Te feltételezted a kellemetlent. Én csak folytattam - jelentettem ki büszkén és ahogy rám szorított, még magabiztosabban tudtam kihasználni az erejét, amire támaszkodva ismét két lábon állhattam, mint minden rendes emberi lény. Oké, nem is olyan nehéz ez.
Úgy megörültem ennek az ismerős idegennek, hogy már csak örömömben a nevén voltam képes szólítani, de semmit sem mondani.
- Jaaa, semmi - ráztam meg a fejem - Csak ... Héééé! - ekkor ütötte meg a fülem az a név, melyen szólított. Apám szólított így, mikor faszságot csináltam és mehettem a sarokba térdepelni. Eskü' ilyen szadista szüleim voltak, mindig kaptam a fejemre vagy én nem t'om.
- Milyen Stefánia, Albert drága! - ha Te így, én is úgy, aztán csak elröhögtem magam.Hallottam, mintha ő is elnevette volna magát a rácsodálkozásomon. De hiányoztak már a régi ismerősök.
- Para? - kérdeztem vissza - Inkább az, hogy téged még nem téptek szét a nők - hangos nevetésben törtem ki újra, mivel az Edictumot olvasgatva gyakran az szólt nőügyeiről.
- Visszaköltöztem a faluba, a nagyváros... nem nekem való. Olyan… nagy - vontam meg a vállaim és az állatok felé pillantottam. Még mindig nem estek egymásnak. Fura, Sparky magához képest megfontolt volt. Csak nem ő is érzi?
- Na és te? - tekintetemet visszakaptam a férfi irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839884#post839884][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.07. 10:23[/b][/url]

Hangosan morranok fel arra, hogy ki mit feltételez. Évek teltek el, nehogy már el legyen tőlem várva, hogy a lányra, aki akkor talán az egyik legfeltűnőbb jelenség volt, emlékezzek. Persze, különös, hogy feltűnő, de nem emlékszem, de hát... nem érdekel különösebben. Mert a kötelező körökön kívül, amiket az elemi mágia jelentett, nem volt köztünk semmi interakció soha. Bezzeg most többszörösen hallgathatom az elégedetlenségét, miután felkeltettem a földről. Megforgatom szemeimet, elégedetlenül szusszanok.
- Ne hívj így - közlöm színtelenebb hangon, mint eddig bármikor. A középső nevemről szeretem elhinni, hogy nem létezik, még ha apámnak örömet is okoz. És rajta kívül egy ember van, akitől hajlandó vagyok bizonyos helyzetekben elfogadni, hogy így hív. Mástól nem.
- Ugyan. Voltak rá próbálkozások, de valahogy a megállapodás valaki mellett nem az én stílusom - vonom meg vállamat. - Mégis házas vagyok - nyammogok elgondolkodva az ég felé bámulva kicsit, ajkaim közé biggyesztett cigarettám ficeg kicsit, majd vállat vonva szívok bele, hogy ujjaim közé csippentsem. Kékjeim esnek vissza rá, a jól ismert féloldalas mosoly villan fel arcomon, mikor szemem sarkából veszem észre, hogy Cortez mozdul. Tekintetem tovább siklik a megtestesült ördögre, szemöldököm rebben meg, és az ugrás közben marad az állat a levegőben. Nem tudom mit kezdenék a levegő nélkül, hiszen ilyenkor olyan könnyen oldja meg a felmerülő problémát. Lebegés közben szárítom meg lábait, majd eresztem vissza a nyakamba, ahonnan nemrég lelépett.
- Igen, ez mondjuk elég jól jellemez egy nagyvárost - sandítok oldalra, kékjeimben kis értetlenség csillan meg. Ha ez nem definiálja megfelelően a nagyváros fogalmát, akkor semmi. Le a kalappal. - El sem mentem lényegében, most meg az AMS-re járok egyetemre - cirógatok fel Cortez állára, majd pillantok vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839953#post839953][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.07. 23:55[/b][/url]

- Nekem aztán mindegy - forgattam meg a szemeimet, kérése hallatán. Jó, nem fogom Albertnek hívni. Marad Döncike vagy Brightmore. Ezekből viszont nem fogok engedni. Ha már régi "barik" vagyunk, ezt nézze el nekem. Amúgy se áll a számra az Albert, meg neki sincs Albert feje. Azok olyan nem tudom. Furik. Olyan Albertek.
- Voltak? - vontam fel a szemöldököm kaján vigyorral a képemen, miközben hallgattam. Ekkora telitalálatot.. Pedig csak puszta viccelődés volt és még így is az igazság közelében jártam. Aztán elhangzott egy szó: házas. Ekkor a kaján vigyor helyét a meglepettség vette át és szemöldökeim az égbe szaladtak azonnal, míg csücsörítve azt a bizonyos Oh! hangot hallattam. Na, erre nem számítottam, vagy várj!
- Erre mintha emlékeznék... De nem vagyok biztos benne, hogy akkor még nem ücsörögtem az ELME egyik nekem kialakított gumiszobájába. Vagy Jegesékkel keverlek, azok is megházasodtak - szögezzük le: Nagyon is kellemes szobám volt, nem volt se gumiszoba, se kényszerzubbony. Bár az utóbbit egyébként ki akartam próbálni, de azt mondták erre nincs szükségem. Gonoszak!
Végül kifejtettem, hogy mégis mi a búbánatos unikornis pukit kerestem megint a faluban. Míg csacsogtam, szemtanúja lehettem egy dimágus erejének megcsillogtatásának. Kell a francnak ilyen levegő-tűz téma. Én megoldom Sparkle lábainak megtakarítását a nedves törlőkendővel. Az lehet ingyen van, de ez meg illatos! Lótuszos. Nem… orchidea. Nem.. Nem tudom. Jó és kész!
- Azta! Én is az AMS-en kezdtem idén, pedagógia szakon!  - vágtam rá örömködve azonnal- Milyen vicces. Egyik évben még szanatóriumi terápiákon veszek részt, következőben pedig már tanárnak tanulok  - még egy könnycseppet is el tudtam volna morzsolni, ha nem lett volna ilyen kibaszottul hideg. Huuuu.
- Nagyon sietsz? Nem ülünk be egy kávéra? Láttam egy Expecto Patronum vagy milyen nevű kávézót errefelé - mutogattam minden irányba, mert már a franc se emlékezett, merre volt. Denis volt a helyi, ha van kedve, majd odavezet és mi meg hűségesen követjük a kis sárkánytigrisemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839966#post839966][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.08. 10:20[/b][/url]

Aprót bólintok a visszakérdezésre. Persze, hogy voltak. Az egyikbe még bele is mentem volna, csak mivel a nő felcsináltatta magát mással, így kicsit komplikáltabbak lettek a dolgok. Kellemetlen. De legalább már nem akarom kiherélni a csávót, akivel megtette, és a nőt is sikerült elengednem. Ha neki így jó, akkor csinálja csak. Méghogy legyek én az apja… hogyne. Remek terv volt.
- Engedd el. Nem olyan komoly, mint amilyennek hangzik - vonom meg vállamat lezseren. - Különös, hogy kiengedtek az ELME-ből. Előtte sem voltál normális - szemtelen vigyor kerül arcomra, kékjeim játékosan csillannak, mintha nem éppen azt közöltem volna, hogy igenis az ELME-be való. Nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, és ő is tudja, hogy igazam van, úgyhogy amilyen könnyen feljött a téma, olyan könnyen lépek is túl rajta.
- Én is azon a szakon vagyok. Levelezőn - mosolyodom el a jól ismert féloldalas mosolyommal, majd megemelkedett szemöldökkel hallgatom tovább. Halkan nevetek fel. - Ha ennyire hiányzik, biztosan visszavesznek a terápiára, csak kérd szépen. Csak belemennek - nevetek tovább halkan. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudja elhinni, pedig én teljesen elképzelhetőnek tartom. Ahogy visszaemlékszem, és ha az emlékeim nem csalnak, soha nem volt hülye, mindössze… igen, maradjunk annyiban, hogy nem volt hülye, és akkor itt legyen is vége a dolognak. A kérdésre láthatóan megszeppenek. Kezeim csúsznak zsebeimbe, miközben Cortez elhelyezkedik.
- Üljünk - vigyorodom el szélesen. - Nem hiszem, hogy ez a neve, de tudom melyikre gondolsz - állok be mellé, majd indulok el a kávézó felé. Lehet meghalok, ha visszaérek pár óra múlva, mert Lorin és Payne sütnek, szóval elég sürgős lett volna a bevásárlás egyébként, de Kasza közbeszólt. Ez van, majd sütnek este. Vagy befejezik akkor. Vagy fasz sem tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=840027#post840027][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.09. 01:38[/b][/url]

- És unatkoztál is nélkülem rendesen! Olyan pánik kapott el, inkább megnősültél! - tűz ellen tűzzel! Hallhatóan csak visszavágásának szántam a beszólásom, ezért egy gyerekes nyelv öltéssel koronáztam meg frappáns megjegyzésemet, pláne a szemtelen vigyora láttán. Ez volt ő. Denis, a komisz. Én meg Fanni, a merész. Nyilván nem sértődtem vérig, mert minden viccnek a fele igaz, szóval mit hisztizzek az igazságon? Tényleg nem számítottam sose mindennapinak. Erre azért dagadt a mellem, bocs.
Még egy közös pont, szinte egymást utánoztuk állandóan. Ott volt az elemi mágia, furiság, a tetoválások…. , prefibubusok is voltunk, de nem egy időben. A legeridonosabb és legrellonosabbat inkább nem is mondooom. És most? Tanárnak készültünk, vagyis én igen, elvileg ő már tanított. Gondolom. Ha levelezőn volt, akkor csak tanított, nem?
- De csak akkor megyek vissza, ha leszel a szobatársam. Legalább nem leszek egyedül és halálra idegesíthetjük a másikat. Jó lesz - széles vigyorral a képemen jelentettem ki teljes természetességgel, mintha mi visszamenőleg is ekkora cimbik lettünk volna. Szerettem volna a barátja lenni, de mint mondtam, nem mertem odamenni hozzá. Túl menő volt én meg túl nyomi.
Beleegyezett a kávéba! Király! Már csak meg kellett találni. Ő biztos tudni fogja, merre lesz. Aprókat tapsoltam kezeimmel és felkapva Sparklet egy gyors mancs sika-mika után már az állatot ölelgetve követtem Denist, bármerre is indult el. Hagytam, hogy vezessen, legalább nem én esek el először a jégen.
- Én nem tudom melyikre gondolok, de tudom, hogy bazi nagy betűkkel ki volt írva a KÁVÉ szó, szóval engem megvettek - mindezt úgy hadartam el, hogy a lehető legokoskodóbb testtartással, mutatóujjal az égbe, lehunyt szemekkel, duruzsolva haladtam mellette. Pontosabban addig, amíg meg nem botlottam, de nem estem. Merő szerencsétlenség voltam egész életembe.
- Nem nevet együtt érez! - jelentettem ki, megelőzvén a bajt, orrom alatt húzódó mosollyal. Tényleg egy világi hülye vagyok.