Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=759659#post759659][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.05.26. 22:07[/b][/url]

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=759962#post759962][b]Bornemissza Luca - 2019.05.30. 14:06[/b][/url]

Kicsi corgi popó az a dolog, ami soha nem lehet elég kicsi. Hiába apró a kutya és hiába nagy a lyuk, a popó mindig mindenhová túl nagynak bizonyul és beszorul. Nem ez az első eset, hogy valami ilyen mód ejtette csapdába a lányt, s feltehetőleg nem is ez volt az utolsó eset. Azonban ilyenkor mindig annyira el tud szontyolodni Luca, mert mindig rémületében azt képzeli, hogy örökké itt ragadt.
Most éppen a kerítés két lyuka között sikerült csak félig átjutnia, feje komoran lapult a fűbe, lába és hátsója pedig a másik oldalt az ég felé állt, mert nem volt elég nagy ahhoz, hogy le tudja őket tenni, tehát csak kalimpáltak, össze-meg vissza, gyúrva a levegőt.
Egy ideig így próbálkozott, aztán, hogy látta nem jut se előrébb, se hátrább, inkább úgy döntött segítséget kér, s ezt hangos vonyítással és csaholással próbálta a világ tudtára adni.
Közben tartott azért szüneteket is, mert a kornyikálást is megunhatja könnyen az ember lánya, pláne ha a koncentrációs ideje kevesebb, mint két perc. Tehát az ilyen kis pihenőkben megpróbálta megharapni a kerítést. Aztán az előtte lévő pitypangot, hogy majd azt húzva kihúzza magát, amiből nem lett semmi, csak esetleg, hogy csupa sárga szirmos lett a feje teteje, s végül már a füvet rágta kínjában, hogy ha esetleg úgy táplálkozik mint egy tehén, akkor hátha testileg is olyanná lesz mint egy tehén,  s akkor majd kitör börtönélből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=761127#post761127][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.06.12. 11:55[/b][/url]

Pöttöm kis eb
Én

Búslakodva kezdem hegyezni a füleimet. Kinyújtott nyelvvel, a mozdulat közben hagyom abba a hüppögést, és úgy figyelek, hogy hallom-e újra a hangot. Nem is kell sokáig várnom, szinte abba sem maradt, már folytatódik a vonyítás, és a nyüsszögés kutyákra oly jellemző keveréke, így felállok, és egy gyors tájolás után jobbra indulok. Szabad kezem ujjait keresztbe fűzve reménykedek, hogy nem egy kutyót fenyítő nénikével/bácsikával találom majd szemben magam, ahogy benézek egy kis kiugró mögé, ahonnan érzésem szerint a hangok jönnek. Egy naagyon kis édes pufi kutyi néz kétségbeesetten, lógó nyelvvel próbálva átriszálni magát a kerítés lécei között.

- Hát szia te - guggolok le mellé, miközben észrevétlenül a földre cseppen egy csepp fagyim. Szőke tincseim előre esnek, az egyikük a kutyus nóziát súrolja végig. A hátam mögé vetem a hajam, nehogy belekapjon, majd kinyújtom a jobbomat, és óvatosan a fejéhez közelítem. Ha hagyja, megsimítom pihepuhának látszó szép, fényes bundáját, és megvakargatom a füle tövét.

- Hát mid van neked itt? - beszélek hozzá tovább megnyugtatóan, és ha hagyja, leseprem róla a sárga virágszirmokat. Végigsimítok az eb hátán, a kerítés léceit vizsgálgatom. Sajnos viszonylag újnak néznek ki, így nincs remény rá, hogy én ezt kézzel szétfeszegessem. Elmélázva tekintek a négylábúra, egymást kergetik a fejemben a "hol a nyakörve?" "hol a gazdija?" "vajon itt lakik?" gondolatok. A vállamon lógó táskát oda sem pillantva a földre teszem, hallom benne összekoccolódni a vizes üvegemet és a pálcámat. Habozok, nem tudom mihez kezdjek a fagyival, végül a szalvétát a tölcsér köré csavarom, és letérdelve két combom közé fogom. Immár felszabadult kezeimmel gyorsan összekötöm hátul a hajgumival, majd immár két kézzel próbálom feszegetni a kerítést. Legnagyobb sajnálatomra, alig moccan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=763123#post763123][b]Bornemissza Luca - 2019.07.04. 20:39[/b][/url]

Luca már nagyon el volt keseredve,mikor végre megjött a felmentősereg. Nagy örömmel fogadta a lányt, farok hiányában feneke járt ide és oda a levegőben, lábai meg kalimpáltak, minden egyes mozdulatnál.
Fejét is felemelte, a füvet a szájából pedig mind kiköpdöste, mégsem lesz tehén, megmarad Lucának.
A megmentő kicsit közel hajolt, talán túl közel is, mert a haja miatt Luca akkorát prüszkölt, hogy a körülötte kitépkedett fű mind fejükre repült, ő pedig egy kicsit hátrébb csúszott. Így most a feneke végre a földön volt, azonban a kis tappancsai az égben, meg a feje is, s azokkal kalimpált, mintha levegőben rendezett vízi olimpiát akarna nyerni, kutyaúszás ágon.
Így még kellemetlenebb a helyzet, viszont a lány már a haját is összefogta, szóval most már biztos sikerülni fog. Luca is segít, amennyire tudja ráncigálja a saját testét, valamennyire mozdul kifelé, ám nem az igazi, még mindig nem szabad kutya, hanem egy ilyen ramaty szagú kerítés foglya.
Vakkant párat, hogy a kis segítő tessen nyomni erősebben, vagy húzni, mert már nagyon ki akar menni, aztán oldalra pillant, az előbb levágott táskára. A pálca épp kikandikált belőle, amire Luca azonnal orrát, mancsát, amivel mutogatni tudott, arra felé irányítva kezdett vakkantani. Kirill és a mamája is mindig pálcával mentették ki a szorult helyzetekből. Ez egy csodaizerentye, ami majd most is segíteni fog. Legalábbis a vörös nő nagyon hitt ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=764082#post764082][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.16. 19:59[/b][/url]

Pöttöm kis eb
Én

A kutyához hasonlóan én is késztetést érezek rá, hogy nyelvem és arcizmaim segítségével elegánsan kitessékeljem számból a zöldet, de a vállamon piknikező angyalka nem hagyja. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és a "ha kiköpöd, rosszabb lesz, ha kiköpöd hosszabb lesz" kezdetű, újkeletű mondókát kezdem magamban mantrázni. Lassan sikerül visszavennem az irányítást a robotpilótától, és egy utolsó öklendezés-szerű ijesztő gyomorösszehúzódás után végre újra az ebre koncentrálok.

A tüsszentés után egy pillanatra megtörten nézem a rendíthetetlenül csaholó-mosolygó kiskutyát, és próbálom felfogni a helyváltoztatását. Benyúlok a pocakja alá, és megpróbálom picit megemelni, de érzem én is hogy nem lesz jó, hát ez a kutya tényleg nagyon nagy ehhez a lyukhoz. Amúgy gratu Masa, tényleg jó a megfigyelőkéd... Ideje volt észrevenni.

- Hát jól van jól van - gügyögök neki, a buksiját simizve, amikor éktelen csaholásba kezd. Igyekszem rájönni mit akar, és bár nem veszem észre rögtön hogy mit mutogat, az én figyelmem is a pálcámra terelődik. Szám O formájúra kerekedik, ahogy végre nekem is beugrik, hogy akár hasznát is vehetném az eszköznek. Első osztályú varázsló alapanyag vagyok, tudom. Megfogom, és ki is húzom a táskából, és valahol itt esik le, hogy a kutya is erre bátorított, hiszen tekintetével követi a varázspálcát. Elámulok milyen kis okos ebbel van dologom, és meg is simizem. Persze csak gyorsan, hiszen értem én hogy sürgetős a dolog, én se szívesen rostokolnék két léc között.
- Reducio! – bökök a kutyus bal oldalán szemtelenkedő lécre, mire az megrezdülve zsugorodni kezd, kilökve magából a szögeket. Mivel kívülről volt felerősítve a belső rúdra, kifelé dől el, de ezen bármikor módosíthat a kutyus távozási iránya. Mindenesetre én kinyújtom a másik kezem, hogy megtartsam ha dőlne.