Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Késő este

Alig néhány hete kezdtem el lejárni Bogolyfalvára heti rendszerességgel, hogy beüljek a könyvklubba, ahol minden alkalommal más írók tollából elemeztünk ki részleteket, s minden alkalommal új regényt vettünk górcső alá, amit általában a résztvevők elolvastak, majd utána közösen értékeltük a mű hatásait, jelentését, s azt hogy ránk milyen hatással is volt az adott könyv.
Ezen alkalommal is - mint mindig - a szokásos kis kuckósított, földszinti teremben találkoztunk, azonban úgy elmerültünk a témában, hogy már azon kaptuk magunkat, este tizenegy óra is elmúlt. Efféle időpontban már senki sem kóricál szívesen az utcákon, kivéve a bulizni vágyó fiatalokat, s azokból akadtak is páran, ugyanis a nyitott ablakon keresztül hallani lehetett egy kisebb társaság jókedélyű beszélgetését, s röhögcsélését.
- Azt hiszem, ideje most már nekem is mennem. Rendkívül jó volt ez az este is.
Hosszú idő után már egyre többször tudtam mosolyogni, s egyre szívesebben mozdultam ki a kastély falaki közül. Ez köszönhető volt részben egy-két barátnak az iskolából, akik igyekeztek mindig mosolyt csalni az arcomra, másrészt , a könyvklubos csapat is nagyon sokat hozzá tett ahhoz, hogy újra önmagam lehessek, s ne a rémálmaim világában éljek tovább.
- Sziasztok, további szép estét, ha még maradtok! - Elköszöntem a kis csapattól, nyakam köré tekertem mélyzöld sálamat, összegomboltam sötétkék, már-már fekete színbe átmenő szövetkabátom gombjait, s kiléptem a hűs novemberi éjszakába.
A hideg szellő pillanatok alatt jeges csókot mért arcomra, éreztem, hogy borzongok a hűs éjszakában, emiatt igyekeztem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat, hogy a mozgással is felfűtsem testemet.
Alig pár száz métert haladtam csupán, magam mögött hagyva néhány szuper kis boltocskát, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Hátrapillantva láttam, ahogy egy sötét kabátos, magas és szélles vállú férfi lépdel utánam, de Kelemen szavaira emlékezve nem lehettem mindig paranoiás. Talán az úr csak hazafelé tart a családjához, s lehet hogy ő is éppen úgy fázik, ahogyan én.
Ezt igyekeztem hinni, de ahogy felgyorsítottam a lépteimet, úgy a mögöttem hallatszó férficipők koppanása is sietőssé vált, majd ismét hátrapillantva láttam, hogy az ismeretlen utánam tart.
Megijedtem.
Riadtan kezdtem futni előre, s hogy lerázzam, az egyik utcánál jobbra fordultam, de pechemre egy sikátor falának ütköztem, ahonnan már nem volt tovább menekülési útvonal.
A szívem hevesen dobogott, rettegve fordultam meg, s reszkető kézzel kaptam a pálcám után, addigra a férfi már előttem termett, s pálcáját előrántva, azonnal átkot szórt rám, amivel hirtelen a falhoz szegezett, s egyben mozdulatlanná is tett.
Az arcát továbbra sem láttam, széles karimájú kalapja árnyékolta vonásait, így csak hosszú orra, s borostás álla rajzolódott ki a Hold fényétől.
- Segítség, segítség! - Rettegtem attól, hogy nem tudtam megmozdítani a pálcát tartó kezemet, s szinte semmiféle mozdulatra sem voltam képes a bénító átok végett. S a férfi már arra készült, hogy imsét átokkal sújtson le rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639890#post639890][b]Götze Ilda - 2016.11.17. 13:24[/b][/url]

Késő este

Alig néhány hete kezdtem el lejárni Bogolyfalvára heti rendszerességgel, hogy beüljek a könyvklubba, ahol minden alkalommal más írók tollából elemeztünk ki részleteket, s minden alkalommal új regényt vettünk górcső alá, amit általában a résztvevők elolvastak, majd utána közösen értékeltük a mű hatásait, jelentését, s azt hogy ránk milyen hatással is volt az adott könyv.
Ezen alkalommal is - mint mindig - a szokásos kis kuckósított, földszinti teremben találkoztunk, azonban úgy elmerültünk a témában, hogy már azon kaptuk magunkat, este tizenegy óra is elmúlt. Efféle időpontban már senki sem kóricál szívesen az utcákon, kivéve a bulizni vágyó fiatalokat, s azokból akadtak is páran, ugyanis a nyitott ablakon keresztül hallani lehetett egy kisebb társaság jókedélyű beszélgetését, s röhögcsélését.
- Azt hiszem, ideje most már nekem is mennem. Rendkívül jó volt ez az este is.
Hosszú idő után már egyre többször tudtam mosolyogni, s egyre szívesebben mozdultam ki a kastély falaki közül. Ez köszönhető volt részben egy-két barátnak az iskolából, akik igyekeztek mindig mosolyt csalni az arcomra, másrészt , a könyvklubos csapat is nagyon sokat hozzá tett ahhoz, hogy újra önmagam lehessek, s ne a rémálmaim világában éljek tovább.
- Sziasztok, további szép estét, ha még maradtok! - Elköszöntem a kis csapattól, nyakam köré tekertem mélyzöld sálamat, összegomboltam sötétkék, már-már fekete színbe átmenő szövetkabátom gombjait, s kiléptem a hűs novemberi éjszakába.
A hideg szellő pillanatok alatt jeges csókot mért arcomra, éreztem, hogy borzongok a hűs éjszakában, emiatt igyekeztem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat, hogy a mozgással is felfűtsem testemet.
Alig pár száz métert haladtam csupán, magam mögött hagyva néhány szuper kis boltocskát, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Hátrapillantva láttam, ahogy egy sötét kabátos, magas és szélles vállú férfi lépdel utánam, de Kelemen szavaira emlékezve nem lehettem mindig paranoiás. Talán az úr csak hazafelé tart a családjához, s lehet hogy ő is éppen úgy fázik, ahogyan én.
Ezt igyekeztem hinni, de ahogy felgyorsítottam a lépteimet, úgy a mögöttem hallatszó férficipők koppanása is sietőssé vált, majd ismét hátrapillantva láttam, hogy az ismeretlen utánam tart.
Megijedtem.
Riadtan kezdtem futni előre, s hogy lerázzam, az egyik utcánál jobbra fordultam, de pechemre egy sikátor falának ütköztem, ahonnan már nem volt tovább menekülési útvonal.
A szívem hevesen dobogott, rettegve fordultam meg, s reszkető kézzel kaptam a pálcám után, addigra a férfi már előttem termett, s pálcáját előrántva, azonnal átkot szórt rám, amivel hirtelen a falhoz szegezett, s egyben mozdulatlanná is tett.
Az arcát továbbra sem láttam, széles karimájú kalapja árnyékolta vonásait, így csak hosszú orra, s borostás álla rajzolódott ki a Hold fényétől.
- Segítség, segítség! - Rettegtem attól, hogy nem tudtam megmozdítani a pálcát tartó kezemet, s szinte semmiféle mozdulatra sem voltam képes a bénító átok végett. S a férfi már arra készült, hogy imsét átokkal sújtson le rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639927#post639927][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.17. 17:32[/b][/url]

Nem volt otthon tej, Kevin pedig pudingot akart főzetni Gwennel, imádta a szőke főztjét, ezért is nem erőltette meg magát, ha főzésről volt szó. Szendvicset tudott készíteni, olyan nagy baj már tán nem lehet, igaz?
Úgyhogy este tizenegy óra után fel is kerekedett a fiú, hogy hozzon egy doboz, vagy zacskós tejet az egyik éjjelnappaliból. Viszonylag hamar megtalálta a helyet. Akkora volt, mint egy mugliknál gyakorta használt garázsbolt, viszont belülről sokkal tágasabb volt, hála a tértágítónak. Gyorsan a tejes részlegre is trappolt, kabátját kicsit széjjelebb húzva, hisz odabent fűtöttek, nem volt szüksége addig a forró, fojtó sálra, amit a nyakába aggatott a szőke lakótársa. Volt vagy négy féle tej, hirtelen nem jutott eszébe, hogy Gwen melyiket szokta venni, nem is látta a különbséget köztük. Szóval végül letojta, mert tej-tej. Biztos ugyan olyan az íze mindnek, maximum a neve más. Nagy baj nem lehet, meg egyébként is Kevin fizeti, a lánynak nincs oka haragudnia. Már ha akarna.
Ahogy elindult Kevin a kassza felé, eszébe jutott, hogy elfelejtette megnézni milyen ízű puding volt otthon, szóval azt is vett. Volt a bevásárlókosarába csokis, vaníliás és puncsos is. Igaz, a fiú inkább a csokisra volt rábukva, de gondolt Gwenre és annak kedves párjára, Zalánra. Hátha ők is akarnak enni. Kevin mindenképpen csokisat akart, azt mind magának vette.
Végül elvonult fizetni és összecipzárazta a kabátját, bedobálta a szatyorba a tejet és a pudingporokat majd kilépett az éjjelnappaliból. A hazaúton azon gondolkodott, hogy tejszínhabbal vagy anélkül egye azt a csokis csodát, amit készíteni fog neki a szőkeség. Egyre finomabb és finomabb dolgok jutottak az eszébe, már a nyála is lassan kicsordult, amikor egy női alakot látott berohanni egy sikátorfélébe. Amit nem is furcsállt volna annyira, ha egy fekete árnyszerű figura nem követte volna. Itt már rájött, hogy valami nagyon nem stimmelt.
- Na neeeem, ezt nem engedem - megrázta a fejét, majd a pálcáját elővéve a belső zsebéből, óvatosan a sikátor felé vette az utat. A falhoz simulva a sarkon bekukucskált, s pont látta, ahogy a lányt falhoz szegezte valaki. Nem is kellett több Kevinnek, azon nyomban kilépett a fal mögül, szatyorral a kezében és a pálcáját lendítve, már mondta is:
- Capitulatus! - határozottan ejtette ki az bűbáj nevét, ami hatására a sötét kabátos férfi kezéből a pálca kirepült és a földre esett. Kevinnek sem kellett sok, mert a szatyrát ledobta s a férfihez sietve egy balhoroggal is megajándékozta a bűbáj mellé.
Felháborítónak találta, hogy egy pasas bántalmazzon egy nőt, ráadásul az aurortanoncunk igen jó formában is volt. A fizikuma megirigyelendő volt a kortársai közt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639960#post639960][b]Götze Ilda - 2016.11.17. 18:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=640197#post640197][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.18. 10:06[/b][/url]

Közbe kellett avatkoznia, úgy érezte, ha nem teszi, akkor szörnyű következmények lehetnek a későbbiekben. Persze nem csak ez vezérelte, hanem az is, mert egy lány volt az áldozat. Természetesen, ha pasas lett volna, akkor is segít, de a hölgyek Kevin szívéhez közelebb álltak. Azonnal lefegyverző bűbájt olvasott az ipsére, majd neki is rohant. Ha megfontoltabb lett volna, egy stuporral is megajándékozhatta volna a támadót, de nem. Kevinben súlyosan élt a szupermen-szindróma és inkább puszta kézzel akarta legyűrni az alakot. Arra viszont nem számított, hogy lesz beleszólása az ellenfelének is. Hiszen Kevin balhorgát nem kerülte ki, ám nem sokáig tartott ott sem a meglepettség. Viszonylag hamar összeszedte magát és mivel a pálcája túl messze volt, szintén Kevinnek rontott, dulakodni kezdtek. Az eridonos azt a gyomrost nem tudta kivédeni, mert megzavarta a férfi tekintete. Azonnal a gyomrára kapott köhögve, rettenetesen fájt neki, még így is, hogy befeszítette a hasizmait a fájdalom tompítása érdekében. Megpróbált felegyenesedni, nem hagyhatta, hogy ez a szemét bántsa az egyelőre ismeretlen lányt, hisz nem látta az arcát Kev'.
Felegyenesedett, kezét a hasa elől letette, nem tudta, hol a pálcája, nem is érdekelte helyette ismét a férfinak rontott. Megint be akart neki húzni egyet, sőt meg is tette, az viszont nem ütött vissza. Közben Ilda átka életbe lépett és a férfi, amíg Kevinre figyelt védtelen volt a lánnyal szemben. Kővé vált.
Az eridonos köpött egyet a földre, és az orrát egyszer megszívta. Ez valamiféle pasi szokás, mert sok értelmét sosem láttam...
- Kutya bajom. De Te nem sérültél meg? - Közelebb lépett a lányhoz, akinek a holdfényében kezdett körvonalazódni az arca s ekkor jött a nagy felismerés.
- Ilda a rellonból? - kérdezett rá, hiszen ismerte, osztálytársak voltak.
- Gyere, menjünk innen, amíg nem mozdul. Szólnom kell egy tanárnak erről - Hajolgatni kezdett, hogy összeszedje megviselt pálcáját és a szatyrába dobhassa bele, ami ott hevert párméterrel arrébb a földön.
- Mit keresel kint vadászszezon idején?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=640240#post640240][b]Götze Ilda - 2016.11.18. 14:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=643760#post643760][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.29. 18:45[/b][/url]

Egy igazán férfias megnyilvánulással köpött egy látványosat nem messze a remekműtől. Majd megtörtént a nagy felismerés. Persze, utána elkezdte keresni a pálcáját és a szatyrát, nem szerette volna, ha bármely elveszne, mert csak ő járna pórul. Hallotta Ilda siettetését, bár nem hitt neki. Úgy gondolta, biztos csak képzelődött. Viszont amikor már kézen fogva kezdte húzni maga után, már ő is a szemöldökét ráncolta és furcsállva nézett osztálytársasra. Nem értette, miért rémült meg ennyire, ha már volt olyan bátor és kitette a lábát éjszaka. Tény, hogy Bogolyfalva egy csendes hely, de a baj mindenhol ott van.
- Milyen vadászszezon...  – szemeit forgatva ismételte Ilda szavait- Hát ez! Amikor az éjszaka közepén kint járkálnak a sötét, csuklyás férfiak, hogy fiatal és szép lányokat elraboljanak és eladjanak külföldön öt kecskéért - lehet, hogy túlzott, sőt biztosan, ráadásul mugli nézetvilágát még mindig nem tudta teljesen levetkőzni - Mindegy is, gyere, elkísérlek a... nem, várj! Én közelebb lakok - kicsúsztatta kezét a lány szorításából, kissé kényelmetlenül érezte magát. Főleg, mert ha Shayleen meglátná, hogy egy másik lánnyal sétál kézen fogva, letekeri a férfiasságát.
- Csak két-három sarokra lakom, ott biztonságos - egy intéssel elindult előre, miközben folyamatosan hátrafelé nézett, nem-e követi őket az, az alak.
- Ki volt ez? Vagy.... miért? - tette fel a kérdését rögtön, mikor már elindultak haza, hozzá.