 Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
|
Adam
Csendes a város, az éjszaka sötétje már bekúszott a házak közé és elterült a falak tövében. Csak motorom zúgása töri meg a békés nyugodalmat. Késő van, nagyon késő, talán már inkább túlontúl korán. A temetőben voltam, kimegyek minden héten hozzájuk, elmesélem nekik mi van velem és elmondom azt is mit tudok az Apjukról, ami nem sok mert nem beszélünk hosszú ideje már. Fáj ez is az is, de így a legjobb mindenkinek.
Elgondolkozom milyen boldogok is voltunk, aztán jött Blas balesete és halálhíre, ami mindent összezúzott, minden álmot és reményt. Dagonyázom még néha most is abban az érzésben, majd mély lélegzetet veszek és hagyom elmenni. Kósza gondolattá lesz csupán, átlebben az elmémen, mint most is itt a Fő utczán ezen a sötét éjszakán. Ahogy robogunk én és a járgány. Öcsém utolsó ajándéka, melyben mostanság sok örömömet lelem.
Ahogy az utat rovom hirtelen a semmiből lép elém egy kutya, hatalmasat fékezek, és a szívem a torkomba ugrik. Ádám arca villan elém, de nem, ő husky ez meg valami kóbor eb volt. Keresem de már eliszkolt, a gép viszont nem indul. Nem tudom mi tévő legyek, itt nem fogom hagyni annyi szent. Ki fogok találni valamit.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 16. 22:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=574499#post574499][b]Artemisia Rubya - 2016.03.16. 22:46[/b][/url] Adam Csendes a város, az éjszaka sötétje már bekúszott a házak közé és elterült a falak tövében. Csak motorom zúgása töri meg a békés nyugodalmat. Késő van, nagyon késő, talán már inkább túlontúl korán. A temetőben voltam, kimegyek minden héten hozzájuk, elmesélem nekik mi van velem és elmondom azt is mit tudok az Apjukról, ami nem sok mert nem beszélünk hosszú ideje már. Fáj ez is az is, de így a legjobb mindenkinek. Elgondolkozom milyen boldogok is voltunk, aztán jött Blas balesete és halálhíre, ami mindent összezúzott, minden álmot és reményt. Dagonyázom még néha most is abban az érzésben, majd mély lélegzetet veszek és hagyom elmenni. Kósza gondolattá lesz csupán, átlebben az elmémen, mint most is itt a Fő utczán ezen a sötét éjszakán. Ahogy robogunk én és a járgány. Öcsém utolsó ajándéka, melyben mostanság sok örömömet lelem. Ahogy az utat rovom hirtelen a semmiből lép elém egy kutya, hatalmasat fékezek, és a szívem a torkomba ugrik. Ádám arca villan elém, de nem, ő husky ez meg valami kóbor eb volt. Keresem de már eliszkolt, a gép viszont nem indul. Nem tudom mi tévő legyek, itt nem fogom hagyni annyi szent. Ki fogok találni valamit.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
|
Írta: 2016. március 16. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=574503#post574503][b]Adam Kensington - 2016.03.16. 23:08[/b][/url] Artemisia Rubya
kora hajnalban | az utca közepén| x
 Túl az éjszakai műszakomon a faluban sétálok éppen. Szeretek ilyenkor még járni egyet és nem egyből hazarohanni az ispotályból. Jól esik kiszellőztetni a fejemet a betegek panaszaitól, az élményektől, a szerzett tudástól. Vagy talán a kiszellőztetni nem is olyan jó kifejezés. Hiszen élvezem, amit csinálok. Ilyenkor inkább csak hagyom formálódni bennem. Nem is annyira magamat függetlenítem tőlük, mint őket magamtól. Nem szövöm, nem bonyolítom őket tovább. Hadd érjenek csak bennem! Hadd váljanak a sajátommá! Kell nekik a tér. Kell nekik az idő.
Ráérősen ballagok langaléta, napszemüveges, bőrdzsekis, bakancsos valómban, amikor motorhangra, majd hirtelen fékezésre leszek figyelmes a -nem is olyan- távolból. Megállok és felmérem a helyzetet. Látni nem látom, de hallom és érzékelem. A motorosnak gondja támadt. Ez a motoros pedig nem más, mint Rubya professzor az iskolából. Volt már szerencsénk.
Lehet, hogy tudnék segíteni. Hiszen a bütykölés a mindenem, és bár járművek szerelésével kevesebb időt töltök, mint kisebb méretű kütyükével, azért az ilyesmiben is van némi tapasztalatom. Sóhajtok tehát egyet és természetesen megindulok a bajba jutott hölgy felé. Mi mást is tennék?
Hamarosan befordulok a sarkon. Odalépkedek a tanárnőhöz és biccentek neki egyet. Napszemüvegem sötét lencséje mögül máris a gépet kémlelem.
- Mi történt? - kérdezem lágyan, rekedtes hangomon.
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 16. 23:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=574505#post574505][b]Artemisia Rubya - 2016.03.16. 23:28[/b][/url] Adam Mint egy áhítatos hívő rogyok térdre a motor előtt, úgy próbálom megtudni mi lehet a gond vele. Blas megtanított ugyan pár alap dologra, de ezt most nem értem, más kérdés az, hogy nem is nagyon látok a napszak fénytelen sajátossága miatt valami sokat. Így érhető, hogy ijedtemben felsikoltok, amikor egy hangot hallok meg magam mögött. - !Dios Mio! A frászt hozod rám Adam! Ne haragudj, csak nem vártam, hogy bárki is erre jár ilyen későn. Szökök talpra és nézek végig a hórihorgas férfin. Rég láttam, de remek az arcmemóriám így rögtön felismerem, hiszen minden vonása igen jellegzetes. A hangjáról már nem is beszélve. Érdeklődve nézegeti a motort, remélem egy kicsivel többet ért hozzá mint én. - Nem tudom, talán az ékszíj de nem látom...tapogatózni meg még nem akartam. Megnéznéd? Kérdezem mialatt előveszem pálcám, hogy legalább egy kis világosságot tudjak teremteni a vizsgálathoz. A fény hamar pászmát von körénk és beragyog mindkettőnket és persze a motort is. Ha nem sikerül rábukkanni a hiba okára hazalebegtetem aztán majd nappal megpróbálom megszerelni, de bízom a férfiban.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
|
Írta: 2016. március 16. 23:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=574507#post574507][b]Adam Kensington - 2016.03.16. 23:49[/b][/url] Artemisia Rubya
kora hajnalban | az utca közepén| x
Olyan békésen figyelem a térdeplő professzor ijedelmét, mintha csak az üdvözlésemhez pattanna fel. Már megszoktam, hogy megrémülnek tőlem. Tény, őt sokkal inkább csak váratlanul értem, mint azt el is mondja. Ám igazából a többieknél is erről van szó az esetek nagy részében. Már ha ismernek. Hiszen akkor megnyugodnak, hogy csak én vagyok az. Viszont, ha nem ismernek, csak fokozza az ijedtségüket, amikor jobban szemügyre vesznek.
Bólintok a felkérésre. Ránézek, persze. Hiszen ezért jöttem. Segíteni. Leguggolok a járgány mellé és így vizsgálódom. Nem tudom, a fényt nekem gyújtotta-e a pálcáján, de számomra szükségtelen. Ha problémát jelentene nekem a sötét, legelsőnek a napszemüvegemet venném le. De így is tökéletesen látok. Hiszen ez az én közegem. Nem is kell túl hosszan elidőznöm a géppel ahhoz, hogy kiderüljön, jól gondolta a nő.
- Igen, az ékszíj. - erősítem meg őt a feltételezésben. Letérdelek és nekiállok visszahelyezni a fékezéstől ledobott részt. Ahogy nézem, nincsen szükségem hozzá szerszámra. Meglesz ez.
- Szép darab. - nézek fel a motorra közben, sötét lencséim mögül.
- Mi hajtja? - érdeklődöm csöndesen, miközben hosszú, fehér ujjaim tovább ügyködnek az alkatrészek között. Valószínűleg sejti a tanárnő, hogy az érdekel, a működésének mekkora részét teszi ki a mágia.
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 22. 22:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=576270#post576270][b]Artemisia Rubya - 2016.03.22. 22:23[/b][/url] Adam Elismerő pillantásokkal figyelem, ahogy a férfi az én kincsemet szereli. Nagyon gondos kézzel bánik vele, amiből arra következtetek, hogy konyít kicsinykét -vagy nem is annyira kicsinykét- a dologhoz. Könnyűszerrel teszi vissza a leesett ékszíjat, még a keze sem lesz koszos, nem így mint az enyém, most látom csak, hogy maszatos lettem. Dicséretére csak mosolygok mert egyetértek vele, valóban szép darab az én motorom. Már merem azt mondani, hogy az enyém. Juan is lenyugodott végre és nem szapul már érte. Igaz nem is nagyon áll szóba velem, ami azt illeti mindig is nagyon önző volt és ezt nem nőtte ki Blas és Alberto mellett sem. De nem érdekel, már nem. - Ezt a szépséget üzemanyag, mivel mugli jármű, szerencsére semmi mágikus nincs benne és rajta is csak akkor, ha épp a nyergében vagyok. Amúgy köszönöm a szerelést! Hálám üldözni fog, csak utol ne érjen. Cserébe, ha gondolod hazaviszlek. Mondom mosolyogva és az utasülésre mutatok. Nagyon szívesen elfuvarozom őt a lakhelyéig, hiszen ha nincs, vagy nem téved felém nagy valószínűséggel még mindig itt babrálnám szerencsétlen motort, ami nem lenne épp kellemes élmény így az éjszaka közepe felé. Nem mintha félnék, de mégis a sötétség, ha rám borul az sosem tölt el tökéletes nyugalommal.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
|
Írta: 2016. március 22. 23:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=576304#post576304][b]Adam Kensington - 2016.03.22. 23:06[/b][/url] Artemisia Rubya
kora hajnalban | az utca közepén| x
Akkor jól sejtettem. Ez nem egy mágikus jármű. Csak hát ilyet nem gyakran látni varázslófaluban, boszorkányok tulajdonában. Hiszen egyes részei meghibásodhatnak egy ilyen mágiával áthatott környezetben. Bár amilyen régi példány, vajmi kevés köze van az elektronikához és nem bővelkedik más egyéb olyan mugli mechanizmusban sem, amely a vesztét okozhatná itt.
Amint készen vagyok, felkelek a macskaköveken való térdeplésből. Ezzel megvolnánk. Összedörzsölöm kezeimet, majd zsebre vágom őket, hallgatva az ajánlatot. Ray Ban napszemüvegeim takarásából nézek lefelé hol a nőre, hol a járgányra. Kisvártatva aztán bólintok egy mélyet.
- Az erdőben lakom. - tájékoztatom erről, ha esetleg nem volna tisztában vele, hol van a házam. Bár a helyiek nagy része pontosan tudja, annak ellenére, hogy még soha nem jártak nálam, vagy éppen soha akár csak egy szót sem váltottak velem. Dehát az olyan információ, mint hogy hol lakik a falu vámpírja, közkeletű.
- Nem gond, ha esetleg kerülővel megyünk. - célzok koránt sem titkoltan arra, hogy szívesen tennék meg hosszabb távot, ha már egyszer adott a lehetőség.
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. március 31. 22:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=581531#post581531][b]Artemisia Rubya - 2016.03.31. 22:31[/b][/url] Adam Tetszik neki az ötlet, hogy hálából hazafuvarozom. Elnézegeti még pár pillanatig a járművet majd közli is gyorsan merre lakik. Legalább most már ezt is tudom, mivel én speciel nem értesülök mindig mindenről, ezért eddig rejtve maradt előttem a falu vámpírjának lakhelye. Megjegyzésére, hogy menjünk kerülővel csak mosolygok és kacsintok egyet, jelezve, hogy részemről áll az alku. Lábam átvetem az első nyergen és megvárom míg ő is elhelyezkedik mögöttem. - Nyugodtan átölelheted a derekam. Mondom miközben beindítom a motort, ami mint egy doromboló nagyvad zúg fel és kel életre alattunk. A levegő megtelik az égő üzemanyag jellegzetes illatával és mi már róni is kezdjük az utat. Jó nagy ívet bejárva jutunk csak el útitársam házáig, ahol is elbúcsúzunk egymástól a viszontlátás reményében, majd engem elnyelnek a Nap első sugarai melyek átszüremlenek az erdőség fáinak törzsei között. Mire lakterembe végül felérek már reggel van. Lepakolom a táskámat, lefürdöm pizsamát húzok és lefekszem. A hosszúra nyúlt kirándulás fáradalmait ki kell valahogy pihennem és ideje lassan energiát gyűjtenem a kezdődő új tanévhez is. Ennek gondolatával nyom el az álom besötétített hálóhelyemen.
|
|
|
|
|
