Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Az utóbbi napjai sokkal gyorsabban teltek el, mint várta volna. A berendezkedés és az új helyen eligazodni nyilván nem egyszerű, de a háztársak egész rendesek, tényleg mindenben próbálnak segíteni, sőt sok olyannal is összefutott, akivel még egy-egy szót váltani is tudott. A kezdeti félelemhez és izgalomhoz képest most a higgadt boldogság ül az arcán, ahogy mosolyogva vezeti pórázon Acet végig a Fő utczán maga mellett, miközben a kirakatokat nézegeti, meg a boltokat és az embereket. Furcsa számára, hogy ide mennyire könnyedén lejöhetnek olykor a diákok, és sokkal többször van alkalmuk is rá, mint nekik volt otthon ilyenre.
Furcsa, új, különleges, de jó.
Az első élményei eddig elég vegyesek, Elliotnak nagyon örült, úgy érezte ez kölcsönös is, ráadásul ő is egyből segített a kezdeti elveszettségén. Legalább a házba már nem egy rakás szerencsétlenségként mutatkozott be, aki napok óta az állomáson bolyongott, mire valaki felkísérte. De ilyen is kell az életben, no. Egyébként is, nem Connie lenne, ha nem csinált volna magából már így is hülyét az elmúlt 5 napban. De hamarosan itt az év eleje most már, így nem lesz ezen aggódnivaló, ha majd leköti az iskola rendesen, akkor kevésbé lesz ideje mások előtt bénázni, vagy másokat hozni kellemetlen helyzetbe.
Szóval igen, Claythorn. Mert ugye lánykánk a keresztnevével nincs még tisztában az illetőnek, de mondhatni hatásos belépővel derült fény korábbi ismeretségükre. Tagadhatatlan, hogy belefészkelte magát a gondolataiba, ráadásul ahogy Acere néz, a kutyus szemei is felidézik benne a korábban történteket. Kérem szépen, így van lehetősége arra az embernek, hogy önmagát is zavarba hozza. De Az eb csaholása újra figyelemre készteti őt, le is hajol hozzá, hogy megsimogassa kicsit, a kiskedvenc pedig egyből hátára veti magát és játékosan kapja el mancsaival a lány kezét, aki csak vigyorog rá. Aztán felegyenesedve megáll a cukorkabolt kirakata előtt, ahol ki ne tette volna? Ace tovább hempergett még kicsit a földön, így egyelőre ő se akart tovább állni, hát az üveg felé fordulva ácsorgott ő is kicsit visszatérve még a korábbi mély nyomokat hagyó emlékeihez.
Biztosan kék-zöld foltos szegény srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=471989#post471989][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.07. 15:36[/b][/url]

Az utóbbi napjai sokkal gyorsabban teltek el, mint várta volna. A berendezkedés és az új helyen eligazodni nyilván nem egyszerű, de a háztársak egész rendesek, tényleg mindenben próbálnak segíteni, sőt sok olyannal is összefutott, akivel még egy-egy szót váltani is tudott. A kezdeti félelemhez és izgalomhoz képest most a higgadt boldogság ül az arcán, ahogy mosolyogva vezeti pórázon Acet végig a Fő utczán maga mellett, miközben a kirakatokat nézegeti, meg a boltokat és az embereket. Furcsa számára, hogy ide mennyire könnyedén lejöhetnek olykor a diákok, és sokkal többször van alkalmuk is rá, mint nekik volt otthon ilyenre.
Furcsa, új, különleges, de jó.
Az első élményei eddig elég vegyesek, Elliotnak nagyon örült, úgy érezte ez kölcsönös is, ráadásul ő is egyből segített a kezdeti elveszettségén. Legalább a házba már nem egy rakás szerencsétlenségként mutatkozott be, aki napok óta az állomáson bolyongott, mire valaki felkísérte. De ilyen is kell az életben, no. Egyébként is, nem Connie lenne, ha nem csinált volna magából már így is hülyét az elmúlt 5 napban. De hamarosan itt az év eleje most már, így nem lesz ezen aggódnivaló, ha majd leköti az iskola rendesen, akkor kevésbé lesz ideje mások előtt bénázni, vagy másokat hozni kellemetlen helyzetbe.
Szóval igen, Claythorn. Mert ugye lánykánk a keresztnevével nincs még tisztában az illetőnek, de mondhatni hatásos belépővel derült fény korábbi ismeretségükre. Tagadhatatlan, hogy belefészkelte magát a gondolataiba, ráadásul ahogy Acere néz, a kutyus szemei is felidézik benne a korábban történteket. Kérem szépen, így van lehetősége arra az embernek, hogy önmagát is zavarba hozza. De Az eb csaholása újra figyelemre készteti őt, le is hajol hozzá, hogy megsimogassa kicsit, a kiskedvenc pedig egyből hátára veti magát és játékosan kapja el mancsaival a lány kezét, aki csak vigyorog rá. Aztán felegyenesedve megáll a cukorkabolt kirakata előtt, ahol ki ne tette volna? Ace tovább hempergett még kicsit a földön, így egyelőre ő se akart tovább állni, hát az üveg felé fordulva ácsorgott ő is kicsit visszatérve még a korábbi mély nyomokat hagyó emlékeihez.
Biztosan kék-zöld foltos szegény srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472038#post472038][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.07. 18:10[/b][/url]

Még mindig utálta ezt az évszakot.
Táska nélkül szelte az utcák macskaköves járdáit, a legtöbb ember kikerülte, nem kellett ezzel foglalkoznia.
Fejében leülepedtek a reggel kavargó gondolatok, melyek a müzlije fogyasztása közben törtek rá. Hova tovább, mit fog tanulni, hogy fog menni a VAV, ilyesmi. Néha jól esett átlag diákként gondolkozni, nem prefektusként, és önjelölt főgonoszként.
A nap narancsosra festette a felhőket, melyek egyre jobban besűrűsödtek a kastély, és a falu fölött. Hűvös szél kanyargott a szűk utcában, felkapva a foltos, megsárgult lapokat, melyek egy lehetetlen pózban ülő mosolygó nőt ábrázoltak. „Vár a Mirákulum!” Hirdette a lap, ám ez már két hónapja volt esedékes. Szinte minden diák erről beszélt, hogy milyen jó lenne elmenni és megnézni, ő meg csak ült, és arra gondolt, minek ekkora felhajtás? Csak pár mágikus lény, meg ugráló emberek. Otthon is maradt, és hamar elnyomta az álom.
Ugyanez történt tegnap is ivott egy kis fájdalomcsillapító bájitalt, majd elnyomta az álom a bűbájtan tankönyv felett. Elliottal ugyan gyorsan haladtak, csak nagy ritkán kereste fel a srácot segítségét, főleg azok után, ami történt. Csizmája alatt megcsikordult valami, amiről kiderült, hogy egy előkészítős mozgó faunikornisa volt. Talpába állt a szarv, ami nem kicsit feldühítette rellonosunkat, aki fél lábon ugrálva kihűúzta, majd félredobta a kacatot. Mintha egy kétségbeesett nyerítést is hallott volna zuhanása közben. Egy vörös hajú fiú utána vetődött, egyenesen egy latyakkupacba, és ezzel Jeremy szemében elnyerte méltó büntetését. Továbbindult, bár úgy érezte, ennyi idő bőven elég volt az emberek között, mikor meglátta Corneliát. Nem is tudja, hogy hívják, de nem is igazán érdekelte. Csak az, hogy folytathatja a játékát az őzikeszemű, tisztaerkölcsű lánykával.
Tenyereit összedörzsölte, majd hangtalanul a lány mögött termett. Angolul szólalt meg, nyugodt, mély hangon, amiben érződött, hogy mosoly húzódott szájára.
- Édesszájúak vagyunk, mi? – a kirakat üvegének tükröződésén megvillant egy Jermosoly, majd a világoskék szemek. Leguggolt Acehez, és megsimogatta a kutyát. Úgy tűnt, a kis dög megkedvelte, mivel nagy farkcsóválás közepette nyalogatta a fiú kézfejét. Felegyenesedett, nadrágjába törölte kezét, és Cornelia mellé állt. Rásandított, hogy lássa, már elvörösödött-e a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472160#post472160][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.07. 20:53[/b][/url]

Egy-egy széllöket söpörte ki, majd vissza arcába a kósza tincseket, miközben látta magát visszatükröződni a kirakatban, de csak pár pillanatig, mert utána már a különböző cukrokat nézte, aztán pedig Ace-t aki a lábához kucorodott aztán heves pattogással jelezte, hogy játszana. A kicsike jóval több odafigyelést igényelt, mint amire számíthatott Cory, mégsem bánta, hogy ilyen kis akaratos, hiszen szívesen foglalkozik vele, bár most a gazdi is hasonlóan izgatott volt az új hely miatt, mint az eb. No meg pontosan olyan volt most ő is, mint Ace a lasztijával, hogy nem tudta kiverni a fejéből. Neki is szöget ütött valami a fejében. Valaki.
Mintha az ördögöt festené ilyenkor a falra. Ijedten rezzen össze, kirázza a hideg is a hangtól, de az ijedtséggel fordítottan arányos érzettel. Fogalma se volt, hova tegye ezt, de nem is volt képes most ezen gondolkodni. Nem oké itt valami, de egyelőre a helyzet kezelése és nem a reakciója leplezése kell, hogy megtörténjen.  Fél lépést arrébb megy, hogy megfordulva lehetőleg szembe kerüljön a rémisztgető illetővel, akiről látva a maguk tükörképét a kirakatban, pontosan tudta kicsoda.
- Te mindenhol ott vagy?
Néz rá fel, na nem magasztalásból, csak éppen nincs nála létra, hogy ezen hátrányát leküzdje. Próbált a helyezkedésével távolságtartó lenni, a múltkori akcióját se díjazta a volt mardekárosnak, sőt, ahogy eszébe jut, már érzi, hogy halvány pír már ott van az arcán, de nem lett még vörös. Bár ez mellette úgy néz ki idő kérdése. Hogy képes valaki így zavarba hozni egy embert? Bosszúsan pillantott fel rá, miközben bal kezével maga előtt megfogta jobb könyökét, mintha csak védeni akarná magát, bár inkább alap reakció volt.
- Fáj még?
Érdeklődött, ha már úgy hozta a sors és ez legalább őszinte volt, ha már a viszontlátás öröme kimaradt a repertoárjából. Bárhonnan nézzük, már Cornelia is tisztában van vele, hogy a másik biztosan élvezi a piszkálását, de naivsága még hagyott benne hitet, hogy nem szándékosan teszi, mert olyat mért tenne bárki? Idilli lenne, ha ez igaz lenne. Leginkább nem túl feltűnően nézett az arcára többször, mintsem állandóan de most nem nagyon van pótcselekvés, mint a folyosón volt a pakolás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472281#post472281][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.08. 02:01[/b][/url]

Közel érve a lányhoz, érezte hajának finom illatát, olyan volt, mint… mint, a természet. Nem, nem rothadt levelekről, és többnapos dögökről volt szó, hanem egy almák súlya alatt roskadozó fáé, vagy, vagy… Nem volt jó az ilyenek leírásában Jeremy, jó illata volt, és kész. Még egy utolsót szippantott ebből az amortentiával felérő levegőből.
Ace vidáman fogadta, onnan vigyorgott fel a lányra kérdése hallatán.
- Nem mindenhol, csak téged követlek. – elnevette magát, egész önfeledtre sikerült, majd térdére támaszkodva felállt mellé, hogy lehajthassa fejét. Viccesnek találta a helyzetet nagyon is, ahogy „fordult a kocka”. Félt tőle a lány. Nem is, tartott tőle. Valóban ő volt a rosszfiú a szemében, csakhogy egy dologgal nem számolt, a végén mindig a rosszfiúké a nő, akármennyire is próbálják ezt megmásítani a filmek, ő saját tapasztalatból tudja.
- Ó igen. Nagyon. – Vicceskedve mondta, még mindig nem olyan ember, aki elkezd nyavalyogni egy lánynak. Volt benne, méltóság, tartás. Legalább is ezt gondolta, emiatt nem lehet. – Igazából nem annyira, A gurkók után meg sem kottyan egy páncél.
Egy rendkívül olcsó hajbatúrós trükköt vetett be. Á, igen, látta a halvány pírt a lányon, ami számára már félig győzelem volt.
- Én sosem szerettem az ilyesmit, valahogy olyan… Mindegyik vagy kemény, vagy beragad a fogaid közé, vagy túl édes. – Jeremy valóban olyan klisés mogorva ember volt, hogy inkább evett meg egy citromot, mint egy krémest. Távol állt tőle a cukrászda, szinte egyszer sem ját olyan létesítményben, maximum randikra hívta el a lányokat, amiket nyaranta sikerült egy limonádéval átvészelni, és nem kérni semmi mást. - Egyébként Jeremy vagyok. – rövid szünetet tartott, majd folytatta. – A múltkor csak a vezetéknevem tudtad.
Felnézett az égre, a vöröses fodrozódó felhőkre, próbálta eldönteni, esni fog-e holnap, vagy akár este. Arra jutott, hogy elég esélyes a dolog, majd támadt egy ötlete.
-…Tényleg olyan rossz hírem volt a Roxfortban? – egy próbát megért az, hogy eljátssza a „gonosz vagyok, de legbelül egy érző lélek lapul” kártyát. Szomorkás mosolyt húzott arcára, miközben a semmibe bámult.
Már csak a reakcióra várt. Össze húzta vékony kabátját magán, ugyanis egyre erősebb széllöketek ostromolták a járókelőket. Szívesen visszahúzódott volna a szobájába olvasni, vagy az iskola edzőtermében erősíteni, de még nem végzett a szórakozással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472374#post472374][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.08. 13:40[/b][/url]

- Hát igazán abbahagyhatnád, mert ijesztő vagy.
Cory meg nagyon őszinte, mert hát minek járná körbe a tényeket jelenleg. Persze van, amiről nyilván nem beszélne, de hazudni nem fog, az nem jó dolog, és így nem is olyan, amit megtenne. A kimondott szavakkal gyakorlatilag nem is ellenezte a társaságot, csak annak megjelenési módját vitatta, így igazából ebből bármit le lehetett szűrni, attól függ ki és mit akart meghallani belőle. Komoly arccal meredt rá, aztán kezdtek visszalágyulni a vonásai, bár a közelség még mindig ellenség volt számára.
- Te sem vagy acélból, nem kell úgy tenni, mintha nem fájna ám. Ugye tudod?
Tekintett rá egy félmosollyal, egy ideig kivételesen még állta is a tekintetét, de aztán jött a szokásos frász és inkább körülnézett az utcán, főleg mert éppen elhaladt mellettük valaki, aki jól meg is nézte őket. Inkább eltűrte a haját és Acere nézett lefelé úgy beszélt tovább, bár a célszemély nem ott volt, ahová nézett.
- Nem is mind jó, de van, ami igen, meg elvileg boldogabb lesz az ember tőle.
Igazából ez egy hatalmas és téves közhely, lánykánk is pontosan tudja, ez maximum pszichikailag van így, hogy jobban érzi magát az ember, ha ilyet fogyaszt, ugyanis, aki kizárólag csokival kívánja jobb kedvre deríteni magát, csúfos kudarcot vallana egy táblától például. Igaz, hogy a szerotoninhoz hasonlóan hat idegrendszerre, mégis több tonnát kellene elfogyasztani, elég rövid időn belül ahhoz, hogy ettől derüljünk fel. De azért z édesség jó dolog. Majdnem annyira, mint egy kiskutya, vagy a repülés, vagy… még biztos sok dolog.
- Azt hittem a keresztneved túl személyes ahhoz, hogy tudják az emberek, legalábbis a futó ismeretségünk alatt se tudtam meg, nem hiányoltam.
Ó, dehogyisnem érdekelte, bár hiányérzete nem volt mihez, ez tény. Közben jobban rákapott a szél is, bár ez őt annyira jelenleg nem zavarta. Náluk amúgy is rengeteget esik, szinte mindig hideg van, elég jól akklimatizálódott itt. Náluk ez elmenne egy korai nyárnak is.
- Miért számít a híred annyira? Annak tudta nélkül is látszik, hogy olyan… olyan vagy, amilyen. És ne vágj ilyen arcot, kérlek.
Pontosan az, akivel szóba sem kéne állnia a két év alatt itt, messziről ki kéne kerülnie és biztosan csak a bajt hozza a fejére, mégis már másodjára sikerül belé botlani. Közben azért némileg sikerült magán újra bátorságot venni és ránéz, nem pirul tovább, de a kezdeti még ott ül azért az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472551#post472551][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.08. 21:31[/b][/url]

- Ugyan, mintha nem örülnél nekem. – egy kis beképzeltség még nem a világ, kicsúszott a száján. Felhúzta szemöldökét, a kérdő tekintetet valójában a kirakat üvegén álldogáló képmásának címezte.
„Valóban? Tényleg?”
Valami sóhajszerűt is produkált, ha már becsmérli önmagát, kicsit lazított a nyakában lévő szürke sálon. A szél az arcába fújt, az erős szél csípte az arcát, de ez nem gátolta a vigyorgásban.
- Honnan tudod? – kezdte valóban játékosra venni a hangnemet. – Sosem tudhatod, míg meg nem bizonyosodsz róla… Tudtam én, hogy volt valami fura abban, ahogy felvetted rólam Acet. – hangosan felnevetett, egy elsétáló hölgy rájuk is nézett, Jeremy viszont egy olyan pillantást intézett felé, amitől rögtön vissza is rántotta a fejét, és megszaporázta lépteit. Mindezt egy másodperc alatt vitte véghez, míg a lány valami mással volt elfoglalva. Jó, még képes ilyenekre, nem jött ki a gyakorlatból.  
Egy csapat levitás diák nevetgélve szaladt be a boltba, és rávetették magukat az egyik új termékre. Valami színváltós nyalóka volt, aminek spirálszerű mintái folyamatosan kavarogtak. Az egyik lány hihetetlenül nevetséges grimaszolásba kezdett, amikor méregzöldbe váltott át az édesség, bizonyára az íze is változik, így gyorsan kell elfogyasztani.
- És, - közelebb hajolt a lányhoz, hangját lehalkította közben – neked melyik a kedvenced? Az? – úgy tűnt, mintha a mutatás miatt ment volna közelebb, de csak zavarba akarta hozni a közelségével. Olyan vicces az ártatlansága, hogy akárhányszor a lányra gondol, nevethetnékje támad. Ami azt illeti, egész sokszor támadt nevethetnékje… Őszintén, én, mint külső szemlélő úgy gondolom, nem tudta eldönteni, hogy miért van ez. De térjünk vissza rellonosunkhoz, aki eközben visszalépett, és a kutyát figyelte, ahogy elvan magával.
- Biztos kíváncsi voltál rá azért. – egy kicsit meghökkent a válaszon, olyan… olyan ellenséges volt.
Minden elismerését elnyerte Cory, legutolsó válaszával. Ettől mindenkinek meglágyult a szíve, akármilyen ellenséges volt. De nem neki. Átlátott a klisén, és ez nagyon megtetszett Jeremynek. Hitetlenkedő arckifejezéssel fordult a lányhoz.-
- Ne vágjak? Komolyan? A legtöbb lánynak ez bejön… Persze te nem vagy olyan, mint a legtöbb lány. – félig nevetve jegyezte meg neki.
Kezdte valóban érdekelni, milyen is ez a lány valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472659#post472659][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.08. 23:03[/b][/url]

Nem válaszol, szinte azonnali némaságot fogadott a témában a kijelentése után, mert pontosan érezte mi fog ebből kijönni. Ennek pedig nem akart a részese lenni, vagyis nem akart rá őszinte választ adni. Ó, rejtegetünk, rejtegetünk? Sosem. A sóhajtáskor ráemeli tekintetét, de az előző témát úgy ahogy volt, végérvényesnek tekintve ugorja át.
- Megbizonyosodni? – kérdezett vissza, már majdnem felháborodva. – Szeretnéd, ha megint rád borítanék valamit? Vagy térdeljek a lábadba?  Vagy nézzem meg kék-zöld vagy-e? Nem, köszönöm.
Rázta meg a fejét is egyértelműen jelezve ellenállását, sőt, még ki is tartotta kezeit maga elé, kicsit hátradőlve. Esze ágában sincs javasasszonykát játszani, főleg nem az utca közepén, nem ilyen okból, nem vele, senkivel leginkább. Már a gondolat is kellemetlenül hangzik számára, aztán még a megjegyzés is, hogy valami a másik szerint nem stimmelt, mikor visszavette a saját állatkáját.
- Furcsa? Mégis mi? Csak visszavettem, ami az enyém, semmi egyéb nem történt.
Ehhez pedig kifejezetten ragaszkodik a saját idilli kis elképzelése szerint, amiben éppen a sárkánnyal alkudozik, hogy kijusson a fogságból és kereshesse tovább a maga sárgaköves útját, hogy aztán majd a tornádóval hazajuthasson. Mesekavalkád egyenesen Cory gondolataiból. Közben persze a kirakatot, meg magát a boltot szemlélte belülről a helyzettől függetlenül egy halvány mosollyal magán, egészen addig, amíg megint az illetlenséget feszegetve a személyes terébe nem került a kedves rellonos. Nem mert felé fordulni, mert ahhoz túl közel volt, még… bele se gondol inkább, a fogai között halkan préseli ki, mosolyogva, mintha a világ legkönnyebb dolga lenne a választ. Holott odabent reszket, remeg és frusztrált is.
- Nem, egyébként a kedvenc nassolnivalóm a sóskeksz, de ha itt kell valamit választani, akkor az a medvecukor, amit éppen a szőke fiú pakolgat.
Nem húzódott el, csak a lehető legkisebbre próbálta magát nem túl feltűnően összehúzni, hogy még a válluk se érjen össze. Nem kedveli, nem szereti, nem tetszik neki ez a helyzet, ő meg tréfát űz belőle, ami nagyon nem kedves Cornelia számára, mégis valami miatt még csak nem adta fel és hagyta faképnél Jeremyt. Biztos túl türelmes. Természetesen. Megrántotta a vállát aztán ránézett és úgy felelt.
- Az lehet, de ez engem nem érdekel. Azt hittem több van benned ennél, Jeremy… Tévedtem, megesik.
Azzal ki is lépett az eddigi ácsorgásból, láthatóan Acenek is mehetnékje volt, de valamiért nem sietett el csak lassú léptekkel indult meg előre, amikor pedig a fiú a háta mögé került mosolyogva hátrapillantott, vajon van-e még valami zavarba ejtő dolga mára, vagy innentől keres más megfigyelhető célpontot, mert nem volt elég érdekes és buta hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472941#post472941][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.09. 20:00[/b][/url]

Legbelül jó jelnek vette Cory némaságát. A Hallgatás, beleegyezés. Legalább is ő annak veszi, és használja is. Csak tudná, mi gátolja a lányt abban, hogy ezt elmondja? Biztos csinált már ilyet… Vagy nem.
 Most így végiggondolva fenn állt annak az esélye, hogy a lánynak még senki sem tetszett. No, nem úgy értendő, hogy a saját neméhez vonzódik… bár ez a gondolat is megmozgatta a fiú fantáziáját, azok a nézések, és mozdulatok ezt elég erősen megcáfolták. Egyszerűen ez a lány olyan, mint egy furcsa, modern apáca. Kár lenne érte.
- Hó, hó, nyugalom… - olyan arcot vágott, amiről a lány játszi könnyedséggel leolvassa, „csak tagadod aranyom, tudom én. – Nem kérem, köszönöm. Eléldegélek a merényleteid nélkül is, az első bőven elég volt. – tényleg nevetett, őszintén, nem csak úgy.
Pislogott egyet, meglepte saját maga, mindig ez történik, ha nem az akaratának megfelelő dolgok történnek. Keze ökölbe szorul, Cornelia vagy látja, vagy nem.
- Valóban, semmi más. – szemforgatás, ugyanaz a nézés. Viszont arca hihetetlen grimaszba rándult, amikor meghallotta az utált édesség nevét. Majdnem öklendezi is kezdett. – A medvecukor? – köpi a szavakat, majd vicceskedőre veszi a formát – Azt hittem, csak mítosz az, hogy egyesek szeretik.
Egy pillanatra elakadt a lány nyugodt lélegzetvétele. Ez az apró szünet Jeremy fejében győzelmi fanfárok ezrével ért fel, ugyanis valóban hatással van rá, akármilyen aljas módszerekkel is vette rá a beismerésre.
És akkor megkapta azt, amit kosárnak hívnak. Mármint, egyesek biztos, ő nemigen.
Kissé lesokkolta a tény, hogy Cornelia nem teszi-veszi magát erre a válaszra, hanem visszavág… Kiderült éles nyelve van a lánykának, ha nagyon kell. Öt másodpercig teljesen lefagyott, ami elég idő volt arra, hogy a lány elinduljon Aceszel, és még hátra is mosolyogjon azzal a tökéletes fogsorral, és mogyoróbarna szempárjával.
 Nyelt egy nagyot rellonosunk, erőt vett magán, és pár lépéssel be is érte Coryt.
- Uhm. Lehet, hogy csak rosszul ítéltél meg. Szerintem ha adsz egy kis időt, a végén még akár barátság is lehet belőle.
Esze ágában sem volt mást mondani neki, mielőtt még jobban sokkolja a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=473087#post473087][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.09. 21:08[/b][/url]

- Azért már bocsánatot kértem, nem volt szándékos, na.
Néz rá bűnbánóan, ismét, pont úgy, mint akkor, ott. Tényleg rosszul érzi magát, vagyis inkább kellemetlenül ettől, ellenben sajnos megtörtént és nem tud ezzel mit kezdeni. Mondjuk legalább történt vele valami, bár azért nem így akart bemutatkozni senki előtt. Nem egy közveszélyes alkat, bár megesik, hogy valamiben bénázik, vagy bizonytalan, esetlegesen menekül előle. Erre a helyzetre mintha az utóbbi lenne igaz valami megmagyarázhatatlan okból. De még Merlin se akarja a kegyeibe fogadni és segíteni neki, mert megint összefutottak, igaz?
- Örülök, hogy tisztáztuk.
Mosolygott rá, és gyakorlatilag szinte láthatóan seperte be gondolatait a szőnyeg alá, pedig ő is tudta, hogy miről van szó, és még azt is tudta, hogy ezt a másik is jól tudja. De bonyolult ez a dolog, ideje lenne, ha nem csak minden második mondatát merné kimondani őszintén. Talán, majd.
- Én is csak a mesék gonoszainál láttam olyan leírást, hogy nem szeretik az édességet.
Vagy éppen belülről keserűek, ha kívül helyesek is, de pontosan érezte azt, hogy ezzel kellőképpen kinevettetné magát és nem amiatt, merthogy a mesékkel van elfoglalva, sokkal inkább azért, mert Jeremy kedves valószínűleg csak annyit tudatosítana ebből, hogy „helyesnek” van titulálva. Amit tulajdonképpen jogosan is vehetne magára, de ez már egy alapgondolattal ellentétes dolog.
A vak is látta, hogy nem azt a papírformát hozta, amit elvártak volna, így sikerült Jeremy rendszerében is zavart kelteni, vagy olyasmit, amitől elégedett ugyan nem lett, de annak örült, hogy nem ragadt a korábbi helyzetben. Fogta Ace pórázát és szépen lassan elindult előre, tovább az eredeti útvonalán begombolva jobban a kabátját.
Nem számított semmire, bár kicsit valahol remélte, ha már annyira követhetnékje volt eddig, hogy vele tart tovább, egyedül még sem lenne olyan jó átszenvedni ezt a két évet, valahol el kell kezdeni az ismerősgyűjtést. Még hátra is pillantott, de aztán csak zsebre dugta kezeit és szépen lépdelt a kutyus után, aki nagyon élvezte az új illatokat, a helyet, minden elé akadó botot. Legalább kettejük közül valakinek egész hamar sikerült kiszúrnia a jó dolgokat is itt, egyelőre Cory nem áll ezzel ilyen jól.
Bár semmi sem biztos, igaz?
Nem is sok ideig maradt magára, mert mire a gondolatokból oldalra pillantott már megint a rellonos beszélt hozzá, de egészen meglepte őt.
- Szerintem lehetünk barátok, nem vagy te olyan rossz ember.
Mosolygott rá aranyosan, majd megemelte a vállait, aztán visszaeresztette. Tényleg így gondolta, rendben, egész sokat hallott már róla és tudott, de leszámítva a stílusát eddig őt tudtával nem bántotta az apró zavarokozáson kívül. A szemeit rajta is felejtette egyébként, a pórázt fogdosó keze pedig el is indult Jeremy keze felé, hogy odaadja neki azt, persze ha visszautasítja sem lesz szomorú. Annyira.
- Olyan jól kijöttök úgy is, ha már baj volt, hogy levettem rólad megszakítva az ismerkedéseteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=473925#post473925][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.10. 22:03[/b][/url]

Kezdte úgy érezni, köszöni szépen, elég volt mára az emberekből. Csak Coryból nem… Mert ugye kíváncsi arra, mi sül ki ebből. Továbbra is ostromolja a lánykát a Jermosolyokkal, és azokkal a pillantásokkal. Ha a lány helyében lett volna, le sem tudta volna venni magáról a szemét. És a kezét, de az mellékes, azzal várhatnak. De valami elromlotta lányban bizonyára, ugyanis csak lopva pillantott fel, amikor azt hitte, nem látja.
A lány mesés válasza után csöndben marad egy ideig, mintha valamit még mondani akart volna a lány valamit. De csak nézett azokkal a gesztenyebarna szemekkel a kutyájára. Olyan csillogás, szeretet volt benne, amit Jeremy még sosem érzett, vagy lett volna képes érezni egy kutya iránt. Belefeledkezett a pillanatba, homlokráncolva figyelte a jelenetet, majd mikor felnézett a lány, felöltötte a lányhoz használt „csábító” maszkját, majd válaszolt.
- Nem minden mesebéli gonosz gonosz igazán… - kicsit elkalandoztak gondolatai, párhuzamot húzott a mesél és a valóság között. Kiskorában imádta ám az ilyesmiket, mostanra viszont egy része teljesen feledésbe merült. Kezeit mélyen zsebeibe dugta, lassan mozgatni kezdte őket, hogy átmelegedjenek.
Pillanatok alatt beéri a lányt, felteszi a kérdést, amire ahogyan várta, igenlő válasz érkezett. Azon a kijelentésen, hogy nem annyira rossz ember, viszont majdnem elröhögte magát. Milyen kis jóhiszemű, ártatlan, naiv… aranyos.
Vigyorgott, már csak azért is, mert egészen biztos, más elképzelésük van a barátságról. Mármint, Jeremy fogalma sokkal khm, tágabb, szabadosabb, mint a köszönés, egymásra mosolygás, ilyesmi. Gyomrát langyos, sima érzés töltötte el, mikor rámosolygott a lány. –Kizökkent lépéseinek ritmusából, és többé nem volt az a kimért lépdelés, amilyen mindig volt. Miért?
A lány keze elindul az övé delé, ő pedig mosolyra húzta ajkai. Összeért kezük, és csak akkor esett le neki, nem beadta a derekát a hölgyemény, csak a pórázt akarja áradni. Magában bosszankodva, de elfogadta.
- Valóban, a kisöreg egész aranyos volt már akkor is… - mosolygott a kutya felé, majd a Coryra. Még mindig nem gondolt semmit az állatról, csak egy eszközként tekintett rá. Egy nagyon hasznos eszközként. – Mióta van meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=474160#post474160][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.11. 17:04[/b][/url]

De igen. A mesében nem javulnak csak úgy meg a gonoszok, főleg maguktól nem, és aki valaha csinált már rosszat, bántott másokat, akár csak szavakkal is, az igenis ebbe a kategóriába tartozik. Bár mindig vannak jótündérek, akik segíthetnek jó útra térni, de az alapokon ez nem változtat: van a jó és a rossz, olykor megesik, hogy ez a kettő vonzza egymást. Lehet valami abban az ellentétek összetalálkoznak dologban, ettől még továbbra is fenntartásai vannak és valami zavarja Jeremyben, bár tényleg tagadhatatlan, hogy azért élvezi, hogy itt van vele.
- Akkor nem is gonosz igazán, csak azt mutatja.
Hisz ebben, mert az olyan mesés és aranyos, meg mert egyszer bári megtörténhet, nem? Mármint majd biztos lehull az ilyenekről a lepel, jön a cuki oldal és akkor nem lesz kérdéses az, ki a gonosz, ki pedig nem az. De ez túlmutat minden mesén, hiszen abból nem születik barátság, meg semmi, szóval ideje lesz Corynak összekapnia magát, és bár nem érzékeli még teljesen, hogy a rá kivetett háló szórakoztató célú, jobb óvatosnak lenni, és inkább realistán nézni, nem reményekből várat építeni bármi köré. Mondjuk egy barátság miatt.
Ez annyira rendes dolog, mármint ők alapvetően támogatják egymást, sokat beszélnek, nevetnek együtt, elmennek mondjuk kirándulni a többi barátjukkal, vidámak, mosolyognak egymásra és ennyi talán. A rellonosban is biztos van erre potenciál ha felajánlotta, meg miután otthagyta nem morgott és vonult el ellenkező irányba.
...sőt, még utána is jött. Ez azért érdekes egy dolog, nem nézte ki belőle, valahogy azt várta, még ha belül remélte is az ellenkezőjét, hogy megunva a dolgot elmennek másfelé és ennyi volt a délután fénypontjának. Mert hát lássuk be nem igazán telik még sehogy az ideje eddig itt. Pakol, ismerkedik a hellyel és ebben ki is merül a napi tevékenység egyelőre.
- Az előző tanévben kaptam Őt, szóval annyira még nem vagyunk összeszokva, meg egyből új hely neki is, biztos ő se érzi még túl jól magát.
Mosolygott rá, ő őszinte volt és tényleg szívesen beszélt és hallhatóan sokkal nyugodtabban és zavartságát is leküzdötte valamennyire már. Figyelte, ahogy néha nekilendül Ace és nagyobbat ránt a pórázon, majd megáll és a szokott módon veti magát hanyatt ugatva párat. El is vigyorodott ezen egy pillanatra, de aztán leguggolt hozzá és felvette. Érdekes látvány lehet, ahogy a Jeremy kezében lévő póráz egy lánynál ér véget. Hm.
- Jajj te, elég volt mára? Igen?
Miután kicsit kibeszélgette magát, mint valami óvodás, odagyalogolt a fiúhoz, hogy elkérje a pórázt, vagyis vissza, hogy lassan elindulhassanak vissza a kastélyba, legalábbis a maguk részéről, a rellonosnak nem ismerheti a terveit.
- Talán örültem neked...
Utalt vissza még az első mondataikra mosolyogva, ahogy karjaiban a kutyussal lépkedett.