Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=471989#post471989][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.07. 15:36[/b][/url]

Az utóbbi napjai sokkal gyorsabban teltek el, mint várta volna. A berendezkedés és az új helyen eligazodni nyilván nem egyszerű, de a háztársak egész rendesek, tényleg mindenben próbálnak segíteni, sőt sok olyannal is összefutott, akivel még egy-egy szót váltani is tudott. A kezdeti félelemhez és izgalomhoz képest most a higgadt boldogság ül az arcán, ahogy mosolyogva vezeti pórázon Acet végig a Fő utczán maga mellett, miközben a kirakatokat nézegeti, meg a boltokat és az embereket. Furcsa számára, hogy ide mennyire könnyedén lejöhetnek olykor a diákok, és sokkal többször van alkalmuk is rá, mint nekik volt otthon ilyenre.
Furcsa, új, különleges, de jó.
Az első élményei eddig elég vegyesek, Elliotnak nagyon örült, úgy érezte ez kölcsönös is, ráadásul ő is egyből segített a kezdeti elveszettségén. Legalább a házba már nem egy rakás szerencsétlenségként mutatkozott be, aki napok óta az állomáson bolyongott, mire valaki felkísérte. De ilyen is kell az életben, no. Egyébként is, nem Connie lenne, ha nem csinált volna magából már így is hülyét az elmúlt 5 napban. De hamarosan itt az év eleje most már, így nem lesz ezen aggódnivaló, ha majd leköti az iskola rendesen, akkor kevésbé lesz ideje mások előtt bénázni, vagy másokat hozni kellemetlen helyzetbe.
Szóval igen, Claythorn. Mert ugye lánykánk a keresztnevével nincs még tisztában az illetőnek, de mondhatni hatásos belépővel derült fény korábbi ismeretségükre. Tagadhatatlan, hogy belefészkelte magát a gondolataiba, ráadásul ahogy Acere néz, a kutyus szemei is felidézik benne a korábban történteket. Kérem szépen, így van lehetősége arra az embernek, hogy önmagát is zavarba hozza. De Az eb csaholása újra figyelemre készteti őt, le is hajol hozzá, hogy megsimogassa kicsit, a kiskedvenc pedig egyből hátára veti magát és játékosan kapja el mancsaival a lány kezét, aki csak vigyorog rá. Aztán felegyenesedve megáll a cukorkabolt kirakata előtt, ahol ki ne tette volna? Ace tovább hempergett még kicsit a földön, így egyelőre ő se akart tovább állni, hát az üveg felé fordulva ácsorgott ő is kicsit visszatérve még a korábbi mély nyomokat hagyó emlékeihez.
Biztosan kék-zöld foltos szegény srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472160#post472160][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.07. 20:53[/b][/url]

Egy-egy széllöket söpörte ki, majd vissza arcába a kósza tincseket, miközben látta magát visszatükröződni a kirakatban, de csak pár pillanatig, mert utána már a különböző cukrokat nézte, aztán pedig Ace-t aki a lábához kucorodott aztán heves pattogással jelezte, hogy játszana. A kicsike jóval több odafigyelést igényelt, mint amire számíthatott Cory, mégsem bánta, hogy ilyen kis akaratos, hiszen szívesen foglalkozik vele, bár most a gazdi is hasonlóan izgatott volt az új hely miatt, mint az eb. No meg pontosan olyan volt most ő is, mint Ace a lasztijával, hogy nem tudta kiverni a fejéből. Neki is szöget ütött valami a fejében. Valaki.
Mintha az ördögöt festené ilyenkor a falra. Ijedten rezzen össze, kirázza a hideg is a hangtól, de az ijedtséggel fordítottan arányos érzettel. Fogalma se volt, hova tegye ezt, de nem is volt képes most ezen gondolkodni. Nem oké itt valami, de egyelőre a helyzet kezelése és nem a reakciója leplezése kell, hogy megtörténjen.  Fél lépést arrébb megy, hogy megfordulva lehetőleg szembe kerüljön a rémisztgető illetővel, akiről látva a maguk tükörképét a kirakatban, pontosan tudta kicsoda.
- Te mindenhol ott vagy?
Néz rá fel, na nem magasztalásból, csak éppen nincs nála létra, hogy ezen hátrányát leküzdje. Próbált a helyezkedésével távolságtartó lenni, a múltkori akcióját se díjazta a volt mardekárosnak, sőt, ahogy eszébe jut, már érzi, hogy halvány pír már ott van az arcán, de nem lett még vörös. Bár ez mellette úgy néz ki idő kérdése. Hogy képes valaki így zavarba hozni egy embert? Bosszúsan pillantott fel rá, miközben bal kezével maga előtt megfogta jobb könyökét, mintha csak védeni akarná magát, bár inkább alap reakció volt.
- Fáj még?
Érdeklődött, ha már úgy hozta a sors és ez legalább őszinte volt, ha már a viszontlátás öröme kimaradt a repertoárjából. Bárhonnan nézzük, már Cornelia is tisztában van vele, hogy a másik biztosan élvezi a piszkálását, de naivsága még hagyott benne hitet, hogy nem szándékosan teszi, mert olyat mért tenne bárki? Idilli lenne, ha ez igaz lenne. Leginkább nem túl feltűnően nézett az arcára többször, mintsem állandóan de most nem nagyon van pótcselekvés, mint a folyosón volt a pakolás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472374#post472374][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.08. 13:40[/b][/url]

- Hát igazán abbahagyhatnád, mert ijesztő vagy.
Cory meg nagyon őszinte, mert hát minek járná körbe a tényeket jelenleg. Persze van, amiről nyilván nem beszélne, de hazudni nem fog, az nem jó dolog, és így nem is olyan, amit megtenne. A kimondott szavakkal gyakorlatilag nem is ellenezte a társaságot, csak annak megjelenési módját vitatta, így igazából ebből bármit le lehetett szűrni, attól függ ki és mit akart meghallani belőle. Komoly arccal meredt rá, aztán kezdtek visszalágyulni a vonásai, bár a közelség még mindig ellenség volt számára.
- Te sem vagy acélból, nem kell úgy tenni, mintha nem fájna ám. Ugye tudod?
Tekintett rá egy félmosollyal, egy ideig kivételesen még állta is a tekintetét, de aztán jött a szokásos frász és inkább körülnézett az utcán, főleg mert éppen elhaladt mellettük valaki, aki jól meg is nézte őket. Inkább eltűrte a haját és Acere nézett lefelé úgy beszélt tovább, bár a célszemély nem ott volt, ahová nézett.
- Nem is mind jó, de van, ami igen, meg elvileg boldogabb lesz az ember tőle.
Igazából ez egy hatalmas és téves közhely, lánykánk is pontosan tudja, ez maximum pszichikailag van így, hogy jobban érzi magát az ember, ha ilyet fogyaszt, ugyanis, aki kizárólag csokival kívánja jobb kedvre deríteni magát, csúfos kudarcot vallana egy táblától például. Igaz, hogy a szerotoninhoz hasonlóan hat idegrendszerre, mégis több tonnát kellene elfogyasztani, elég rövid időn belül ahhoz, hogy ettől derüljünk fel. De azért z édesség jó dolog. Majdnem annyira, mint egy kiskutya, vagy a repülés, vagy… még biztos sok dolog.
- Azt hittem a keresztneved túl személyes ahhoz, hogy tudják az emberek, legalábbis a futó ismeretségünk alatt se tudtam meg, nem hiányoltam.
Ó, dehogyisnem érdekelte, bár hiányérzete nem volt mihez, ez tény. Közben jobban rákapott a szél is, bár ez őt annyira jelenleg nem zavarta. Náluk amúgy is rengeteget esik, szinte mindig hideg van, elég jól akklimatizálódott itt. Náluk ez elmenne egy korai nyárnak is.
- Miért számít a híred annyira? Annak tudta nélkül is látszik, hogy olyan… olyan vagy, amilyen. És ne vágj ilyen arcot, kérlek.
Pontosan az, akivel szóba sem kéne állnia a két év alatt itt, messziről ki kéne kerülnie és biztosan csak a bajt hozza a fejére, mégis már másodjára sikerül belé botlani. Közben azért némileg sikerült magán újra bátorságot venni és ránéz, nem pirul tovább, de a kezdeti még ott ül azért az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=472659#post472659][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.08. 23:03[/b][/url]

Nem válaszol, szinte azonnali némaságot fogadott a témában a kijelentése után, mert pontosan érezte mi fog ebből kijönni. Ennek pedig nem akart a részese lenni, vagyis nem akart rá őszinte választ adni. Ó, rejtegetünk, rejtegetünk? Sosem. A sóhajtáskor ráemeli tekintetét, de az előző témát úgy ahogy volt, végérvényesnek tekintve ugorja át.
- Megbizonyosodni? – kérdezett vissza, már majdnem felháborodva. – Szeretnéd, ha megint rád borítanék valamit? Vagy térdeljek a lábadba?  Vagy nézzem meg kék-zöld vagy-e? Nem, köszönöm.
Rázta meg a fejét is egyértelműen jelezve ellenállását, sőt, még ki is tartotta kezeit maga elé, kicsit hátradőlve. Esze ágában sincs javasasszonykát játszani, főleg nem az utca közepén, nem ilyen okból, nem vele, senkivel leginkább. Már a gondolat is kellemetlenül hangzik számára, aztán még a megjegyzés is, hogy valami a másik szerint nem stimmelt, mikor visszavette a saját állatkáját.
- Furcsa? Mégis mi? Csak visszavettem, ami az enyém, semmi egyéb nem történt.
Ehhez pedig kifejezetten ragaszkodik a saját idilli kis elképzelése szerint, amiben éppen a sárkánnyal alkudozik, hogy kijusson a fogságból és kereshesse tovább a maga sárgaköves útját, hogy aztán majd a tornádóval hazajuthasson. Mesekavalkád egyenesen Cory gondolataiból. Közben persze a kirakatot, meg magát a boltot szemlélte belülről a helyzettől függetlenül egy halvány mosollyal magán, egészen addig, amíg megint az illetlenséget feszegetve a személyes terébe nem került a kedves rellonos. Nem mert felé fordulni, mert ahhoz túl közel volt, még… bele se gondol inkább, a fogai között halkan préseli ki, mosolyogva, mintha a világ legkönnyebb dolga lenne a választ. Holott odabent reszket, remeg és frusztrált is.
- Nem, egyébként a kedvenc nassolnivalóm a sóskeksz, de ha itt kell valamit választani, akkor az a medvecukor, amit éppen a szőke fiú pakolgat.
Nem húzódott el, csak a lehető legkisebbre próbálta magát nem túl feltűnően összehúzni, hogy még a válluk se érjen össze. Nem kedveli, nem szereti, nem tetszik neki ez a helyzet, ő meg tréfát űz belőle, ami nagyon nem kedves Cornelia számára, mégis valami miatt még csak nem adta fel és hagyta faképnél Jeremyt. Biztos túl türelmes. Természetesen. Megrántotta a vállát aztán ránézett és úgy felelt.
- Az lehet, de ez engem nem érdekel. Azt hittem több van benned ennél, Jeremy… Tévedtem, megesik.
Azzal ki is lépett az eddigi ácsorgásból, láthatóan Acenek is mehetnékje volt, de valamiért nem sietett el csak lassú léptekkel indult meg előre, amikor pedig a fiú a háta mögé került mosolyogva hátrapillantott, vajon van-e még valami zavarba ejtő dolga mára, vagy innentől keres más megfigyelhető célpontot, mert nem volt elég érdekes és buta hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=473087#post473087][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.09. 21:08[/b][/url]

- Azért már bocsánatot kértem, nem volt szándékos, na.
Néz rá bűnbánóan, ismét, pont úgy, mint akkor, ott. Tényleg rosszul érzi magát, vagyis inkább kellemetlenül ettől, ellenben sajnos megtörtént és nem tud ezzel mit kezdeni. Mondjuk legalább történt vele valami, bár azért nem így akart bemutatkozni senki előtt. Nem egy közveszélyes alkat, bár megesik, hogy valamiben bénázik, vagy bizonytalan, esetlegesen menekül előle. Erre a helyzetre mintha az utóbbi lenne igaz valami megmagyarázhatatlan okból. De még Merlin se akarja a kegyeibe fogadni és segíteni neki, mert megint összefutottak, igaz?
- Örülök, hogy tisztáztuk.
Mosolygott rá, és gyakorlatilag szinte láthatóan seperte be gondolatait a szőnyeg alá, pedig ő is tudta, hogy miről van szó, és még azt is tudta, hogy ezt a másik is jól tudja. De bonyolult ez a dolog, ideje lenne, ha nem csak minden második mondatát merné kimondani őszintén. Talán, majd.
- Én is csak a mesék gonoszainál láttam olyan leírást, hogy nem szeretik az édességet.
Vagy éppen belülről keserűek, ha kívül helyesek is, de pontosan érezte azt, hogy ezzel kellőképpen kinevettetné magát és nem amiatt, merthogy a mesékkel van elfoglalva, sokkal inkább azért, mert Jeremy kedves valószínűleg csak annyit tudatosítana ebből, hogy „helyesnek” van titulálva. Amit tulajdonképpen jogosan is vehetne magára, de ez már egy alapgondolattal ellentétes dolog.
A vak is látta, hogy nem azt a papírformát hozta, amit elvártak volna, így sikerült Jeremy rendszerében is zavart kelteni, vagy olyasmit, amitől elégedett ugyan nem lett, de annak örült, hogy nem ragadt a korábbi helyzetben. Fogta Ace pórázát és szépen lassan elindult előre, tovább az eredeti útvonalán begombolva jobban a kabátját.
Nem számított semmire, bár kicsit valahol remélte, ha már annyira követhetnékje volt eddig, hogy vele tart tovább, egyedül még sem lenne olyan jó átszenvedni ezt a két évet, valahol el kell kezdeni az ismerősgyűjtést. Még hátra is pillantott, de aztán csak zsebre dugta kezeit és szépen lépdelt a kutyus után, aki nagyon élvezte az új illatokat, a helyet, minden elé akadó botot. Legalább kettejük közül valakinek egész hamar sikerült kiszúrnia a jó dolgokat is itt, egyelőre Cory nem áll ezzel ilyen jól.
Bár semmi sem biztos, igaz?
Nem is sok ideig maradt magára, mert mire a gondolatokból oldalra pillantott már megint a rellonos beszélt hozzá, de egészen meglepte őt.
- Szerintem lehetünk barátok, nem vagy te olyan rossz ember.
Mosolygott rá aranyosan, majd megemelte a vállait, aztán visszaeresztette. Tényleg így gondolta, rendben, egész sokat hallott már róla és tudott, de leszámítva a stílusát eddig őt tudtával nem bántotta az apró zavarokozáson kívül. A szemeit rajta is felejtette egyébként, a pórázt fogdosó keze pedig el is indult Jeremy keze felé, hogy odaadja neki azt, persze ha visszautasítja sem lesz szomorú. Annyira.
- Olyan jól kijöttök úgy is, ha már baj volt, hogy levettem rólad megszakítva az ismerkedéseteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=474160#post474160][b]Cornelia R. Knight - 2015.03.11. 17:04[/b][/url]

De igen. A mesében nem javulnak csak úgy meg a gonoszok, főleg maguktól nem, és aki valaha csinált már rosszat, bántott másokat, akár csak szavakkal is, az igenis ebbe a kategóriába tartozik. Bár mindig vannak jótündérek, akik segíthetnek jó útra térni, de az alapokon ez nem változtat: van a jó és a rossz, olykor megesik, hogy ez a kettő vonzza egymást. Lehet valami abban az ellentétek összetalálkoznak dologban, ettől még továbbra is fenntartásai vannak és valami zavarja Jeremyben, bár tényleg tagadhatatlan, hogy azért élvezi, hogy itt van vele.
- Akkor nem is gonosz igazán, csak azt mutatja.
Hisz ebben, mert az olyan mesés és aranyos, meg mert egyszer bári megtörténhet, nem? Mármint majd biztos lehull az ilyenekről a lepel, jön a cuki oldal és akkor nem lesz kérdéses az, ki a gonosz, ki pedig nem az. De ez túlmutat minden mesén, hiszen abból nem születik barátság, meg semmi, szóval ideje lesz Corynak összekapnia magát, és bár nem érzékeli még teljesen, hogy a rá kivetett háló szórakoztató célú, jobb óvatosnak lenni, és inkább realistán nézni, nem reményekből várat építeni bármi köré. Mondjuk egy barátság miatt.
Ez annyira rendes dolog, mármint ők alapvetően támogatják egymást, sokat beszélnek, nevetnek együtt, elmennek mondjuk kirándulni a többi barátjukkal, vidámak, mosolyognak egymásra és ennyi talán. A rellonosban is biztos van erre potenciál ha felajánlotta, meg miután otthagyta nem morgott és vonult el ellenkező irányba.
...sőt, még utána is jött. Ez azért érdekes egy dolog, nem nézte ki belőle, valahogy azt várta, még ha belül remélte is az ellenkezőjét, hogy megunva a dolgot elmennek másfelé és ennyi volt a délután fénypontjának. Mert hát lássuk be nem igazán telik még sehogy az ideje eddig itt. Pakol, ismerkedik a hellyel és ebben ki is merül a napi tevékenység egyelőre.
- Az előző tanévben kaptam Őt, szóval annyira még nem vagyunk összeszokva, meg egyből új hely neki is, biztos ő se érzi még túl jól magát.
Mosolygott rá, ő őszinte volt és tényleg szívesen beszélt és hallhatóan sokkal nyugodtabban és zavartságát is leküzdötte valamennyire már. Figyelte, ahogy néha nekilendül Ace és nagyobbat ránt a pórázon, majd megáll és a szokott módon veti magát hanyatt ugatva párat. El is vigyorodott ezen egy pillanatra, de aztán leguggolt hozzá és felvette. Érdekes látvány lehet, ahogy a Jeremy kezében lévő póráz egy lánynál ér véget. Hm.
- Jajj te, elég volt mára? Igen?
Miután kicsit kibeszélgette magát, mint valami óvodás, odagyalogolt a fiúhoz, hogy elkérje a pórázt, vagyis vissza, hogy lassan elindulhassanak vissza a kastélyba, legalábbis a maguk részéről, a rellonosnak nem ismerheti a terveit.
- Talán örültem neked...
Utalt vissza még az első mondataikra mosolyogva, ahogy karjaiban a kutyussal lépkedett.