A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére. A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti. Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe. A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak. Fogda
Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.
A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.
A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.
A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.
Závodi Soma munkája Az ügyosztályok szintek szerint: Alsó szint:
- Személyes okmányok ügyosztálya
- Járműengedélyeztetési ügyosztály
- Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
- Adminisztrációs ügyosztály
Felső szint:
- Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
- Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
- Kirendeltségvezető és titkársága
Emily Dorothea Fisher munkája
|
|
|
Drága Bátyám, BertalankinézetemMár kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat. Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé. Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam. - András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.
|
|
|
Kállay L. Dóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 58 Összes hsz: 68
|
Írta: 2021. április 4. 22:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=828785#post828785][b]Kállay L. Dóra - 2021.04.04. 22:34[/b][/url] Drága Bátyám, BertalankinézetemMár kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat. Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé. Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam. - András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.
|
|
|
|
Kállay Bertalan INAKTÍV
offline RPG hsz: 92 Összes hsz: 98
|
Írta: 2021. április 30. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=830662#post830662][b]Kállay Bertalan - 2021.04.30. 19:47[/b][/url] DóraAz irodában, munkaidőben Mégis mi a franc?
Idebent kicsit megint hajtás van, de hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem. Motivál, ha van mit csinálni, ha az a valami halad is, nem csak toporog és a fejem fogom, hogy mégis mi a fene legyen a következő lépés. Persze, olyan is kell, nem lehet minden tökéletes és szép, főleg nem sima és zökkenőmentes. Akkor az nem ez a munka lenne, hanem sokkalta inkább valami idilli álom vagy épp regény sorai. Apa úgyis mindig azt mondja, a kemény munka kifizetődő, bár nem tudom, itt melyik számít annak: a korai nyugdíj, a kitüntetések vagy úgy az, hogy megvan minden tagom. Láttunk már leharcolt aurorokat mind, sokaknak akad is egy-egy sebhelye már, akik jobban benne vannak a sűrűjében. Én eddig megúsztam, de hát, nem is vagyok olyan rég itt, mint sok más kolléga, akiknek néha igencsak érdekes történeteik vannak. Az hagyján, hogy ostoba rejtőzködési helyeket vagy épp bűbájokat alkalmaznak, de néha már a lebukás is vicces. Kedvencem az, aki szőnyegnek álcázta magát, majd felnyögött, amikor egy emberesebb auror lépkedett rajta – no nem a gyönyörtől. Nem a legetikusabb kibeszélni másokat, de ezeket leginkább itt oszthatjuk meg és egymással, bár nekem nincs úgy családom, akihez hazavihetném a történeteim. Ami olyan, azt felhasználom, de persze, csak töredékeket. Került már a történetembe egy karakteres arc, egy-egy komolyabb és akciósabb menekülési akció, nem feltétlen innen akarok azonban inspirálódni. De én, egy barátnő/feleség helyett a papírnak mesélek olykor. Családom nagy része szerencsére a faluban él, Ákosnak szokásom jobban történeteket mesélni, Dóra nem épp az, aki arra lenne vevő, bátyám legalább mulat kicsit, ha még rossz is a kedve, olyankorra tartogatom a vicces eseteket. Most azonban nincs ilyen, csak egyszerű, átlagos nap. Sóhajtok egyet, amint kicsit felállok az asztalomtól és kinyújtóztatni kívánom a tagjaim. Sokáig görnyedtem a papírok felett, így tartok egy kis szünetet. Elsétálok, előbb a mosdóba, ahol egy arcmosással is felfrissítem magam és egy távolabb ülő kollégát megkeresve beszélek pár mondatot. Friss apuka, így aztán a sötét karikák a szeme alatt eleget beszélnek helyette. Visszaindulva döntöm el, hogy ma azért is időben alszom, amikor igencsak ismerős alakot pillantok meg az asztalom környékén. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem az történne, ami, melytől homlokom ráncolódik. Tudom, hogy Dóra ízlése nem éppen megszokott, sőt mi több, sajátos és néha igencsak ingatag a béketűrésem, de sosem szóltam bele mit és hogyan csinál. Ez itt azonban a munkahelyem, a munkatársam és a húgom. Így nem csoda, hogy erélyesebben sikerül köhintenem, amikor odaérek melléjük. - Hello Dóra, András – biccentek a férfi felé, aki valamiért majdnem magára önti a kávét, úgy lép hátra. Nem fél tőlem, mert eléggé rangban felettem áll, egyszerű reakció. - Talán megzavartam valamit? - mosolyodom el, de az most nem olyan kedves. Ekkor esik tekintetem testvéremre. - Minek köszönhetem a látogatást, kedves húgom? Mert gondolom, hozzám jöttél – erőteljes utalás, mire András elköszön és sebtiben távozik. Kérdő tekintetem marad Dórán. Ugye nem most kell majd a szentbeszédet megtartanom?
|
|
|
|
Kállay L. Dóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 58 Összes hsz: 68
|
Írta: 2021. július 1. 15:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=833522#post833522][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.01. 15:58[/b][/url] Bátyám, BertalanAndrás felnevetett, s amint letöröltem szája széléről a habot, megfogta a kezemet, miközben pillantása játékosan csillant felém. Visszamosolyogtam rá, a gondolataimat sikerült megmozgatnia, s szerintem András fantáziája is beindult, ám ekkor köszönt ránk a bátyám, ami véget vetett ennek a kezdődő kis irodai afférnak. Pedig, ha véletlenül úgy alakult volna, hogy sajnos házon kívül van a testvérem, szerintem nem kellett volna sok ahhoz, hogy András is kivegyen egy fél órás szünetet. Milyen kár. S míg András a torkát köszörülve engedte el kezemet, majd egyenesedett fel az asztalról, hogy aztán zavartan matasson nyakkendőjével, addig én jót mosolyogtam, s nem zavartatva magam, pillantásom a bátyámra emeltem. - Igen, de fátylat rá - mondtam ki őszintén, hogy igen is tudatosítsam benne, hogy sikerült elrontania a kis játékomat. Aztán legyintve egyet, átnyújtottam neki a kis ajándékkosarat, amit valójában megvesztegetés gyanánt állítottam össze neki, csak hogy aztán ne tudjon nekem nemet mondani. - Nincs különösebb ok, már az is baj, ha meglátogatom a drága bátyámat? - mosolyogva hajoltam oda egy pusziért, András meg közben köszönve távozott. - Nagyon félhet tőled - súgtam Berci fülébe nevetve, aztán visszahúzódtam a két puszi után, s visszaereszkedtem a talpaimra. - Szóval csak azért kereslek, mert kellene nekem egy szekrény nálad és tudom, hogy úgy sincs túl sok cuccod, szóval gondolom, tudnál nekem szorítani egy kis helyet - bájosan mosolyogtam, még ujjaimmal jelképesen mutattam is, hogy mindössze egy kis helyre lenne szükségem, azt nem kellett tudnia, hogy mennyi holmit szeretnék átcipelni hozzá. - Egyébként miféle ügyben dolgozol most? Kicsit fáradtnak tűnsz - jegyeztem meg, ahogy vizslattam az arcát.
|
|
|
|
Kállay Bertalan INAKTÍV
offline RPG hsz: 92 Összes hsz: 98
|
Írta: 2021. július 4. 17:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=833701#post833701][b]Kállay Bertalan - 2021.07.04. 17:28[/b][/url] DóraAz irodában, munkaidőben Mégis mi a franc?
Komolyan mondom, az eszem megáll. Mert az oké, ha máshol, a saját kis magánidejében csinál ilyet – mármint nem oké, akkor is ideges leszek, hogy idősebb férfiakkal kavar, vagy úgy, hogy férfiakkal kavar egyáltalán –, de itt, a munkahelyemen? Minden idegszálam sikolt ellene, sőt, az agyam is, hogy ezt itt most azonnal fejezzék be. Szerencsére elég a jelenlétem hozzá, hogy ennek pillanatokon belül vége is legyen. Az ember, ha húga van, akaratlanul hiszi azt, hogy örökké kicsit és ártatlan marad, olyan, akit védeni kell minden áron. Akinek mindig csak a bátyjaira van szüksége. Aztán koppan, koppanok, hogy ez régen nincs így. Dóra tudja mit akar és azt főleg, hogy hogyan érje el. Az pedig, hogy kikkel és mit csinál… nem az én dolgom. Nem az lenne, de itt igen. És ezt András is tudja, pedig jóval felettem van korban, rangban, most mégis, lesütött tekintettel, mint egy csínytevésen kapott gyerek, úgy oldalog el. Helyes, morgom magamban, erről majd még biztosan beszélni fogok vele. Felőlem azt fűz, akit akar, őt nem. Megtehetem? Nem, de nem érdekel. - Ó, én kérek elnézést – forgatom meg a szemeim és mogorván pillantok rá, majd végül a kosárra. Ez kibillent a kemény testvér szerepéből, elvégre, az Ákos eleve, nem én. Pislogok párat, bugyután, hogy akkor most ez komoly? Elveszem, tartom, mintha sosem kaptam volna ilyet, pláne nem tőle. Tényleg nem kaptam. - Köszi. De ezzel… nincs elfelejtve – teszem le a kosarat az asztalomra, majd még egy utolsó, lesújtó pillantást vetek András felé és hagyom, hogy Dóra köszönjön. Ajkai csattannak borostás arcomon, túl mérges vagyok, hogy megöleljem és olyan legyek, amilyen szoktam lenni vele. - Nem, az nem baj. Ellenben amit vele csináltál, már igen. Dóra, ez a munkahelyem – szusszantok egy nagyot. Még nekem sem lenne illendő és szabályszerű az, ha egy kollégámmal folytatnék viszonyt, akár otthon, vagy épp a raktárban, mert ránk tör a vágyakozás. Izgalmas, de csak lapokon, leírva. - Nem fél, de tudja, hogy nem ez az első húzása. Ha jelentem, bajba kerül – fűzök hozzá ennyit. Nem tartok én szánt szándékkal a markomban senkit, de igen könnyű rájönni, hogy néhányan nem teljesen tiszták. Andrást egyszer már, igaz másik ügy miatt, de megfeddtem, akkor és ott megígértem, az-az utolsó, amit elnézek. - Mégis van okod – csóválom meg a fejem, egy fokkal szelídebb vonásokkal. Az asztalnak dőlve hallgatom tovább, majd szusszanok fel. - Attól függ, mennyi. Mert fióktól az akasztóson át, bármi lehet egy „szekrény tartalma” – nem mintha egyikből se lenne. Igaza van, egyedül élek, nem halmozok fel sok mindent. Van, ami tabu, a többibe nyugodtan pakolhat, de megesz a kíváncsiság, ez mire kell neki. - És mégis miért kell a szekrényem? - adok neki hangot, majd a kosarat vizslatva húzok elő egy répát, megtörölgetem és beleharapok. Tessék, stresszre eszek. - Gyorshajtásért szórok ki bírságokat seprűkre – vigyorodom el haloványan. - Sajnos folyamatban lévő ügyekről nem beszélhetek, mintha nem tudnád. Apa se beszélt sosem.
|
|
|
|