A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=876609#post876609][b]Sadie Sallow - 2024.04.08. 20:26[/b][/url]

Még halványan dereng, hogy amikor idekerültem a Roxfortból, olyan szinten előrébb tartottam azoknál, akikkel egy évfolyamba osztottak, hogy körülbelül másfél évig a kisujjamat se kellett megmozgatnom, hogy kitűnő legyek. Az érdemjegyek egy kivételével meg is maradtak így, ám az, hogy semmiféle erőfeszítésembe nem kerül eminensnek lenni, már a múlté. Főleg, ami az alapképzés utolsó évét, vagyis a mostanit illeti.
Olyan izzasztó feladatokat kaptam, hogy már nincs is hangulatom Theony-t basztatni, amiért nem sikerült a VAV-ja. Ha nem kapom össze magam, de mocskosul, akkor... nem, azt a szégyent el sem tudom képzelni, hogy engem, egy Sallowt, egy ilyen középszerű iskolában meg.. meg.. még gondolatban sem vagyok képes kimondani.
Szóval egyre több időt kezdek a könyvtárban és a tanulószobában tölteni, az óráim után gyakran éjszakába folyóan még az ágyamban is csak a tankönyveim bújni. Mint valami megszállott, komolyan.
De most először csapott meg a kudarc szele, és nem kicsit ijesztő. Nem engedhetem meg, hogy bárki és bármi kizökkentsen, és igen, az év elején is úgy fogok készülni, mintha a vizsgaidőszak sötét fellege már felettem lebegne.
- Nem mész el innen! - förmedek rá a macskára, ami a lábamnak dörgölődzik.
A díszes asztalnál ülök, és bár nem emelem meg a hangom, mégis valósággal szétrobbantja a csendet. Többen felém néznek, de még a macska is úgy bámul rám, mintha én lennék a rohadék.
- Hess! - ismétlem meg ismét, de persze az öntörvényű állat csakazértis nekifejel ismét a lábszáramnak.
Ingerülten fújok egyet, majd kirúgom a székem, és pálcát rántok. Egy villanás csak, aztán a macska repül ki a nyitott ablakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=876795#post876795][b]Sadie Sallow - 2024.04.12. 18:45[/b][/url]

Rendkívül frusztrált vagyok, de még így sem akarnék szándékosan ártani egy állatnak. Egy másik ember, az egész más kérdés, de nem vagyok állítkínzó. Mégis hamarabb kerül a kezembe a pálca, minthogy átgondolnám, mit is csinálok, de végső soron, úgy érzem, még így is jobb, mintha belerúgtam volna a macskába.
Ugyanis ahogy nyávogva kirepül az ablakon, nyugtázom magamban, hogy nem ez volt a legjobb döntés, amit ma meghozhattam, de legalább nem öltem meg. A védőbűbájoknak hála senki sem tud véletlenül a halálba zuhanni, és a macska is szépen lelassul még a földet érés előtt. Feldúlt lesz és valószínűleg bemenekül az erdőbe, a gazdája pedig sose látja többé - de nem lesz baja, legalábbis nem tőlem.
Amire viszont nem számítok, hogy valaki belém áll érte. Végképp nem arra, hogy épp ez a csaj.
- Kártevő irtás - felelek a döbbenetemet nyeldesve, mert azok után, hogy legutóbbi "értekezésünk" alkalmával jóformán két szót alig tudtam kihámozni belőle, most konkrétan leüvölti a hajam.
Még közelebb is lép hozzám, de csak mintha ekkor regisztrálná, hogy kivel találta szembe magát. Becsülendő, nem húzza egyből össze magát gyáván. Magát képtelen volt megvédeni, hagyta, hogy a földbe alázzam, de amint pálcát emelek egy macskára, kinyílik a csipája? Vajon tudja, hogy jól van az állat, vagy azt hiszi, megöltem?
- Talán valami gond van, sárvérű? - nézek rá mereven, nem hogy megemelve, de szándékosan lehalkítva hangomat, hogy lehetőleg csak ő hallja.
Közönségünk is van, de inkább az érdekel, mi van benne, mit tudok előhozni még. A sértő megnevezést viszont keserűnek érzem a nyelvem végén. Mintha már nem állna rá úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=877946#post877946][b]Sadie Sallow - 2024.05.01. 17:04[/b][/url]

Az első döbbenetemet lassan felemészti a felháborodás, amiért ez a mugliivadék veszi a bátorságot, hogy számon kérjen. Ha a származásomat nem is vesszük figyelembe az övével szembeállítva, akkor is prefektus vagyok. Megbüntetni ugyan nem fogom tudni, de ez mindössze annyit jelent, hogy öregebb nálam egy kicsit.
Mégis van annyi eszem, hogy ne emeljem meg a hangomat, így aki lemaradt volna a macska röptéről - és nem sokan figyeltek -, könnyedén hiheti őt az agresszornak. Persze ezen majdnem elnevetem magam, még egy puffskeintől - amit azt hiszem golymóknak hívnak errefelé - is jobban tartanék, mint tőle. Ugyanakkor van némi hírem már a falak között, nem hiszem, hogy bármi esetben is nekem adnának igazat, ha rám veti magát a navinés. Szóval jobb lesz csínján kezelni a dolgot, amíg közönségünk van.
- Ha kárt okoz, nekem az - söpröm félre a kérdést egy vállrándítás keretében. - Zavart. Rabolta az időmet. Az idő pedig kincs, mint biztos tudod, és ha elveszik, az károkozás. Most épp te is egy kártevő vagy.
Csak most, röptében dobálom össze a gondolataimat, voltaképp egy pillanatig nem gondoltam ezelőtt semmi ilyesmit, de most egész logikusan hangzik. Azt mégse mondhatom, hogy a frusztrációm vezettem le az állaton.
És a legfrusztrálóbb, hogy hiába is volt, mert jött a helyébe egy sárvérű kis görcs, és őt sajnos nem repíthetem a drágalátos macskája után. Ugye nem?
- Mit számít, hogy tud-e védekezni, vagy sem? - Én viszont közelebb lépek felé fenyegetően, úgy fúrva a tekintetem az övébe, mintha azzal akarnám eltenni láb alól. - Elméletileg te tudnál, mégis jobban ki lenne akadva mindenki, ha téged penderítenélek ki az ablakon.
Kilátásba helyezem, hogy őt is kidobom, mint a macskát... de anélkül, hogy valóban megfenyegetném vele. Ugyanakkor azt is erősen kétségbe vonom, hogy képes lenne a mágiával bármire is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=878051#post878051][b]Sadie Sallow - 2024.05.03. 16:34[/b][/url]

Bármennyire is felhúz, hogy a sárvérű pattog itt nekem, most már nem tehetem meg, hogy szavakon kívül mással is ártsak neki. Persze korábban sem emeltem pálcát rá, viszont a kezembe kaparintottam az övét, és még a telefonjától is megszabadítottam. Akkor még nem voltam prefektus, így ironikus módon, de megúsztam büntetlenül, de most már muszáj valamiféle felelősséget vállalnom, vagy mi.
Így aztán az előbbi macskaröptetést követően a pálcám ugyan a kezemben marad, de végig leengedve, testem mellett tartom, mindössze arra az eshetőségre készülvén, ha esetleg ő támad rám. Akkor természetesen felhatalmazva lennék a védekezésre, ami a szótáramban egy kellemetlen átoknak felel meg.
De nincs is szükség rá, hogy fenyegessem, elég egyszerűen ránéznem, és máris összehúzza magát, és félénken félre pillant. Valamit még motyog, de a végét már nem is értem, és utána egészen megkukul.
- Mi van? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezem, és az ablak felé kémlelek, mintha láthatnám még az erdő felé szaladó macskát Máltai nyelvével a szájában.
A frappánsnak gondolt beszólás után azonban, ahogy visszanézek rá, elbizonytalanodom egy pillanatra, azt latolgatva, van-e bármi értelme annak, amit épp csinálok, és hogy vajon mi a fenét keres ez a gombóc a gyomromban? És ez a röpke szünet az éberségemben majdnem elegendő, hogy teljesen felkészületlenül érjen Hollósi. Ha persze két fejjel alacsonyabb és vagy húsz kilóval könnyebb lenne, még valahogy meg is oldaná, de így riadtan felé fordulok, és nagy nehezen, de sikerül a markomban tartanom a pálcámat, de ahogy elrántom tőle, kirepül a kezemből, és elgurul, be az asztalok alá.
- Normális vagy!? - förmedek rá, cseppet sem zavartatva magam azon, hogy nagyobb és nyilvánvalóan sokkal erősebb nálam. - Én legalább nem mászok mások nyakára sunyi, gerinctelen módon.
Dúlva-fúlva, egy széket félrelökve indulok a pálcámért, de aztán megtorpanok és visszanézek a párosra. Azt se tudom, miről beszél, de az utolsó szavaival kiveri a biztosítékot.
- Figyelj csak, hős lovag, engem te ne utasítgass! - Most már nehezen tudom a hangerőmet visszafogni.