Kara Zoli:)

Ruhahttp://data.whicdn.com/images/35464335/large.jpg

Az egész vizsgaidőszak egy kész rémálom volt számomra. Összességében nem lesz egy rossz bizonyítványom remélhetőleg, hiszen sikerült bezsebelnem jó pár V-t, sajnos azonban befigyelt egy H, és nem sok hiányzott volna Asztronómiából ahhoz a fránya E-hez… Amire leginkább kíváncsi voltam, hogy a bájitaltannal mi lesz. Az nagyon lényeges volt nekem, eleve szerettem főzicskézni. Most is arra készültem éppen, előttem már minden szükséges felszerelés elő volt készítve, még az is, ami nem annyira fontos – ki tudja, még én sem találtam ki igazán, hogy mit szeretnék gyakorolni. Hiába, a bájitaltanhoz hozzátartozik a gyakorlat is, hiába vágom az elméletet kívülről, ha a gyakorlat meg pocsék.

Mindenképpen másodikos anyagot akartam gyakorolni, s talán amire norvég környezetben szükségem lehet, az a Leix féle kis csodakotyvalék. Üsse kő, még talán jobb is lehet, mint a mugli gyógyszerek, igaz, úgy, hogy tudom, milyen hozzávalók kellenek, abszolúte nem sok kedvem van hozzá, de még mindig inkább ez, minthogy egzotikus nevű vegyszerekkel mérgezzenek, és hogy az orvos azzal a bizonyossal közelítsen felém, mert én voltam olyan szíves nem vigyázni az egészségemre. Próbálna csak meg egy fehér köpenyes is azzal a vacakkal közelíteni, kikaratézom a kezéből… valami hamis karate-trükkel, vagy mit tudom én…

Szóval ja, a mugli orvosi praktikákat megelőzendő egy kis megfázás elleni cuccot szerettem volna készíteni, hogy gyakorolhassak. Így, ami nem kellett, azt szépen elpakoltam.
Éppen végeztem, s már az üstöt készítettem fel a vízforralásra, mikor úgy festett, társaságom akadt egy ismeretlen fiú személyében.