A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467952#post467952][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.26. 20:13[/b][/url]

Rey

Tanulnia kell, mégpedig nagyon sokat. Rengeteg dologgal van lemaradva, amit a többiek már tudnak, és emiatt van némi hátránya. Erik ugyan mesél mindenfélét a varázsvilágról cserébe azért, hogy ő meg a varázstalan világról számol be, ez viszont nem elég. Sokat tud meg, de még mindig kell tanulnia is. Ennek fényében ma egy egész nagy kupac könyvet kölcsönzött ki a könyvtárból, amik most ott tornyosulnak előtte az asztalon, hogy ki sem lát mögülük. Vörösre festett haját a gondatlanság jegyében egyetlen ceruzával tűzte hevenyészett, kusza kontyba, hogy ne lógjon folyton az arcába. Bal lábát felhúzta maga elé székre, állát térdén nyugtatja, és úgy igyekszik haladni az olvasással, hogy magára szedje a szükséges tudást. Sötétkék pulóverének ujját lenyúzta a kézfejére, így igyekszik elrejteni kissé megrágcsált körmeit. Jobb kezével, mutatóujját csak óvatosan nyújtva ki a pulóver ujjának biztonságos rejtekéből, igyekszik nyomon követni a sorokat, nem akar belegabalyodni, mint az előbb, bár ez a szöveg valahogy nem akar összeállni. Harmadszorra olvassa ugyanazt a mondatot, és még mindig nem érti. Ma már rácsodálkozott mindenféle legendás lényre, alapvetően ismerendő varázslatra, általa is ismert vagy éppen sosem hallott történelmi eseményekre, és egyéb csodabogarakra, talán sok volt a rengeteg infó, ez a mondat meghaladja a felfogóképességét, de úgy igazán. Előre bukik a feje akaratlanul is, ahogy lecsukódnak a szemhéjai - az éjszaka sem kellett volna olyan sokáig fennmaradni -, ám azon nyomban mozdul is egyet hirtelen kihúzva magát, csak mert nem érzi, hogy ez a meglehetősen kényelmes ágya lenne. Még a pennát és a pergament is sikerül lesöpörnie az asztalról, a könyvet meg alig sikerül elkapni, hogy ne repüljön utánuk. Szusszant egyet, kissé idegesen dörzsöli meg a szemét, és nyúlna is az említett tárgyak után, amikor valaki felemeli őket és ölelést kér cserébe. Na ne már. Kérdőn vonja fel a szemöldökét, nem akar hinni a fülének. Nem áll úgy, hogy csak minden nélkül újat vegyen helyettük, és nagy szüksége van még rájuk, de nyilvánosan ölelgetni egy ismeretlen hímneműt ezért? Ne már. Összeráncolja a homlokát és a lehető legcsúnyábban igyekszik nézni, ahogy csak tud. Ő aztán nem adja be a derekát, pedig az a pergamendarab meg a pennája nagyon kellene. Mire és mivel jegyezze fel nélkülük, amit mindenképpen megjegyzendőnek tart?
- Hálás köszönet, de nem, nem foglak körbeölelgetni érte. Akkor se tenném, ha te lennél a szőke herceg fehér lovon... - vonja meg a vállát, összecsapja a könyvét, és a mögötte pisszegőre meg olyan nézést vet, hogy az illető jobbnak látja elhallgatni. Összefonja mellkasa előtt a két karját leengedve lábait a földre, és bámul a fiúra kitartóan.
- Egyezzünk meg. Én nem adok egy maflást, te meg visszaadod a pennám. Bár ha az jobban tetszik, két maflásról is beszélhetünk - jelenti ki valami elképesztő üzleti érzékről téve éppen tanúságot. A pergamen nem érdekli annyira, de a penna határozottan kell, szüksége van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468061#post468061][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.27. 05:27[/b][/url]

Egyetlen pillanatra koppan be a szeme, és máris sikerül levernie valamit a következő mozdulatával. Még szerencse, hogy ezt nem a csárdában művelte éppen, ahol lehúznak a fizetéséből minden eltört poharat. Ügyel is mindenre, és igazából itt is kellene éppen annyira, csak egy nagyon kicsit fáradt három óra alvással. Vagy volt az annyi? Már nem is emlékszik, hogy elaludt-e ő öt órakor vagy sem, kicsit összefolyt az idő e tekintetben. Nem lényeg, és gondolkodni sem nagyon tudna rajta, főleg, hogy betolakodik a képbe egy önkéntes hősjelölt, hiába, hogy ő aztán nem kérte, hogy tessék megmenteni. Egyáltalán nem szakadt volna bele a körme, ami nincs, de még a háta sem, ha megmozdul, hogy ő maga vegye fel a pergament és a pennát, amit sikeresen levert. Kéretlenül felveszik, hát köszöni, nyakba borulni érte viszont nem fog, és ez ott ül határozottan az arcán is. Úgy tűnik, hogy újdonsült ismerőse is érti ezt az egyetemes nyelvet, amelynek révén ő éppen közölni igyekszik, hogy ő aztán nem pótolja senki szeretethiányát. Az övét se igyekszik senki pótolni, és amikor megpróbálta Gergőt megölelni nemrég, a bátyja csak annyit bírt közölni, hogy lemarad a csillaghullásról. Azóta is a tanulásba és a munkába öli minden energiáját, hagyják békén. Még üzletelni is megpróbál felajánlva, hogy milyen mértékben nem bántja a másikat, ha az visszaadja a levert dolgait, amikre amúgy szüksége van még a közeljövőben, a válasz viszont nagyon meglepi. Egy egészen kicsit elképedve bámul a társaságára. Vajon normális ez az egyed? Nem biztos benne, szemernyit sem.
- Mókuska, ha az agyamra akarsz menni, igazán jó úton haladsz, de nem most tervezem kirúgatni magam verekedés miatt - jelenti ki szemforgatva. Túl sok múlik neki azon, hogy itt lehet vagy sem, nem akar bajt a nyakába, bármekkora is a szája, egy pillanatra még el is fogja hirtelen valami ijedtségszerű akármi, hogy de mi van, ha ebből komolyabb baj lesz még. Ne legyen, de a lehetőség megvan rá. Ne, ne, ne, ez a srác még le is ül mellé, nem igaz. Mivel érdemelte ezt ki, de őszintén? Hiába emeli az égre a tekintetét azonban, erre nem kap választ, a srác még helyet is foglal. Úgy tűnik, nehezen elijeszthető. Levakarhatatlan. Csodálatos.
- Téged se lehet lerázni, mi? Azt se tudom, mi a neved, miért segítenél? - kérdezi meg végül, és ismét felhúzva maga elé a lábát, megtámasztja állát a térdén, majd kinyitva a könyvet megpróbálja negyedjére is újraolvasni azt a szerencsétlen mondatot, amibe az imént majdnem belealudt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468301#post468301][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.27. 23:37[/b][/url]

Rey

Éppen próbál nem bajba kerülni. Nagyon koncentrál rá, hogy ne csináljon elfogadhatónál nagyobb zűröket, mert ha itt hívatják az igazgatóiba, neki biztosan annyi. Haza nem mehet, máshová meg hová menne? Híd alá vagy utcasarokra, vagy fene tudja, belegondolni sem akar, marad az a verzió, hogy nagyon meggondolja, mit csinál. A verekedés gondolata is elborzasztja, úgy egyébként is, nem csak amiatt, mert zűr lehet belőle. Nem szokása verekedni, még ha azt is gondolnák róla ránézésre, hogy hobbiként bizonyos számú pofont simán kioszt naponta. El kell ismerni, ha azon múlna az élete, be tudna húzni bal horgot jobb egyenessel megtámasztva, például, de amíg ez nem élet-halál kérdése, legfeljebb egy bokszzsákon gyakorol az edződerem egyik sarkában és kész, emberen soha. Gyakorlatilag semmin, aminek az fájhat.
- Más még megteheti, abban meg azért a helyedben nem lennék olyan biztos. Nem ismerem a bátyádat, és te sem engem, szóval inkább ne mérd össze, mert még a végén pofára esnél - válaszolja továbbra sem a legkedvesebb arcát mutatva, de hát jelen pillanatban minden vágya az, hogy megszabaduljon a fiútól, aki kéretlenül is itt lóg a nyakán. Még szerencse, hogy nem szó szerint műveli az említett dolgot, bár elnézve, kitelhet tőle. Az kellene még csak. Az is bőven sok, hogy helyet foglal mellette és további társalgásra próbálja kitartóan rávenni, pedig ő aztán éppen elég határozottan igyekszik belemerülni az olvasásba és nem figyelni. Idegesen horkant egyet nagyon nőiesen - bár hátha leszűri belőle a fiú is, hogy valószínűleg nem rá fáj a foga, akkor is, ha szépnek tűnik az égővörösre festett haja vagy a szeme, vagy akármi rajta, bármit is lát vagy nem lát éppen benne a másik -, és homlokát a könyv lapjainak nyomva dől előre egy pillanatra. Feladja. Nincs más választása. Sóhajtva húzza ki magát újra és a vigyorgó Rey-re néz.
- Istenem, téged tutira determinál a neved, napsugár - közli erőltetett vigyorra húzva a száját, aztán összecsapja a két kezét és már majdhogynem hálás pillantást vet a fiúra.
- Halleluja. Úgysem ölelnélek meg, még a végén kiderül, hogy ragályos az idegesítő értetlenséged, de ha már ennyire nagyon segíteni akarsz, magyarázd el nekem, mi a hétizé az a Wizengamot? - pislog az előtte névre, amiről valahogy nem tudja kiköbözni, mi a fene, pedig nagy hatáskörű döntővalamicsoda lehet, tekintve a mondatot, de úgy tűnik, tudni illik, mi is az, lábjegyzetet ugyanis hiába keres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468732#post468732][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.01. 00:26[/b][/url]

Ez a srác hihetetlen. Az előbb ölelést kér, most meg bokszzsáknak ajánlkozik, egyre furcsább. Ennyire szeretné, hogy vele foglalkozzanak, méghozzá pont tőle. Ő nem ért az emberekhez, ki nem állhatja őket, mert többnyire sosem tudja, hogy viszonyuljon hozzájuk és mit várnak tőle. Túl bonyolultak, ő meg úgy érzi magát, mint aki a holdról jött. Megpróbál belemerülni a tanulásba, de csak nem hagyják békén, és újfent szemöldökét felvonva, kérdőn pillant a másikra.
- Majd felrobbanok, felkenődök a falra és téged foglak kísérteni életed végéig - válaszolja nemtörődöm módon rántva meg a vállát, majd vissza is fordul a könyv felé, a következő pillanatban viszont látványos, színpadias reakció közepette adja fel a kísérletet, hogy megpróbáljon koncentrálni. Rey mellett nem lehet, ez a fiú egyszerűen levakarhatatlan, képtelenség megszabadulni tőle. Ami még jobb, a cinikus megjegyzéseket se veszi komolyan, hiába szánja annak. Itt próbálja sértegetni, ez a fiú meg még a végén bóknak veszi a szavait. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát, de akkor meg biztos, hogy a mögötte ülő menten megtépi. Az előbb is kitartóan pisszegett, még ha egy csúnya nézéssel ideiglenesen el is lehetett hallgattatni. Lemondóan sóhajt egyet és legyint. Ha így fogja fel Rey, hát legyen, nem szenved azzal, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony részéről sértésnek indult. Még egy egészen kicsit ő is elvigyorodik ezen a makacs pozitív hozzáálláson, aminek köszönhetően Rey éppen mindent félreért, önmaga számára előnyös módon csakis.
- Aha... szóval olyasmi, mint egy legfelsőbb bíróság. Mint mondjuk az emberjogi Strassbourg-ban? - kérdez vissza a kapott információra koncentrálva - máris sokkal kevésbé undok, mint volt -, igyekezve hasonlítani valamivel, ami számára is ismerős, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Érdeklődve pislog hol a könyvre, hol a fiúra, végül felkapva az asztalon heverő pennát gyorsan le is jegyzi gyöngybetűkkel a pergamen szélére, hogy Wizengamot, és alá is húzza. Bővebb utánaolvasást igényel a fogalom, úgy érzi, Rey viszont meg úgy, hogy még nem beszéltek eleget, pedig neki már ez is bőven sok volt.
- Eridon, első évfolyam, és ne tárgyiasíts, ha kérhetem. Te? - kérdez vissza, miközben igyekszik újra visszatérni undokabbik énjéhez. Mi az, hogy Vöröske? Nem kér ilyesféle beceneveket, köszöni. Kíváncsiságból azért még visszakérdez, tudja, hogy kivel van dolga, bár van egy olyasféle megérzése, hogy vagy évfolyam, vagy ház, valami egyezni fog, és nincs akkora szerencséje, hogy minimális esélyük legyen újra találkozni. Alig várja, hogy választ kapjon a kérdésére, de csakazértis belebújik a könyvbe, mintha csak úgy mellékes kérdés lenne ez, mert muszáj volt, ha már tőle is kérdeztek. A következő oldalra lapozva haladni próbál az olvasással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=472154#post472154][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.07. 20:34[/b][/url]

Úgy tűnik, Rey-t sem elijeszteni, sem elüldözni nem lehet. Muszáj lesz megbirkóznia vele, hogy a sráctól képtelenség szabadulni. Egyelőre fel is adja, és bár elég nemtörődöm módon közli vele, hogy majd ha úgy alakul, egy életen át őt kísérti, a másik válasza meglepi. Felpillant rá kérdőn, hogy ez most tényleg, komoly? Egy fél pillanatig még figyeli is, aztán már egészen nehezére esik, hogy ne nevesse el magát. Ez a srác nem normális, az biztos, de még a végén jól fog szórakozni rajta.
- Mazochista - jelenti ki, és csak azért, hogy ne vigyorogjon szembe vele, még határozottabban bújik bele a könyvbe nagy igyekezettel olvasva az előtte lévő oldal tartalmát. Pár percig még bírja is szó nélkül, de aztán ha már annyira segíteni akarnak, beadja a derekát és rákérdez a Wizengamot-ra, amiről sehol egy lábjegyzet, bizonyára tudnia kellene, mi az, de nem tudja. Nem kívánt, de azért nyakán lógó társasága szerencsére témában van és ki is használja az alkalmat, hogy ő lehet a figyelem középpontja, így pillanatokon belül válaszol. Feljegyzi egy papírra, hogy el ne felejtsen azért utánaolvasni, és bólogat közben válaszul a kérdésre.
- Mármint ha azt érted ezen, hogy nem varázslók a szüleim, igen. A bátyám viszont szintén varázsló. Az is ugyanaz a kategória? - kérdezi meg, mert még mindig nincs tisztában minden szakkifejezéssel, ami csak szóba jöhet varázslók kapcsán, a szakszerű használatukról meg még ne is beszéljünk.
- Ja... bocs. Bakonyi Anna - közli a nevét kissé el is szégyellve magát, hogy hoppácska, ezt tényleg nagyon illetlenül nem közölte, és nem hagyott másik opciót, mint kreatívkodni. Arra a megjegyzésre pillant fel csak újra a könyvéből, hogy idősebbnek tűnik, mint egy elsős. Lemondóan sóhajt egyet, abbahagyja az olvasást és újra becsukja a könyvet ujjával jelölve azért, hogy hol is volt az imént nyitva.
- Tizenhét vagyok, és nem, nem buktam, és nem máshonnan jöttem át, csak a szüleim nem szeretik, hogy tudunk varázsolni a bátyámmal és most szöktem meg otthonról. A bátyám tizennyolc lesz lassan és másodikos. Kicsit le vagyunk maradva, de ez van. Majd behozzuk - válaszolja, még mielőtt találgatásokba bocsátkozna a fiú, aztán ismét kinyitja a könyvet, remélve, hogy már Rey is elégedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482367#post482367][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.26. 18:55[/b][/url]

Most már biztos, hogy ennek a srácnak minden vágya, hogy ő legyen a fegyelem középpontja. Nem csak itt, nem csak most, hanem lehetőleg mindig, mindenhol, mindenkinél. Mazochista, de nagyon. És ő még azt hitte, hogy szórakozik, pedig most nagyon úgy hangzik, hogy komolyan gondolja. Meglepetten pillant fel egyetlen pillanatra, majd visszafordul inkább a könyvéhez és próbál nem törődni továbbra sem a fiúval, bár láthatólag ő másként gondolja. Továbbra sem hagyják békén, nagyszerű. Azt legalább megtudja, hogy ő is mugli származású, mert a szülők számítanak, úgyhogy ezt el is könyveli magának. Vajon milyen sokan lehetnek? Nem kérdez rá inkább, mert még úgy értelmezné Rey, hogy nagyon beszélgetni akar. Dehogy akar, nem most, nem vele, úgyhogy inkább majd kideríti ő a választ valamelyik könyv segítségével, úgy is jó lesz. A lehetséges becenevek hallatán szörnyülködve néz fel és megrázza a fejét.
- Ne merészeld. Nem viccelek... ha becézni merészelsz, kitekerem a nyakad - fenyegetőzik hirtelen nagyon komoly arcot vágva, és közben azért nagyon reméli, hogy még csak fel sem merül olyan helyzet, amikor kiderülne, hogy nem váltaná be az iménti kijelentését. Olyan ő is, mint egy hamis korallkígyó. Tetszik tudni, az az élénk színekben pompázó siklóféle, ami nagyon hasonlít mérgező társára, és ha az ember nem ismeri elég jól ezen kígyóféléket, hát jobb, ha távol tartja magát mindkettőtől függetlenül attól, hogy méregfoga csak egyiknek van, harci színek ide vagy oda. Annának nagy szája van, de még a lénynek se ártana, csak ezt aztán nem kell róla tudni, vagy még a végén túlságosan barátkozni akarnának vele az emberek. Jobb is lesz, ha feledésbe merülnek a neve kapcsán felmerülő becézési lehetőségek. Feladja a tanulást, és inkább röviden összefoglalja, hogy ő aztán nem bukott, ne nézze senki olyan ostobának, mert nem az, pusztán csak későn kezdte az otthoniak nem igazán létező támogatásának hála.
- Na ne mondd. Kellett valaki, akin a bátyád csiszolhatja a pofozkodás terén szerzett eddigi tudását? - érdeklődik cseppet sem szívélyesen, bár kezdi felfogni, hogy ez sem lesz elég Rey elijesztéséhez. Roxfort... az mintha egy másik iskola lenne. Rémlik neki valami. Elgondolkodik, majd hirtelen belelapoz a jegyzeteibe, mert tudja, hogy valahová leírta. Ott is áll, hogy Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, avagy Hogwarts, híres-neves angliai iskola.
- És miért jön el az ember Roxfortból idáig? Azt ne mondd, hogy tényleg csak a bátyádnak kellesz boxzsáknak - kérdezi meg végül, és mivel ismét pisszegni kezd a tőle nem messze ülő tanulni vágyó diák, hát elkezdi összeszedni a jegyzeteit.
- Úgyse fogok megszabadulni tőled egyhamar, ahogy elnézem, viszont ha itt lógsz a nyakamon, mindjárt valaki más fog megfojtani egy kiskanál vízben és abban meg semmi élvezet nem lesz nekem. Konyha? Kell egy kávé amúgy is, vagy mindjárt elalszom - jegyzi meg, miközben már a táskájába gyömöszöli a könyveket és a lapokat. Ha szerencséje van, még a végén nem társul hozzá Rey, ki tudja. Bár ha igen, legalább ihat kávét, az se semmi.