Az időszak 1970 és 1981 közé tehető, amikor a Voldemort néven ismert, radikális nézeteket valló sötétmágus először megjelent a köztudatban. A ’70-es években több radikális – többnyire aranyvérű – varázsló csatlakozott az általa indított mozgalomhoz. Legközelebbi és leghűbb követőinek körét „Halálfalók”-ként ismerték. Veszélyes és erőszakkal teli éra ez, Voldemort évről évre egyre nagyobb befolyást tudhatott magának a varázslóvilágban. Az utólagosan folytatott perek során kiderült, hogy ezt a szerfelett nagy hatalmat a politikában számos minisztériumi alkalmazotton végrehajtott Imperius átoknak köszönhette. Kezdetben csupán gyanús eltűnések keltették fel az aurorok és varázslók figyelmét, ám ezeket hamarosan egyre nyíltabbá váló merényletek követték, melyeknek áldozatai muglik és/vagy mugli származású varázslók, varázslócsaládok voltak. A szélsőséges csoport valódi befolyása akkor bizonyosodott be teljes egészében, amikor megjelent az ún. Sötét Jegy, mint általános jelzés, amely minden, a halálfalók által elkövetett kivégzést volt hivatott hirdetni. A társadalmi viszonyok labilissá és ingataggá váltak, soha senki nem lehetett biztos abban, hogy a közvetlen környezetében ki tartozik a Sötét Nagyúr követői közé; ez a bizonytalanság és bizalmatlanság adta a Voldemort vezette diktatúra alapját, valamint ez volt az, amely évekig meggátolta annak megdöntését – egy kompetens és a halálfalók ellen ténylegesen fellépni képes szövetség megalakulását.
A radikális erők ellen harcoló aurorok engedélyt kaptak a halálfalók módszereihez hasonló drasztikus módszerek és varázslatok (ide tartoznak a főbenjárók is) alkalmazására, a minisztériummal való előzetes egyeztetés nélkül is. Ennek köszönhetően olyan hírhedt halálfalókat is sikerült az Azkaban falai közé juttatni, mint Evan Rosier vagy Igor Karkaroff.

1981. október 31. – Voldemort önkezével kívánt végezni az ellenállóként is ismert Lily és James Potterrel, valamint gyermekükkel. A szülők életüket vesztették, ám a csecsemőre kimondott halálos átok visszaszállt rá, véget vetve az ’Első Rémuralom’ korszakának. Ezt követően a Varázsbűn-üldözési Főosztály hajtóvadászatot indított a vezetőjük nélkül maradt halálfalók ellen – az intézkedéseknek hála több egykori követőt sikerrel életfogytiglani börtönbüntetésre, illetve dementor általi kivégzése ítéltek. A megmenekült halálfalók száma ismeretlen, vannak, akiket máig köröznek.

Magyarországi vonatkozások

Mint más európai országokban, Magyarországon is követőkre találtak a voldemorti eszmék. Németországgal és Oroszországgal ellentétben, ahol rengeteg önálló csoportosulás jött létre, a magyar varázslók többsége az angliai főáramlathoz csatlakozott, így az országban a környező területekhez képest elhanyagolható mennyiségű bűncselekmény történt Voldemort uralmának égisze alatt. Ettől függetlenül hazánkban is komoly veszteségeket szült az angol radikális mágusok térnyerése.

Született néhány kísérlet a hazai szerveződésre is, ezek közül kettő számottevőt ismer a mai auror-kriminalisztika; ezek között időszakonként hol lazább, hol szorosabb együttműködés volt:

1. A Császár Andor vezette „a Repülő Halál Rendje”, röviden „a Rend” (megj.: Voldemort nevének jelentése „repülő halál”) – Főként a fővárosban és vonzáskörzetében működött, de támogatóik között tudhattak több vidéki aranyvérű családot. Tevékenységeik közé a gyilkosságon, zsaroláson és kínzáson kívül a toborzás is hozzátartozott; a Rend számos halálfalót gyűjtött össze, akik később az angol erőkhöz csatlakoztak. A csoport különösen hírhedt volt, mivel vezetőik (köztük Császár) igen karizmatikus személyiségek voltak, így könnyen meggyőzhették azokat is, akik alapvetően nem értettek volna teljesen egyet a voldemorti eszmékkel. Főként aranyvérű fiatalokat toboroztak, de alkalmanként tehetséges félvéreket is maguk közé vettek. 1980-ban egy auror sikeresen beépült a szervezetbe, így sikerült leleplezni annak tagjait. Beszélik, hogy vannak varázslók, akik napjainkban is a Rend kódexe szerint élnek.
    
2. A Szigethy Örs által alapított és vezetett csoport kevésbé nagy hírnévre tett szert, ám közel olyan romboló hatással volt a magyar varázslótársadalomra, mint a Rend. Míg az előbbi csoportnak szüksége volt bizonyos fokú nyilvánosságra, hogy a csatlakozni kívánó varázslók felvehessék velük a kapcsolatot, addig Szigethynek és körének fő profilja a muglik és sárvérű máguscsaládok ellen elkövetett merényletek voltak, amely diszkréciót igényelt. Ennek a csoportosulásnak inkább az aurorok körében van nagyobb híre, ellentétben az évek során urbán legendává vált „Repülő Halál Rendjével”. 1977-ben érték tetten őket egy mugli család kivégzése közben, az auroroknak a letartóztatást követő vallatások során minden tagot sikerült leleplezni.

Az 1981-es Bukás után a parányi ország megfelelő búvóhelyül szolgált a menekülő halálfalók számára, akik közül többen itt rejtőztek el vagy telepedtek le. Senki sem tudja pontosan, hogy hányan választották Magyarországot az angliai kudarc után, ehhez mérten arról sincs tudomásunk, hogy a magyar auroroknak sikerült-e mindenkit egytől-egyig leleplezni közülük.

Híres magyar halálfalók

• Császár Andor (1932−1981) : A Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője 1967 és 1980 között. Befolyásos politikusként volt ismert, a „Rend” leleplezéséig úgy élt a köztudatban, mint az a személy, akinek Magyarország látszólagos békéjét köszönhetjük. Ő maga nem hajtott végre egyetlen gyilkosságot sem, ám a szervezet feje és szellemi atyja kétségtelenül ő volt. Közismerten jól értett a legilimenciához és az illúziómágiákhoz. Elfogása után a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetbe került, ahol egy év rabság után öngyilkosságot követett el. Az utókor „Voldemort magyarországi helytartójaként” is ismeri.
• Bodnár Péter (1924−1998) : A kevés magyar félvér halálfaló egyike, roma származású férfi, fő specialitása a melodimágia igézői ága volt. Szigethy köréhez tartozott, de az aurorok már 1975-ben, a csoport lelepleződése előtt elfogták. Kevésbé súlyosnak ítélt bűnei miatt 20 év letöltendőt kapott, 1995-ban szabadult, azonban a börtönben töltött évek legyengítették a szervezetét, 1998-ban elhunyt.
• Győrffy Csongor, a „Vándor” (1942− ) : Győrffy becenevét nem arról kapta, hogy szeretett jókat túrázni a Mátrában, hanem előszeretettel „vándorolt” egyik ember személyiségéből a másikba. Metamorf mágusként először elrabolta a kiszemelt célpontot, majd a helyébe lépett. Császár Andor jobbkezeként tartotta számon a korabeli auror hírszerzés. Sosem kapták el. Fia, Reissner Teodor, szintén hírhedt bűnöző, aki többrendbeli gyilkosságért épp büntetését tölti a ZMF-ben.
• Kárpáthy Boldizsár, „az Építész” (1934− ) : Mindkét csoportnak dolgozott, jól képzett terromágusként „az Építész” alakította ki az országban működő támaszpontokat és földalatti rejtekhelyeket. Elmondások szerint Gulyás Imre és József Lídia ZMF-ből való szökésében is közreműködött, ám ezt soha semmilyen hivatalos szerv nem erősítette meg. Sosem kaptál el.
• Lang Norbert (1926−1979) : Magyar származású, Angliában elhíresült halálfaló, neki köszönhetően Voldemort erői egy magyar mennydörgővel gazdagodtak, mivel Lang csatlakozása előtt sárkánygondozóként és –idomárként tevékenykedett. Betegesen vonzódott a sárkányokhoz, a feljegyzések szerint saját magát is annak tartotta, emiatt még halálfaló társai is ódzkodtak a társaságától. Csúf tréfája az életnek, hogy saját megvadult sárkánya végzett vele 53 évesen.
• Szigethy Örs (1948−1977) : Egy alföldi aranyvérű máguscsalád elsőszülött fia, akihez már a kezdeti angliai mozgolódások idején eljutott Voldemort és a halálfalók híre. Nem karizmájával, hanem átlagon felüli mágikus képességeivel gyűjtötte maga köré kegyeltjeit. Hydromágusként kedvenc módszere az ellenfél vérének és testének felforralása volt. Az aurorok érkezésekor ellenállást tanúsított, a helyszínen életét vesztette.
• Vadász Erik, „a Sebhelyes” (1936−1977) : Szigethy körének egyik belső tagja, leghíresebb bűntette egy mugli iskola megtámadása, melynek során tizenkét gyermek és négy tanár vesztette életét. Becenevét az arcát átszelő hegről kapta, amit pletykák szerint fiatal korában egy dühös vélától szerzett, aki megharagudott rá. A szégyen miatt, hogy egy nő így megsebezte egész életére, különösen agresszívvé vált, ha valaki sokáig nézte a sebhelyet, a megemlítése pedig főbenjáró bűn volt a szemében. Kiemelkedő mágikus képességei mellett a varázstalan közelharcban is jól boldogult. Az aurorok érkezésekor ellenállást tanúsított, a helyszínen életét vesztette.
• Weisz Nándor (1934−1982) és Weisz Ráhel (1936−1982) : Hírhedt házaspár, mindketten még fiatalon a második világháborúban, a mágikus képességeik felébredése előtt megjárták a német haláltábort. Az ott megtapasztaltak miatt az összes ismert magyar halálfaló közül talán ők gyűlölték legjobban a muglikat. Közismerten csak szőke és kék szemű áldozatokat szedtek, a gyilkosság után pedig a haláltáborok jelzéseihez hasonló billogot égettek az áldozatok testébe. Amikor az aurorok 1982-ben elkapták őket, mindketten elharapták a fogukba rejtett méregkapszulát, mely azonnali halált okozott. Később, mikor felfedezték a búvóhelyüket, a hatóságok találtak néhány feljegyzést – ezek szerint előre eltervezték, hogy ha életük kezdeti szakaszát börtönben kellett eltölteniük, nem akarnak ismét rabságban sínylődni, inkább a halált választják.

A Voldemort bukása utáni évek a hajdani követők és halálfaló szimpatizánsok felkutatásával, bebörtönzésével telt. A hatóságok nem csak magánszemélyeket, hanem teljes vállalkozásokat lepleztek le, több máguscégről és csoportról is napvilágra került, hogy segítették a halálfalók tevékenységeit – ki varázstárgyakkal, ki gyógynövényekkel és bájitalokkal.

Az életben maradt követőket nem csupán Nagy-Britanniában, hanem világszerte keresték, Voldemort halálfalóinak belső körére nemzetközi körözést adtak ki: arcuk mindenhol ott volt a varázslófalvak utcáin – sőt, hogy a muglik világában se tudjanak könnyedén elrejtőzni, nevüket és arcukat kiadták a varázstalan hatóságoknak is. Gyakorlatilag a muglikapcsolatokért felelős szakemberek a varázsvilág privát információit kiszűrve vetették fel a halálfalók adatait a mugli nyilvántartásokba.

Magyarországon ezekben az években a hazai csoportok megmaradt tagjain kívül számos Angliából menekülő halálfalót tartóztattak le és szolgáltattak át a brit auroroknak.

Bár több különös esemény is megelőzte, Voldemort visszatérésére ténylegesen 1995-ben derült fény. Albus Dumbledore ugyan könnyedén ráfordította a közvélemény figyelmét az elmúlt időszak különös eltűnéseire és eseteire, Cornelius Caramel, a brit Mágiaügyi Minisztérium feje nem tett konkrét lépéseket a felkészülésre. Néhány, az első rémuralom időszakát túlélő varázsló ismét összefogott, a szövetség pedig a Főnix Rendje néven került a köztudatba. (Egyes feljegyzések szerint már az 1970-től ’81-ig tartó időszakban is jelen voltak, de pusztán az 1995-től kezdődő három éves működésük nyilvántartható.)
A támadások és a varázslóeltűnések megszaporodtak, ám a minisztériumot csupán Voldemort személyes megjelenése sarkallta cselekvésre, amelyre 1996 júniusában került sor egy Albus Dumbledore ellen vívott küzdelem keretében.

Voldemort visszatérésével megkezdődött a „második háború”; az addig diszkrét és titokban folytatott támadások egyre drasztikusabbá váltak: több Angliában pusztító természeti katasztrófáért Voldemort elemista halálfalóit tették felelőssé, emellett az angol radikális erőknek időközben sikerült maguk mellé állítaniuk a dementorokat és az óriásokat.

1998. május 2. – A végső ütközetre a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola területén került sor, melynek során Harry Potter (az a Harry Potter, akiről e csata előtt tizenhét évvel visszapattant a halálvarázs, ezzel Voldemort első bukását okozva) legyőzte a radikális mágusok csoportjának vezetőjét, véget vetve a „második háborúnak”.

Magyar vonatkozások

Az országban sikeresen elrejtőzött halálfalók már 1995 előtt tudomást szereztek vezetőjük visszatértéről, így az akkor még felkészületlen aurorok nem deríthettek fényt a kilétükre a hopp-hálózaton észlelt mozgások alapján. Azon információk, melyeket utóbb sikerült felfejteniük a szakembereknek és –mágusoknak, arról árulkodnak, hogy a követők nagy hányada az angol csapatokhoz csatlakozott/tért vissza. A visszatérés évei nem voltak jelentős befolyással a hazai bűncselekményekre. Ennek oka talán az időhiány lehet; négy-öt év nem bizonyult elégnek egy stabilan működő szervezet felállítására, ezúttal pedig olyan karizmatikus nevek sem segítették a voldemorti eszmék térnyerését, mint amilyen annak idején Császár volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3678&post=778910#post778910][b]Maja Bojarska - 2019.10.24. 11:17[/b][/url]

Az időszak 1970 és 1981 közé tehető, amikor a Voldemort néven ismert, radikális nézeteket valló sötétmágus először megjelent a köztudatban. A ’70-es években több radikális – többnyire aranyvérű – varázsló csatlakozott az általa indított mozgalomhoz. Legközelebbi és leghűbb követőinek körét „Halálfalók”-ként ismerték. Veszélyes és erőszakkal teli éra ez, Voldemort évről évre egyre nagyobb befolyást tudhatott magának a varázslóvilágban. Az utólagosan folytatott perek során kiderült, hogy ezt a szerfelett nagy hatalmat a politikában számos minisztériumi alkalmazotton végrehajtott Imperius átoknak köszönhette. Kezdetben csupán gyanús eltűnések keltették fel az aurorok és varázslók figyelmét, ám ezeket hamarosan egyre nyíltabbá váló merényletek követték, melyeknek áldozatai muglik és/vagy mugli származású varázslók, varázslócsaládok voltak. A szélsőséges csoport valódi befolyása akkor bizonyosodott be teljes egészében, amikor megjelent az ún. Sötét Jegy, mint általános jelzés, amely minden, a halálfalók által elkövetett kivégzést volt hivatott hirdetni. A társadalmi viszonyok labilissá és ingataggá váltak, soha senki nem lehetett biztos abban, hogy a közvetlen környezetében ki tartozik a Sötét Nagyúr követői közé; ez a bizonytalanság és bizalmatlanság adta a Voldemort vezette diktatúra alapját, valamint ez volt az, amely évekig meggátolta annak megdöntését – egy kompetens és a halálfalók ellen ténylegesen fellépni képes szövetség megalakulását.
A radikális erők ellen harcoló aurorok engedélyt kaptak a halálfalók módszereihez hasonló drasztikus módszerek és varázslatok (ide tartoznak a főbenjárók is) alkalmazására, a minisztériummal való előzetes egyeztetés nélkül is. Ennek köszönhetően olyan hírhedt halálfalókat is sikerült az Azkaban falai közé juttatni, mint Evan Rosier vagy Igor Karkaroff.

1981. október 31. – Voldemort önkezével kívánt végezni az ellenállóként is ismert Lily és James Potterrel, valamint gyermekükkel. A szülők életüket vesztették, ám a csecsemőre kimondott halálos átok visszaszállt rá, véget vetve az ’Első Rémuralom’ korszakának. Ezt követően a Varázsbűn-üldözési Főosztály hajtóvadászatot indított a vezetőjük nélkül maradt halálfalók ellen – az intézkedéseknek hála több egykori követőt sikerrel életfogytiglani börtönbüntetésre, illetve dementor általi kivégzése ítéltek. A megmenekült halálfalók száma ismeretlen, vannak, akiket máig köröznek.

Magyarországi vonatkozások

Mint más európai országokban, Magyarországon is követőkre találtak a voldemorti eszmék. Németországgal és Oroszországgal ellentétben, ahol rengeteg önálló csoportosulás jött létre, a magyar varázslók többsége az angliai főáramlathoz csatlakozott, így az országban a környező területekhez képest elhanyagolható mennyiségű bűncselekmény történt Voldemort uralmának égisze alatt. Ettől függetlenül hazánkban is komoly veszteségeket szült az angol radikális mágusok térnyerése.

Született néhány kísérlet a hazai szerveződésre is, ezek közül kettő számottevőt ismer a mai auror-kriminalisztika; ezek között időszakonként hol lazább, hol szorosabb együttműködés volt:

1. A Császár Andor vezette „a Repülő Halál Rendje”, röviden „a Rend” (megj.: Voldemort nevének jelentése „repülő halál”) – Főként a fővárosban és vonzáskörzetében működött, de támogatóik között tudhattak több vidéki aranyvérű családot. Tevékenységeik közé a gyilkosságon, zsaroláson és kínzáson kívül a toborzás is hozzátartozott; a Rend számos halálfalót gyűjtött össze, akik később az angol erőkhöz csatlakoztak. A csoport különösen hírhedt volt, mivel vezetőik (köztük Császár) igen karizmatikus személyiségek voltak, így könnyen meggyőzhették azokat is, akik alapvetően nem értettek volna teljesen egyet a voldemorti eszmékkel. Főként aranyvérű fiatalokat toboroztak, de alkalmanként tehetséges félvéreket is maguk közé vettek. 1980-ban egy auror sikeresen beépült a szervezetbe, így sikerült leleplezni annak tagjait. Beszélik, hogy vannak varázslók, akik napjainkban is a Rend kódexe szerint élnek.
    
2. A Szigethy Örs által alapított és vezetett csoport kevésbé nagy hírnévre tett szert, ám közel olyan romboló hatással volt a magyar varázslótársadalomra, mint a Rend. Míg az előbbi csoportnak szüksége volt bizonyos fokú nyilvánosságra, hogy a csatlakozni kívánó varázslók felvehessék velük a kapcsolatot, addig Szigethynek és körének fő profilja a muglik és sárvérű máguscsaládok ellen elkövetett merényletek voltak, amely diszkréciót igényelt. Ennek a csoportosulásnak inkább az aurorok körében van nagyobb híre, ellentétben az évek során urbán legendává vált „Repülő Halál Rendjével”. 1977-ben érték tetten őket egy mugli család kivégzése közben, az auroroknak a letartóztatást követő vallatások során minden tagot sikerült leleplezni.

Az 1981-es Bukás után a parányi ország megfelelő búvóhelyül szolgált a menekülő halálfalók számára, akik közül többen itt rejtőztek el vagy telepedtek le. Senki sem tudja pontosan, hogy hányan választották Magyarországot az angliai kudarc után, ehhez mérten arról sincs tudomásunk, hogy a magyar auroroknak sikerült-e mindenkit egytől-egyig leleplezni közülük.

Híres magyar halálfalók

• Császár Andor (1932−1981) : A Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője 1967 és 1980 között. Befolyásos politikusként volt ismert, a „Rend” leleplezéséig úgy élt a köztudatban, mint az a személy, akinek Magyarország látszólagos békéjét köszönhetjük. Ő maga nem hajtott végre egyetlen gyilkosságot sem, ám a szervezet feje és szellemi atyja kétségtelenül ő volt. Közismerten jól értett a legilimenciához és az illúziómágiákhoz. Elfogása után a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetbe került, ahol egy év rabság után öngyilkosságot követett el. Az utókor „Voldemort magyarországi helytartójaként” is ismeri.
• Bodnár Péter (1924−1998) : A kevés magyar félvér halálfaló egyike, roma származású férfi, fő specialitása a melodimágia igézői ága volt. Szigethy köréhez tartozott, de az aurorok már 1975-ben, a csoport lelepleződése előtt elfogták. Kevésbé súlyosnak ítélt bűnei miatt 20 év letöltendőt kapott, 1995-ban szabadult, azonban a börtönben töltött évek legyengítették a szervezetét, 1998-ban elhunyt.
• Győrffy Csongor, a „Vándor” (1942− ) : Győrffy becenevét nem arról kapta, hogy szeretett jókat túrázni a Mátrában, hanem előszeretettel „vándorolt” egyik ember személyiségéből a másikba. Metamorf mágusként először elrabolta a kiszemelt célpontot, majd a helyébe lépett. Császár Andor jobbkezeként tartotta számon a korabeli auror hírszerzés. Sosem kapták el. Fia, Reissner Teodor, szintén hírhedt bűnöző, aki többrendbeli gyilkosságért épp büntetését tölti a ZMF-ben.
• Kárpáthy Boldizsár, „az Építész” (1934− ) : Mindkét csoportnak dolgozott, jól képzett terromágusként „az Építész” alakította ki az országban működő támaszpontokat és földalatti rejtekhelyeket. Elmondások szerint Gulyás Imre és József Lídia ZMF-ből való szökésében is közreműködött, ám ezt soha semmilyen hivatalos szerv nem erősítette meg. Sosem kaptál el.
• Lang Norbert (1926−1979) : Magyar származású, Angliában elhíresült halálfaló, neki köszönhetően Voldemort erői egy magyar mennydörgővel gazdagodtak, mivel Lang csatlakozása előtt sárkánygondozóként és –idomárként tevékenykedett. Betegesen vonzódott a sárkányokhoz, a feljegyzések szerint saját magát is annak tartotta, emiatt még halálfaló társai is ódzkodtak a társaságától. Csúf tréfája az életnek, hogy saját megvadult sárkánya végzett vele 53 évesen.
• Szigethy Örs (1948−1977) : Egy alföldi aranyvérű máguscsalád elsőszülött fia, akihez már a kezdeti angliai mozgolódások idején eljutott Voldemort és a halálfalók híre. Nem karizmájával, hanem átlagon felüli mágikus képességeivel gyűjtötte maga köré kegyeltjeit. Hydromágusként kedvenc módszere az ellenfél vérének és testének felforralása volt. Az aurorok érkezésekor ellenállást tanúsított, a helyszínen életét vesztette.
• Vadász Erik, „a Sebhelyes” (1936−1977) : Szigethy körének egyik belső tagja, leghíresebb bűntette egy mugli iskola megtámadása, melynek során tizenkét gyermek és négy tanár vesztette életét. Becenevét az arcát átszelő hegről kapta, amit pletykák szerint fiatal korában egy dühös vélától szerzett, aki megharagudott rá. A szégyen miatt, hogy egy nő így megsebezte egész életére, különösen agresszívvé vált, ha valaki sokáig nézte a sebhelyet, a megemlítése pedig főbenjáró bűn volt a szemében. Kiemelkedő mágikus képességei mellett a varázstalan közelharcban is jól boldogult. Az aurorok érkezésekor ellenállást tanúsított, a helyszínen életét vesztette.
• Weisz Nándor (1934−1982) és Weisz Ráhel (1936−1982) : Hírhedt házaspár, mindketten még fiatalon a második világháborúban, a mágikus képességeik felébredése előtt megjárták a német haláltábort. Az ott megtapasztaltak miatt az összes ismert magyar halálfaló közül talán ők gyűlölték legjobban a muglikat. Közismerten csak szőke és kék szemű áldozatokat szedtek, a gyilkosság után pedig a haláltáborok jelzéseihez hasonló billogot égettek az áldozatok testébe. Amikor az aurorok 1982-ben elkapták őket, mindketten elharapták a fogukba rejtett méregkapszulát, mely azonnali halált okozott. Később, mikor felfedezték a búvóhelyüket, a hatóságok találtak néhány feljegyzést – ezek szerint előre eltervezték, hogy ha életük kezdeti szakaszát börtönben kellett eltölteniük, nem akarnak ismét rabságban sínylődni, inkább a halált választják.

A Voldemort bukása utáni évek a hajdani követők és halálfaló szimpatizánsok felkutatásával, bebörtönzésével telt. A hatóságok nem csak magánszemélyeket, hanem teljes vállalkozásokat lepleztek le, több máguscégről és csoportról is napvilágra került, hogy segítették a halálfalók tevékenységeit – ki varázstárgyakkal, ki gyógynövényekkel és bájitalokkal.

Az életben maradt követőket nem csupán Nagy-Britanniában, hanem világszerte keresték, Voldemort halálfalóinak belső körére nemzetközi körözést adtak ki: arcuk mindenhol ott volt a varázslófalvak utcáin – sőt, hogy a muglik világában se tudjanak könnyedén elrejtőzni, nevüket és arcukat kiadták a varázstalan hatóságoknak is. Gyakorlatilag a muglikapcsolatokért felelős szakemberek a varázsvilág privát információit kiszűrve vetették fel a halálfalók adatait a mugli nyilvántartásokba.

Magyarországon ezekben az években a hazai csoportok megmaradt tagjain kívül számos Angliából menekülő halálfalót tartóztattak le és szolgáltattak át a brit auroroknak.

Bár több különös esemény is megelőzte, Voldemort visszatérésére ténylegesen 1995-ben derült fény. Albus Dumbledore ugyan könnyedén ráfordította a közvélemény figyelmét az elmúlt időszak különös eltűnéseire és eseteire, Cornelius Caramel, a brit Mágiaügyi Minisztérium feje nem tett konkrét lépéseket a felkészülésre. Néhány, az első rémuralom időszakát túlélő varázsló ismét összefogott, a szövetség pedig a Főnix Rendje néven került a köztudatba. (Egyes feljegyzések szerint már az 1970-től ’81-ig tartó időszakban is jelen voltak, de pusztán az 1995-től kezdődő három éves működésük nyilvántartható.)
A támadások és a varázslóeltűnések megszaporodtak, ám a minisztériumot csupán Voldemort személyes megjelenése sarkallta cselekvésre, amelyre 1996 júniusában került sor egy Albus Dumbledore ellen vívott küzdelem keretében.

Voldemort visszatérésével megkezdődött a „második háború”; az addig diszkrét és titokban folytatott támadások egyre drasztikusabbá váltak: több Angliában pusztító természeti katasztrófáért Voldemort elemista halálfalóit tették felelőssé, emellett az angol radikális erőknek időközben sikerült maguk mellé állítaniuk a dementorokat és az óriásokat.

1998. május 2. – A végső ütközetre a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola területén került sor, melynek során Harry Potter (az a Harry Potter, akiről e csata előtt tizenhét évvel visszapattant a halálvarázs, ezzel Voldemort első bukását okozva) legyőzte a radikális mágusok csoportjának vezetőjét, véget vetve a „második háborúnak”.

Magyar vonatkozások

Az országban sikeresen elrejtőzött halálfalók már 1995 előtt tudomást szereztek vezetőjük visszatértéről, így az akkor még felkészületlen aurorok nem deríthettek fényt a kilétükre a hopp-hálózaton észlelt mozgások alapján. Azon információk, melyeket utóbb sikerült felfejteniük a szakembereknek és –mágusoknak, arról árulkodnak, hogy a követők nagy hányada az angol csapatokhoz csatlakozott/tért vissza. A visszatérés évei nem voltak jelentős befolyással a hazai bűncselekményekre. Ennek oka talán az időhiány lehet; négy-öt év nem bizonyult elégnek egy stabilan működő szervezet felállítására, ezúttal pedig olyan karizmatikus nevek sem segítették a voldemorti eszmék térnyerését, mint amilyen annak idején Császár volt.