[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=735544#post735544][b]Dana Straw Berry - 2018.09.30. 18:20[/b][/url]

nővérkés # utseende # szeptember 24.

A vonatút elég hosszadalmasnak tűnt, azt hittem már, hogy sosem ér véget. Már nagyon vártam, hogy találkozhassak a nővérkémmel, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz újra látni őt, mennyit változott, hogyan fog fogadni stb. Nagyon szerettem volna újra átölelni, beszélgetni vele, megtudni a terveit, hogy hogyan érezte magát, amíg külön volt, hiányoztam-e neki. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Amikor elment tőlünk egy ideig nehezteltem rá és anyáékra, amiért nélkülöznöm kellett a társaságát. Hiányoztak a mély, őszinte beszélgetések, a közös mókázások, és egyszerűen az, hogy ott legyen mellettem. Egy ideig falat húztam magam köré, amelyen senki sem nyert belépést, kissé magamba zárkóztam és keveset kommunikáltam a családommal. Anya mindig kérdezgette, hogy mi bajom, meg azzal biztatott, hogy majd idővel jobb lesz a helyzet, plusz úgyis fogunk még találkozni. Eleinte nem igazán hittem el neki, amiket mondott, de végül igaza lett, hiszen már egy suliba járunk, mint utólag kiderült. Ahogy telt az idő a fal, amelyet magam köré építettem, leomlott. Beláttam, hogy nem neheztelhetek örökké a családomra, bár ebben az is közrejátszott, hogy megtudtam, hogy végre újra együtt lehetek Daisy-vel. Út közben kicsit elszundítottam, majd arra keltem, hogy végre megérkeztünk az állomásra. Beletellett egy kis időbe, mire a bőröndjeimet kivonszoltam a peronhoz, hiszen a fél ruhatáramat magammal hoztam, de nem volt olyan nehéz a pakk, mint gondoltam. Amikor leszálltam, láttam, hogy senki nem vár rám, amitől elfogott az aggodalom.
~ Mi lesz, ha elfelejtette, hogy jövök? Mi van, ha nem jön ki? Hol lehet? ~
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, de egy kis várakozás után megpillantottam őt, ami hatalmas örömmel fogott el. Rögtön eldobtam a pakkjaimat és odarohantam hozzá, hogy megöleljem.
- Nagyon hiányoztál! - csupán ennyi jött ki a számon, miközben magamhoz szorítottam. Fantasztikus érzés volt újra látni. Reméltem, hogy ő is legalább ennyire örült nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=737180#post737180][b]Dana Straw Berry - 2018.10.20. 13:00[/b][/url]

nővérkés # utseende # szeptember 24.

- Az nem kifejezés - húztam el a számat az útra vonatkozóan. Tényleg olyan volt, mintha sose akarna ide érni a vonat, pedig egyáltalán nem lassú tempóban haladt végig a sínen, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész ideút. Az útitársaim se voltak túl bizalomgerjesztőek, az egyik végig csokibékát evett, de úgy falta magába őket, minta kötelező lenne, szinte levegőt sem vett. A másik végig horkolta az utat, a harmadik pedig ötpercenként nyitogatta és csukogatta az ablakot.
- Megvagyok, klassz, hogy végre itt lehetek. Anya küldött neked sütit, reméli, hogy minden a legnagyobb rendben van veled. Majd írnom kell neki, hogy épségben megérkeztem. Mostanában a kelleténél is aggódósabb, jó hogy már nem otthon vagyok, megbolondulnék tőle hosszú távon - közöltem vele, miközben mosolyra húztam a szám. Jó érzés volt, hogy végre távol lehetek az őseimtől, a többiektől, tudtam, hogy a nővéremre mindig számíthatok, bármi is történjék. Azért izgultam, hogy milyen lesz az új hely, hogy fogom érezni itt magam, de egyelőre biztonságban éreztem magam a testvérem mellett. A nővérem szinte ugyanúgy nézett ki, mint amikor eljött otthonról, nem fogott rajta az idő vaskereke. Bár ezen nem is csodálkoztam, hiszen a családban mindenki fiatalabbnak nézett ki a koránál. Ez afféle közös családi vonás volt, anya is fiatalos volt, apa is, meg a tesóim is.
- Veled mi a helyzet? Milyen a lakásod? Mesélj majd el mindent! - hadartam neki izgatottan, majd a csomagjaimra néztem és láttam, hogy nem is olyan messze épp egy csöves bácsi méregette, hogy vajon mi lehet a tartalmuk.
- Fúj, undi. Nem szeretném, ha ellopná a cuccaimat - mondtam a lánynak elfojtott hangon.
Otthon nem kellett effajta dolgoktól tartanom, de számoltam vele, hogy kirepülök a családi fészekből, akkor azért nem árt jobban résen lennem, mindenféle nemkívánatos dologra felkészülve.
- Mehetünk? - libbentem oda az egyik bőröndömhöz, melyet aztán magamhoz szorítva felemeltem, nehogy a csöves bá' meglovasítsa. Közben jelentőségteljesen a nővéremre néztem, hogy segítsen a többit vinni, aztán ha ez megvalósul, készen álltam rá, hogy tovább álljunk az állomásról. Izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Daisy lakására, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen helyen él a testvérem. Reméltem, hogy a környéken nem lesz több csöves bácsi vagy néni, mert elég ijesztőek voltak, nem szerettem volna a közelükbe kerülni.