[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=726220#post726220][b]Wittner Stella - 2018.06.23. 16:48[/b][/url]

Alig kezdődött meg a június, teljesen olyan, mintha nyár kellős közepe lenne már, az időjárást nézve. Meg lehet kukulni ebben a melegben, szóval én se vittem túlzásba az öltözködést az utolsó órám után. Persze még szétfetrengtem Dávid ágyát indulás előtt, meg hagytam neki egy csomag félig megevett kínait, gondoltam ő értékeli, nekem meg már tele volt a pocim. Arról nem beszélve, hogy holnap szülinapja van, és mint mindent, ezt is mostanra hagytam. Sürgősen ajándék után kell néznem!
Szerencsére a suli viszonylag jó helyen van, így egy óra alatt már a pesti forgatagban találtam magam és jártam boltokról boltokra. Voltak undi dolgok, amiket tudom, hogy sose venne fel, iszit venni neki meg olyan semmilyen lenne. Így kénytelen voltam erőt venni magamon és ha már a neten rendelés remek lehetőségeivel egy ideje nem tudok élni, betopogtam egy képregényboltba. A srác nagyon méregetett, meg előbb majdnem kiestek a szemei, pláne mikor elég konkrét kérdéseket tettem fel neki, mit is szeretnék megszerezni. Leizzadt, a tenyerét vakargatta meg dadogott is kicsit. Jól ki is nevettem, tényleg olyan volt a szitu. De jó negyed óra alatt sikerült valamire bukkannom, így megfáradva, de törve nem a kis csomaggal a hátizsákomban ballagtam tovább. Éppen elsétáltam volna a kávézó előtt, amikor a két órája még dugig tele pocim megkordult. Fújtattam is egyet, majd fordulva be is tértem oda.
Nem voltam ismerős a helyen, de ez kit zavar. Elég sűrű volt minden, szóval a pultnál várakoztam egy itallapot lapozgatva, amíg valaki a táskám nem kezdte taperálni.
- Héééé... öcsi, az az enyém! - csattantam fel, mire a srác megemelve a kezeit el is hátrált a morgásomra. Helyes. Olyan közegben növögetek fel, ahol semmi sem lehetetlen, szóval nekem csak ne nyúlkáljanak a dolgaimhoz engedély nélkül. - Ó, helló... egy ilyen narancsos-étcsokis koffeinmentes kávés fagyis cuccot szeretnék. Van ilyen rolettitek is? Azt is lehetne?
Szerencsére a pincérlány megértett, mert bólintott párat majd intett, keressek bent helyet, ki fogja hozni, így lassan nyújtogatva a nyakam nézelődtem bent jobbra meg balra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=729277#post729277][b]Wittner Stella - 2018.07.16. 15:26[/b][/url]

Szipi-szupi szombat, sőt, mondhatnám, hogy ezt a napot értem találták ki és még csak nem is hazudnék. Szabad vagyok mára, mint a kismadarak, éppen ezért trappoltam be a Hivatalba, ahol apa már várt rám. Együtt jöttünk el a hoppállomásra, majd onnan kisétáltunk a belvárosba. Ma bizony szülinapom-pom-pororom van. Pontosan ezért azt csinálunk, amihez kedvem van, legalábbis így állt az egyesség. Ehhez mérten vágtunk is bele az egészbe, amit én az első perctől éltem is. Nem kellett sokkal több a boldogságomhoz.
- Kellene nacit nézni, vannak ezek a szaggatottak, meg pár sort, ez túl hosszú - néztem le magamra még meg is ingatva a fejemet. Jártunk három kis butikban, ahol szoknyákat és nyári ruhákat meg két felsőt is néztem magamnak, csak aztán kezdtünk a bevásárlóközpontok között agyalni. Apára sóztam a csomagokat én meg le sem szakadtam a kirakatokról, csak leginkább addig, még a következőhöz értem, miközben néha beszéd alatt felnéztem rá. - Nézd azt a csőtoppot, tökre kiment a divatból és tavalyi, undorító a színe is. Ide nem megyünk be, ócska cuccok vannak - jelentettem ki, majd ellépve a bejárattól tovább sétáltam éppen egy fehérnemű bolt és egy cipőbolt közé. Persze egyből balra, a lábbelik irányába fordultam és a kirakat csini, magasított edzőcipőit lestem. Méreteket, színeket. Ide talán be lehetne menni...
A gondolataim végére már bent is találtam magam és egyből hátrafelé indultam, de megtorpantam egy kitett, római stílusú szandinál. Nem volt szerelem, de az, ami alatta pihent nagyon is. Rózsaszín, keresztpántos csoda. Fel kell próbálnom, nem kérdés.
- Őt megnézzük! Tényleg, még nem is meséltél, milyen napod volt? Lecserélted már azt az undi nénikét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=729517#post729517][b]Wittner Stella - 2018.07.18. 19:14[/b][/url]

- Igen, hosszabb, mint egy sort. Annak idáig kéne érnie, ez meg leér a combomra rendesen - mutogattam is el magamon, hogy szemléltessem a dolgot, majd inkább a kezemben lévő telefonon lapoztam egyet, mert nem jött be az a bolt, aminek éppen lestem a ruháit. Mondhatni azon kívül, hogy belülről csendesen haldokoltam, tényleg elég jól ment minden. Nem volt baj a lelkemmel, jó volt a kedvem is, de inkább ne emlegessük, mennyire hősiesen viseltem, mikor a szitakötőmet Dávid felvarrta az oldalamra. Azt hiszem a legjobb pillanat az volt, mikor a végén lefújta valami zsibbadóssal és leragasztotta. Tudom, hogy később még jobban fogok ennek örülni, mint előre tettem, de ezen a napon még túl kell jutnom.
- Mert hogy nézek ki szerinted? - vontam fel a szemöldököm hol rá nézve kérdően, majd megtorpanva magamon is végiglestem, sőt még hátra is lestem a fenekem felé. Szerintem tragikusan állt néha egy-egy farmer, és amúgy meg akartam pusztulni a betűrt felsőmben, de az oldalam új dekorja miatt kellett. Ezen kívül egyáltalán nem néztem ki rosszul Érthetetlen volt számomra és kicsit meg is sértődtem ezen.
- Nem hiszem, hogy kell az nekem. Kislányokra? Miért? Ennyi idősen szerinted a színek nem divatosak? - forgattam meg a szemem, mintha nem érteném mi a gondja, de talán a méretek. Igencsak feszülősek a ruháim, de szeretem, mikor minden patent, meg amúgy is, nekem ez a kényelmes. A nagy ruhákban csak az ágyikóban érzem jól magam. Csórtam már be pólót Dávidtól, de abba kétszer belefértem!
- Ugye?! És ezek nevezik magukat jó márkaboltoknak - sóhajtottam egy hatalmast, ahogy beléptem a cipőboltba és elég célirányosan meg is indultam befelé. Út közben volt fintorom is, de egy-egy pár igazán megérdemelte. Amíg nem jött a szerelemszandi a maga rózsaszín színével. Amikor megkérdőjelezte azt, hogy milyen a döntésem, akkor egy percre hátra pillantottam, majd a fejem ingatva mentem tovább. - Ahhoz a sötét és lelombozó irodához, amiben élsz biztosan. De majd ha oda megyek valami illendőbb színűt húzok.
Komolyan is gondoltam, legalábbis azt, hogy majd én is lelombozó színekben csattogok be legközelebb, azt már kevésbé, hogy ez rendszeres lenne. Reménykedtem, hogy most már hamarosan valamit kezd azzal a hellyel. Sokkal jobb dolgozni is szerintem szép helyen.
- Biztos jó ötlet ez? - álltam félre kicsit, ahogy be is vártam őt. Én szeretem, mikor anyával vagyunk, vagy most, mint apával lenni. DE az, mikor utoljára egy helyen voltunk, mind, legalábbis mi hárman, az sok volt, de kellemes és boldog nem. Nem olyan szülinapra vágyom, amit ez hozhat azt hiszem.
- Üres üzlet? Hoool? Mekkora? Éééés, mit takar nálad a "buli"?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732537#post732537][b]Wittner Stella - 2018.08.21. 19:44[/b][/url]

Nem bírtam ki, hogy ne emelkedjenek meg a szemöldökeim arra, ahogy a nadrág hosszát tovább feszegette. Mármint szó szerint nem tette, az amúgy se vezet eredményre, nekem elhiheti. Ha ezeket a szárakat valaki meghúzkodja lefelé, előbb csípőnaci majd... nos lent van a naci. Szóval nem hiszem, hogy ezt szeretné kipróbálgatni, bár igazán nem zavar, csini alsóneműt vettem fel ma is, olyan randibugyifélét. Szóval megmutigálom én, azon nem múlik, van egy mini csengő amúgy rajta hátul és csipkés. Nem is értem ki ne szeretné. Mondjuk tény, nem hiszem, hogy a kényelemért vettem én sem.
- Nem a szín? A méret? - kérdeztem vissza bizalmatlanul, ahogy a kirakatban nyújtózkodva éreztem, ahogy a leragasztott, friss lepkém dörzsölődik a felsőmtől és egy picit fel is szisszentem megállva egy helyben. Még nem volt meg a pontos elképzelésem, hogy is közöljem ezt, de anya szerintem eljuthatott a kiakadásra, mert mikor kész lett, küldtem egy képet neki üzenetben. Dávid szerint nagyon nem lesz boldog és lehet beszélni se fog velem, de ha még akkor se szóltam volna, amúgy se tenné. Azt hiszem támogató, de azt nem éli, ha nem beszélgetünk, mint minden másról is. - Ugye nem most akarod, hogy veled beszélgessek a méhekről meg a virágokról? Vagy kíváncsi vagy valamire? Valakire? Anyával ezen még időben, elég régen átestünk már. Hidd el, az se nekem volt ciki - csóváltam a fejem, hogy aztán inkább beténferegjek a boltba és keressem, melyik pár cipővel fogok örök hűséget fogadni. Nem, szerelembe nem itt szoktam esni, de a cipőimet jól szoktam tartani. Azért figyeltem persze apukára, hogy mondd-e bármit. Igazából, ha kérdez én szívesen felelek. Nincs ezen mit titkolni. Bár nyilván neki is azt mesélem, amit anyának, nem pedig amit mondjuk... Dávid...sejt. Nem tudom tudja-e, de neki nem hordtam össze minden hülyeséget a dolgaimról. Anya szentül hiszi, hogy az első srác, aki becipelt egy ágyba nagy szerelem volt és tanultam belőle. Igazából magamtól mentem és teljesen saját elhatározásból, mert túl akartam rajta esni. Hagyjuk is a részleteit. Azóta meg, ugye volt Kristóf, a fura haverja Dávidnak, de ő még csókolni se tudott, így semmire nem jutottunk szerencsére, két helyes pultos fiú, de velük is csak talizgattunk, meg egy akivel pár hónapig jól elvoltam, ő volt a második... olyan komolyabb. De az se túl jó élményszám. És igen, mindez az elmúlt körülbelül egy évem, így nem kell csodálkozni.
- Uh, mármint, persze, legközelebb beszélünk, de ez... hát ő egy csoda - kaptam is ki a kezéből a cipőcskét egyből a méretet és a sarok magasságát szemrevételezve. El is csíptem az eladólányt, hogy ebből - igen, nem vicc - kellene egy kisebb, mondjuk a legkisebb felnőtt méretben, ha lehet. Aztán elment én meg visszafordultam. Totál észre se vettem, hogy szólított.
- Értem, bár minden olyan időleges felénk - jegyeztem meg picit vonva a vállamon. Ez nem is tudom minek szólt. Időnként jó volt minden, aztán voltak viták, majd megint. Nehéz megtalálni a jó síkot az időben.
- Bárpult? A pultos fiút is beszerzed hozzá? - kérdeztem elsőre takargatva azt a nevetést, de aztán csak kicsúszott, miközben kibújva a cipőmből belebújtam a megérkezett csodákba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=735877#post735877][b]Wittner Stella - 2018.10.02. 12:48[/b][/url]

- Mi? - kérdeztem értetlenül még grimaszban ragadt pofival felé nézve. Kellett pár másodperc, hogy összerakjam, miről is beszél, majd egy kínos mosoly kíséretében fújtattam és lestem a lábikóimra meg is mozgatva őket. Nem, semmi bajuk, szeretem a cipőim mind jó és éppen kényelmes. Van, ami nem tűnik annak, meg van, ami nem is az, de ezt egy lány sosem vallja be! Akkor is letopog egy partyn négy órát benne, ha már olyan, mintha minden tűt a világból átböktek volna a bokáján és a talpán. Nem beszélve a vádliról, ami úgy be tud durranni, hogy csak na. Pedig én még csak nem is vagyok durván túlsúlyos, láttam már olyat! Azok a szegény lábak!
- Szerintem üljünk le oda - mutattam a kis puffokra, még elment a lány a cipőcskepárért. Ideje volt ezen is túlesni. Mint a ragtapasz, meg kell fogni és huss, lerántani. Mondjuk lehetőleg ezt ne tegyük meg a fóliámmal, még nem érzem jól magam. Lehet túldramatizálom, de az tuti hogy nagyjából 15 másodpercig bírtam könnyek nélkül. És kétszer kértem meg Dávidot, hogy de ne röhögjön és várjunk kicsit. Nem volt vicces! Az utolsó pár perc viszont egész jó volt. Totál zsibbad és bizsergett az egész, de már tökre nem zavart, hogy fájdogál, csak vártam az eredményt. Talán nem mindig olyan rossz, nem?
- Hát, tudod ebben is egyre kreatívabbak az emberek, vannak új dolgok meg érdekességek, hallottam például az első fiúmtól - itt megálltam kicsit, aztán csak rájöttem, hogy pont nem ezt akartam elsőre megbeszélni. - De erről később, most mást szeretnék mutatni. De ne akadj ki nagyon!
Kezdem azzal, amitől minden szülő tuti mászna a plafonra vagy falnak menne, de sose voltam kíméletes, takargatni se szeretek dolgokat. Elég friss még minden, hogy jókor közöljem. Bár kinek és mi a jó? Felmerült az irodájában is pár hete, hogy hát kutya vagy tetkó. Megoldottam magam az egyiket, mondjuk. Ajándék volt, de a legjobb abból is, amit Dávid adhatott. Közben sikeresen vettem egy nagy levegőt és feljebb rángattam a felsőm, kihúzva a nacimból - kivételesen vettem fel melltartót is, max megvillantjuk. Nagy kaland, csipke és matchingel a bugyimmal. Jó cucc. De lassan eléggé fent is volt, hogy a teljes fólia kint legyen és vörösben úszó tenyérnyi helyen látszódjon a sötét minta. A szitakötőm.
- Meglepetés? - kérdeztem, kijelentettem és felszólítottam, nem tudom, de kínos szájösszepréselés mellett fordultam úgy, hogy lássa. Nem a cipő szorított.
- Biztos azok a bárpultosok is értenek a dolgukhoz. Hallottam a suliban, hogy a könyvtáros lány férje is valamikor ilyen fiú volt, most meg - tárom el a kezeim. Mindenki visszatérhet a jó ösvényre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759752#post759752][b]Wittner Stella - 2019.05.28. 12:32[/b][/url]

KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759844#post759844][b]Wittner Stella - 2019.05.29. 00:37[/b][/url]

Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760270#post760270][b]Wittner Stella - 2019.06.01. 23:26[/b][/url]

MiNdEgY. Blahblahblah. Nem vagyok értelmi foggyos, csak kicsit süket, meg nagy ez a ház, meg a cica, és a figyelmem se nagyon volt meg. Szóval tök jók az okaim, akkor is, ha utólag jut eszembe az is, hogy a táskám is felakasztottam a kabátommal, pedig az nem oda való. Shit.
- Szerintem nem is figyelt - tettem hozzá, de még a kiscicát figyeltem és picit megdörgöltem a mancsijait, olyan pici, és puha és szépek a körmöcskéi is amúgy. Nem csendesen, de mégis. Legalábbis szavak szűkébe kerültem, egyszerre voltam izgatott, meglepett, kíváncsi, ledöbbent, meg imádtam is persze, de egyelőre kavarogtam az egészben. Azt hiszem. Megingattam a fejemet, de aztán elég hamar lekerült a mini cic, meg Bubu is Gaberől, én meg rá. De mint a villám, megirigyelne McQueen is, simán elmehetnék a Dinocohoz, tuti leszerződtetnének.
- Most min nevetsz? - háborodtam fel kicsit el is hajolva, meg elég morgósan is nézve. Kicsit sem vicces, én nem így hagytam itt reggel! Elég biztos, mert az utolsó négyzetcentijéig ismerem, elég jól. Pontosan fel tudnám mondani az összes anyajegyet is, nem még egy ekkora mintát. És nem vagyok madárka, legalábbis az a nem tudós, nem ver át. Ez nem csak rámászott két óra alatt. ÉS DÁVID. Ezért még meglátogatom!
- És még mindig unatkozol? - kérdeztem rá, de azt hiszem egyértelmű volt a dolog, én már itt voltam, ha velem is ezt érzi, régen bajban vagyunk. Közben a kacsóim a nyakára csúsztak, aztán feljebb a lenyírt részre kicsit billegtettem a fejem, ahogy széles mosollyal hajoltam közel, az orrunk is majdnem összeért.
- Én sem akartam menni, nehogy azt hidd - közöltem egyszerűen mielőtt még egy csókot adtam volna neki, remélhetőleg ezt már nem tartja annyira viccesnek, az előzőt sem annak szántam. Megérdemelné mindig, de ugye nem tudok óránként betipegni hozzá. És előre rossz belegondolni ebbe a sUlIba KelL meNnI dologba.
- De tényleg, mikor? És eddig miért nem láttam? - néztem rá, talán számonkérően is, de csak kicsit elfordulva az ölében az enyémbe húztam a kezét a combjaimra, úgy jártak az ujjaim lassan a mintán széles mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=765585#post765585][b]Kreßler Stella - 2019.07.31. 14:53[/b][/url]

- Ez azért biztos nem igaz - szóltam Bubuka védelmében, mert én azért eléggé úgy gondoltam, ha akarna, lehetne okos cica, egyszerűen néha nem szeretne, máskor viszont nem ez a helyzet. Például mikor szól neki, hogy alvásidő van, akkor szépen le szokott cammogni az ágyból. Az más kérdés, ha nyitva marad az ajtó éjjel visszajön. Én mondjuk megértem mikor bemászik Gabe mellé, ha engem is leküldene aludni, én is visszajönnék.
DE CICÁK. Most már nem Bubu vagy én vagyok itt a lényeg, hanem a tény, ami hirtelen így rám szakadt. Mint mikor bemész egy új boltba és minden finom és szép akciós és kell, azonnal. Én is mindennel ezt éreztem éppen. De most nem bevásárlás terveztem, csak a cicákat megismerni, megfogni, megsimogatni, megnézni minden mancsukat. Illetve, ez még ugye nem volt minden, mert miután lesikoltottam volna a csillagokat Gabe miatt kicsit félreszorultak a kisállatok.
- Most azt mondod lassú vagyok vagy hogy lusta? Az utóbbival mondjuk nem vitatkozom - tártam el a kezeim, hogy aztán csak nevetve másszak közelebb összetapogatva amennyire ment így a kezét, őt, a haját, meg azért Bubu felé is pilláztam, mielőtt még nagy haragot kötünk a berepülésemért, az addigi személyes foteljébe. Nekem ne mondja, hogy nem annak tekinti.
- Pontosan - nyomtam egy pillanatra a nózijára a mutatóujjam, hogy aztán meg is csókoljam, de most még rengeteg volt a kérdésem, a felfedezni valóm, igazából rendesen azt éreztem, hogy sietek, mintha muszáj lenne, még a beszédemmel is, lehet hadartam. Aztán kicsit kiengedve a levegőt simogattam a hajába meg néztem rá, örültem, hogy hazaértem, annak is, hogy itt vagyok, mindennél jobban. Talán még a táskáim is beáldoznám ha arról lenne szó.
- Ez nem volt... kevés hozzá? - néztem kicsit összeszorítva a fogaim. Nem akartam vicsorogni, de a legelső tetkóm másnak 10 perc munka, nekem egy óra volt a... szünetekkel. Meg még megvertem remegő kézzel Bubut, amiért végigvideózta mikor elsőre besírtam. Szerintem nem volt vicces. Honnan tudtam volna mi vár? Akkor még. Végül csak elfordultam az ölében oldalasan, hogy a karját magam elé húzhassam, mint mikor megölel, így rendesen beláttam, még akkor is, ha látszott néhol hogy még gyulladt vörös a bőr, nekem is volt ilyen, elmúlik. Aztán csak széles vigyorral dőltem neki és pusziltam az állára meg a nyakába.
- Nagyon tetszik, mindenhol is. Mikor találtad ezt ki? Nem is tudtam, hogy te is akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=770942#post770942][b]Kreßler Stella - 2019.09.03. 19:16[/b][/url]

- Pedig jóóól meg tudsz motiválni - húzódott az arcomra széles mosoly, ahogy még közelebb csúsztam hozzá azelőtt a csók előtt. És ezt még csak el se akartam mismásolni, komolyan is gondoltam. Lehet hagytam volna csak úgy megint valamit, ha akkor nem jön, de elfoglaltam magam, mert nem akartam útban lenni - vagy mert szerettem volna, hogy figyeljen rám vagy a dolgaimra mindegy is. Ezért is haladtam jobban, mint korábban az ékszerekkel és kezdtem el a kisállatosokat, meg ajándékba azt a pár piciknek valót a környezetünkben. De különben ugye nem csak én hallottam, hogy azt mondta passzolunk? Apróbb vinnyogással nyomtam a fejem a nyakába, lehet meg is haraptam őt, de úgy tettem, mint aki ilyet sosem tudott vagy csinált, mert hát... nyilván nem, beképzeli, és inkább csak a kezén futottak végig az ujjbegyeim. Szépen lassan, az egyik mintarészen indulva haladtam egy újabba majd vissza. Bele is bambultam kicsit.
- Remélem. Ha úgy lenne, valamit régen nagyon-nagyon-nagyon rosszul csinálnék - billent le a fejem, mintha volna min szégyenkezzek, de szerintem nincs, ettől még a feltételezés kellemetlen. De az, ha az ember mellett nincs valami kis plusz, beleunnak aztán mehet mindenki amerre lát, engem ez úgy éreztem nem fenyeget, de szerettem tőle hallani a biztosat. Nem hazudik, különben nem mondana olyanokat se, hogy dE lUStA vAGy. Meg azt sem, hogy kiba... - kivág, ha Dustin kérdezi - az ágyból ha nem indulok el az iskolába. Megérdemeltem.
- Nem fájt? - jó, alap kérdés, de komolyan érdekel, nem mintha bárki bevallotta volna nekem eddig, ha igen, de fel sem néztem rá, még kicsit fogdostam a kezét, aztán csak magamra húztam, hogy szépen engem fogdosson, ne a levegőt és a bátortalanul közeledő világosabb új cicára néztem, még előre is hajoltam, hogy ha hagyja elemeljem az ölünkbe. Csodaszép egy teremtés, rá is mosolyogtam a lehető legszebben, ahogy a fején párszor végighúztam a tenyerem.
- Iiigen, ezt tudom, láttam mennyit fizettek neki a ribancrendszis lányok is legutóbb - bólintottam magam elé nagyokat. - Duh, nem sok... undorító nap volt még haza... nem jöttem - álltam meg egy pillanatra a szóban, de végül csak befejeztem. Ez most nem az az alkalom, hogy ezen filozofáljak.
- Azt mondták kaphatok új szobatársakat, meg az órarendet ott ne hagyjam, meg kezdődnek a VAV felkészítők. Kinek van erre ideje meg indíttatása?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778116#post778116][b]Kreßler Stella - 2019.10.14. 18:44[/b][/url]

Kiprovokálja, a létével is, ha elismeri ezt, ha nem. Az egész ebből indul, ez minden alapja, azt hiszem ezért működünk ilyen jól, ezért tartunk itt, ezért kaptam azt a gyűrűt, ezért itt érzem a dinget és emiatt engedem meg magamnak, hogy csak úgy az aurájában ténferegjek és tegyem, ami eszembe jut. Mint akinek nincs következményre lehetősége. Pedig van, tudom, buta nem vagyok, a látszat ellenére se. Csak bámulok a szemeibe, ahogy maga felé fordít... és kinevetem. Túl természetesen jön, pedig tudom, hogy komolyan gondolja, ismerem már annyira, hogy szereti, ha úgy működik minden, ahogy az az elképzelései szerint le van festve. Mikor sikerül nagyon komolyan visszanéznem rá csak adok egy puszit az állára, még oda is motyogva neki.
- Ne? - néztem rá, de aztán a csók elterelt, még magamtól is, nem még a világból. Szeretem, jobban, mint hittem, vagy bárki, és ez nem nyilvánul meg annyiban, hogy itt vagyok és szórakoztatom, vagy abban, hogy nő vagyok ő meg férfi. Ez valahogy ezeken túl mutat. Mondjuk úgy az első - a találkozásunk nem véve - alkalommal már eléggé bemutatkoztam, nem volt zsákbamacska, mégsem érte be senki annyival.
- Nem lesz. Pont, semmi küldetés és munka, ez így lesz és kész - közöltem nagyon határozottan, ígéret inkább mint cél. Azoktól eltérhet az ember, módosulhatnak, olykor változtatni is kell. Az ígéret már más tészta, ahhoz tartod magad, főleg, ha fontos, akkor mindenen át azt tartod szem előtt. Én biztosan. Meg amúgy a lányok is, erről eleget folyik a szó, ha kell, ha nem.
- Kéééépzelem. Rosszabb...? - nem mintha eljutnék a kérdésig, közbevágva se, mert már meg is tudom a választ rá. Sóhajtanom is kell egyet, ahogy a tekintetem a cicákra siklik, egyikről a másikra. Valahol, mélyen, de rosszul érzem magam kicsit azért, amit így rá hoztam, közben pedig büszke is vagyok magamra. Ki érti ezt? - Itt vagy, szóval ha akartak se tudtak ártani neked - vigyorogtam el még oda is bújva kicsit, ahogy az ölébe simultam és odaemeltem az egyik új kislányt.
- Nem, dehogy. Ne foglalkozz vele, még meg kell szoknom ezt-azt - vontam kicsit a vállamon, de csak lendültem tovább, mintha muszáj lenne csipognom. - Naaagyon uuuundorító. Igen, tudod, eddig Dáviddal laktam, aztán az első hónapokat még kihúzhattam egyedül, de most már lennének szobatársaim - forgattam is a szemeim látványosan.
- Igen, plusz órák, nehogy valaki segghülye maradjon és megbukjon. A skippelésben elég jó vagyok, azt hittem ez már feltűnt. De ez itt már komoly, a túl sok hiányzás után jár a dádá meg a kimaradsz egy körből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782733#post782733][b]Kreßler Stella - 2019.12.08. 20:53[/b][/url]

- Kár - sóhajtottam olyan hatalmasat és drámait, hogy ebbe minden éhező gyerek, elhagyott kisállat, kihaló félben lévő faj és tinilány problémája benne volt. Képes vagyok néha ilyenekre, esküszöm nem csinálom sokszor, de akkor mikor igen, hatalmas beleéléssel. Mert vagy így vagy sehogy. Kicsiben élni se éri meg, nekem aztán mindenki elhiheti, amúgy is, ha úgy tettem volna valaha az utamon, most nem itt ülnék rajta. Nem a pozíciót kétlem, a tényt, hogy vele lennék, hogy lenne nekem. Igazából elég sok párnát sírtam volna még tele, és elég sok dolgot kellett volna Dávid kitaláljon, mert a bejelzős körömlakk meg tetkó se véd meg magamtól. De ebbe bele se kell már gondoljak ugye.
- Na, ne csináld már - forgattam meg a szemem, ahogy a kezeim becsúsztattam a nagy keresztezésébe, hogy megbontsam és inkább magam köré tegyem. Sokkal jobb az úgy, nincs senkinek kedve vagy ideje ilyen körökre.
- Te viccnek gondolod? - billentettem oldalra a fejem. Nem tetszett az a nevetés. Nagyon nem. Aztán csak hallgattam a dolgokat, a gyógyszer nem volt új, erről már beszélgettünk egyszer, mikor ő hozta a lázcsillapítóm. Még jó, hogy nem ő volt beteg. Hogy lehet így élni? De jobban leakadtam az alig kint lévő, és elsumákolt isen. El is hajoltam kicsit, és ugyan a cicát simiztem nagyon meregettem rá a szemeim, hogy akkor mi is az az is?
- Nem tudom, gondolom újak, vagy valami régi csapatba besúvasztanak. Nem érdekelt annyira, hogy megnézzem - vonogattam a vállam. És ez nem volt teljesen igaz, érdekelhetett volna, de tettem rá magasról. Csak ne. Egyszerűen nem tartottam akkora bulinak olyanokkal élni, akiket nem is szeretek. Más, hogy a pizsibulikat akkor is szeretem, ha vannak új arcok, de az egy éjszaka, nem hetek, hónapok... akármennyi idő.
- Akkor nem is kéne ott lennem. Maximum vizsgázni, mesélte Maja, Bogna meg Cel is az milyen, elég jó. De indokok kellenek. Én meg nem vagyok se labilis se terhes, azt hiszem nem igen van okom - döntöttem oldalra a fejem, mert ezek ugye tények voltak. Fogalmam se volt amúgy mi kell hozzá, de ők ezeket mesélték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786476#post786476][b]Kreßler Stella - 2019.12.28. 22:38[/b][/url]

- Mindent? Engem is?
Nem teszi egyszerűvé a napom, mit ne mondjak. Rendesen annyit ráncolom ma az arcom, hogy még a végén el kéne gondolkozzak a botoxon! De mindig eszembe jut a szerencsés genetikám, hogy akkor sem lenne rá szükségem ha öregebb lennék, pont elég szép vagyok. És anyukám se néz ki többnek, mint 22, pedig. Nem illik megmondani a korát, így maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb bátyám idősebbnek néz ki mint anyukánk. A nagynéném is csinos és fiatalos, ez valami plusz boszorkányság lesz, tudom én. Szóval csak szépen mosolygok itt rá, mikor már a kezei rajtam vannak, nem a vicceit csavargatja keresztezve a mellkasára velük. Még mozgok is kicsit tekeregve, hogy szépen elhelyezkedjek de kicsit megzavar a viccein túl az allergia kérdésköre. Mindig érzem, hogy van még valami a dolgok mögött, és ilyenkor igazam is szokott lenni, de most nagyon leköt a saját nyomorom így nem mentem bele.
- De, pont olyan lelkes vagyok, mintha be kéne mennem mosogatni egy étterembe a friss manikűrömmel - forgattam is meg a szemeim ismét. Lassan annyit csinálom külön olimpiai tornaszámot kéne kapnom hozzá. Az aranyéremnek bérelt helye lenne. Az én megmozdulásomnak még hangja is van, nem csak esztétikai értéke.
- Sport - nevettem fel hangosan, azt hiszem még véletlenül olyan fura hang is kijött a számon amire csak még jobban kellett nevetnem. Jaj, ez fáj, Gabe fáj amit teszel. De szeretem. De fáj. - Milyen papírra gondolsz? Ehhez gondolom kell valami normális indok, nem? Nem értek hozzá, de én bárhol aláírom!
Eléggé elgondolkodtam, de be kell látnom, hogy nem értek ehhez, sosem volt közöm hozzá és még csak nem is érdeklődtem ezekről, így a papírok asztala nem elém való. Sajnos eddig terjedtem. Ellenben a táskával, aminél széles vigyorral állt meg a kezem a tarkója cirógatásában és kicsit a hajába túrva hajoltam közelebb. Előbb csak bele voltam hajolva az aurájába, majd előbb egy puszit adtam a szája sarkába, aztán rendesen megcsókoltam.
- Csak mond újra, hogy táskát veszünk és nem megyünk ma már sehova - nevettem is fel mielőtt teljesen a száján felejtettem volna magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=787425#post787425][b]Kreßler Stella - 2020.01.03. 20:08[/b][/url]

- Nagyon-nagyon reméltem, hogy jól felelsz - néztem is rá szigorúan, és próbáltam úgy is tenni, mint aki ezt tudta és hitte is, hogy így lesz. Akkor is, ha néha én is megingok, mint más a létra tetején. Én szeretnék neki mindent elhinni, örökre és tovább, és eddig is így álltam hozzá. Már egészen elfelejtettem mennyiszer hazudták le a csillagokat. Ő sosem mondta hogy hoz egyet, vagy mást tenne, de tett eleget ahelyett is. Nincs okom kételkedni szerintem.
- És bele lehet írni az önéletrajzomba, ha egyszer lenne, hogy tökre sportoltam? Hát ez milyen zsír már. De akkor valami szexi sportot találj ám! Szerinted a rúdtánc elfogadható? Azt beszéltük már a lányokkal, hogy elkezdhetnénk. Meg volt még valami, de most nem jut eszembe - meséltem el, ahogy az államon doboltam az ujjaimmal aprókat nagy gondolkodva. Hiába ráncoltam az arcom, sehogy nem jutott eszembe, mi is volt, de azt hiszem ez nem is olyan fontos. Értettem az igyekezetet és jobban is örültem neki, mint azt bárki hinné. A hálám sem kétséges. Vissza is tettem rá jól mindkét kezem, majd csak riszáltam kicsit nagy büszkén, hogy ő is tudja, milyen sokra vagyok képes. Főleg ha ki kell magam húzni dolgok alól. Jó vagyok ebben. Nagyon.
- Csak - ciccegtem fel, ahogy közelebb hajolva a szám az övére tapasztottam, de nem csak a kislányosan ügyes puszimat kapta, hanem elvettem azt, ami igenis nekem jár. Azt a csókot, amit ritkán sajnál, és reméltem most sem teszi. - Lehet a ruhatár előtt ideje lennem jobban körülnézni itthon, a tetkóid sem ártana újraszámolnom. Mindenhol - vigyorogtam rá kissé elhajolva tőle a kezem meg előbb a tarkóját cirógatta pár pillanatig, aztán elemelve tettem rá a mancsaim és az oldalain csúsztak végig a tenyereim.
- Rossz vagy, kínzóan...