[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730539#post730539][b]Machay Ilián - 2018.07.30. 08:29[/b][/url]

Nem mentem el (már nem úgy, te kis hamis), mert nem akartam. Egyértelműen csak arra használom a Tindert, hogy amikor unatkozok, elszórakoztassam magam, mert ha komolyan keresni akarnék valakit, akkor kimennék az utcára, erőteljesen rámosolyognék az első emberre, aki megtetszik, és kész, meg is lenne a dolog, abba meg ne most menjünk bele, hogy ez úgy amúgy mennyire legális vagy emberi (az emberségem amúgy is megkérdőjelezendő annak ismeretében, hogy háromnegyed részt inkább lény vagyok, mint ember, úgyhogy inkább kibújok minden ilyen nemű kérdés vagy feltevés alól), mert, hát, nem mondanám, hogy különösebben érdekel.
Még mindig ugyanazt a sört iszom, mint amikor ide jöttem, de az emberek többsége erre nem gondol (bár nem tudom pontosan, hogy mire gondolnak, legilimentor azért nem vagyok) amikor a kezemben tartott üvegre néz, inkább olyan dolgok fogalmazódhatnak meg a fejükben, hogy "n, ez már megint másik sört iszik, milyen jól bírja!", vagyis remélem.
És ha már itt tartunk, egy kávé is jól esne, meg az is jól esne, ha a keverék szervezetemre olyan hatással lenne, mint amilyen az alkohol (értsd, hasson), de az apám isteni eszménye, a genetika, meg a tény, hogy, mint már mondtam, egy félemberrel keveredett lény vagyok, nos, ezek hárman így kézen fogva elég jól kib*sztak velem a születésnél.
Egy cigarettát a számba dobva indulok el a terasz felé, azzal a célzattal, hogy ezt majd jól elszívom, miközben szorongatom tovább a sörösüvegem, kiérve még a napszemüvegem is az orromra tolom, mondjuk kérdéses, hogy ezt miért teszem, ha egyszer úgyis éjszaka van, minden bizonnyal bántaná a szemem az utcalámpa fénye, kényelmesen meggyújtom a benzines fémgyújtóval a szál végét (a jó végét), füst be, füst ki, kényelmesen forgatom a fejem jobbra balra, és akkor...
...a kiskorúak járhatnak egyáltalán bárokba inni? Egyértelműen ez az etikai kérdés foglalkoztat, miközben elfordítom a tekintetem a lányról, akivel elméletileg találkoznom kellett volna, de ennek útjába olyan dolgok álltak, mint, hogy felelősségteljes (nem) felnőtt férfi vagyok, és nem volt kedvem. Megesik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732337#post732337][b]Machay Ilián - 2018.08.19. 19:53[/b][/url]

Kívülállóként egészen biztosan azt hiheted, hogy félvélaként a világ legegyszerűbb dolga megtartanod egy barátnőd, és oké, lehet, hogy ez tényleg így megy egy átlagos félvélának (mármint hé, az unokanővérem csak negyedvéla, most mégis gyereke lesz egy meleg pasitól), viszont elég nehéz úgy abszolválni ezt a dolgot, hogy többször is félrelépsz, persze nem dörgölöd az orra alá a dolgot, mert tiszteletben tartod az érzéseit (ez így hangzik szépen), folyamatosan hazudsz, random eltűnsz akár egy hónapra is, ugyan nem tudom, hogy a lány, akiről épp szó van a gondolataimban végül akkor döntött-e úgy, hogy ideje szakítanunk, amikor egyedül kellett elmennie egy barátja esküvőjére, mert nekem le ellett lépnem Oroszországba, vagy akkor, amikor rájött, hogy elfelejtettem (vagy soha nem is tudtam, opcionális) mikor van a szülinapja, de a lényegen mit sem változtatnak ezek a pontok, és ígérem, most lesz vége ennek a mondatnak.
Amúgy teljesen elvesztettem, mire akartam ezzel végül is kilyukadni.
Na de mindegy is, szóval a lényeg az, hogy hiába van neked átlagon felüli mágikus véred meg minden szarság, ha valójában egy teljesen megbízhatatlan ember vagy, és ki gondolta volna, hogy az alkoholt egyáltalán nem toleráló szervezetem amikor mégis kap három sört ilyen filozofikus gondolatokat képes szülni, a leheletnyivel igényesebb trash-kocsma emeleti teraszán (csak ezért kapja az igényesebb besorolást, mert van emelete ÉS terasza) miközben a másik kezemben épp csonkra szívom a német fekete Pall Mall szálam, eldobom, előveszek egy újat. Kellemes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732414#post732414][b]Machay Ilián - 2018.08.20. 07:59[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem hallom az ajtó nyitását majd csukását, csak spicces vagyok, nem hülye, süket, és társaik, épp csak nem érzem úgy, hogy ezzel nekem foglalkoznom kellene, amíg ő nem foglalkozik velem (már nem az ajtó, hanem aki nyitogatja, most mondtam, hogy nem vagyok hülye). Ellenben igazán meglepődöm a vállaim megkocogtató ujjakkal, az első dolog, ami eszembe jut, hogy kész, ennyi, valaki felismert odalentről és most eljött, hogy megöljön, vagy épp a pokol lakóinak hiányzik már a vezetőjük, és megemelve egyik szemöldököm fordulok oldalra, kivéve a cigit a számból, és itt jön az izgalmak tetőfoka, amikor--
Áh, csak vicceltem, ez csak egy lány. És nem is akármelyik lány! Jobb helyeken ezt hívják karmának, azt hiszem. Ahogy az arcára nézek, hirtelen kiszélesedik a mosolyom, valahol félúton van ez a "hát újra itt vagy" és a "mit vétettél az univerzum ellen, amiért újra itt vagy" között, miközben teljes testemmel megfordulok, és most a férfit mérem végig, miközben nem a cigis kezemmel a világ legtermészetesebb módján ölelem meg a szőke derekát és vonom valamivel közelebb. Ha már az édesem, adjuk meg a módját.
- Mondtam neked babygirl, hogy szolidabban öltözz fel, de te sosem hallgatsz rám - szemforgatás, reménytelen fejcsóválás, egy szintén reménytelen sóhaj. - Kérsz? - felé billentem a söröm száját, az előbb ittam belőle, de egyrészt nekem már úgysem kell több, másrészt mi lehet a legtöbb, amit megihat, két korty?
És összességében két féle ember létezik a Földön - az egyiket kiröhögöd, amikor marha fenyegetően néz, a másikról elhiszed, hogy tényleg marha fenyegető, amikor marha fenyegetően néz, és én most nem tudom, mennyire vagy te jó emberismerő, de nálam elég csak rám nézni, hogy rájöjj, melyik is vagyok.
Oh, hogy azt elfelejtettem mondani, hogy legyen szíves szálljon le róla? Megesik.