Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730474#post730474][b]Catherine Hope Payne - 2018.07.29. 18:00[/b][/url]

Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730539#post730539][b]Machay Ilián - 2018.07.30. 08:29[/b][/url]

Nem mentem el (már nem úgy, te kis hamis), mert nem akartam. Egyértelműen csak arra használom a Tindert, hogy amikor unatkozok, elszórakoztassam magam, mert ha komolyan keresni akarnék valakit, akkor kimennék az utcára, erőteljesen rámosolyognék az első emberre, aki megtetszik, és kész, meg is lenne a dolog, abba meg ne most menjünk bele, hogy ez úgy amúgy mennyire legális vagy emberi (az emberségem amúgy is megkérdőjelezendő annak ismeretében, hogy háromnegyed részt inkább lény vagyok, mint ember, úgyhogy inkább kibújok minden ilyen nemű kérdés vagy feltevés alól), mert, hát, nem mondanám, hogy különösebben érdekel.
Még mindig ugyanazt a sört iszom, mint amikor ide jöttem, de az emberek többsége erre nem gondol (bár nem tudom pontosan, hogy mire gondolnak, legilimentor azért nem vagyok) amikor a kezemben tartott üvegre néz, inkább olyan dolgok fogalmazódhatnak meg a fejükben, hogy "n, ez már megint másik sört iszik, milyen jól bírja!", vagyis remélem.
És ha már itt tartunk, egy kávé is jól esne, meg az is jól esne, ha a keverék szervezetemre olyan hatással lenne, mint amilyen az alkohol (értsd, hasson), de az apám isteni eszménye, a genetika, meg a tény, hogy, mint már mondtam, egy félemberrel keveredett lény vagyok, nos, ezek hárman így kézen fogva elég jól kib*sztak velem a születésnél.
Egy cigarettát a számba dobva indulok el a terasz felé, azzal a célzattal, hogy ezt majd jól elszívom, miközben szorongatom tovább a sörösüvegem, kiérve még a napszemüvegem is az orromra tolom, mondjuk kérdéses, hogy ezt miért teszem, ha egyszer úgyis éjszaka van, minden bizonnyal bántaná a szemem az utcalámpa fénye, kényelmesen meggyújtom a benzines fémgyújtóval a szál végét (a jó végét), füst be, füst ki, kényelmesen forgatom a fejem jobbra balra, és akkor...
...a kiskorúak járhatnak egyáltalán bárokba inni? Egyértelműen ez az etikai kérdés foglalkoztat, miközben elfordítom a tekintetem a lányról, akivel elméletileg találkoznom kellett volna, de ennek útjába olyan dolgok álltak, mint, hogy felelősségteljes (nem) felnőtt férfi vagyok, és nem volt kedvem. Megesik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730540#post730540][b]Catherine Hope Payne - 2018.07.30. 10:14[/b][/url]

Ilián

Sörös. Szeretem betippelni az embereket, hogy miket isznak a leginkább. Most ült le nem messze egy pár, és éppen őket lesem, miközben megállapítom, hogy mind a ketten sört fognak inni. És annyira, de annyira igazam van. Mondjuk szerintem nem túl szép látvány egy randin sört inni, de ahogy fordul a nő keze, úgy pillantom meg a karikagyűrűt is. Na akkor már a pasinak nem zsákbamacskát árul, ez esetben, hajrá csajszi.
És akkor látom meg őt. Azt aki a mai nap folyamán felültetett. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő az, mert hát azért jó szemem van az ilyesmihez. Először úgy csinálok, mint aki nem is veszi észre, de be kell vallanom, jobban bosszant annál, mint, hogy csak úgy ne vegyek róla tudomást. És mi a legrosszabb, ami történhet, ha kikosaraz? Mondjuk ki kosarazna ki egy lebeszélt tinder randit? Hát mind tudjuk, hogy miért van az az alkalmazás. Szóval, ha mégis nemet mond, mert mondjuk menet közben rájött, hogy meleg vagy kasztrálták, akkor én visszamegyek a varázsvilágba, ő itt marad és soha, de soha többet nem találkozunk. Probléma nincs. Szóval kortyolok még egyet a túlvodkásított csodából és igen, elhatározom, hogy ha ő nem, akkor majd a srác, aki az italomat készítette igen. Felkelve azért kicsit lejjebb operálom a szoknyám, és felé sétálva meglesem a srácot, aki az italokat gyártja.
Hosszú leomló szőke haj, bambibarna szem, dús kebel. Nos hát akkor ha ez a fickó nem, akkor a nő igen. Nekem de tök mindegy már ma igazából. Szóval odalibbenek a férfitársadalom eme csodás példányához, és zavartalanul felülök mellé a korlátra. Remek képességeim vannak, mint például a korláton ülés, útpadkán egyensúlyozás, csak a fehér csíkokra lépés a zebrán.
- A sors eléggé kiszúrt veled, mert csak belém botlottál.