BK Fórum - Budapest és környéke

Az arcán gyermeki örömmel nézelődik. Eszébe sem jut a lehetőség, hogy egyre
rossz mozdulattal, akar előre bukfencezhet, egészen addig míg meg nem érzi a védelmezően ölelő kezeket. Ha lehetséges kipréseli kettejük közül az összes felesleges levegőt, hogy még inkább hozzáférhessen a katona.
Élvezi azt, hogy ennyire közel van hozzá, de a rossz érzéseit ez sem feledteti. Mindig ott van a kis ördög a fejében, ami gúnyosan nevetve figyelmezteti arra, hogy nem lehet annyira boldog, mint mások. S hiába próbál erről tudomást sem venni, egyszerűen már van az a szint, amikor harcolni már felesleges. Máté szavait meghallva arcán már aggodalom és félelem tükröződik. Eztán témát a gyermek énje egyáltalán nem kedveli és hallani sem akarja, így elbújt valahová, hogy a gondterhelt énjének adja át a terepet.
- Nem is azt mondtam, hogy szakítunk - a szemeit az égre emeli, nem mondja ki, de megfordult a fejében. Hiszen mennyivel egyszerűbb lenne úgy ez az egész, nem élné át többször is a veszteség érzését. Így kimondva viszont már nem tetszik neki annyira a dolog. A szíve összeszorul, pedig tudja, hogy ez most nem arról szól, hogy elválnak útjaik. De már a feltételezés is ilyen hatással van rá, hát mi lesz vele, amikor véletlenül tényleg bekövetkezik ez az egész?
- Ultimátumot adtál. Ha nem sikerül, akkor mi lesz? Nem biztos, hogy levizsgázom -emlékszik. Mindenre emlékszik, amiről beszéltek, pontosan vissza tudja idézni a szavakat. Ez egy felettébb rossz tulajdonsága, legalábbis ilyenkor. A vizsgákon nagyon jól jön, de ezt nem mondta még el senkinek. Jobb is ez, így is már érte olyan vád, hogy csak a vizsgákon. Pedig csak megkeresi a saját buksijában található moziban a megfelelő tekercset és lejátssza, hogy meglegyen a jó jegy. Ennyire egyszerű, csak hogy ehhez órákra is be kellene járni. Amivel ugyebár mostanában gondok vannak.