[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529965#post529965][b]Farkas Zétény - 2015.10.11. 14:03[/b][/url]

Nem is értem magam, de tényleg, hogy mugli városba beteszem az én isteni lábam. Persze ez nekik megtiszteltetés, mégsem hajlongnak, mert nem ismernek. Talán jobb is így, akkor biztosan nem jutnék el Izabellákéhoz. Miért is megyek én oda egyáltalán? Rábeszélt, hogy nézzek meg vele egy szuperhősös filmet, de kikötöttem, hogy csak olyan helyen, ahol nincsenek muglik. Erre mit csinált ez a lány? Meghívott magukhoz, ami a múltkori szájra puszi után már majdnem gyanús. Állítólag otthon van vele az anyukája, meg a tesója is, képzelem, hogy mi jutott elsőre eszükbe erről. Izabellához átjön egy fiú filmet nézni. Persze, csak tiszta barátságból. A legnevetségesebb magyarázat, és én sem hinném el a helyükben. Az más kérdés, hogy ha már mesélt rólam, akkor tudhatják, hogy el vagyok jegyezve, tehát elvileg Izával tényleg csak barátok lehetünk, és talán engem érdekel egy film. Na persze, rohadtul, de inkább hagytam magam rábeszélni. Lehet, hogy régebben csak félrelököm őt és elviharzok, de mondhatjuk, hogy valóban barátok lettünk, ami inkább nekem meglepetés. Ahhoz képest, hogy mennyire mások vagyunk, semmi értelme, hogy barátok lettünk. Úgy értem, hogy jó dolog, persze, mert lehet ugratni a másikat, meg tudom, hogy mire számíthatok tőle, meg imádom, amikor kiakad, meg r*h*dt jó csaj, de a mentalitásuk és a gondolkodásmódunk nagyon messze áll a másikétól. Mégis, így alakult, pedig az első találkozás után ki gondolta volna? Na, mindegy, mert közben megérkezem a házuk elé. A nyálkás időre a legújabb divatú ballonkabátban érkezem, alatta egy kockás ing, és egy kényelmes sötét farmer, természetesen az egyik legszebb fekete cipőm. Ha már idejövök, illik jól kinéznem. Álldogálok még egy kicsit, mert nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de végül nem akarom, hogy csalódjon Iza, meg azt sem, hogy ezt verje a fejemhez életem végéig, hogy nem mertem idejönni, vagy valami hasonlót. Becsengetek, és az esernyőmre támaszkodva várom, hogy jöjjön valaki. Nem igazán lehet komornyik, egy pár másodperccel többet váratnak, mint ahogy illene, de nyílik az ajtó és Iza jelenik meg benne mosolyogva, én is küldök neki vissza egy rövidet.
- Hellóka! Nálunk a mosónő mos, nem a villa, szóval nem, nem jöttem semmi szörnyű mugli járművel. Kifizettem egy közeli család hopphálózatának a díját, még marasztalni is akartak, de mondtam, hogy nem várathatom meg a legjobb csajt a suliban – mire befejeztem és beléptem a házba, már meg is érkezett az édesanyja, aki nem meglepően szintén nagyon csinos volt. Kölcsönösen bemutatkoztunk, tőlem kapott egy kedves kézcsókot Ninell, aki kimentette a házurát és megdicsérte a hajamat. Elmondtam neki, hogy szívesen megadnám a fodrászom számát, de úgy látom, hogy erre semmi szükség. Még viccelődve hozzátettem azt is, hogy: „Van az a mugli mondás, hogy nézd meg az anyját… sajnos tovább nem jut eszembe, elnézést.” Egy kis zavart nevetgélés, és már „olyan kis mindentudó” mosollyal ott is hagyott minket.
Iza azonnal húzni kezdett felfelé, de megállítottam, mert le kellett vetkőznöm. Cipő és kabát le, az esernyőm pedig a kabát alatti tartóra helyeztem, majd hagytam magam felrángatni. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a fiúja lennék és még azt is el tudtam képzelni, hogy a tesója – aki sajnos nem mutatta meg magát – valahol leskelődik. Végül felértünk, ahol Iza becsukta az ajtót, engem pedig egy ilyen téglatest alakú doboz elé ültetett. Gőzöm sincs, hogy mi az, de hát ő tudja, lehet, hogy ezzel kell vezérelni az ördögi mugli szerkezetet. Közben végignéztem a szobán, aprólékosan, míg végül rajta állapodott meg a szemem. Nos, igen, ez tényleg nem egy randi, de rajtunk(?) kívül ezt senki sem hinné el.
- Egészen otthonos, illik hozzád. Nem látok itt valami izét, ahol nézzük a filmet. Nagyon csinos anyukád van… - húzogatom meg a szemöldököm, majd hátradőlök.
- Mit kell csinálnom? Csak várjak, hogy lesz valami? Még egy puszit sem adtál – fintorodok el egy kissé, mert Iza biztos nem akarta az anyukája előtt ilyen istenkáromkodást, vagy mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530584#post530584][b]Farkas Zétény - 2015.10.12. 21:23[/b][/url]

- Hidd el, figyelek rá – kedélyesen mosolyogtam, mert nem állt szándékomban sem megbántani, sem keménykedni vele. Úgyis pontosan tudja, hogy mi a véleményem, és tudom, hogy ezzel csak ugratni szeretne. A lényeg, hogy beenged végre, én pedig megismerkedhetek az édesanyjával. Egy gyors és rövid ismerkedést követően pedig máris bent vagyok Izabella birodalmában. Kíváncsi lennék, hogy hány fiú látta ezt eddig előttem.
- Azt hiszed? – meglepő, hogy nem tudja, pontosan, hogy a tesója hasonlít-e az anyukájára. – Nem baj, remélem ő is tiszteletét teszi, kíváncsi vagyok – vonok vállat kedélyesen, tényleg nem vagyok bunkó, sőt, nagyon is szolidan viselkedem vele.
Mégsem azon a kis izén fogjuk nézni, pedig már gondoltam rá, hogy egy bazibummal felnövesztem. Csak nem tudom, hogy varázsolhatnék-e itt egyáltalán. Ezek a törvények valahogy nem ívódtak belém. Ráadásul tényleg nem kaptam egy puszit, vagy valamit, ha már idehívott magához. Oké, már az is valami, hogy egy Farkast beenged a bárányok közé, de akkor is. Csalódottság tükröződik a képemről, miközben elmagyarázza, hogy a TV-ben - bizony, én is tudok egy-két dolgot – fogjuk nézni a filmet. Hát jó legyen. Ráültem a plüssjeire, bármik is legyenek azok, így hirtelen felpattanok és már majdnem elnézést kérek, mikor kiderülnek, hogy azok ilyen kis játékizék. Óvatosan félretettem őket és elhelyezkedtem, de Izabella leült a földre.
- Nem együtt nézzük, vagy ott jobb? Gondolom, viccelsz. Nyugi, nem mászok rád, de ez így nekem kínos – nézek rá, miközben a takarót keresem, és sikeresen találok is egyet. Majd megfogom és odanyújtom neki, miközben visszamászok az ágyára. Hát ez így nagyon hülyén néz ki, öcsém, de nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Tényleg nagyon zárkózott most, pedig ültünk mi már egymás mellett is. Mondjuk így, ha benyitnak a többiek, láthatják, hogy csak ismerősök vagyunk, és nincs semmi köztünk.
- Akkor menjen – mondom lemondóan, és próbálok koncentrálni a TV-re, de minduntalan a szőke fürtökre csúszik csalódottan a tekintetem. Persze, ha felém fordulna Iza, a TV-t nézem már, nem túl lelkesen. Remélem nem fog sokáig tartani így, mert ez nagyon nem oké. Lehet, hogy el kéne inkább mennem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531221#post531221][b]Farkas Zétény - 2015.10.14. 21:57[/b][/url]

Most nem értem, hogy miért nem tetszik neki, hogy a nővére bejön. oké, tuti itt lesz, le kell ellenőrizni a fiatalokat, nehogy valami rosszat csináljanak. Az a vicc, hogy ha a fiatalok rosszalkodni akarnak, akkor általában nem haza mennek, szóval ez a szülői óvatosság általában hülyeség. De úgy van vele biztos Iza édesanyja, hogy meg kell védeni a kicsi lányát, Ha más nem azzal, hogy beküldi a nővérkét egy sütivel, vagy valamivel. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából el mondta Iza, hogy mit is fogunk csinálni.
Persze nem tetszik, nagyon nem, hogy ő a földön akar ülni, engem meg száműzött a szőrös izéihez. Ezt muszáj kikérnem magamnak, mélyen csalódott vagyok.
Aztán jön a magyarázat persze, én meg csak vállat vonok. hiszem, ha látom, öcsém.
- Rohadt türelmes vagyok, tudhatnád. De oké, várok – persze nem adom meg magam, nekem van igazam és egyébként is, ezt előre is elmondhatta volna. Nem értek az ilyen mugli szemetekhez, nem ártott volna, ha felvilágosít kicsit. Aztán elkezdődik a film, én pedig bambulom, hogy mégis mi ez. Egy kisgyerek háborúba akar menni, hogy meghaljon. Eddig tetszik, én simán besoroznám. Azért reménykedem benne, hogy a végére meghal, mégiscsak egy mugli.
- Csupa szem vagyok – sóhajtok egy nagyot. Szóval végül eljut a vézna kissrác a háborúba. Ekkor Iza végre felmászik hozzám, ami tényleg jól esik. nem azért, mert hű de jó, hogy közel van hozzám a melle, hanem, mert hű de jó, hogy… itt van velem. Nem tudom, ezt tartom normálisnak.
Közben a srácból valami bájitallal kemény csávót csinálnak és egy „náci” fickó az ellenfele, aki okos. Találnak valami cuccot, amiből még veszélyesebb cuccot csinálnak, vagy mi. Nem egészen értem. A Kapitány meg fellép jó csajokkal, az mondjuk jó rész, mert hát a muglik között is vannak jó csajok, és úgy tűnik ide lettek válogatva. Bár eddig a szőke a nyerő, aki lekapta a kapitányt, azzal én is eljárnék egy pár táncot, persze ha más lennék, és nem idegenkednék a mugliktól.
- Minek örülsz ennyire? – kérdezem vigyorogva, majd visszanézve látom, hogy a Kapitány barátja a menő nála. Hát jóképű, de… kit érdekel, le is zuhan a p****ba. Közben a filmben sok minden történik, amit nem értek, meg azt sem, hogy hol játszódik, meg néha azt sem, hogy ki kivel van, de végül is elmegy. Azért én nem feszülök úgy rá, mint Iza, talán ha egy jó csaj lenne a főszereplő.
- Jól van, nem fogok elaludni rajta - ütöm meg a vállammal a lány vállát és hátradőlök a falnak. Nézem tovább, hátha izgalmasabb lesz. Tényleg nem rossz, sokkal rosszabbra számítottam.
- Lesz még benne csaj? – kuncogok, mert a kis ugráló libák tényleg feldobták a filmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531501#post531501][b]Farkas Zétény - 2015.10.16. 08:24[/b][/url]

Tök jó a mugli, nem alszok el rajta! Na, tessék, jobbat csináltak a muglik, mint Felagund bájitaltan órája. Még ilyet, sosem mondtam volna ki. Oké, a kung-fu is jó, bár biztos vagyok benne, hogy azt is valami mágus vezette be. A legnagyobb mesterek ugyanis túlságosan is varázslatos dolgokat tudnak ahhoz, hogy egy egyszerű mugli meg tudja csinálni. Na de térjünk vissza a filmhez. Szóval elmegy, meg minden, csak zavar, hogy a csávó, a kapitány ennyire… jó. Tényleg nincs benne semmi rossz, oké néha hibázik, de alapvetően nyálasan tökéletes. Meg jóképű, meg izmos, meg… ugyan, ilyen csak egy van, és az én vagyok. Annyi, hogy engem emiatt nem kellett begyógyszerezni.
Örülök, hogy Iza meggondolta magát és mégis odajött mellém. Na így már éreztem a törődést, és azt, amit elvártam. Bár még hozzám is dőlhetne, de ne legyünk telhetetlenek igaz? Ahhoz azt kéne, hogy vattacukorral bekenjem a vállamat, ő meg leharapdálja, szóval erre mennyi esély van? Semennyi, mert, hogy én ahhoz a ragacsos vacakhoz biztos nem nyúlok többet, öcsém. Annyira elgondolkodtam ezen, hogy Iza kislányos sikkantása hoz vissza a filmhez. Komolyan jobban tetszik neki a mellékszereplő, mint a főhős. Mondjuk az is jóképű és nem kellett begyógyszerezni. Csak hát meghal… röhögnék is, ha nem látnám, hogy a szöszi sajnálja. Még a végén megütne miatta…
- „Bádi” a lényeg, mi? Haha, nem nézem a lényeget… - zrikálom egy kicsit, már csak azért, mert tuti, hogy ez azért jó, mert jó pasikkal van tele. A vörös koponya mondjuk erős szereplő, kár, hogy néha elrontják a szerepét. Ahelyett, hogy megölné ezeket a szerencsétleneket, beszélget velük…
Nyílik az ajtó, ahogy vártuk és megjelenik Vivien, csak ő lehet. Jól megnéz magának, de én is viszonzom ezt. Nagyon csinos egy család, öcsém! Lehet, többet fogok jönni, mehehe!
- Nyugi nem lesz semmi olyan, amiről tudnotok kéne. Iza elég visszafogott – kacsintok Vivienre, aki távozik, én pedig csak mosolygok az ajtót bámulva. A film folytatódik, és tudom, hogy ezért még majd kapok a fejemre. Kicsit kinyújtózok, megropogtatom a vállam, mert kezdek elzsibbadni. Már vagy egy órája, ha nem több tart a film, és nem úgy néz ki, mintha egyhamar vége lenne. Aztán hasra fekszem, felkönyökölök és úgy nézem a kapitányt és bandáját. Iza meg nézheti a lábamat. Kicsit arrébb tolom a tálcát, amit a tesója hozott, nem vagyok éhes. Csak haladjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531956#post531956][b]Farkas Zétény - 2015.10.17. 17:35[/b][/url]

- Steve? Óóóó – cukkolom, de tényleg ő a főszereplő, nem gondoltam volna. Pedig még a címe is az, hogy Amerika Kapitány, nahát-nahát. Szóval ez a csávó mindenkit megment, és ő a muglik erkölcsi királya. Nyilván csak filmen létezik ilyen. Lehet, hogy ha élőben is lenne valaki, aki ilyesmi, akkor talán érdekelnének a muglik. Ja, nem. Viszont nem annyira rossz, tényleg, mint, ahogy gondoltam. Néha még én is szorítottam annak az idiótának, de jobban kedveltem a Hidra vezért. Volt, hogy elmosolyodtam néhány bárgyú poénon, de hát, na, nagyon úgy néz ki, hogy ki fogom bírni a végéig és nem is fogok elaludni rajta. Nem semmi, öcsém.
Közben bejön a tesó, elszórakozok egy kicsit vele és cukkolom Izát, ahogy azt illik. Na, én nem vinném haza őt, csak úgy, először tréninget tartanék neki, hogy mit és hogyan, meg kinek mit és kinek ne. Pláne, hogy csak akkor vinném haza, ha komoly indokom lenne rá, szóval nem igen fogja meglátni életében a Farkas birtokot.
- Igenis asszonyom! – tisztelgek, mint a filmben és helyet változtatok. Hasra fekszem, és feltámasztom a könyökömet, na meg a tenyerembe a fejemet. Így nézem végig az egészet, de továbbra sem nyúlok a kajához és az üdítőhöz. Mármint gondolom, hogy az, nálunk akár bort is ihatna Iza. csak bámulom a végét, elkalandoztam egy kicsit. Furcsán jól érzem magam, olyan, mintha beengedett volna egy titkos helyre. Végül is, lehet, hogy pontosan így van. De miért pont engem? Nem tudom…
Miután ő lemászik az ágyról, hogy kezelje az ördögi masinát, a hátamra fekszem és szétdobom a végtagjaim. Enyém az ágy, ahahaha!
- Jó volt – mondom semleges hangnemben. Nem mondanám, hogy, hű de lázba hozott, de ennél jóval rosszabbra számítottam. Szóval, ahhoz képest sokkal jobb volt. Közben Iza mellém teszi azt az izét, így kénytelen vagyok odafordulni hozzá. Érzem, hogy meleget sugároz felém a gép, kicsit hátrébb is húzódom.
- Nem fogja felgyújtania házat? – érdeklődöm, majd megnyomom az egyik kis téglatestet rajta, ahol a ’z’ betű van, de nem történik semmi. Vagy nem látom, de csak ugyanaz a kép fogad. Vállat vonok, ehhez nagyon nem értek, de tényleg. Pedig biztos nagyot nőnék a szemében, ha azon az interizén küldenék neki „üzit”, ahogy a sárvérűek nyomják a folyosón. Hát ez van, ebben a tökéletességemben kell velem barátkozni.
- Jó a szobád, olyan Izás – mondom elég halkan, magam is meglepve ezzel.
- És most, mi lesz? Mit csinálunk? Vagy menjek? – ülök fel zavartam és nézem a kék szemeit. Tényleg jobb lenne, ha lenne pasija, mert így csak magába fog bolondítani. Mégis csak az lenne a legjobb, ha mennék, nem? Hacsak nincs valami jobb ötlete, talán már így is sokig maradtam.
- Nem akarok zavarni – mondom zavartan, és felülök, majd fel is állok és vizsgálni kezdem a szobát. Gyakorlatilag téblábolok és a könyveinek a címét olvasom, meg ilyesmi. Sajnos, csak a fura nyomás nő a mellkasomban, talán valami bajom van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532254#post532254][b]Farkas Zétény - 2015.10.18. 13:33[/b][/url]

Nem tudom mennyire elégedett Iza, én végül is pozitívan csalódtam. De ezt nem kell annak venni, hogy hű meg há ez a film, csak sokkal jobb, mint amire számítottam. Gyorsan elintéztem ezt egy semleges válasszal, és láthatóan ez megnyugtatta őt. Nem hiszem, hogy sokat fogok jönni őrjöngve követelve, hogy gyerünk, nézzünk meg még egyet, de talán belefér pár nap, csak azért, hogy építsük a barátságunkat.
- Akkor jó – a szavaimmal ellentétben, még egy kicsit elhúzódom a gépizétől. Nem is értem, hogy hogyan működhet ez egyáltalán, úgy tudtam, hogy a mugli ketyeréket megbolondítja a mágia. Pedig maga a ház eléggé mágikus, látszik, hogy varázslók, illetve többnyire boszorkányok lakják. Viszont kezdett kínos lenni a beálló csend. Általában megyünk valahova, vagy jövünk valahonnan, vagy csak sétálunk és beszélgetünk, vagy ápolgatom a lelkét valami „hűdefontosIzadolog” miatt, de mindenképpen van terünk. Most nincs, egy pár négyzetméteres szobában vagyunk ketten és az, ami az ürügy volt, hogy idejöjjek már elmúlt. A csodamasina leáll, vagy elromlik, nem tudom, mert kikapcsol a kép. Gondolom az előbbi, mert a szőke nem kap idegbajt, csak lehajtott fejjel kaparássza az egyik gombot. Én már nem tudom magamban tartani ezt a kínlódást, szóval talán tényleg el kéne mennem. Ő azt mondja, ne menjek, de érzem, hogy ő sem tudja, hogy mi legyen, csak ne menjek. Hát, köszi, és ezzel mit kezdjek, hmm? Írjunk leckét közösen, öcsém? Ha. Ha. Ha. Mondjuk, lehet, hogy a végén az lesz, mert nem tudok rá nézni. Sokat jelent nekem, azt hiszem, de mivel tiltva van a közeledés, és nincs mit csinálni… f****m tudja, mit csináljak, és ez egyben zavar és idegesít egyszerre.
Nézegetem a könyveit, nagyon sok mugli író van közötte gondolom, de csak nem gyújtom fel, vagy ilyesmi…
- Már mondtad, maradok – vörösödöm is, szerintem melegem van, Elkaphattam valamit? Mondjuk egy csomó muglival találkoztam, szóval lehet, hogy ezután lefertőtlenítem magam és elmegyek az indiánhoz, hogy űzze el rólam a rossz mugli szellemeket.
- Csak szívattál ugye? A fő utcán, amikor azokat mondtad – gratulálok Zétény, sikerült még kínosabbá tenni a helyzetet. A legrosszabb az, hogy kíváncsi vagyok a válaszra. Gondolom, tudja, hogy mire gondolok, és mond valamit. Nem tudom, hogy mi lenne neki a jó. Egyébként nem fordultam felé a kérdésnél, hanem tovább böngészem a könyvtárát, és le is veszek egyet. Kihajtom és elkezdem olvasgatni, de amúgy nem tudom, hogy mi az értelme a szavaknak, mert valójában rá koncentrálok. Feszültem várom a választ. Hogy melyik lenne jó? Ha azt mondaná, hogy igen? Talán, de azt meg nem biztos, hogy elhinném, hiszen annyit szórakozunk egymással. Közben leveszek egy másik könyvet, az előzőt visszateszem a helyére. Ha azt mondaná, hogy nem? Csalódnék? Fájna? Nem értem, hogy mi van velem, de ez tutira nem normális, öcsém! Mindegy, mondjon valamit, vagy ne, csak legyünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532578#post532578][b]Farkas Zétény - 2015.10.19. 09:33[/b][/url]

Sosem voltam valami jó ebben. A semmittevésben, és a kínos dolgok előhozatalában, vagy a beszélgetés elkezdésében. Nem jutott más eszembe, csak ez, és abban biztos vagyok, hogy azért, mert itt voltam Izával, kettesben. Egy csomó más témáról is beszélgethettünk volna, mondjuk a vizsgáiról, vagy a tesójáról akár, meg, hogy mutasson meg mindenfélét, amit itt szeret. Na, és persze mit is hoztam elő elsőre? Hogy viccelődött a csajjal és a szeretőmnek mutatkozott be Bogolyfalva Fő utcáján, úgy kábé mindenki előtt. De ez nyilván csak azért volt, hogy a csajnak megnehezítse a dolgát, meg, hogy velem szórakozzon. Amit egyébként én sosem bánok, mert így felhatalmaz arra, hogy én is ugyanezt tehessem vele. Viszont, ahogy kimondta, hogy ez valójában nem poén volt, én lemerevedtem azonnal. A szívem is hevesen verni kezdet és ezerféle gondolat száguldott át a fejemben. Többek között az, hogy mi lesz, mi legyen most? Poénkodjam el, hogy „jól van Iza, ne kamuzz”, vagy vegyem komolyan? Azt viszont biztosan tudom, hogy nem kamuzik, és azt is, hogy nem akarom elveszíteni a barátságát sem, sőt igazából semmit vele kapcsolatban, ami eddig összekötött minket. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, de a szöszi amellett, hogy erre mindig emlékeztet, de el is fogadja, nem akar megváltoztatni. Csak a mugligyűlöletemet teszi mindig próbára. Mégis tessék, most is itt vagyok, és inkább miatta, mint a film miatt, ugye öcsém? Visszateszem a könyvet és felé fordulok, és akkor találkozom a szép kék szemeivel. Ezzel mindig is levett a lábamról, csak ugye sosem gondoltam volna ilyesmire. Mondanom kéne valamit, nem? Csinálni kéne valamit? Szemétkednem kellene vele, igaz? Nem, nem tehetem és nem is akarom. Most nem tudom, hogy sajnáljam-e Izát, vagy örüljek neki, hogy elmondta? Mégiscsak tud mindenről, ami velem kapcsolatos – igaz, apám kálváriáját nem mondtam el neki -, és azt is tudja, hogy mindkettőnket nehéz helyzetbe hozott. Persze nem tehet róla, hiszen sokaknak tetszem, és nekem is sokan tetszenek, de Iza különleges helyet foglal el nálam, és ezek szerint én is nála. Csak állok ott, mint egy birka és nézem, fogalmam sincs, hogy milyen képet vágok. Ő szakítja meg a kínos csendet, és mintha egy mázsa kő esett volna le a szívemről nagy hirtelen.
- Jó ötlet – még egy halvány mosolyt is ki tudtam erőltetni magamból. – Megengedem, hogy belém karolj – mondom szelíden, úgy, hogy ne tudja eldönteni, hogy szórakozom vele, vagy nagyon szeretném ezt. Rossz idő van, de nem akarok itt maradni most vele, ahol bármikor ránk nyithatnak és csak két összezavart fiatalt látnak, nem, ez nem nekem való. Nyújtom a kezem neki, és elindulunk lefelé. Felöltözöm, ha engedi, ráadom a kabátját is – már, ha éppen felismerem, hogy melyik az övé -, az esernyőt kibontom és kiszabadulunk a szomorkás időbe.  Nagyon fogom emiatt utálni magam, mert a cipőmnek valószínűleg nem fog jót tenni a koszos víz. De nem érdekel. Felajánlom a karomat, ha elfogadja, akkor tudunk menni egy esernyő alatt, ha nem, akkor csak mellette lépkedem. A szívdobogásom azóta sem lassult, teljesen zavarodott vagyok, mint a mérgezett egér. Most mi a sz** lesz?
- Iza – kezdek bele, miután elindultunk végre, gőzöm sincs merre, hagyom, hogy ő vezessen. - Mit szeretnél? – szinte susogom, mert kiszárad a torkom, de próbálok rá nézve beszélni, és nézni az angyali arcot. A lelkemben pedig harc dúl, mert az életem nagy fordulópontra érkezhetett. A legrosszabb azon gyötrődni, hogy én mit szeretnék. Ez nem nekem való, nagyon nem. És aki ezt az egész szerelem mizériát kitalálta, az nagyon gyorsan rohadjon meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532882#post532882][b]Farkas Zétény - 2015.10.20. 21:48[/b][/url]

Kijutottunk a fojtogató szobából. Pedig nagyon is barátságos Izabella szobája, csak hát a kialakult helyzetben ezt egyikünk sem ezt nézte. Kiszabadultunk a családi fészekből is, de nem szólunk egymáshoz. Végül én töröm meg a csendet megint. Úgy tűnik Izabella, a mindig csacsogó szőke, aki nem hagyja magát soha sem, most mély hallgatóságba burkolózik. Megértem őt, de nem visz minket sehova a hallgatása. Tudom, mit mondhatna? Hogy szerelmes belém? Mit érne el vele? Szilárdan hisz abban, hogy én is Lyra hamarosan összeházasodunk, hiszen ezért kerültem ide. Átkoznám apámékat, de nem tehetem, amikor ilyen emberekkel is megismerkedhettem, mint Iza és Ly, vagy éppen Dasha. De Ombozit is megkedveltem, és nem azért, mert a javítóból visszatért, hanem mert emberi. A képek mesélték, hogy egyszer azt mondta, és most eszembe jutott, hogy: „A szerelem nem opcionális. Ha jön, nem mondhatod neki, hogy hé, figyelj már, menj már innen, mert nem vagy az én asztalom. Jön, neked meg annyi.” Mélyen egyetértek vele, de fogalmam sincs viszont, hogy mihez kezdjek. Azt sem tudom, hogy Lyra mit szólna az egészhez, hiszen egészen jól megvagyunk, jóval jobban, mint az elején, persze ez Izára is ugyanúgy igaz. Azt sem tudom, hogy Iza mit szólna ahhoz, hogy ha azt mondanám neki, nem kell az örökségem, csak te. Romantikus lenne, mi? Az, biztosan. De nem mernék ilyet mondani, mert lehet, hogy ő nyakazna le utána, és már csak azért is eltávolodna tőlem. De ezt nem tudhatom, ennyire nem ismerem. Csak két hülye tini vagyunk, akik fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek egymással, mert én vagyok Farkas Zétény. Igen, ez elég nagy probléma, bár erről sem tehetek. Jön, neked meg annyi.
- Nem akarlak elveszíteni - ennyit ki tudok nyögni, amikor is lefordulunk a sarkon, már jó messze elhagytuk az otthonát. Na, ez kábé jelent mindent, hiszen nem sok opció maradt erre vonatkozóan, de tényleg. Megtorpanok és nézek rá, nézem őt, hogy mégis mi az, ami idáig sodort minket, mert semmi sem indokolja ezt. Ha nem mondja odafent azt, hogy nem szórakozik, talán minden szuper lenne, vagy ha nem kérdezem meg. De az is lehet, hogy csak elodáznánk a dolgokat. Miért fogott vissza? Ha elmegyek, akkor meg tudtuk volna emészteni ezt talán, de az is lehet, hogy bujkálnánk egymás elől. Mármint, én nem tudom, de nem szoktam hazudni neki, és akkor ugyanott lennénk két hét múlva, mint most. Talán jobb is, hogy most, nem zavar minket semmi és senki, a kutya sem törődik velünk. Még a vakarcs sem, az a valaha fehér szőrű, de most sáros korcs, ami már két utcája követ minket. Talán apámék küldtek utánam egy animágust? Á, nem hiszem, minek?
Sóhajtok egyet és Iza elé lépdelek, ha tehetem, felemelem a fejét, hogy a szemeimbe nézzen, az ő csodás kékjeivel, amik néha zöldek, néha pedig szürkék. Én a legtöbbször kéknek látom, a lélektükreit, és most is ott vagyok bennük. Kérdés, hogy egy kicsivel lejjebb, neki bal oldalt mennyire vagyok ott.
- Szeretném, ha… de ugye nem lehet? Nem lehet ugyanaz, mint volt? Miért? Miért velünk, akik ennyire jól kiegészítik egymást? Még a r*h*dt filmet is képes voltam végignézni. Miattad. Nem tudom, hogy mi lenne a jó Iza, egyáltalán nem. Én valószínűleg… - lehunyom a szemem, mert nem vagyok képes kimondani. Jön, neked meg annyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532994#post532994][b]Farkas Zétény - 2015.10.21. 16:39[/b][/url]

Ilyet sem tudom, hogy mondtam-e már valakinek, vagy egyáltalán az eszembe jutott. De ez az igazság, Iza nélkül nagyon is unalmas lenne a Bagolykő, talán már túl unalmas. Egyre több időt szenteltünk egymásnak, hol véletlenül, hol szándékosan találkoztunk, de valahogy sokat. És igen, egyre többször hiányzott a vigyori feje, vagy éppen a dühös arca. Valahogy jól állt neki, hogy mérges rám, még akkor is, ha megbüntetett. Kis ár volt ez, főleg, hogy nem igazán volt nehéz kibújni a munkák alól, vagy éppen megcsináltatni azokat a gólyákkal, ha úgy hozta a helyzet. Ha nagyon igazat adtam neki, még volt olyan is, hogy én magam csináltam meg. Hát nem nagyszerű vagyok?
Szavaira belesajdul valami a mellkasomra, mert igen, teljesen igaza van.
- Tudom, főleg miattam nem – mosolyra rándul az ajkam, de rögtön el is enyészik a vigyor próbálkozásom. Nem tudom mennyire vigasztaló lehet ez, nagyjából sz**t se ér, de többet nem tudok neki adni. Mert ha ő is közelebb érzi magát hozzám, mint azt mindkettőnk gondolta, az az ő döntése is volt, nem csak az enyém. De nem bánom, eddig majdnem minden szuper volt, majdnem minden.
Aztán csak megered a nyelvem, de nem merek mindent elmondani neki. Hiszen, ha bármit kijelentek az visszavonhatatlanul, erősen ott lesz, és nem oldalazhatok ki előle. Ezért nem szeretem azt, hogy egyenes vagyok. Ha kell, elmondom a rosszat is bárkinek a szemébe, legalábbis azt mindenképpen, hogy én mit gondolok, de ugyanúgy a jó dolgokat. Már ha van kedvem azokat elmondani, mert nem nagyon szoktam, minek? Arról tudnia kellene mindenkinek, hogy mi jó benne, minek a megerősítés? Nem elég erősek hozzá, igaz?
Beharapom az ajkamat, mert nem hihettem azt, hogy nem fog visszakérdezni a félbehagyott mondatra. Viszont nem foszthattam meg ettől, mert az nem én lennék. Mégis, hogy nézne ki az, ha pont én húzódnék el a saját gondolataimtól, érzéseimtől. Eddig nem is gondoltam, hogy vannak ilyenek, legalábbis ilyen mélyek, és még célpontjuk is van. Ki kell mondanom.
- Valószínűleg… - k****a nehéz ez a két szó és nem tudom, hogy miért nő egy gombóc a torkomban, amikor nem is ettem semmit. Biztosan ég a fejem is, ha most eső esne rá, elpárologna róla, az tuti.
- …beléd szerettem – sóhajtom, szinte az arcába, és valamelyest megkönnyebbülök. Nem tudom miért, talán mert magam előtt is most tisztázódott volna? Viszont nem nagyon tudok ezen elgondolkodni, mert ebben a pillanatban Iza megcsókol. Ami más esetben szörnyű égő lenne számomra, hogy egy csaj hamarabb lép, mint én, de rá vigyáznom kell. Természetesen nem állok ott, hanem visszacsókolok és hagyom magam elveszni, lehunyt szemmel forrasztom egymáshoz magunkat. Az esernyő kihullik a kezemből és magamhoz húzom, a másik kezemmel pedig a hajába túrok. Nem érdekel, ha esetleg most elered az eső, vagy bárki is meglát, csak a pillanat öröme, és egy furcsa új érzése. Egy idő után elszakadunk, és én csak bámulok a szemeibe, mi mást tehetnék, mi máshoz lenne erőm, vagy jogom? Ezzel megpecsételt valamit, és sajnálom, hogy nem én kezdtem el. Az ajkára tapasztom a mutatóujjam, és kedvesen figyelem. Igen, én.
- Várj, ne mondj még semmit. Mivel ezt most azonnal megismételjük – és az ujjamat az ajkam veszi át, még egy csók erejéig, aztán hagyom magam sodródni, lesz, ami lesz. Újra a kék szemeit bámulom, és lehet, hogy ez babonázott meg még anno a csárdában. De nem, nem hiszem, akkor még nem hittem, hogy egyetlen csóknál több lesz ő nekem, és tessék. Egy idióta vagyok, de szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533023#post533023][b]Farkas Zétény - 2015.10.21. 18:30[/b][/url]

Minden úgy volt, mint egy mesében. Minden klappolt, és a végén a lovag elnyerte a királylány kezét. Legalábbis miután kimondtam, hogy szeretem, tényleg minden úgy tűnt, és már nem érdekelt semmi. Lesz, ami lesz, mindenki tehet egy szívességet, vagy kettőt. Tényleg olyan volt, mint egy álom, igazán nem is tudom mivel összehasonlítani, hiszen még sosem éltem át ilyesmi. Iza csókja, még mindig kellemesen égette az ajkaimat, tényleg beindított bennem valamit, ami eddig nem volt ott, vagy csak néha kikukucskált, hogy azért létezik, de most nincs kedve előjönni. Minden tökéletes volt abban a pár pillanatban, és nem olyan, mint amikor csak érdekből csókoltam meg valakit, csakis a testi örömök miatt. Ez teljesen más érzés volt, teljesen más mindent nyitott ki bennem.
- Mit? – néztem fel zavartan rá, és hagytam, hogy eltoljon magától. A kezem a testem mellé hullott, ahogy ellépett tőlem, lesiklott a derekáról, én pedig néztem, ahogy a karjait védekezően maga elé fonja. Most aztán igazán összezavart, valamit rosszul csináltam volna? Mi a baj, mit rontottam el?
- De miért? Mi változott meg? – kérdezem, de harag kezd gyűlni bennem, és van is neki célpontja. Talán átvert? Ez volt mindvégig a célja? Most biztosan nagyon jól szórakozik, mert sikerült neki elhitetnie velem, hogy több van köztünk, mint barátság. Tökéletes terv, tökéletes kivitelezés. Érzem, hogy a kezem ökölbe szorul, és ha nem tesz valamit, baj lesz. A szívemen mérhetetlen nagy seb lett a késtől, amit most belényomott. Nem vagyok egy szent ember, de ezt túlzásnak érzem, nem ezt érdemlem. Biztos vagyok benne, hogy csak az tart vissza, hogy ennek ellenére is szeretem ezt szőke libát. Kihasznált, mindent megettem, amit csak akart, még egy mugli filmet is megnéztem miatta. Hát normális vagyok én, öcsém?
Haragos tekintettel mérem végig valószínűleg utoljára. Engem csak egyszer lehet átverni, és tőle fáj a legjobban. Megdicsérhetném, hogy mennyire profi volt, de inkább csak haragos tekintettel figyelem. De felemelt fejjel kell távoznom, nem győzhetnek le. Majd találok mást, aki vigaszt nyújt, vagy tök mindegy, lesz valahogy. De valóban, jó ötlet, hogy ne maradjak a közelében, mert egy pár pofon gyorsan ki tud reppenni tőlem, ha nem távozok azonnal.
Felveszem az esernyőm, majd még egyszer megnézem magamnak egyszerre mérgesen és szomorúan.
- Nem kell ettől tartanod, soha többé. Szervusz – majd egy mozdulattal elhoppanálok tőle, és megérkezem a varázslócsaládhoz. Könnyezve vágtatok át hopp hálózathoz a szobákon és eltűnök gyorsan, minél távolabb várostól és Izától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=804482#post804482][b]Farkas Zétény - 2020.04.10. 18:58[/b][/url]

Ha már lesz valami, legyen is valami, öcsém! Ebben egyeztünk meg Mihaillal az egyik járőrözésünk során. Olyan jó esténk volt, hogy három kis nyavajást is elkaptunk, pedig nagyon szaladtak volna, ha nincsenek ilyen kedves kis átkok nálam, vagy Mihail bűvös mosolya. Szétröhögtem az agyam, de az őrjárat végén még beszélgettünk és akkor letisztáztuk a részleteket. Ma pedig már itt járok, ahol a madár sem szarik a cipőmre, mert az is be lenne ijedve. Én zsebre dugott kézzel közelítek a megadott pont felé, nem mondom, hogy hanyadjára indulok talán most már a jó irányba. Végül meglátom a prefektusok gyöngyét - szerintem minden más prefektust így nevezek, aki nem én vagyok -, majd lassan odasétálok.
- Miért, randid lesz? - vigyorodom el, majd elveszem a cetlit. Elolvasom, majd ránézek a házszámra, aztán fel. Oda kell feljutnunk és valahogy a benti lakásba lesz. Gondolom.
- Felhoppanálunk, szóval erősen gondolja arra, hogy oda akarsz érkezni, jó? Három, kettő, egy - nem várok, nem szoktam, de remélem nem ma akarja először kipróbálni az autoportálás művészetét. Két pukk - célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - és másodiknál már fent is vagyunk. Mivel nem tudom, hogy hoppanált e már, azonnal elfordítom Mihailt, hogy ha hányni akar, ne engem tiszteljen meg.
- Nos - nézek az erkélyajtó felé, de előbb megérzésem támad. - Arbiter Arcanorum - a pálcája lebben, és máris piros színnel kezd világítani a bejáratot, kékkel az előtte lévő tér. - Csapda, és egy riasztóbűbáj - állapítja meg. - Finite Incantatem! - hangzik el kétszer is, és a színek eltűnnek. Kicsit tartottam attól, hogy komolyabb varázslatok lesznek, de valószínűleg csak a mugli betörők távol tartására szolgáltak.
- Tiéd a megtiszteltetés, hogy bejussunk - vigyorodom el és teret adok Mihailnak az ajtóhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=804511#post804511][b]Farkas Zétény - 2020.04.10. 21:13[/b][/url]

Minden simán megy, rövid intermezzo után felszabadítom a lakást, ahol vár minket a csomag, illetve kettő. Valójában nem vagyok szakértő, talán ha Kimet magunkkal hoztuk volna. De nem akartam semmibe sem belekeverni, így aztán kimarad a mókából.
- Oooké. Amúgy nem vagyok meleg, csak, hogy tudd - kuncogok fel, mert amúgy fogalmam sincs, hogy ő mi. Bár elnézve a KH-ban a srácokat, hááát... hagyjuk inkább. Mindenkinek joga van ratyinak lenni, maradjunk annyiban, amennyiben engem békén hagynak a helikopter rotorjukkal.
- Pff - forgatom a meg a szemeimet, miután készségesen kinyitja az ajtót nekünk. Hát ki volt címlapokon anno, ő, vagy én? Na ugye, öcsém! Végül bemegyek és újra elnyomom az Arbitert, csak a biztonság kedvéért. Itt már minden rendben, a szoba közepén van két dolog, amiért jöttünk... majdnem.
- Ö... hmm. Ez nem néz ki annak, nem? A másik szerinted harap? - közelítem meg az a lényt, akiről jól tudom, hogy micsoda. Nem igazán szeretem, de poénnak akár jó is lehet. A másikra pedig csak ránézek, de nem közelítem meg, meghagyom Mihailnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=804522#post804522][b]Farkas Zétény - 2020.04.10. 21:56[/b][/url]

- Hallom - sóhajtok, és látom a bosszúságot a szőke arcán. Hát ez nem az, amire számítottunk, de a másik még tud meglepetést okozni.
- Egyelőre egyszerű - mosolyodom el mindentudóan. De mire célhoz ér, már nem lesz egyszerű... visszük mind a kettőt. Adunk meglepit az új főnökségnek is, nem? Hát hogy nézne már az ki öcsém, ha szegények ott sírnának, hogy nem is kaptak semmit - tárom szét a kezeimet, majd a pálcát szorítóból varázslatokat eszközölök. - Immobilus! Incendio! - mindkettő mást kap, csak a biztonság kedvéért. A vénuszt Mihail kezébe nyomom, a másik az enyém. - Na gyere, fogd meg a szabad kezem, indulunk! Cél a szökőkút a Fő téren - szokásos sarkonpördülés, miután Mihaillel lekezelünk és máris friss és ismerős fuvallat üti meg az arcunk. Ott vagyunk Bogolyfalva Fő terén, a szökőkút mellett, elcsomagolt, a kíváncsi szemektől elrejtett cuccainkkal. Na, most jön a viccesebbik része...