[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=519219#post519219][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.16. 19:14[/b][/url]

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560154#post560154][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.01.02. 00:47[/b][/url]

Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607743#post607743][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 10:16[/b][/url]

Határozottan rosszul éreztem magam az elmúlt napokban. Vagyis majdnem két hétben. Olyan volt, mintha a saját jelenlétem fojtogatott volna, mert mardosott a bűntudat, hogy lenyomtam egy féltékenységi jelenetet, mikor az ég egy adta világon semmi közöm Balázshoz. Nem is értem, hogy gondoltam kettőnket, mikor full egyértelmű, hogy nem szerethet belém, egyszerűen csak a vérem vonzza. Buta voltam, megint.
Ennek örömére úgy döntöttem, hogy bűnhődésnek elég volt az elmúlt egy hét és igent mondok a meghívásra, miszerint pár ismerősömmel bulizzunk egy nagyot Budapesten. Hát kérlek szépen, úgy egyeztem bele, mint a vihar, gondolkodás nélkül vágtam rá a választ, most pedig egy sötétkék csipkeruhában vagyok épp a város egyik közkedvelt szórakozóhelyén. A zene még épp olyan hangerővel szól, hogy ha nehezen is, de halljuk egymást, azonban táncolni is kitűnően lehessen rá. Danával és Robival vártuk, hogy befusson a csapat utolsó tagja is, Dani, aki úgy tűnik ma engem tervez szórakoztatni. Dana a fejébe vette, hogy én magányos vagyok, ezért meghívta az egyik ismerősét, aki meg mit ad isten, odavan a munkásságomért - aha -, úgyhogy ez egy vakrandi. Nem tudom, mit mondhatnék. Kedves srác, jó a humora, de nem az esetem. Egyik korábbi választottamhoz sem hasonlít, barátnőmnek pedig épp ez volt a célja; olyasvalakit találni mellém, aki elfeledteti velem korábbi csúfos választásaimat. Nem jött be.
Újabb koccintás egy újabb koktéllal, már legalább a hatodikat ihatjuk és egyikünk sem szomjas, ellenben a hangulat remek. Nem is figyelek igazán a környezetemre, látóterem mindössze a kis társaságunkra szűkül, ami jelenleg épp elég fejfájást okoz. Tekintetem találkozik Daniéval, aki óvatosan a derekamra csúsztatja kezét, azonban részemről tök érdektelen vagyok. Oké, hát akkor ezt is kipipáltuk, gratulálok, csak egy fél este kellett, hogy összeszedd a bátorságodat. Határozottan untat, noha ezt rendkívül jól leplezem. Semmi kedvem megbántani. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy mi most nagyon boldogok vagyunk, pedig nem. Haverok vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607781#post607781][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 13:05[/b][/url]

Nem tudom nem észrevenni, ahogy Dani apránként, talán milliméterben számolhatóan, de folyton közelebb húzódik hozzám. Én pedig nagyon észrevétlenül és tapintatosan igyekszem folyamatosan kijjebb ülni, csak hogy a mi kis bokszunknak is van egy vége, ahol már leesnék. Így bele kell törődnöm a sorsomba, hogy Danit nem fogom finoman lerázni. Aztán a hetedik koktélnál már annyira nem is akarom. Végül is nem csenevész, nem bunkó, nem nyomulós - merthogy az nem itt kezdődik -, meg amúgy van egzisztenciája és intelligens. Pont ilyen férfi kell nekem, semmi bonyodalom, csak egyszerűen ő. Viszont hogyan értessem meg vele, hogy én nem igazán vagyok ember...? Vagy csak félig. Meg hát igazából egy rakat egyéb probléma is van, amiket el sem kezdek felsorolni. De amúgy miért gondolkodom ezen? Nem házasodunk vagy ilyesmi, jézus, közel sem.
Aztán mikor épp közelebb hajol hozzám, nos... Balázs áll meg az asztal mellett. Pislogás nélkül meredek rá, mintha azzal, hogy lehunyom a szemem akár egy pillanatra is, eltüntethetném. De mit keres itt? Mit mond? Menjek vele? De minek? Na nem, arról szó sem lehet, én most épp izé... Danival vagyok vagy mi, szóval nem volna illendő. Barátosném le sem veszi rólunk a tekintetét, én pedig a férfi szemébe nézve látom, hogy az a legkönnyebb út, ha vele megyek. Fenébe.
- Bocsássatok meg egy percre - nem fogadom el Balázs kezét, helyette magamtól állok fel, utána azonban érzem, hogy fordul egyet a világ. Ezért mondom mindig Flórának is, hogy sose koktélozzon, mert durvábban beüt, mint húsz feles. Még az én huszonöt éves májam is simán kifekszik ezektől a löttyöktől, aztán ácsoroghatok a fejem tetején. Elindulok a kijárat felé a lehető legstabilabban, ami így, magassarkúban nos... Nem könnyű művelet, fogalmazzunk úgy. Kilépek a kellemes nyári éjszakába, majd rögtön szembe is fordulok Balázzsal. Most már csak öt-hat centi különbség van köztünk, hála a cipőmnek. Végre.
- Elárulnád, hogy miért hívtál ki? Ha nem vetted volna észre, épp programom van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607787#post607787][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 14:06[/b][/url]

Balázs mindig, de mindig a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban toppan be, jelen esetben tűnik fel a színen. Szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy ne essek hasra már az első pillanatban, utána pedig biztonságosan kilibbenjek a helyiségből, ki a szabad levegőre. Egyébként azt hallottam, hogy még valamit mond Danáéknak, de őszintén szólva tudni sem akarom, mert már most ég a pofámról a bőr. Komolyan mondom, az utóbbi időben állandóan megszégyenülök, mi van itt? Argh.
Ahogy megérzem magamon Balázs pillantását, ösztönösen fonom keresztbe karjaimat melleim előtt, mintha csak védekeznék. Lehet, hogy sokat ittam, de annyit nem, hogy ne forogjon ugyanolyan jól a nyelvem. Talán a gondolataim lassabb mederben csordogálnak el a tudatomig, de ha kötözködni akar, ám állok elébe.
- Beszélnünk. Remek. Jobb időpontot keresve sem találhattál volna, hát még helyszínt - lassan kezdek tapsolni, idegőrlően gúnyos hangsúlyom pedig pillanatok alatt Balázs agyára mehet, de ez a minimum. Végre egy este, ahol kevésbé éreztem rosszul magam, mint az elmúlt időszakban és erre tessék. Aztán megérkezik a kérdése és ezt azonnal feldolgozza a rendszer. Kajánul elmosolyodom, de egy ideig nem szólok semmit, csak oldalra billentem a fejem. Eszem ágában sincs megbűvölni ezúttal, szeretném, ha látná a rideg valóságot. Valakinek úgy is kellek, hogy nem használom a vélamágiát. Ami róla nem mondható el ugyebár. - Ez a dolog feleslegesen foglalkoztat, elvégre neked ott a kis Lillád. Azt hittem ez tiszta sor - felvonom fél szemöldökömet, egyértelműen látszik, hogy vagyok annyira józan, hogy visszaszúrjak, akár még ezerszer is. Egyébként meg már csak egy randevú hiányozna a nyakamba, mert anélkül aztán tényleg nincs elég bajom. Hogyne. De erről nem kell tudnia a férfinak.
- Gondolom nem emiatt akartál velem beszélni. Figyelek - kis táskámból előhúzom a cigimet és rágyújtok. Elégedetten fújom ki a füstöt, majd metsző barna szemeimet Balázsra irányítom. Ezt nem lehet idegekkel bírni. Az utóbbi időben sosem dohányzom, de ez a helyzet már tarthatatlan. Büdös, egészségtelen és gusztustalan, de legalább jót tesz megtépázott idegeimnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607796#post607796][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 16:55[/b][/url]

Hitetlenül csóválom meg a fejem, miközben kezeimet leengedem magam mellé. Most komolyan? Én is így viselkedtem vele a legutóbb, mikor náluk voltunk? Hát nagyon remélem, hogy nem, mert amellett, hogy nagyon cuki és hízelgő ez a féltékenység, rém kínos is. Merthogy míg nekem van okom rá, neki nincs. Ez igen nagy különbség kettőnk közt.
- Nem a lovagom, ha tudni akarod, bár nem kifejezetten tartozik rád. Az meg nyilvánvalóan senkit sem érdekel, hogy ő mit akar - az ajtó felé biccentek, hogy világossá tegyem, ebben a kérdésben nem Dánielé az utolsó szó. Jobban meggondolva még örülök is neki, hogy kapok némi levegőt, mert ha még közelebb jött volna, muszáj lettem volna smárolni vele Danáék előtt. Félreértés ne essék, sosem vagyok ellene egy kiadós csóknak a tömeg közepén, de ahhoz olyan alany is kell. Őszintén szólva zavarban vagyok Dani mellett, ami nem abból fakad, hogy le vagyok taglózva és kis kezdőnek érzem magam, hanem abból, hogy olyan egyértelműen és nyíltan belém van esve, én meg annyira nem érzek iránta semmit, hogy ez már tényleg kellemetlen. Csak tudjátok, hogy van ez, ha nincs ló... Na értitek.
- Na látod. Nem illik elfelejteni a kis barátnődet - ezt már csak félvállról vetem oda, miközben a cigimért túrom a táskám. Tudom, hogy a férfiak nem rajonganak azért, ha egy csaj nemcsak enyhén el van ázva, de még bagózik is, viszont az a büdös nagy helyzet, hogy Balázs sehogyan sem rajong értem. Maximum akkor, ha megbűvölöm, de kérlek, akkor legalább essünk túl a kínos részen, tisztázzuk, hogy neki ott a nője, meg a nálam töltött éjszaka spontán volt és f*sza, de itt le is zárul a dolog. Megkönnyebbülnék, ha végre meghúznánk a határokat, legyenek azok bárhol is épp.
A kijelentésére elmosolyodom és érzem, hogy szívverésem egy picit gyorsul, szinte rögtön el is kapom tekintetem a férfiról. Erre nem tudok mit mondani, mert azon túl, hogy tudom és Dani is ma elmondta körülbelül milliószor, nem így mondta el. A cigim felénél járhatok, mikor ismét beszélni kezd, ekkor viszont kérdőn pislogok. El is dobom a dekket magam elé, könnyed mozdulattal taposom el - sajnálom green peace, normál esetben felszedném! -, majd pár lépéssel Balázs előtt termek. - Na ide figyeljen fiatalember - zakóját egy könnyed mozdulattal igazítom meg rajta, mintha csak a fiam lenne, picit a haján is formázok, majd két kezemmel finoman megpaskolom mindkét arcát. - Ha már volt oly kedves és elrángatott páratlan társaságom mellől, akkor ne hagyjon kétségek között, különben kénytelen leszek behúzni egyet magának, értve? - szemeim játékosan csillannak meg, miközben hátrálok egy lépést, nagyon óvatosan. Tudniillik közel már a járdaszegély, nekem meg jelenleg nincs térlátásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607803#post607803][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 18:22[/b][/url]

- Létezik? - unottan vonom fel szemöldököm, aztán pár pillanat múlva elnevetem magam. Oké, ez gonosz volt és nem is igaz. - Egyszerűen csak totálisan hidegen hagy, mint férfi. Havernak aranyos, ennyi - megvonom a vállam és szívesen zsebre vágnám a kezem, ha nem ez a hülye ruha lenne rajtam. Ajj, de tényleg, miért kell nekem mindig kicsípnem magam, ha partiba megyünk? Miért kell minden nőnek kicsípnie magát? Katasztrófa. A hülye sarkaimmal meg koktélruhámmal most aztán nézhetek, még csak lazának se tűnhetek. Bah.
A következő mondatnál megakadok. Szóval Lilla a... húga. És én magamban valami sokkal csúnyább, ám az ősi foglalkozásnál valamivel kedvesebb jelzővel illettem. Oké, de erről Balázs nem tud, mert nem mondtam ki. Jó, akkor nincs baj. Ezek szerintem két héten keresztül féltékeny voltam a húgára, remek. Csinálhatnék magamból ennél is nagyobb hülyét? Kétlem. A magyarázata is megállja a helyét, így én egy not bad fejet vágva bólintok, mint aki elismeri tévedését. Ki persze nem mondom, legalábbis ilyen nyíltan, de szerintem a gesztus a fontos, nem?
- A húgod. Ez egy elég fontos információ. Khm - megköszörülöm a torkom és még emésztem a hallottakat. Akkor most mi a fene van? Szóval az a helyzet, hogy itt van ez a férfiember, akinek van egy Lilla nevezetű húga, akiről azt hittem, hogy a nője és mikor ezt az infót közölték volna velem, akkor épp nagyon csábos véla voltam. Az eszem meg a közeli szemétledobóban pihent. Hát ez csodás, slow clap valahonnan? Kérlek.
Hát így tengetjük a mindennapjainkat, mi ketten. Közelebb megyek hozzá, gatyába rázom, mert véleményem szerint ez a dolgoknak csak egy töredékrésze, a fő tárgy nem itt van. Úgy is mondhatnám, hogy nem erről akart diskurálni velem azonnali hatállyal - azon túl, hogy nyilván nem tetszett neki, hogy Dani mászott rám.  - Azt hiszem mikor kitessékeltél, akkor volt a hetedik koktélom. Sose koktélozz, én mondom, rosszabb, mintha feleseznél - megcsóválom fejemet és elmosolyodom. Ezt a bölcsességet vele is meg kell osztanom, jobb, ha tudja, különben ugyanúgy ráfázik, mint én mindig, ha tojok erre az alapszabályra. De miért is kalandozom el ennyire? És mikor került ilyen közel Balázs? Vagy ugyanott áll, csak a térlátásom szórakozik? Jaj.
- Az van, hogy igazából a vélemágia miatt kellek minden pasinak. Ezt látják bennem - egy újabb lépés hátra, akaratlanul is. - Ha nem mosolygok rájuk, ha nem bűvölöm meg őket, akkor mit látnak bennem? Semmit. Te is azért állsz itt még mindig feltehetően, mert a vérem teljesen megbolondít. Tök mindegy, mennyit gürizek, mennyit tanulok, nem azért fognak elismerni, amit leteszek az asztalra... - még egy lépést hátrálok, megrázom a fejem és feltartom egyik mutatóujjam, hogy még nem fejeztem be. - Szóval úgy állunk, hogy amint hátat fordítasz és elmész innen, azt se fogod tudni, hogy a világon vagyok, mert már nem fogod érezni a mágiámat. Egyébiránt én tökre kedvellek, mert jó srác vagy és jobbat érdemelsz. Na asszem ennyi - és igen, ekkor érek el a járdaszegély széléhez és hát... Jah, egyensúlyérzék nincs, így még annyit tudok csinálni, hogy kinyújtom a kezem felé, hátha még el tud kapni. Ha nem, akkor meg azt hiszem találkozom az aszfalttal és szégyenszemre sírni is fogok. Rám férne már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607808#post607808][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 19:20[/b][/url]

Sok mindent szerettem volna, csak fenékre esni nem. Amúgy sem méltóságteljes állapotomon csak tovább ront megtántorodásom, ami igazából szimbolizálja a szégyenbe esésemet. Tökéletesen szimbolizálja. Nem is értem, miért nyújtom ki a kezem, talán csak kalimpálni akarok, mozgáskoordinációm körülbelül nulla van most már, szóval bízzuk az ösztönökre, meg a természetre. Ha esek, ne essek nagyot, ennyi a lényeg.
Arra azonban nem számítok, hogy egy erős kéz a karomra fonódik és visszaránt. Én már tényleg elengedtem ezt a talpon maradás dolgot, olyannyira, hogy a sorsomba is belenyugodtam. Így viszont a rántás hatására alkaromba hasító éles fájdalom erősen józanító hatású. Kettőt pislogok és már érzem is a férfi karját a derekamon, szemeim lassan találják meg övéit. Egy pillanatra úgy érzem, hogy megáll az idő - ez ilyen ittas dolog, semmi több -, megkapaszkodom Balázsban és várok. Azt hiszem a válaszára. A kijelentésére elmosolyodom, mert megmondanám neki, hogy ez így is van, de mielőtt megerősíthetném, folytatja. Iszom szavait, mintha csak mézédes nedű lenne. Várom, hogy megcsókoljon, aztán szívesen szólnék valamit, de hallom az ajtó nyikordulását és nem kell odanéznem, hogy tudjam, Dani az. Francba. Engem miért olyan pasik vesznek körül, akik a legrosszabb pillanatokban jelennek meg? Miért? Vétettem a világegyetem ellen? Gyorsan kell döntenem, hogy mi legyen, ezért nem húzódom el, hanem mélyen Balázs szemébe nézek.
- Bizonyítsd be - halkan suttogom neki, hogy az érkező meg ne hallja, bár az sem érdekel, ha esetleg fültanúja lesz az elhangzottaknak. Azonban tök mindegy, hogy a férfi most lépne-e vagy sem, mert Dani Balázs vállára teszi a kezét, a pillanat pedig elszáll.
- Bocs haver, de elengednéd? - kérdőn néz rá, majd végül rám pillant. - Minden oké? - igazából elég hülye kérdés. Ha látsz egy párt a szabadban ölelkezni, csók közeli állapotban, az vajon szerinted okénak számít? Mármint, erőszaknak semmi nyoma, hacsak nem veszi észre alkaromat, ami kezd vörösödni Balázs érintése után. Hát, valahogyan vissza kellett húznia, ez van. Most viszont ideje elszakadni egymástól, így én eleresztem és el is lépek mellette, hogy átsétáljak újonnan szerzett ismerősöm mellé. A táskámmal kezdek babrálni és inkább nem akarom tudni, hogy a fiúk most mit csinálnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607812#post607812][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 20:08[/b][/url]

Igen Dani, a lehető legjobbkor érkeztél, annyira örülünk neked. Nem látod, ahogy vicsorgok? Egyenesen odáig vagyok a gondolattól, hogy megfossz egy csóktól Balázzsal, ez volt minden vágyam. SE. De ezek a gondolatok pusztán a fejemben motoszkálnak, kimondatlanok és rejtettek maradnak a közönség, vagyis a két hím számára.
Balázs morranására felkapom a fejem és egy jelentőségteljes pillantást lövellek felé, hogy ne csináljon balhét. Volt ma este már elég izgalom, ne fokozzuk tovább. Már úgyis tudja, hogy Dani csak egy haver, nem kell leütni, hogy mindezt nyomatékosítsa, tényleg. Igen, tudom, az evolúció, meg az állati ösztönök, de volt pár évezredünk mindezt kinőni, jó lenne, ha ennek megfelelően tudnánk rendezni a kialakult szituációt. Én mindenesetre érzem, ahogy újdonsült pajtásom elkezd vibrálni a feszültségtől, le sem veszi tekintetét az aurorról. Na tessék, verekedjetek is össze, olyan jó lenne! Aztán muszáj vagyok felnézni és elkapni Dani karját, mielőtt nekimenne Balázsnak. Érzem, hogy minden idegszála megfeszül az ujjaim alatt kidagadnak izmai, mert ha nem is kétajtós ruhásszekrény, nem lennék a céltáblája. Ahogy Balázsnak sem. A fiú nyitná a száját, de közbevágok.
- Akkor most csináljunk úgy, mint a civilizált emberek, mit szóltok hozzá? Nem egy terület vagyok, amit körbe kell pisilnetek, csak a félreértések elkerülése végett. Úgyhogy hagyjátok abba, akármit is csináltok - tiszta szerencse, hogy humoromnál vagyok, meg hogy a friss levegő és az előbbi eseménysor magamhoz térített annyira, hogy megint tisztán lássak. Vagy legalábbis tisztábban, mint ez a két, birtoklási vágytól megrészegült majom.
- Vissza is megyek, Ninával. Elvégre ő most velem van - ohohóóó, nem hallotta senki, hogy mit mondtam? Remek. Én azonnal hátrálok, tulajdonképpen ösztönből, mert tudom, hogy esélytelen, hogy észhez térítsem őket.
- Azért, ha szabad megjegyeznem, az utolsó szó jogán, nem veled, hanem Danáékkal és veled vagyok. Most már péppé verhetitek egymást - még karjaimmal is mutatom, hogy csak tessék, nyugodtan. Hátha rájönnek a helyzet komikumára. Nos, nem így történik, ugyanis Dani tekintete dühösen rám villan én pedig ösztönösen hátrálok egyet. Talán jobb, ha az ember néha befogja azt a hatalmas száját. Hiába tudom, hogy nem fog bántani, mégis zsigeri alapon mozdulok arrébb, amit Balázs úgy értelmezhet, hogy félek. Mire azonban ez megfogalmazódik bennem, már mindegy. Hátráltam. Ők jönnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607815#post607815][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 20:50[/b][/url]

Kezdek kétségbeesni, ahogy a két hím párzási táncát figyelem - már elnézést. Folyamatosan szurkálódnak, én viszont tudom, hogy a játszmát csak egyikük nyerheti meg és az az auror lesz.
És most mondja valaki, hogy nekem nincs igazam. Balázs mondatára már tudom, mi következik. Daninak esélye sincs arra, hogy kivédje, az ütés erejétől megtántorodik, egészen a falig, orrából azonnal vér csordogál. Én a szám elé kapom kezeimet, mert bár láttam már ilyesmit, nem szívlelem az erőszakot. Oké, nem kell álszentnek lennem, Davidnek hála olyasmit is csináltam, amiben mondjuk sokkal, de sokkal több vér volt, akkor pedig megfogadtam, hogy ilyen többé nem fordul elő. Mármint, hogy én vérző emberek körül leszek. És lássunk csodát, megtörténik. A diadalittas Balázsra pillantok és egy hitetlen "hah"-val jutalmazom.
- Bizonyítani? Bizonyítani?! Úgy csinálsz, mint egy ősember! Jézusom Balázs, az nem bizonyítás, hogy megvered Danit, te jó isten! - a fejemet fogom, mert egyszerűen hihetetlen, hogy megtette. Oké, valahol dagad a... Ööö... Májam, hogy ilyen pasas akar engem, vagy legalábbis úgy csinál, mint akar engem, de hát nézzünk már rá Danira, már most vörös az orra és a vér finoman csordogál belőle. Én állatvédő vagyok és nem hagyhatom, hogy ez történjen. Igen, ez azt is jelenti, hogy Balázst is védenem kell, bármennyire is megérdemelné, hogy ő is kapjon egy jobbost.
Aztán az események felgyorsulnak. Dani nekiiramodik, én pedig pánikba esek és nem is gondolkozom, egyszerűen cselekszem. Életem legrosszabb ötlete, de a két fiú közé állok, így Dani kénytelen megálljt parancsolni. Lehunyom szemeimet, a fiúnak pedig annyi esélye van, hogy az indított ütést az arcomról a hasamra irányítsa, így fordulhat elő, hogy amíg bevetődöm Balázs elé, neki esélye sincs félrelökni. Amit ő kapott volna, azt én kapom. Ahogy bekövetkezik a baj, egyszerre két dolog is történik, és őszintén szólva egyikre sem vagyok büszke. Először is összecsuklom, mert rohadtul de nagyon bitangul fáj, másodszor pedig, nos... Másnaposság ellen és a józanság eléréséhez a legjobb út a hányás. Így amint kikötök a földön, utolsó erőmmel sikerül a rácsos csatorna felé fordulnom és az elfogyasztott hét koktélt kiadni magamból. Ez várható volt. Kicsordulnak a könnyeim és köhögni kezdek, balom gyomorszájamra szorítva tartom, mert beleőrülök, úgy fáj. Ezt nem így akartam. Megszólalni sem bírok, de legalább Balázs nem sérült meg. Hát, egész jól bírtam, leszámítva a végterméket. Menőbb lett volna, ha a koktélok bent maradnak. Na mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607829#post607829][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.07.09. 21:59[/b][/url]

Oké, én igazán nem akarok több bajt annál, mint ami amúgy is van, ezért is állok be a fiúk közé. Csak azzal nem számolok a gondolat fogantatásakor, hogy ha Dani nem üti meg Balázs állkapcsát, akkor majd én kapok egy gyomrost az élettől. Ezt megérdemeltem. Borzalmasan fáj, arcomon patakokban folynak a könnyek, ráadásul az sem segít, hogy egész nyelőcsövem ég. Nincs gusztustalanabb és szörnyebb dolog annál, minthogy az ember viszont lássa azt, ami egyszer már bement. Most mégis két férfi szeme láttára sikerült kiterítenem a menüt, még ha az jótékonyan el is tűnik a csatorna sötétjében. Nem figyelem, hogy mi történik a két agyalágyult között, a fájdalom szép lassan szétterjed és hiába sikerült négykézlábra állnom, szinte azonnal újra a gyomromhoz kapok. Nem jön több, ez biztos, ellenben nem fog olyan könnyen elmúlni az egész.
Remegve fordulok meg és összehúzódom, tulajdonképpen belegömbölyödöm Balázs karjaiba. Dani eközben valószínűleg már bent van, mert az ajtó csukódik mögötte. Visszament. Nem akarok itt lenni, mikor Danáék kijönnek, de képtelen vagyok felkelni egyelőre. Igyekszem az auror hangjára fókuszálni, szabad kezem pedig szám elé teszem. Pfuj. Oké, ez lehetne egy romantikus pillanat, ha nem lenne ennyire... Antiromantikus. Ja. Így viszont hárman maradunk: én, Balázs, meg a leheletem. Én mondom, külön élőlény.
- Mondtam, hogy legyetek civilizáltak - még most is képes vagyok valami vicces megjegyzéssel tarkítani az amúgy tragikus pillanatot. Leejtett táskám felé nyúlok, majd fel is szisszenek, de csak azért is összeszedem. Miután megszerzem, visszadőlök Balázshoz és úgy kezdek kotorászni. - Tudod, remek dolog, hogy mindenre fel vagyok készülve. Mivel tudom, hogy megközelítőleg úgy nézek ki, mint az a cucc, ami épp a csatornában tart lefelé, van nálam életmentő csomag - bizony, modellként megtanultam, hogy mindig tegyek a makulátlan külsőmért, vagy leheletemért. Szájspray és dupla mentolos rágó. Máris emberibbnek érzem magam. A kellékeket visszarakom a táskámba és megkönnyebbülök, hogy már csak a sápadtságom és görnyedtségem ad tanúbizonyságot a történtekről.
- Vigyél el innen. Bárhová. Nem akarok Danáékkal találkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=610845#post610845][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.08.03. 22:27[/b][/url]

Az emberek többsége nem is sejti, mi munka van egy tökéletes balett előadásban, s csak akkor tanulják meg értékelni, ha a részesei. A ma este főszereplője az egyik próbán súlyosan megsérült, s mivel volt olyan szerencséjük, hogy díszmeghívottként mindenképp megnéztem volna az előadást, végül arra jutottak, hogy engem kérnek meg, hogy segítsem ki őket. Először tiltakoztam, elvégre gyakorolgatok és annak idején magam is táncoltam Odette szerepében, a Hattyúk tava nem épp a legkönnyebb darabok egyike. Mivel azonban rajtam állt vagy bukott a dolog, így beleegyeztem és az előadást megelőző négy napban felelevenítettem a tudásomat. Hogy ez mit jelent? A napi átlag két órás edzésemet megnyújtották tizenkét órásra. A bokám miatt ráadásul velem sem volt könnyü dolguk, elmondható, hogy minden este a szállodába érve úgy éreztem, hogy szétszakadnak a lábaim. Az izomláz volt a legkevesebb, a szalagjaimat ért terhelés hirtelen volt rengeteg, ami kérdésessé tette, hogy valóban képes leszek mindezt megcsinálni, illetve adalékként véresre táncoltam mindkét lábam. A fellépés napjának reggelén olyan voltam, mintha egész Budapestet mosták volna fel velem, de nem érdekelt. Kezdés előtt ismét éreztem a jól ismert bizsergést, majd megjelent a kezdeti lámpaláz és adrenalin is.
Aztán megszólalt a zene és minden fájdalmam elillant. Mintha évekkel ezelőtt jártam volna, ugyanolyan könnyeden hajtottam végre minden mozdulatot. A partnerem, Tamás ráadásul remek táncos. Gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez és tökéletes összhangba kerültünk már a próbákon is, ezt pedig már csak fokozni lehetett élesben, a közönség előtt. Imádom a Hattyúk tavát, a legszebb koreográfia, amit valaha kellett táncolnom. Amint véget ér az utolsó jelenet is, mind meghajlunk és vastaps fogad bennünket. A szívem majd kiugrik a helyéből, a fáradtság egy szempillantás alatt lesz úrrá rajtam. Én érek először az öltözőbe és mindenemet cserélem, a smink lekerül, csak a hajam marad feltűzve, lábaim bekötve és sima balerina cipőbe bújtatva. Járni alig bírok, de hősiesen viselem ezt is, ahogy minden mást.
Tamással igyekszünk épp lelépni, ahogy bírunk - hatalmas a tömeg mellesleg, pedig már legalább negyed órája vége az előadásnak, de van az húsz perc is -, mégis megállít minket egy szőke nő. Nem vagyunk a toppon, a kedves és rajongó kérdésekre azonban ugyanolyan készségesen válaszolunk. Mennék már, de még nem lehet. Aztán megemelem a fejem, amikor megjelenik a hölgy partnere, aki... Balázs? Most veszem csak észre a kettejük közti hasonlóságot. Ezek szerint ez a Lilla az a Lilla. Meglep, hogy pont itt találkozunk, az viszont kevésbé, hogy rám sem néz. Mi tagadás, hirtelen magam is feszengeni kezdek. Míg partnerem a kedves születésnapost foglalja le, van időm odalépni a férfihoz.
- Nem hittem volna, hogy itt is felbukkansz. Hogy tetszett az előadás? - próbálom pusztán szakmai mederben tartani a társalgást. Eközben a fejemben újra és újra lejátszódik a fellépésem és számba veszem, milyen voltam. Nem hibáztam. Egyszer sem. A legnehezebb elemet is gond nélkül hajtottam végre, tökéletes volt. De talán ezt nem nekem kéne eldöntenem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=610890#post610890][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.08.03. 23:37[/b][/url]

Nem kicsit döbbent meg Balázs válasza, miszerint gyönyörű voltam. Fogalmam sincs, mit lehetne erre mondani, elvégre sok mindenre számítottam, csak erre nem. Mondhatta volna, hogy jó volt, vagy tetszett neki az egész, ehelyett engem dicsért meg. Ennek semmi értelme, de miért is akarok keresni benne? Elmosolyodom a bókon - vagy inkább szubjektív véleményen? -, mielőtt azonban válaszolnék, oldalra pillantok Tamásékra, akik remekül szórakoznak. Nocsak, nocsak. Ez valaminek a kezdete lesz...
- Köszönöm - majdnem kicsúszik a számon, hogy a férfi meg irtó jól néz ki, de végül sikerül magamban tartanom, csakis azt mantrázom magamnak, hogy nem érdemli meg, nem érdemli meg... Mert nem is. A minisztérium óta (az se tegnap volt) nem nagyon találkoztunk. Néha láttuk egymást a faluban, de akkor sem kommunikáltunk tulajdonképpen semmit, még csak köszönni se köszöntünk. Nekem ez nem volt jó, de ugye ki vagyok én, hogy nekem jó legyen, így... Bele kellett törődnöm, hogy ez a hajó elúszott. Vagy elsüllyedt. Vagy soha nem is volt. Sokkal könnyebb volt mindezt úgy tenni, hogy megbeszéltem magammal, az a bizonyos éjszaka az alkohol miatt történt, egyikünknek sem jelentett semmit. Egyik csókunk sem. Egyetlen érintés sem. Csak egy játék volt, aminek nincsenek vesztesei. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul hatásos volt a stratégiám, de talán kevésbé érzem magam trágyán, ha szóba kerül az auror.
A következő kijelentéséből nem tudom nem hallani a szemrehányást, ami azonnal feszültséget generál bennem, ezáltal köztünk. Tamás érzi meg először, aki elcsendesedik, majd Lillának is feltűnik, hogy valami nem oké. Én mit sem törődöm velük, csak keresztbe fonom karjaimat és igyekszem nem kicsinálni itt helyben Balázst.
- Ez logikus, tekintve hogy arról sem volt fogalmad, táncolok. Egyébként igen, négy éves korom óta. Elnézést, ha elrontottam az estéteket, majd legközelebb elkerüllek - hangom jeges és elutasító. Ja igen, merthogy egyszer nálam is betelik a pohár és volt elég időm megtanulni, milyen az, ha az a bizonyos szekér nem vesz fel. Ez pedig úgy robog, hogy rakétával se érném utol. Nos, ez esetben itt rám nyilvánvalóan semmi szükség. A mellettünk állók nem szólnak semmit és azt is egyértelműen leszűrhették, hogy nem most talalkozunk először, sőt. Ez Lillának nyilvánvalóbb, de még ő sem szól semmit, csak kérdőn néz Balázsra. Egyedül Tamás miatt állok még itt, különben hazamentem volna. Mert én most már végleg végeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=612439#post612439][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.08.14. 00:26[/b][/url]

Gyűlölöm, hogy azt hiszi, neki mindent lehet. Nagyon nem. Ha lehet ilyet mondani, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez a találkozás így, ahogy van. Nem vagyok kíváncsi innentől a férfira, szívesen fel is képelném nekifutásból, de Lilla épp idejében lép közbe. Összepréselem ajkaimat és hallgatom a buta gagyogását, hogy nem is kellett volna leállnia velünk beszélni, s tényleg! Csak azért nem szalad ki helyeslés az ajkaimon, mert nem a nő tehet arról, hogy a bátyja egy gyökér, ennek pedig még örül is. Persze, mint tudjuk, boldogok a lelki szegények... Na erről ennyit.
Aztán olyasmi történik, amit elhinni is alig bírok. A nevetőráncok a szemei sarkában egyértelmű jelei annak, hogy baromi jól szórakozik - noha én ezt nem mondhatom el magamról. Mit is tehetne még hozzá ehhez az estéhez? Ja igen, levegőnek nézhet! Én kis butus, mindig elfelejtem, hogy amikor már azt hinném, hogy ennél bunkóbb nem lehet, akkor egyszerűen csak úgy meglep. Őszintén szólva sokkal jobban örülnék egy kis csokinak vagy virágnak, de egy spontán csók is jöhetne. Csak mint tudjuk, ki milyet szakajt, olyat szagol. Így hát én természetesen ismét belenyúltam a jóba. David, Dwayne, Balázs... Mind egy kutya, azzal a különbséggel, hogy szép fokozatosan jönnek a seggfejségi listán. De már mindegy, nem érdekel többé. Lehet inkább valami szobanövény típusú pasas után kéne néznem, ha elég jól néz ki, akár élesben kipróbálhatnám, milyen, ha a sarokba állítom. Ah, álom.
- Kár, hogy ebben az örömben nem osztozhatunk. Ha nem haragszotok, megyünk. Az iménti hűvös zuhany után jól esne egy melegebb is - egy gúnyos (és hűvös) mosolyt küldök Balázs felé, majd hátat fordítok nekik és Tamással elindulunk, csakhogy pár lépés után visszafordulok egy pillanatra. - Ó és Balázs! Dani üdvözöl - nyilván nem, de erről nem kell tudnia. Ekkor ugyanis megfordulok, hogy ismét elinduljak kifelé. Forduljon fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649652#post649652][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.12.20. 18:20[/b][/url]

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649687#post649687][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.12.20. 20:44[/b][/url]

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.