Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649638#post649638][b]Farkas Balázs - 2016.12.20. 17:42[/b][/url]

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649652#post649652][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.12.20. 18:20[/b][/url]

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649665#post649665][b]Farkas Balázs - 2016.12.20. 19:15[/b][/url]

Dobolása rögtön megszűnik, ahogy Nina ujjai az övéit érik, kissé csodálkozva pillant fel a nőre, nyugtalansága azonban még úgy sem tűnik el, mikor összekulcsolja ujjaikat az asztalon. Szeretne bátorítóan rámosolyogni, és csupán egy pillantásával elnézést kérni a viselkedése miatt, hisz tényleg régen csinált már ilyet. Akkor nem volt ilyen ideges, mikor először csókolta meg a nőt, pedig az előtt sem volt olyan sok dolga nővel, és ha rögtön nem is, nem kellett hozzá olyan hű, de sok idő, hogy beleszeressen a félvélába. Ennek ellenére nem felejtette el továbbra sem szívni a vérét, meglehet az utóbbi időben ezt már csak szeretetből tette, kérdés, hogy ezt a nő mennyire értékelte.
- Ne haragudj - fáradt mosoly kerül arcára, mutatóujjával simogatni kezdi Nina kézfejét, miközben halkan beszélni, vagyis pontosabban magyarázkodni kezd. - Csak tudod szerettem volna, ha ez jó lesz. Úgy értem elég régen volt részem ilyesmiben, és Kamilla anyja óta nem nagyon volt olyan kapcsolatom, mint veled. Azt akartam, hogy tökéletes legyen.
Szándékosan nem ejti ki Melinda nevét, igyekszik minél előbb figyelmen kívül hagyni a nőt, aki még így, ennyi idő után is képes belerondítani az életébe. Hihetetlen, hogy eltelt jó pár év, Melinda mégis itt van szinte köztük. Részei a mindennapjaiknak, az álmaiknak, a beszélgetésekben valahogy mindig felmerül a neve. Balázs próbálja kikerülni ezeket a helyzeteket, de ha valami fontos dologra kerül sor, abban százszázalékosan biztos, hogy Melindának is lesz szerepe. Mint például most.
- Mindegy, felejtsd el. Csak érezzük jól magunkat este, az a fontos, hogy itt vagy velem - sokkal kedvesebben szólal meg, vonásai is ellágyulnak. Előrehajolva közelebb húzza magához Nina karját és egy csókot nyom a nő kézfejére, majd még egyszer végigsimít rajta, aztán hátradől, mikor a pincér megérkezik egyelőre csak a rendelt borral és két pohárral. Míg ő azt kitölti, Balázs már sokkal nyugodtabban lélegzik és végignézve Ninán meg kell állapítania, hogy megnyerte a főnyereményt. - Nagyon csinos vagy.
Elmosolyodik, és ezzel így ismét kifogyott a beszédtémából. Szeretne még valamit mondani, hogy ne akadjon meg közöttük a beszélgetés és ne mindig Ninának kelljen kezdeményeznie, de még mindig zavarban van. Ha idegessége el is múlt talán, ez nem. Egyelőre még fogalma sincs, hova nyúljon, merre nézzen, mit mondjon. Úgy érzi magát, mint egy tizenéves suhanc az első randiján, aki azért reménykedik abban, hogy hazakísérheti a lányt, bármennyire is sikerüljön rosszul az este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649687#post649687][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.12.20. 20:44[/b][/url]

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=650093#post650093][b]Farkas Balázs - 2016.12.22. 20:43[/b][/url]

Nos, ahhoz képest, hogy ez az első randevúja a házassága óta, kifejezetten jól bírja. Úgy értem megvan a gyomorgörcs és az asztal alatt rángatózó lábából elég egyértelműen látszik, hogy ideges, mégsem látta még viszont a reggelijét, ami már egy jó pont. Mindenképpen az, ha egy étteremben ülsz a pároddal és kettőtök közül ő a nyugodtabb. Ez most sincs másképp, Nina érintése ugyan csökkenti kicsit idegességét, az nem tűnik el teljesen. Csak arra vár, hogy a férfi hibázzon és ismét felülkerekedhessen rajta, pánikot keltsen és elrontson mindent. Csupán ezért nem tűnik el rögtön, hiába a puha ujjak érintése. A nő szavaira egy bólintással felel, mosolya egy pillanatra kiszélesedik, tekintetét az asztal közepén összefont ujjaikra emeli. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amit fejfájás nélkül tud hosszabb ideig is nézni.
- Eléggé távol áll tőlem ez a dolog. Mármint ez a sok finomkodás, érted - felnéz Ninára, magában gyorsan végigpörgeti az összes eddig együtt töltött percet, visszagondol arra a rengeteg több-kevésbé durva mozdulatra, és ahogy mindez megjelenik előtte, kedve lenne nevetni egyet. Mégsem teszi, Nina ugyanis a kézcsók után elhúzza a kezét és a poharáért nyúl, Balázs pedig, hogy ne üljön csak úgy ott vele szemben, szintén így tesz. Hálásan pislog kedvesére, némán issza annak szavait, a bókra elmosolyodik. Azért van, amit jól csinált. Ha el is cseszte az egész életét a lányáéval együtt, a kapcsolatát legalább jól csinálta. Már nem minden percét, de a legtöbb részét... Talán. Míg ő ezen morfondírozik még mindig elmerülve, némán, addig Nina felteszi egy egymillió dollárt érő kérdését, Balázs mosolya pedig egyszeriben lefagy arcáról. Rögtön eszébe jut meggyötört lánya arca, ahogy a földre esve zokogásban tör ki, majd lelki szemei elé bekúszik Melinda is. Állkapcsa hirtelen megfeszül, a rossz gondolatokat Nina arca fixírozásával igyekszik elűzni.
- Rendbe fog jönni - kezd bele lassan, tekintete gondolkodás közben egyre lejjebb csúszik Ninán. - Azt hiszem. Van, hogy veszekedünk, de igyekszek nem felfújni semmi olyat, ami ne érdemelné meg. Próbálok beszélgetni vele, egyre többet és nyitni felé, hogy ő is megtehesse ugyanezt. Szeretném, ha lassan jóra fordulna minden, nem csak veled kapcsolatban. Egyébként arra jöttem rá, hogy nagyon keveset tudok a családodról, szóval?
Kérdése előtt tart egy kis hatásszünetet, hogy a nő megemészthesse az eddig elhangzottakat, majd ahogy felteszi a kérdést, érdeklődve néz vissza ismét a barna szemekbe, ajkai mosolyra húzódnak.