36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 3. 16:43 | Link

Nina
kinézet - Lilla

Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng. Kellemetlenül érzi magát az előadás kezdete óta, mert nem erre számított. Nem számított. A plakátokon sem ez a név volt feltüntetve, többször is ellenőrizte, hogy Lilla biztosan azt lássa, akit a kedvencének nevez minden alkalommal. Még külön előadást is tartott a színésznőről, akinek ma a főszerepet kellene játszania. Kellene. Lilla arca csak úgy sugárzik a boldogságtól, ami minden bosszantó tényező ellenére őt is mosolygásra készteti. Ma van a születésnapja, nem lehet bosszús, viselkednie kell. Lilláért erre könnyedén képes, érte bármit megtenne. Az pedig, hogy a húga ma ismét idősebb lett egy évvel, csak még egy ok a boldogságra. Ma semmi sem ronthatná el a kedvüket, és már csak pár perc van vissza a darabból. Már csak pár percig kell néznie, és utána mindennek vége lesz. Utána hazamehet és elfelejtheti ezt a napot. Elfelejtheti az arcát, a kecses mozdulatait, barna haját, lecsukódó szemét, törékeny testét. Pulzusa meglódul, a taps felhangzik, visszazökken a valóságba. Állkapcsa megfeszül a nő mellett álló férfi láttán, Lilla meglöki a vállát. Oldalra pillant, majd vissza a színpadra, kezeit maga elé emeli, lustán összecsapja tenyerét. Már menne.
A tapsot lassan felváltja az emberek beszélgetése, hamarosan senki sem fogja hallani a saját hangját. Vet még egy utolsó pillantást a színpadra, majd megsimítja húga kezét, távozásra késztetve ezzel a nőt. Ideje eltűnni innen. Lilla a fejét rázza, maradna még, nagy a tömeg az ajtónál, soha nem fognak így kijutni. A férfi felmordul, hangja elveszik az emberek zúgolódásának zaja közt. Így sosem fog hazajutni. Percek múlva sem javul a helyzet, Lilla is belátja, egy morgós testvérrel nem valami élvezet az ücsörgés, feláll. A férfi követi szőke húgát ki a sorból, megragadja annak csuklóját, nehogy a tömeg elsodorja tőle. Lilla közel sem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, és ha most hagyja, hogy elszakadjon tőle, talán órákig tartana megkeresni. Néha olyan, mint egy rossz gyerek, pedig már harminc is elmúlt. Kijutva aztán félrehúzódik, hogy a sokaság oszoljon valamerre, húga puszit nyom az arcára, majd el is tűnik mellőle, míg ő egy kislánnyal van elfoglalva, aki az anyukáját keresi. Az emberek eltakarják előle a kis szöszit, maga mellé pillantva saját szőkéjét már nem leli. Bosszúsan sóhajt fel, az egyre csökkenő csődületben azonban könnyedén találja meg húgát. Elindul Lilla felé, aki egy páros után igyekszik, megállítja őket, amikor viszont azok megfordulnak, megtorpan. Állkapcsa ismét megfeszül a nő láttán, ahogy egy másfél-két órája is. Már azt sem tudja igazán, mikor kezdődött a darab, elvesztette az időérzékét, mikor meglátta fent. Most pedig ott áll és a húgával beszélget, benne pedig csak egy kérdés fogalmazódik meg: miért? Kezeit a zsebébe süllyeszti, lassú léptekkel indul meg feléjük, úgy látszik Lilla nem akar még elmenni. Mosolyogva beszélget a férfival, aki ma a főszerepet játszotta. Aki ki is volt írva. Húga mellé érvén köszön a párosnak, elidőzik a barna szépség arcán, majd elkapja tekintetét és inkább a cipőjét kezdi el tanulmányozni. Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 3. 22:27 | Link

Balázs
Tánc és még több tánc

Az emberek többsége nem is sejti, mi munka van egy tökéletes balett előadásban, s csak akkor tanulják meg értékelni, ha a részesei. A ma este főszereplője az egyik próbán súlyosan megsérült, s mivel volt olyan szerencséjük, hogy díszmeghívottként mindenképp megnéztem volna az előadást, végül arra jutottak, hogy engem kérnek meg, hogy segítsem ki őket. Először tiltakoztam, elvégre gyakorolgatok és annak idején magam is táncoltam Odette szerepében, a Hattyúk tava nem épp a legkönnyebb darabok egyike. Mivel azonban rajtam állt vagy bukott a dolog, így beleegyeztem és az előadást megelőző négy napban felelevenítettem a tudásomat. Hogy ez mit jelent? A napi átlag két órás edzésemet megnyújtották tizenkét órásra. A bokám miatt ráadásul velem sem volt könnyü dolguk, elmondható, hogy minden este a szállodába érve úgy éreztem, hogy szétszakadnak a lábaim. Az izomláz volt a legkevesebb, a szalagjaimat ért terhelés hirtelen volt rengeteg, ami kérdésessé tette, hogy valóban képes leszek mindezt megcsinálni, illetve adalékként véresre táncoltam mindkét lábam. A fellépés napjának reggelén olyan voltam, mintha egész Budapestet mosták volna fel velem, de nem érdekelt. Kezdés előtt ismét éreztem a jól ismert bizsergést, majd megjelent a kezdeti lámpaláz és adrenalin is.
Aztán megszólalt a zene és minden fájdalmam elillant. Mintha évekkel ezelőtt jártam volna, ugyanolyan könnyeden hajtottam végre minden mozdulatot. A partnerem, Tamás ráadásul remek táncos. Gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez és tökéletes összhangba kerültünk már a próbákon is, ezt pedig már csak fokozni lehetett élesben, a közönség előtt. Imádom a Hattyúk tavát, a legszebb koreográfia, amit valaha kellett táncolnom. Amint véget ér az utolsó jelenet is, mind meghajlunk és vastaps fogad bennünket. A szívem majd kiugrik a helyéből, a fáradtság egy szempillantás alatt lesz úrrá rajtam. Én érek először az öltözőbe és mindenemet cserélem, a smink lekerül, csak a hajam marad feltűzve, lábaim bekötve és sima balerina cipőbe bújtatva. Járni alig bírok, de hősiesen viselem ezt is, ahogy minden mást.
Tamással igyekszünk épp lelépni, ahogy bírunk - hatalmas a tömeg mellesleg, pedig már legalább negyed órája vége az előadásnak, de van az húsz perc is -, mégis megállít minket egy szőke nő. Nem vagyunk a toppon, a kedves és rajongó kérdésekre azonban ugyanolyan készségesen válaszolunk. Mennék már, de még nem lehet. Aztán megemelem a fejem, amikor megjelenik a hölgy partnere, aki... Balázs? Most veszem csak észre a kettejük közti hasonlóságot. Ezek szerint ez a Lilla az a Lilla. Meglep, hogy pont itt találkozunk, az viszont kevésbé, hogy rám sem néz. Mi tagadás, hirtelen magam is feszengeni kezdek. Míg partnerem a kedves születésnapost foglalja le, van időm odalépni a férfihoz.
- Nem hittem volna, hogy itt is felbukkansz. Hogy tetszett az előadás? - próbálom pusztán szakmai mederben tartani a társalgást. Eközben a fejemben újra és újra lejátszódik a fellépésem és számba veszem, milyen voltam. Nem hibáztam. Egyszer sem. A legnehezebb elemet is gond nélkül hajtottam végre, tökéletes volt. De talán ezt nem nekem kéne eldöntenem.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 3. 22:55 | Link

Nina
kinézet - Lilla

Az előadás már rég véget ért, párosunk azonban még mindig nem hagyta el a helyszínt, és épp ez az, ami annyira feszélyezi. Nem is a darab vagy a színpadon látott nő, hanem a tudat, hogy bármikor összefuthatnak esetleg velük, már ha nincs valami titkos hátsó kijárat, amin egy sikátorba jutnak és ott feltűnésmentesen elhagyhatják a környéket. És láss csodát, pont bekövetkezik hirtelen megjelenő félelme, Lilla megállítja a főszereplő párost, neki pedig ösztönösen feszül meg minden izma az ismerős arc láttán. Hát őszintén szólva ő sem hitte volna, hogy itt is felbukkan. Mivel húga láthatóan percekig le fogja még foglalni a biztosan fáradt, de mégis mosolygó férfit, úgy dönt közelebb lép a hármashoz. A barna szépség rögtön felkapja a fejét, tekintetük találkozik egy pillanatra, majd amikor Lilla tesz egy lépést oldalra, eltávolodnak egy kicsit egymástól. A félvéla közelebb lép hozzá, mire felemeli a fejét, majd oldalra biccenti azt.
- Gyönyörű voltál - tömör és lényegre törő, mint mindig. Elmosolyodik, kezeit még mélyebbre süllyeszti zsebeiben, a nő kérdésére nem válaszol. Hacsak előbbi bókját nem tekintjük annak, mert akkor bizony elmondott mindent; hogy mit látott az elmúlt két órából. De az sem teljesen biztos, hogy két óra volt. Lehet kevesebb vagy több, mindez most nem is izgatja, de azért már tényleg menne. Lilla jelenléte ide vagy oda, még mindig tartja magát a tíz lépés távolsághoz. Vet egy pillantást mosolygó húgára, aki épp összenevet valamin Tamással, szóval ők valószínűleg nagyon jól szórakoznak. Tekintete visszavándorol Ninára, fejét oldalra biccenti, a mosoly lassan lefagy arcáról. Széttárja két könyökét, mint aki nem tudja mihez kellene most kezdeniük, majd végignéz a tömegen.
- Azt hittem nem táncolsz - ott van a piciny szemrehányás a hangjában, észre lehet venni, ha az ember nagyon figyel. Most pedig nem kifejezetten arra céloz, hogy nem mesélt neki a balettról, a múltjának ezen részéről, a bokájáról és nem is igazából a főszereplőcseréről. Na jó, talán de, tényleg erről van szó azt leszámítva, hogy a tánckarrierről nem tud, hiszen soha senki nem említette neki egy szóval sem, de ha tudna, na akkor most biztosan méregetné még egy ideig Ninát, hogy hogy mert a bokájával táncolni.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 3. 23:37 | Link

Balázs

Nem kicsit döbbent meg Balázs válasza, miszerint gyönyörű voltam. Fogalmam sincs, mit lehetne erre mondani, elvégre sok mindenre számítottam, csak erre nem. Mondhatta volna, hogy jó volt, vagy tetszett neki az egész, ehelyett engem dicsért meg. Ennek semmi értelme, de miért is akarok keresni benne? Elmosolyodom a bókon - vagy inkább szubjektív véleményen? -, mielőtt azonban válaszolnék, oldalra pillantok Tamásékra, akik remekül szórakoznak. Nocsak, nocsak. Ez valaminek a kezdete lesz...
- Köszönöm - majdnem kicsúszik a számon, hogy a férfi meg irtó jól néz ki, de végül sikerül magamban tartanom, csakis azt mantrázom magamnak, hogy nem érdemli meg, nem érdemli meg... Mert nem is. A minisztérium óta (az se tegnap volt) nem nagyon találkoztunk. Néha láttuk egymást a faluban, de akkor sem kommunikáltunk tulajdonképpen semmit, még csak köszönni se köszöntünk. Nekem ez nem volt jó, de ugye ki vagyok én, hogy nekem jó legyen, így... Bele kellett törődnöm, hogy ez a hajó elúszott. Vagy elsüllyedt. Vagy soha nem is volt. Sokkal könnyebb volt mindezt úgy tenni, hogy megbeszéltem magammal, az a bizonyos éjszaka az alkohol miatt történt, egyikünknek sem jelentett semmit. Egyik csókunk sem. Egyetlen érintés sem. Csak egy játék volt, aminek nincsenek vesztesei. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul hatásos volt a stratégiám, de talán kevésbé érzem magam trágyán, ha szóba kerül az auror.
A következő kijelentéséből nem tudom nem hallani a szemrehányást, ami azonnal feszültséget generál bennem, ezáltal köztünk. Tamás érzi meg először, aki elcsendesedik, majd Lillának is feltűnik, hogy valami nem oké. Én mit sem törődöm velük, csak keresztbe fonom karjaimat és igyekszem nem kicsinálni itt helyben Balázst.
- Ez logikus, tekintve hogy arról sem volt fogalmad, táncolok. Egyébként igen, négy éves korom óta. Elnézést, ha elrontottam az estéteket, majd legközelebb elkerüllek - hangom jeges és elutasító. Ja igen, merthogy egyszer nálam is betelik a pohár és volt elég időm megtanulni, milyen az, ha az a bizonyos szekér nem vesz fel. Ez pedig úgy robog, hogy rakétával se érném utol. Nos, ez esetben itt rám nyilvánvalóan semmi szükség. A mellettünk állók nem szólnak semmit és azt is egyértelműen leszűrhették, hogy nem most talalkozunk először, sőt. Ez Lillának nyilvánvalóbb, de még ő sem szól semmit, csak kérdőn néz Balázsra. Egyedül Tamás miatt állok még itt, különben hazamentem volna. Mert én most már végleg végeztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 4. 00:17 | Link

Nina

A nő mosolya már majdhogynem meglágyítja a szívét, aminek következtében kibújhatna a tökéletesen eljátszott szerepe mögül és mondjuk viselkedhetne vele úgy, mint a baleset előtt, de nem. Sajnos ösztönösen túlságosan is védeni akarja a nőt, mintha ezzel jóvá tehetne mindent, mintha így Nina elfeledne minden vele történt rosszat. Azt is megkockáztatom, hogy azzal, hogy Ninát ennyire könyörtelenül távol akarja tartani magától, azt hiszi semmissé teheti az őt ért sérelmeket. Mindent elfeledhetne ezzel az egy jó cselekedettel; a volt feleségét, a lánya szenvedését, a saját néha sanyarú sorsát, amit mindig is semmisnek tartott, pedig mélyen érezte, hogy az apjának több akarata érvényesült az életében, mint azt engedni szerette volna. És talán ha most nem kerül a nővel ilyen helyzetbe, akkor mindez tovatűnik. Csak ez nem így működik, pedig szép lenne.
Biccent Nina válaszára, majd ismét a húgára pillant, hátha az majd veszi a lapot és végre békén hagyja szerencsétlen Tamást, mert elvileg férjes asszony van, bár egy ideje már nem beszélt a férfiról, szóval igazából ki tudja mi van közöttük. Az is lehet, hogy az új családtag egy balett táncos lesz. Végül is miért ne. A húga jól szórakozik, ő már kevésbé, ez látszik is rajta, ahogy a tömeget pásztázza. Egy közben elejtett, kósza mondat azonban betölti a poharat Ninánál, aki rögtön ki is fakad. A meglepetéstől hirtelen azt sem tudja merjen-e ránézni vagy sem, de végül aztán higgadtan ráemeli tekintetét a nőre. Szemöldöke kérdőn emelkedik a magasba, mellettük az előbb még vígan trécselő páros is feszülten figyel, ő azonban teljesen nyugodt marad, és ez látszik is rajta. Már megint szórakoztatja Nina kiborulása, ami a húgát jobban megviseli, Lilla ugyanis melléjük lép és elnézést kér mindkettejük nevében, majd azzal folytatja, hogy nem is kellett volna megállítania őket, hisz biztos nagyon fáradtak és a többi. Beszéd közben ránéz Ninára és Tamásra is, szavait azonban inkább utóbbinak intézi, elvégre azért nem hülye, látja ám, hogy a bátyja most valami nagyon érdekes dolog közepébe került. A férfi egyetlen arcizma sem rendül, a szeme sarkában megjelenő nevetőráncok azonban világossá teszik Nina számára a nyilvánvalót. Megvárja, míg tudatosul a nőben, hogy mit is lát, majd kirántja a kezét zsebéből és kezet ráz a megszeppent Tamással, szavait is neki intézi. - Nos, én mindenesetre örültem a találkozásnak, csodás volt a darab is, gratulálok.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 14. 00:26 | Link

Balázs

Gyűlölöm, hogy azt hiszi, neki mindent lehet. Nagyon nem. Ha lehet ilyet mondani, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez a találkozás így, ahogy van. Nem vagyok kíváncsi innentől a férfira, szívesen fel is képelném nekifutásból, de Lilla épp idejében lép közbe. Összepréselem ajkaimat és hallgatom a buta gagyogását, hogy nem is kellett volna leállnia velünk beszélni, s tényleg! Csak azért nem szalad ki helyeslés az ajkaimon, mert nem a nő tehet arról, hogy a bátyja egy gyökér, ennek pedig még örül is. Persze, mint tudjuk, boldogok a lelki szegények... Na erről ennyit.
Aztán olyasmi történik, amit elhinni is alig bírok. A nevetőráncok a szemei sarkában egyértelmű jelei annak, hogy baromi jól szórakozik - noha én ezt nem mondhatom el magamról. Mit is tehetne még hozzá ehhez az estéhez? Ja igen, levegőnek nézhet! Én kis butus, mindig elfelejtem, hogy amikor már azt hinném, hogy ennél bunkóbb nem lehet, akkor egyszerűen csak úgy meglep. Őszintén szólva sokkal jobban örülnék egy kis csokinak vagy virágnak, de egy spontán csók is jöhetne. Csak mint tudjuk, ki milyet szakajt, olyat szagol. Így hát én természetesen ismét belenyúltam a jóba. David, Dwayne, Balázs... Mind egy kutya, azzal a különbséggel, hogy szép fokozatosan jönnek a seggfejségi listán. De már mindegy, nem érdekel többé. Lehet inkább valami szobanövény típusú pasas után kéne néznem, ha elég jól néz ki, akár élesben kipróbálhatnám, milyen, ha a sarokba állítom. Ah, álom.
- Kár, hogy ebben az örömben nem osztozhatunk. Ha nem haragszotok, megyünk. Az iménti hűvös zuhany után jól esne egy melegebb is - egy gúnyos (és hűvös) mosolyt küldök Balázs felé, majd hátat fordítok nekik és Tamással elindulunk, csakhogy pár lépés után visszafordulok egy pillanatra. - Ó és Balázs! Dani üdvözöl - nyilván nem, de erről nem kell tudnia. Ekkor ugyanis megfordulok, hogy ismét elinduljak kifelé. Forduljon fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 14. 13:13 | Link

Nina

Lilla magyarázkodása hamar alábbhagy és kettejük közül kihúzódva inkább Tamás mellé lép, aki jelenleg az egyetlen olyan ember, aki nem próbál meg hülyét csinálni magából. Lilla nem igazán érti a helyzetet, sosem hallott még Nináról, már nem a balett miatt, hanem úgy általában, most viszont úgy érzi lesz még mit felrónia a bátyjának, csak szabaduljanak már ki innen. Nála ugyanis most érkezik el az a pillanat, hogy kezdi rosszul érezni magát és igen, menni akar.
Az auror vele szemben már sokkal magához méltóbb módon viseli a helyzetet; ismét az őrületben kergeti Ninát csak egy pillantással. A szeme sarkában megjelenő nevetőráncok csakis a kedélyállapotának jelentése lehet, mert valójában nagyon jól szórakozik az egész kialakult helyzeten - megint. Talán még szívesen is venném, ha Nina tényleg felpofozná, hogy érezze ez mennyire nem vicces amúgy, de mivel ez a férfiember itt pontosan jól tudja, hogy a félvéla nem rendez jelenetet pont Lilla előtt, csak nyugodtan ácsorogva tovább hergeli a nőt, mert miért ne. Neki ez valahogy most nagyon jó szórakozást nyújt, az pedig már egy teljesen más kérdés, hogy a másik ezt mennyire élvezi. Bizonyára semennyire. A férfi még akkor is szórakozottan áll előtte, mikor Lilla mellé lép, Nina pedig belekezd a búcsúzkodásba, vagy valami olyasmibe. A neki hátat fordító nő látványa csak egy mosolyt csal arcára, és már épp nyitná a száját, mikor a félvéla megtorpan és visszaszól. Összeszorítja fogait a név hallatán, majd mielőtt Nina végleg elhagyná a helyiséget, megszólal. Korántsem annyira frappáns búcsúzás, mint a nőé, azonban úgy érzi ezt tudatnia kell vele, nehogy elfelejtse.
- Tudod, még mindig jössz nekem egy üveg borral! - Lilla mellette csak a fejét kapkodja, ő már tényleg nem érti mi történik itt, de mikor bátyja felajánlja neki kezét, azt készségesen fogadja el. Ezek szerint neki nem is kell értenie ezt. Az auror vet még egy pillantást a távozó félvélára, majd húgára pillant, végül a kifelé hömpölygő tömegen átvágva hagyják el ők is a színházat. Egy időre elég a balettből.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek