Gitárjával a hátán libben be ismét az ELME kapuján, majd ajtaján. Pálcáját kérés nélkül adja oda, és bár kis veszekedés ugyan kihagyhatatlan, de a gitárját nem adja ki a kezei közül. Végül feladja és csak egy üzenetet ír a lánynak, hogy legyen kedves már kinézni az ablakon. Nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy nagyjából kiszámolja melyik a társalgó ablaka, így az udvaron ül le attól nem messze egy pad támlájára és csapja lábára gitárját. Pengetőjét teszi ajkai közé, ahogy hangol kicsit lehunyt szemekkel, majd kezd rá fennhangon.
- You should just leave me, Why would you stay? I'll never be what you want anyway, To be brutally honest, I'm really conscious, Of every single thing you say - minden szóval egyre hangosabb lesz, beleéli magát, körbe sem néz, hogy kinek keltette fel a figyelmét, pedig: a kertészkedő ELME dolgozók is széles mosollyal figyelik az előadást, néhány beteg feje azonnal felbukkant az ablakokban, míg a sétáló idősebbek és fiatalabbak is közelebb merészkedtek hozzá. Mosolyogva engedi el a húrokat, ellenkező irányba ránt egyet a hangszeren, ahogy kiengedi a hangját:
- It hit me last night, You're planning the goodbye, Do you think that I'm blind? I see it in your eyes, Your truck's in the driveway, Your mind's on the highway, Now you're gonna leave me, And make it look easy - a második verse-re kerülnek vissza ujjai a húrokra, lehunyt szemekkel fogja vissza magát és hangját is, hogy egy lágyabb tónust üssön meg. Fél szemét kinyitva pislant körbe, egy kislányra kacsint és mosolyog rá. - You look at me different, Just thought we were off, Should've noticed some clothes in the closet were gone, Wе used to talk, Now you turn on the TV, This almost hurts worse than you chеating - ismét szabadok lesznek a húrok, ahogy előre hajolva engedi át magát a dal fájdalmának, pedig neki nem fáj semmije, és hangját teljesen kiengedve a fontosabb részeknél nyúzza a húrokat csak.
- It hit me last night, You're planning the goodbye, Do you think that I'm blind? I see it in your eyes, Your truck's in the driveway, Your mind's on the highway, Now you're gonna leave me, And make it look easy, oh-oh - utoljára ismétli el a refrént ugyanolyan átéléssel, félig már a padon állva, gitárját eltartja magától félkézzel, ahogy az utolsó sorokat üvölti a nagyvilágba, hatalmas vigyorral. Már eléggé megnőtt tincseit tűri hátra, gyorsan fel-le mozgó mellkassal néz fel az épületre és keresi Nanát a taps közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874902#post874902][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:27[/b][/url]

Gitárjával a hátán libben be ismét az ELME kapuján, majd ajtaján. Pálcáját kérés nélkül adja oda, és bár kis veszekedés ugyan kihagyhatatlan, de a gitárját nem adja ki a kezei közül. Végül feladja és csak egy üzenetet ír a lánynak, hogy legyen kedves már kinézni az ablakon. Nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy nagyjából kiszámolja melyik a társalgó ablaka, így az udvaron ül le attól nem messze egy pad támlájára és csapja lábára gitárját. Pengetőjét teszi ajkai közé, ahogy hangol kicsit lehunyt szemekkel, majd kezd rá fennhangon.
- You should just leave me, Why would you stay? I'll never be what you want anyway, To be brutally honest, I'm really conscious, Of every single thing you say - minden szóval egyre hangosabb lesz, beleéli magát, körbe sem néz, hogy kinek keltette fel a figyelmét, pedig: a kertészkedő ELME dolgozók is széles mosollyal figyelik az előadást, néhány beteg feje azonnal felbukkant az ablakokban, míg a sétáló idősebbek és fiatalabbak is közelebb merészkedtek hozzá. Mosolyogva engedi el a húrokat, ellenkező irányba ránt egyet a hangszeren, ahogy kiengedi a hangját:
- It hit me last night, You're planning the goodbye, Do you think that I'm blind? I see it in your eyes, Your truck's in the driveway, Your mind's on the highway, Now you're gonna leave me, And make it look easy - a második verse-re kerülnek vissza ujjai a húrokra, lehunyt szemekkel fogja vissza magát és hangját is, hogy egy lágyabb tónust üssön meg. Fél szemét kinyitva pislant körbe, egy kislányra kacsint és mosolyog rá. - You look at me different, Just thought we were off, Should've noticed some clothes in the closet were gone, Wе used to talk, Now you turn on the TV, This almost hurts worse than you chеating - ismét szabadok lesznek a húrok, ahogy előre hajolva engedi át magát a dal fájdalmának, pedig neki nem fáj semmije, és hangját teljesen kiengedve a fontosabb részeknél nyúzza a húrokat csak.
- It hit me last night, You're planning the goodbye, Do you think that I'm blind? I see it in your eyes, Your truck's in the driveway, Your mind's on the highway, Now you're gonna leave me, And make it look easy, oh-oh - utoljára ismétli el a refrént ugyanolyan átéléssel, félig már a padon állva, gitárját eltartja magától félkézzel, ahogy az utolsó sorokat üvölti a nagyvilágba, hatalmas vigyorral. Már eléggé megnőtt tincseit tűri hátra, gyorsan fel-le mozgó mellkassal néz fel az épületre és keresi Nanát a taps közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874903#post874903][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:36[/b][/url]

Nincs ma túl jó napom. Ma sincs. A roham ma erősebb és durvább volt, de szerencsére Mihail is bent volt, így sikeresen felkanalazott, és… időben jött. Ez volt a lényeg. Semmihez semmi kedvem, tényleg csak fekszem az ágyon és bámulom a plafont, mint valami katatóniás, pedig még Mami is hívott. Neki egyedül nem nyomtam ki, és bár a hangom erőtlen volt, és bár egyikünk sem hitte el, de azért közöltem vele, hogy minden oké. Ami lelökött úgy a lejtőn, hogy majdnem pofára estem, az a tény volt, hogy anyám felkereste. Nyolc voltam. Most tizennyolc vagyok. Végülis… nem is telt el olyan sok idő. Nem érzek semmit, de az egy mondat az úgy nyakon vágott, hogy tényleg darabjaimra hulltam. Mit számít, hogy pénz kellett volna nekik?
Először mikor meghallom a gitár hangját, valahonnan távolról, az ágy sarkába kapaszkodom, félve attól, kezdődik megint. Mostanában nem azok jönnek, amik szoktak. Mostanában a képek újak, de ugyanannyira fájdalmasak. Én tudtam, hogy szar lesz, ha Balázs elmegy, csak azt nem, hogy ennyire. Csomószor megnyitottam az alkalmazást, hogy írok neki, de aztán letettem róla. Ő meg… nem írt.
Felülök aztán, mert az ajtó kitépődik, a csaj meg nagy elánnal magyaráz, megtörve a csendet. Csak arra kapom fel a fejem, hogy “tudod, aki múltkor is itt volt”. Szinte katapultálok az ablakhoz, ahová szinte oda is ragasztódok, mert nekem bizony idő kell, mire feldolgozom a látványt. Nagyot nyelek, és Lívire pislogok, akit láthatóan elvesztettem, szóval nem fogja megmondani, hogy tényleg itt van-e. Viszont akárhogy is nézem, Balázs tényleg itt van, és tényleg a kibaszott padon gitározik, a hangját ennyire valósághűen képtelen lennék behaluzni.
Kattan valami, aztán rohanok én le, még az sem érdekel, hogy furcsán néznek rám, hisz egész nap nem mutattam ennyi életjelet. Nem is éreztem magam így.
Faszom bíbelődik a lépcsőkkel, csúszok le a korláton, nem érdekel, hogy kiabálnak utánam, amúgyis szoktam ezzel szórakoztatni magam.
Szerencsére még mindig játszik, mire leérek, így csak az ajtófélfának dőlve, fonom össze a kezeim, és úgy hallgatom mosolyogva. Az sem érdekel, hogy nem lát, mert szépen körül is állják. Szeretem nézni, ahogy teljesen beleéli magát a zenébe, ahogy most is, és ahogy a koncerten is.
Csak mikor végez, megyek lassan oda hozzá, nyelek is egy nagyot, de aztán megszaporázom a lépteim. Nem mondok semmit, fogalmam sincs, mit kellene, már azt leszámítva, hogy egy idióta, és amit tud is. A trikójába kapaszkodva, próbálom lehúzni magamhoz, és leszarva azt, ki látja és ki nem, megcsókolom. Meg akarom. Akartam már a réten is. Akartam már a koncerten, sőt még akkor is, mikor épp elküldött a picsába, szóval… szóval most ráér utána elküldeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874904#post874904][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:48[/b][/url]

Legkedvesebb időtöltései közé tartozik, hogy mindent beleadva, gitárral a kezében üvöltve énekeljen. Ezt az otthoniak egyáltalán nem szeretik, mert néha hajlamos elragadtatni magát és nem a bűbájjal hangszigetelt szobájában művelni ezt, hanem mondjuk a nappaliban, ahova csak gitározgatni ment le. Ez most nem érvényes, mert céltudatosan jött ide, hogy kis életet leheljen a hibbantba - mivel még mindig nem engedték ki.
Vigyorogva hajol meg két aprót erre is-arra is, ám tekintetével az emeleti ablakokat fürkészi, hogy vajon hol lehet a lány, de nem jár sikerrel. Leugrik a padról azzal az elhatározással, hogy akkor üsse kő, leadja a gitárját annak a kopasz fószernek, akivel összeveszett még öt perce ez miatt, aztán feldzsanázik. Ha Nana nem is hallotta a dalt, így is király volt az egész.
Éppen ellépne két nő mellett, amikor a semmiből bukkan fel a rellonos és legnagyobb döbbenetére, akarata ellenére hajol le hozzá, hogy megcsókolhassa. Szemei kerekednek ki azzal a lendülettel, de mikor végre sikerül felfognia mi a búbánatos fasz történik éppen, szabad keze simul derekára, hogy közelebb húzza magához és csókolja vissza. Ujjai erősebben markolnak rá a gitár nyakára, mert egyáltalán nem így tervezte, és valahol agya hátsó szegletében, mintha Bálint hangját hallaná…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874905#post874905][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:49[/b][/url]

Ja. Határozottan nem gondolkodok. Túl gyors, és túl hirtelen történnek számomra az események, így nem meglepő, hogy a reakcióim is elég… szélsőségesek. Egyrészt örülök, hogy látom, jobban is, mint azt hittem volna. Hiányzott az egójával együtt, amivel alig férnek be a bejáratin. Aztán meg még egy padon kezd el nekem énekelni. Most mégis melyik nő az, aki ezt rezzenéstelenül kibírja? Még az öregasszonyok is taposlnak, az ápolónők is mosolyognak, én meg… hát… kicsit elragadtatom magam.
Az jobban meglep, hogy magához húz, ahelyett, hogy ellökne, de szarok bele. Önző módon használom ki a pillanatot, és karolom át a nyakát, akkor már rendesen elmélyítve a csókot, mert sejtem, többet ez úgysem fordul elő. Elvégre… a barátom.
- Fogsz te valaha normális dolgot is produkálni, Markovits? - kérdezem tőle halkan egy kis idő múlva, még a fejem is megrázom.
- Tudod, olyat amit egy átlag ember. Mondjuk, hogy írsz, hogy jössz - pislogok sűrűn, de ha ő nem növeli a távolságot, én ugyan nem. Szeretem, hogy ilyen közel van, és hogy a keze a derekamon. Halványan, de mosolygok, csak sejtem, hogy attól még az arcomra van írva, ez a nap különösen szar volt. Fel is dobhattam volna valami sminket, de… mint azt kifejtettem, nem számítottam én látogatókra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874906#post874906][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:50[/b][/url]

Igen, az Bálint hangja valahonnan messziről. A szerencse annyi, hogy tényleg messziről hallja, egy idő után elnyomja az ujjongás, a még hangosabb taps és Nana szája az övén. Belemosolyog a csókba, még közelebb rántja magához a lányt, ahogy elmélyül az, majd távolodik el. Csillanó szemekkel néz Nana arcába, mintha még nem tért volna vissza erre a fölre. Tényleg nem tette. Ennél jobban nem árulhatod el a legjobb haverodat, és mégis élvezte. Élvezi.
- Nem - közli szemtelen, féloldalas mosollyal, és halálosan komolyan. Nem tervez a normálisak sorába beállni, mert abban semmi, de semmi izgalmas nincs. Mennyivel jobb volt ez így? Bár nem ez volt a terv, de sokkal több embernek okozott boldogságot, mint azt elsőre gondolta volna. Mikor ez eljut a tudatáig egyenesedik fel és néz körbe. A kislány, aki nem messze állt tőle, most közelebb merészkedve figyeli a gitárt, ám így is tisztes távolságból.
- Faszt - szorítja erősebben derekát, és rántja magához megint. - Tudnod kéne, mikor kell elhallgatni - lágyan csókolja meg ajkait ismét. Még akkor is megteszi, ha a vészharang úgy kong az agyában, minden mást elnyom. Csak barátok. Letisztázták, csak barátok.
Jó nagy kretén vagy, Markovits Balázs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874907#post874907][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:53[/b][/url]

Az a baj, nem tudok normálisan gondolkodni. Ha tudnék, akkor nem sóhajtanék bele a csókba, és nem túrnék bele a göndör fürtjeibe. Ha tudnék, valószínűleg azt mondanám, hogy jó hogy itt van, meg tényleg baromi jó a hangja. Mert az igaz, képes lennék órákon át hallgatni, de ehelyett…
Egy önző ribanc vagyok megint, és még jó szorosan hozzá is bújok. Libabőrös leszek, de ezt ráfoghatjuk a hidegre is. Igen, fogjuk rá.
- A végén még szobatársak leszünk - nem bírom megállni, gúnyosan mosolyodok el, mert ha még párszor megfordul itt, lehet tényleg bent tartják. Ugyanolyan hibbant, mint én. Nem nézek körbe, így is érzem, hogy sokan vannak körülöttünk, de nem akarom elrontani azzal, hogy helyet adok annak, ami miatt itt vagyok.
- De nem tud… - oké, de tudom. Segít is, így meg aztán tényleg könnyű csendben maradni. Csak ne zakatolna a fejemben, hogy ez legalább annyira helytelen, mint amit Bálinttal műveltem. Balázs a barátom. Megbeszéltük. A barátok meg hiányozhatnak, meg örülhetünk nekik, hogy látjuk, de  nem csókoljuk őket, és nem ültetjük le óvatosan a padra, hogy az ölükbe ülhessünk, ugye? Ráadásul ennyi szem láttára. De őszintén leszarom, mert kezdem érezni, ahogy lassan tér vissza belém az élet, és miatta. Mert szemtelenül vigyorog, mert szavak nélkül is tudja, mennyire odavagyok érte. Vagy hát… ha eddig még nem is tudta, most már kapisgálhat belőle valamit.
- Hogy hoztad be? - nem bírom ki, elszakadok az ajkaktól, csak hogy összevont szemöldökkel vizslassam a gitárját, aminek rohadtul nem kellene itt lennie.
- Ugye… tudod, mennyi húr van rajta? - harapok az ajkamba, kényelembe is helyezem magam az ölében, már ha hagyja. Az emberek is szépen oszladoznak, és mindketten szerencsések vagyunk, amiért nincs közöttük ismerős.
- A Billie Jeant tudja? - jön a hang, ami eszembe juttatja, hogy egyébként nem vagyunk egyedül, és a nyugdíjas férfi baromira kívánság kosárban érzi magát.
- Nos - kelek ki az öléből, kihívó mosollyal az arcomon, de a szemeim végre csillognak.
- Oké, nem egy klubb és még csak izzadtságszag sincs - megvonom a vállam, és mellé ülök, jelezve, hogy tessék szépen játszani, ha már elkezdte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874908#post874908][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:54[/b][/url]

Sokkal előbb megszakítja a csókot, mint az előbbit. Már olyan hangosak a vészjelzések, hogy többé nem tudja őket figyelmen kívül hagyni, még annak ellenére sem, hogy mennyire örül annak, hogy a lány ennyire örül neki. Igen egyértelmű. Csak egyszerűen örömet akart neki szerezni, erre csókot kap, még az ölébe is beleül, mintha csak ketten lennének a világon.
- Sehogy. Pálcám a kopasz fószernél, a gitárt is le kellett volna adnom, de az nem történik meg - feleli. - Ezért van itt, és ezért adtam VIP koncertet neked innen - tisztában van azzal, hogy nem véletlen nem vihet be bizonyos dolgokat az épületbe, ám valószínűleg, akit kiengednek az udvarra felügyelet nélkül, az nem olyan súlyos eset, így reménykedik, hogy senki nem a gitárhúrjával akarja megölni magát.
Fejét kapja a bácsi, majd Nana irányába, ahogy feláll. Rázza a fejét.
- Azt nem, deeeee… - hezitálás nélkül kezdi el játszani a Smooth Criminal akkordjait. A legjobb ebben a dalban, hogy egyszerű, és csak néhány húrt kell lefognia ahhoz, hogy így is kurva jól hangozzon. Fejét kezdi el mozgatni úgy, mintha csak ő lenne Jacko, nem tehet róla, de fel kell állnia, hogy amennyire gitárral a kezében lehetséges, de táncolni kezdjen.
- So they came in to the out way, It was Sunday, what a black day, Every time I tried to find him, There were no clues, they’re behind him, And they end up never knowing, Who’s the suspect or what to expect, Mouth-to-mouth resuscitation, Sounding heartbeats, intimidations - rávigyorog a bácsira, megint előre esett tincsei között. - Annie, are you okay? So, Annie, are you okay? Are you okay, Annie? - ki tudja hányszor ismétli ezt meg, és igyekszik minden szót úgy formázni, úgy mozdítani a testét, amennyire tudja, mintha ő maga lenne Michael Jackson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874909#post874909][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:54[/b][/url]

Megszeppenek, mert persze én is észbe kapok, és az arcom is kipirul. Megint el fogom cseszni, és megint elküld majd a picsába, ha ez így folytatódik. Én pedig nem szeretném, de egyszerűen… rossz.
- A végén még úgy hozzászokok, hogy el is fogom várni - hülyülök persze, mert ehhez szerintem képtelenség, és akármennyire rám akarja hárítani, tudom, hogy nem csak nekem szólt. Itt most egy csomó embernek örömet okozott, és tudom, hogy élvezi.
A bácsi tudtán kívül ment meg, így én is vigyorogva dőlök hátra a padon, és nézem a rellonost. Komolyan, neki tényleg ez az élete, és egyszer baromi sikeres is lesz majd, ha kell én ezt írásba adom. Persze Jackson is kívül esik a komfortóznámon, mégse tudom nem vigyorogva nézni, ahogy Balázs produkálja magát. Láthatóan a bácsinak is elnyerte a tetszését, mert ahogy vége a számnak, vastapsba kezd, őt meg még páran követik. Még oda is megy Balázshoz, a kezét nyújtja és megköszöni, én pedig mosolyogva nézem őket.
- Ha nem akarsz egész éjszaka koncertezni, jobb ha lépünk - pattanok oda mellé, ahogy van egy kis időm, de a kislány még most is csak ott áll, és csillogó szemekkel nézi a rellonost. Igen, meg tudom érteni.
- Rajongód már van… kettő is - nevetem el magam, aztán ha sikerül leszakadni, elsétálok Balázzsal ugyanahhoz a padhoz, ahol a múltkor voltunk.
- Figyelj, én sajnálom. Mármint. Tudom, hogy barátok vagyunk, és esküszöm nem szoktam minden barátom megcsókolni örömömben… csak azokat, akik koncerteznek az ablakom alatt - mosolyodok el halványan, csak hogy tompítsak kicsit a helyzet komolyságán. Márpedig a helyzet komoly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874910#post874910][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:56[/b][/url]

Mint egy báty lép a kislányhoz és borzolja össze haját mosolyogva a dal után. Nevetve csóválja meg fejét a rajongós említésre, mert kötve hiszi, hogy az ELME udvarán ez mérvadó, mégis értékeli és jól esik neki.
Szusszanva huppanok le a padra, ahol kényelmesen és óvatosan teszem vissza a tokba a gitárt. Behúzva a cipzárt, óvatosan teszem magam mellé a padnak támasztva: végül előredőlve támaszkodom térdeimre, kezeim lógnak le lábaim között.
- Mondanám, hogy nem baj, de az - sandít oldalasan. - Én is hibás vagyok, nem kellett volna viszonoznom - megvonja vállát, mert így van. Nem fog mindent Nanára terhelni, amikor ugyanolyan hibás ő is. - Megjegyeztem, nincs több VIP koncert - ha ez az ára annak, akkor mindig fapofával fog idejönni látogatóba. Bár nem tudja megmagyarázni, miért jött egyáltalán most is ide.
- Elmondtam Bálintnak, hogy itt vagy. Eljött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874911#post874911][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:57[/b][/url]

Kivételesen nem is akarom palástolni, mennyire boldog vagyok, holott alapjáraton ki szoktam akadni, ha idejönnek hozzám. Persze gyorsan próbálom kimenteni a rellonost, mielőtt még tényleg gramofont csinálnak belőle. A lelkiismeret furdalás is feltör belőlem.
- De akartam. És kezdek kiborulni ezektől a lehetetlen helyzetektől - nem nézek rá, felhúzom a lábaim, hogy át tudjam karolni őket, fejemet pedig a térdeimre hajtani, mert a sírás kerülget. Lehetne annyival egyszerűbb, csak együtt lenni vele, mert vele akarok lenni, és megint nem. Mert alkalmatlan vagyok erre, mert neki is csak fájdalmat okoznék. Okoztam is.
- Ennyire szörnyű volt az a csók? - nem tehetek róla, felnevetek hisz a reakció megint nem az, amit az ember várna tőle, és kicsit még rosszul is esik. Azonban feleannyira sem, mint a következő megjegyzése.
- Hogy mi? De miért tetted? - felkapom a fejem, hogy ránézzek, még csak nem is akarom palástolni A nem tetszésem. Kérdésére is megrázom a fejem.
- Bálint sose jön ide - mert ő tiszteletben tartja, hogy nem minden látogatót viselek el.
- De megint rosszul lesz. Miért kellett? - arrébb is húzódok csak hogy teljesen felé tudjak fordulni.
- Próbálom nem bántani még jobban, és hidd el, hogy nem segít ha tudja, hogy megint rohamom volt - igen, tényleg kivagyok kicsit, de Balázs most bármennyire hiszi azt, cseppet sem javított a helyzeten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874912#post874912][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 20:58[/b][/url]

Csak fejét csóválja. Ha nem a való életben lennének, totálisan romantikusnak írná le a pillanatot - talán még ki is élvezte volna ténylegesen. Ám itt vannak, és a bűntudat mardossa belülről, amiért hagyta, hogy Nana megcsókolja. Nem is az, hogy hagyta, de viszonozta. Sőt… tovább vitte, és megcsókolta megint.
- Egyáltalán nem - mosolyodik el. - Kurva jó volt, csak nem szabadott volna - mert a barátok nem smárolgatnak elmegyógyintézetek udvarán, azért mert az egyik gitározott a másiknak. Ha ez a helyzet lehetne ennél bonyolultabb, akkor kifutna a világból - kezdheti is, mert bonyolódik.
- Mert, mint kiderült másfél hete, kibaszottul nem vagytok túl egymáson. Joga van tudni, ha nem is jön ide - határozottan szól. Ez a véleménye, és bár tudja, nem kellene ennél jobban beleártania magát, ám ha nem ez a helyzet állna fenn, hanem ha mondjuk tényleg csak barátok lennének a lánnyal, akkor is elmondta volna Bálintnak. Ebben a helyzetben csak még inkább kötelességének érezte megtenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874913#post874913][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 20:58[/b][/url]

Kusza megint minden. Csak pár perc volt, tényleg. Csak pár perc, amit valódinak éreztem, és el is hittem, hogy ez lehet így. Akárhogy is nézzük, Balázzsal sose voltunk barátok, azt már ott elcseszte, hogy randizni vitt. Tudom… a körülmények. Azok, amik miatt most itt beszélgetek vele és nem mondjuk Flótás mellett. Hiányzik is, de tudom, hogy Abi nénivel tök jó kezekben van.
- Mert Bálint azt mondta - biccentek, nagyot sóhajtva, de nem nézek rá a rellonosra. Nem érzem fairnek, hisz én hagyom neki, hogy a saját útját járja. Komolyan, már nem is esik rosszul azt hallgatni, éppen kivel feküdt le. Csak azt kívánom, találja meg végre a valakijét és ne csapongjon.
- Mondtam már… nem Bálinton nem vagyok túl - csattanok fel idegesen, még fel is állok és járkálni kezdek idegembe.
- Örülök hogy ezt így elkönyvelted, de ez is csak a könnyebbik út, Balázs. Már az elejétől fogva mondtam, miért mentünk szét. Bármi is történt kettőnk között, sose fogunk összejönni, mert én…én vagyok. Maradok is. De elegem van. Minek jöttél ide? - állok meg hirtelen előtte, nekiszegezve a kérdést.
- Vagy ha ennyire a szíveden viseled a kapcsolatunkat, miért nem hoztad őt is? - túrok a hajamba idegességembe, mert tényleg bosszant.
- Randira hívsz, aztán elküldesz a picsába. Nem akarsz látni, de eljössz. Legyünk barátok, de bejövök neked… megcsókollak, megcsókolsz, de aztán a fejemhez vágod, hogy nem kellene - rázom meg a fejem, ahogy szépen felvilágosítom, ő mit is csinál. Ugyanúgy szórakozik velem. Amit cseppet nehezen viselek, meg is kell kapaszkodnom a padba hirtelen, hisz a fejem is zúgni kezd, már hallom, ahogy felváltva morognak.
- Mit akarsz tőlem? Ha annyira óvod a barátságotokat, miért jössz ide? - a kérdéseim is már csak tompán hallom, össze kell szorítani a szemem, mert homályosodik a látásom is.
- Menj el - rázom a fejem erőtlenül, az arcom törölgetem közben, de szaporán veszem a levegőt, és a kezeim is remegni kezdenek.
Neki se kellesz. Sose hallgatsz ránk. Fogd már fel. Senkinek nem kellesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874914#post874914][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:00[/b][/url]

- Nem. Mert tiszteletben tartom Bálintot - hatalmas különbség van a kettő között. Ha azt mondta volna, csak azért is rámegyek az exére, de nem mondta. Igaz, a betörött orrot vehetnénk annak, hogy mondta, de tényleg nem tette. Hivatalosan nem.
Csendben és türelmesen várja meg a kiakadást, ami csak fokozódik. Sokszor megvan az ingerenciája, hogy felpattanjon és a szavai közben hagyja ott a picsába a lányt, de moderálja magát és tisztességesen végig hallgatja. Nem azért jött el idáig, hogy itt hagyja Nanát, hanem hogy szerezzen neki egy jó napot. Addig sikerült is, amíg a lány nem smárolta le a semmiből.
- Bálint miatt nem vagy túl valamin - szólal meg a végén. - Te mondod ezeket, amikor ugyanezt csinálod. Kedvelsz, de bántani fogsz, de nem vagy alkalmas kapcsolatra, de szeretsz velem lenni, de őszinte vagy és elmondasz mindent. Ne mutogass ujjal, amikor ugyanolyan sáros vagy ebben, mint én - kel fel és kapja vállára gitárját.
- Azért jövök ide, mert a lány, aki bejön itt van és nem vagyok egy kibaszott fatörzs, hogy figyelmen kívül hagyjam az érzéseimet, főleg akkor, ha megcsókol. Elnézést kérek ezért, tényleg - túrja ki zsebéből a cigarettát és biggyeszt egy szálat a szájába, de nem gyújtja meg. Azért mert éppen nincs a helyzet magaslatán, még nem lesz paraszt.
- Elmegyek - veszi ki szájából a szálat, füle mögé teszi, majd lép a lány elé, hogy magához ölelje. A hülyének nem tűnik fel csak az, hogy nincs jól. Hangja és keze meg-megremeg, míg a légzése hallható lesz, ami nem annyira egészséges - az ELME-ben főleg nem. Egyik keze a hátánál tartja, míg másikkal kezdi el simogatni a tincseit, miközben halkan csitítgatja. - Semmi baj, Nana. Itt vagyok - még itt van. Ám amint a lány megnyugodott, tervei között szerepel, hogy visszaszerzi a pálcáját és itt sincs. Arra kérték menjen el, így megteszi. Nem biztos abban, hogy erre neki szüksége van…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874915#post874915][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 21:00[/b][/url]

- Te azt a Bálintot tartod tiszteletben, aki ki tudja, hány nőt dugott már meg utánam - nem bírom ki, hogy ne vágjam a fejéhez, mert számomra a mögöttes dolgok mellékesek. Megtette. Lehet épp most is azt teszi, és szerintem ez teljesen rendben van. Nem érzek féltékenységet, és nem érzem azt sem, hogy bármelyik lányt megtépném emiatt. Én tényleg csak azt szeretném, hogy az eridonos boldog legyen. Ha így, akkor így.
- Szóval vannak érzéseid. Csodálatos. Képzeld nekem is vannak. És irántad. Nem Bálint iránt, nem a pszichiáterem iránt… nem is iránta - ingerülten bökök a srác felé, aki épp elsétál melletünk, de végig a rellonost nézem.
- Sáros vagyok, igen. Van egy kibaszott nagy bűnöm. Meg is szeretném élni őket. Veled akartam lenni, érted? Nem Bálintot vártam, minden kibaszott nap, hogy felbukkanjon a hülye egoista vigyorával, hanem téged. Nem Bálint miatt kaptam fel egyből a kibaszott telefont, ha pittyent egyet, hanem miattad. És nem Bálint miatt hallgatom szarásig azt a rohadt 5 Seconds of Summer számot, hanem miattad! - kiabálok? Lehet. Érdekel? Baromira nem. Jobban lefoglal az, hogy közben minden kezdődik erről. Zsong a fejem, a fülem zúgni kezd, a hangok meg beszivárognak, és elnyomnak mindent. Rámtör a rettegés, és zokogni kezdek, csak mert valahogy ki kell adnom. Szarul érzem magam, igen… bűntudatom is van, de annyira Balázzsal szeretnék lenni, hogy dühít, hogy nem lehetek, hiába szeretne talán ő is velem.
A fejemet rázom, valahol távolról érzékelem én, hogy megölel, de csak próbálom ellökni.
Csak sajnál. Csak szán… nézd meg… hát undorodik tőled. Nézz fel Viola, az arcára…
Nem akarok engedelmeskedni, nem akarok szót fogadni, mégis felemelem a fejem, hogy aztán meglátva a rellonos arcán lévő undort, teljesen széttörjek.
- Ne. Menj innen. Hagyj békén - próbálom el is lökni magamtól.
- Nem kell a szánalmad - csak a csend. A csendet akarom. Ugyanakkor kénytelen vagyok belekapaszkodni, mert a lábaim is kezdik felmondani a szolgálatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874916#post874916][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:01[/b][/url]

Csendben hallgatja a szavakat, amik az agyának csapódnak. Nem tudja, miért olyan kurva nehéz ez: kedvelik egymást, és mégsem a lánnyal van, mert ott van Bálint, aki ki tudja hány lányt dugott már meg Viola mellett. Igaza van, és tudja, hogy az van. Mindketten tudják. Szemeit dörzsöli meg, hogy kicsit átgondolja mit mondjon, mert most nem az a helyzet van, amikor kimondhatja azt, ami először eszébe jut.
- Ha mindez miattam van, akkor meg kell értened, hogy Bálint a barátom - nem mondd mást, pedig ő is ki tudna kelni magából, de még mennyire. Ám nem ostoba, nem fog rontani a helyzeten, amikor Viola már láthatóan alig áll a lábán. Erősebben tartja, mert ha itt esik össze előtte, akkor nem tudja mit kezdjen a helyzettel, pedig könnyített. Jön egy gyógyító és megoldja. De mi lesz akkor, ha kikerül innen és… és csak ő lesz mellette?
Úgy tesz, mint aki nem érzékeli az ellökésére való próbálkozást. Könnyed arckifejezést ölt fel, mert mindene arra koncentrál, hogy tartsa a karjai között vergődő lányt - ám a következő lökés olyan erővel jön, tényleg sikerül neki. Elengedi, és ellép tőle, arcán már aggodalom tükröződik.
- Nem szánlak, aggódom - jelenti ki határozottan. - Viola, nézz rám - kéri kicsit közelebb lépve, keze nyúl ki Nana felé lassan, hogy megérinthesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874917#post874917][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 21:01[/b][/url]

- Ahogy nekem is mindig fontos lesz - biccentek, mert ezt is határozottan állítom. Nem úgy váltunk el, hogy mindketten a francba küldtük a másikat, talán… jó, lehet hogy el sem váltunk, de ettől még nem érzem, hogy nekem csak azért kell boldogtalannak lennem, hogy ő elégedett legyen. Ez igazságtalan, és nem is vagyok hajlandó benyelni, vagy eltűrni, csak jussak ki.
Amire jelenleg szintén nem sok esélyt látok, sőt… ha felfognám, hogy egy újabb roham küszöbén vagyok, talán még aggódnék is kicsit, mert az, hogy napi kétszer történt volna… olyan már tényleg marha régen volt.
De megtörténik. És fokozatosan temet magam alá, mígnem csak zokogni vagyok képes. Az érzés, hogy figyelnek. A tudat, hogy egyedül vagy, a hangok, amiket nem is értek jóformán, csak azt a férfit, aki… aki szerint a világnak sem kellek, nemhogy másnak. Folyton ezt szajkózza, én meg… hiszek neki. Most is hiszek, most is elhiszem, hogy Balázs nem akar, hisz látom az arcán az undort. Nagyon fáj, jobban mint az a csalódottság, ami akkor kiült. És bánt, rohadtul bánt, mert nem tudok vele mit kezdeni, én… nem tudok változni. Képtelen vagyok rá. Ezek a szarságok, ezek a hangok mindig velem lesznek.
Remegő kezemmel beletúrok a hajamba, mintha csak le akarnám szedni. A fejem majd’ szét szakad, és annyira távolinak hallom a rellonos hangját, mintha már menne ki a kapun. Sírok, és ahogy kinyitom a szemem, megint az ismerős fürdőt látom. Az ajtót, amin túl hallom a hangokat, csak hiába sírok, nem nyílik ki. Viszont valamiért mégis más. Megfogom a kezet, görcsösen kapaszkodom belé, holott ezen a ponton már rég nem mozgok a valóság talaján. Nem tudok beszélni se, csak sírni. Hiába szorítom a kezet, az a szorítás olyan gyenge, amilyen én is vagyok valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874918#post874918][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:02[/b][/url]

Fejét ingatja meg. Nem olyan könnyű választani egy lány és az egyik legjobb haverod között, még ha egyértelműnek is tűnik. Sokan a barátot választanák, sokan a lány felé mennének, és akkor van ő, aki a kettő között toporog és hagyja, hogy egyre több szilánk kerüljön meztelen talpa alá.
Mikor végre megfogja a kezét és gyengén, mint a harmat, még rá is szorít óvatosan lép még egyet közelebb és húzza magához. Másik keze siklik hátára és öleli, fejére hajtja fejét és a mozdulat közben néz körbe, hogy valakinek tud-e szólni esetleg, aki kompetensebb lehet egy ilyen helyzet megoldására, mert őszintén, kurvára nem tudja mit csinál. Amikor nem talál senkit, halkan vesz egy mély levegőt és csak öleli tovább a lányt. Az már nem rossz, hogy nem akarja bántani, ugye? Vagy az, hogy nem hiszi azt, ő akarja megtenni.
- Nem tudom mennyire hallasz, de figyelj… - simít végig tincsein, ahogy öleli magához folyamatosan. Egy pillanatra sem engedi el a rázkódó testet. - Elherdált évekből, magányból, csendekből úgy lobban fel, hogy örökké tartson, A Szabadság rabja a bilincset várta, mely átölel, Megfakult színekből, céltalan percekből úgy lobbant fel, hogy örökké tartson, Mindentől távol, a tegnaptól-mától a szívemben - soha nem gondolta volna, hogy valaha Ossian dalszöveget fog félig énekelni, félig szavalni egy lánynak, akinek éppen a kezei között van rohama. - Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom, A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha Te ott leszel velem, Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna nem éreztem, Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha Te ott leszel velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874919#post874919][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 21:02[/b][/url]

Ösztönösen bújok hozzá, még ha ebben a pillanatban nem is fogom fel, hogy Balázs az. Most csak azt tudom, hogy most először mégsem vagyok egyedül, hogy van itt rajtam kívül még valaki, és ez furcsa. De kapaszkodok, amennyire az jelenleg tőlem telik, mert nem akarom, hogy eltűnjön, nem akarok megint egyedül maradni, és rettegni. Marha jó egyébként, hogy az ember konkrétan saját magától retteg, de ebbe ha akarnék, se tudnék most részletesen belemenni.
Nem lesz csend, a kiabálást is ugyanúgy hallom, a dulakodás hangjait is, még a saját zokogásom is, ami annak ellenére se hagy alább, hogy már rendesen fáj tőle a mellkasom, és az anyagot is szépen lassan eláztatom a könnyeimmel, amibe most a fejem fúrom. De az üvöltözés és a sziszegések között Balázs hangját is meghallom, még ha nagyon távoli is. Abban biztos vagyok, hogy ezt már én képzelem hozzá, de kit érdekel. Annyira szeretem hallgatni, teljesen mindegy, ha csak beszél, vagy énekel. Felőlem a francba is elküldhet, csak beszéljen.
Lívia odafent közben kapcsol. Szerencsére a lány szeme rajtam volt, így pontosan tudja, melyik üvegért kell nyúlni. Le is rohan, hogy azt Balázsnak nyújtsa, már ha a rellonos észreveszi. Mert hogy ő magától meg nem szólal, nagyon kevés emberrel beszél, de jó ideje ismerjük mi egymást. Közben pedig értelmet is nyer az éjszaka szarabb rész, mert kivágódik az ajtó, és a nő kirohan rajta, kezeiből pedig drótok lógnak. Ledobja magáról a köpenyt és rendesen hemperegni kezd a járdán, miközben érthetetlen szavakat üvölt. Na, az ápolók pont vele vannak elfoglalva, így eshet meg, hogy hozzánk még senki nem ért ide. Csak a remegésem sem hagy alább.
- Kérlek - nyöszörgök, bár ezt sem lehet érteni szinte, és Lívi is úgy felszívódik, mintha ott sem lett volna. Tudja, hogy utálom, ha valaki így lát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874921#post874921][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:03[/b][/url]

Sok vitája volt már arról, hogy vajon a zene tényleg bír-e gyógyító hatással? És senki nem tudja meggyőzni afelől, hogy ne így lenne. Mert így van. A zene minden emberben egy közös pont, még a legnagyobb ellenségeddel is.
Oldalra nézve figyel fel a mellette álló lányra, aki egy üvegcsét nyújt felé. Szótlan veszi el, csak egy köszönömöt tátog hálás mosollyal, miközben ugyanúgy tartja Nanát. Vajon, ha már lecsillapodtak a kedélyek, megkérdezheti tőle, hogy van-e valami leírás, ilyenkor mit csináljon? Valami kis súgó az ilyen alkalmakra, hogy ne kukaként álljon és kezdjen el random dalszövegeket mormolni, mert egyszer átélt egy kisebb rohamot mellette - ezek szerint - és abból táplálkozik. A vonatot várva Violához beszélni kellett, ezt használja fel most is, hátha bejön, de be kell látnia, a bájital jobb ötlet.
A fiola kupakja pattan le a kis üvegcséről és kicsit eltávolodva Nanától nyomja a kezébe. Ha kell, megemeli a kezét, segít neki tartani is azt a szart, csak igya meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874922#post874922][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 21:03[/b][/url]

Őszintén? Fogalmam sincs, mi történik, és nem is érdekel, csak tíz körömmel kapaszkodok a változásba, mert azt most egyszer nem rosszabb. Majd… majd Mihailnak elmesélem, mert lövésem nincs, hogy mi történt, vagy miért történik. Az agyamba is káosz kerekedik, elfog az émelygés is, de kitartóan kapaszkodok, és csak hallgatom Balázs hangját, mert… mert az jó. Segít. Elvonja a figyelmem a többiről, így tényleg próbálok csak arra koncentrálni, teljesen leszarva azt, hogy a többi egyre erőszakosabban próbálja kivívni magának a figyelmem. Szinte már üvöltenek, és azon a ponton a fejemhez is kapok, mert a fájdalom belenyilal.
Valahogy viszont a kezembe kerül az üveg, és bár még az ujjaim is remegnek, a számhoz emelem, hogy kortyoljak.
Megpróbálok leülni, de a szemeim ki se tudom nyitni. A levegőt még mindig szaporán veszem, csak tudom, hogy most már nem lesz baj.
- Mi…mi… mindjárt jobb lesz - nyekergem gyengén, fejem kezeimbe temetve. Most tényleg csak várni tudok, meg számolni. Fogalmam sincs, miért kell ilyenkor számolni, de csak nekikezdek magamban. És tényleg érzem, nem tudom mennyi idő telik el, mire a remegés alábbhagy, és a levegőt is normálisan tudom venni a levegőt, de lassan bár, de normalizálódik. Annyira, hogy még a szemem is kinyitom. Megtörlöm az arcom és a szemeim, és lassan felfogom azt is, tényleg nem vagyok egyedül. Hirtelen átjár a pánik, mert fogalmam sincs először, ki az, aki ezt végignézte. Aztán akkor se leszek jobban, mikor felfogom, ki az. Csak egy fél pillanatra nézek Balázsra, aztán el is kapom a fejem, mert igen… szégyellem magam, Utálom, hogy ilyen vagyok, és a tekintetem még mindig üveges. Végtelenül szánalmas látványt nyújtok.
- Sajnálom - nem nézek rá, csak magam elé suttogom a szót, és fázósan húzom össze magam, mert más vágyam sincs, csak eltűnni. Igazán elnyelhetne a föld, vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874923#post874923][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:04[/b][/url]

Fejét rázza meg lassan. Mondaná, hogy nem kell mindjárt jobbnak lennie, de az nagyon szarul hangozna. Örülne, ha a lány jobban lenne, de nem akarja, hogy sürgetve érezze magát. Csak simogatja végül a haját csendben, és amikor Nana úgy mozdul, segít neki leülni a padra, ő meg egy kicsit totyorog még, hogy mit tegyen. Üljön le vagy tényleg menjen el? De ha a másodikat választja, nem köpi szembe magát? Azt mondta neki, hogyha csak barátok is, ne legyen egyedül a szarban, most meg képes lenne elsétálni? Sóhajt és készülne leülni, amikor közeledő lépteket hall meg. Arra kapja a fejét, és csak reméli, hogy a magas, szőke, brutálisan szép férfi nem feléjük tart.
- Ne tedd - fordul vissza Viola felé, majd automatikusan lép egy aprót hátrébb, ahogy a férfi ér közelebb. Fejét hajtja le, véletlen se kelljen ránéznie.

- Viola, végy egy mély levegőt és nézz rám - Mihailnak ugyan már nem kellene itt lennie, de szerencséjére közbejött egy kis papírmunka az intézménnyel, így a futótűzként terjedő hír hozzá is eljutott. A Lívia nevű lány azonnal gyógyítót keresett, ám mivel ő közölte, erre semmi szükség, maga indult el megkeresni a lányt és közbeavatkozni. A fiúval nem foglalkozik, jelenleg a páciense az első, aki magába roskadva ül a padon és félő, a hangok ismét ócsárolják. Leguggol elé, kezei közé fogja a kissé nyirkos és hideg kezeket, majd húzza el száját. Zakóját veszi le magáról és lendíti azt Viola hátára. - Semmi baj - közli egyszerűen. A fiúra néz kíváncsian, ám az feltűnően kerüli a szemkontaktust. Neki így is jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874924#post874924][b]Werner Viola Anna - 2024.03.13. 21:05[/b][/url]

Tudom, hogy onnantól, hogy beleittam a cuccba, már nem lesz gáz, de az idő ami eltelik, míg az hatni kezd… sok. Lassan fogom fel, mi történik körülöttem, és a szégyen meg a bűntudat ennek ellenére gyorsan önt el. Nem akartam ezt. Én nem akartam, hogy Balázs ezt lássa, mert ha most nem sétál el, akkor soha. Valahol meg mégis úgy érzem jobb ez így, a hangoknak igazuk van, nem kellek senkinek, és miért akarnék bárkit is ebbe belevonni? Abi néni van nekem, ő meg erős sokszor még helyettem is.
Érzékelem, hogy valami változik. A fejem a dokim lépéseivel párhuzamosan ürül ki, és jólesőn sóhajtok fel, mikor ideér. Ez tényleg az a sóhaj, ami miatt hálásabb nem is lehetnék, így szépen fel is nézek rá. Csend van. Istenem, de jó.
- Jól vagyok - szögezem le, talán mindkettejüket nyugtatva meg ezzel, és csak a szemem forgatom, mert valami megint a hátamra került, ami nem az enyém. Esküszöm, csinálok lassan Vinted profilt és meggazdagszom.
- Csak… - ráncolom a homlokom, mert komolyan nem értem. Aztán Balázsra nézek.
- A dokim. Mihail - esetlenül mutatom be, kicsit kellemetlenül is ficánkolva, mert biztos, hogy a rellonos is látja azt, amit én. Hát mindenki látja, ez a pasi valami természetellenes, de mégis… ha itt van… csend van. Ez valahogy felülír mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874925#post874925][b]Markovits Balázs - 2024.03.13. 21:07[/b][/url]

Végignézi, ahogy a magas pasi tizedmásodpercek alatt viszi véghez azt, ami neki hosszú percek óta nem sikerült. Valami amúgy sem normális ezzel a faszival, így nem veszi magára, hogy neki ilyen jól megy. Meg valószínűleg pszichiáter… biccent a bemutatkozásra, éppen csak ránéz, hogy ne legyen bunkó, és már ismét a földet pásztázza. Lassan lép egyet hátra, hogy a következő pillanatban, csendben hagyja el az ELME területét, immár pálcájával a zsebében. El kellett jönnie, fogalma sincs mi történt az elmúlt percekben - egyedül kell lennie ahhoz, hogy számot vessen magával, a helyzettel, de legfőképpen Nanával.

Ismét a srácra néz, rámosolyog a bemutatásra, és azonnal fordul is vissza Violához. A hideg kezekre markol rá kicsit erősebben, amikor a lány száját elhagyja a hazugság, amolyan jelzés, hogy neki nem kell és felesleges is hazudnia, mert úgyis tudja. Vagy rájön.
- Gyere, bemegyünk - nem kéri Violát, hanem határozottan öleli körül vállánál és kezdi el bevezetni. Szerencsére sokkal magasabb is erősebb is a lánynál, így az ellenállás is felesleges. Minél előbb be kell vinnie, mielőtt a hangok felbukkannak megint, amíg a bájital hatni kezd.
- Lívia mondta, hogy lehozta neked a vésztartalékot, azt pótlom - vezeti be az épületbe. - Szeretnél arról beszélni, mi történt vagy tegyük át holnapra?