Éppen, a cirkusz gárdával mendegélünk, amikor a közelben meglátok egy fiút. Mivel pont arra felé megyünk ezért oda lépek hozzá. A fiú felém fordul, azonnal felkelti, a kíváncsiságom. Szólok neki, megvárom amíg arrébb sétál aztán megszólítom.
– Szia! Mi a Tüzes Főnix nevű cirkusz vagyunk, engem Fekete Nononak hívnak, téged láttalak már valahol. Csak nem tudom hol. – A fiú nagyon ismerős. Csak fogalmam sincs honnan. De lehet, összekeverem valakivel.
– A cirkuszt jötetettek megnézni? Nemsokára kezdődik. Te ismered Bagolykőt? – Mert mintha ott láttam volna már. – Gyertek csak. Negyed óra múlva elkezdjük, elárulom, hogy én tűzkarikákal zsonglőrködöm majd. – Mosolygok. – És ti mi járatban erre? – Érdeklödőm a fiú ittléte miatt. Közben felveszek egy nagy dobozt, amiben parókák vannak, és felveszem kiegyensúlyozott, és megfogok egy kisebb dobozt a másik kezembe. Csodálkozva nézek a távolban, ott meg mi történhetett, az apukám éppen ledob egy kalapot a földre. – Amúgy szerintem mivel te Bagolykős vagy ezért elmondom, a szüleim a cirkusznak a vezetői. – Talán mindent elmondtam. – És téged, hogy hívnak? – Kérdezem meg. – Majd az előadás után beszélgethetünk. – Mondom a srácnak. Aztán elfordulok és odaintek az apukámnak. Integetek neki, hogy jöjjön ide, mert az ismerőst nem akarom magára hagyni. Ide is jön. – Ő itt az apukám, a cirkuszunk vezetője. Körbevezethetlek ha szeretnéd, van még egy csomó időnk az előadás kezdetéig. – Ajánlom fel, mert akkor nem fog eltévedni a nap folyamán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=844281#post844281][b]Fekete Nonó - 2022.03.11. 17:09[/b][/url]

Éppen, a cirkusz gárdával mendegélünk, amikor a közelben meglátok egy fiút. Mivel pont arra felé megyünk ezért oda lépek hozzá. A fiú felém fordul, azonnal felkelti, a kíváncsiságom. Szólok neki, megvárom amíg arrébb sétál aztán megszólítom.
– Szia! Mi a Tüzes Főnix nevű cirkusz vagyunk, engem Fekete Nononak hívnak, téged láttalak már valahol. Csak nem tudom hol. – A fiú nagyon ismerős. Csak fogalmam sincs honnan. De lehet, összekeverem valakivel.
– A cirkuszt jötetettek megnézni? Nemsokára kezdődik. Te ismered Bagolykőt? – Mert mintha ott láttam volna már. – Gyertek csak. Negyed óra múlva elkezdjük, elárulom, hogy én tűzkarikákal zsonglőrködöm majd. – Mosolygok. – És ti mi járatban erre? – Érdeklödőm a fiú ittléte miatt. Közben felveszek egy nagy dobozt, amiben parókák vannak, és felveszem kiegyensúlyozott, és megfogok egy kisebb dobozt a másik kezembe. Csodálkozva nézek a távolban, ott meg mi történhetett, az apukám éppen ledob egy kalapot a földre. – Amúgy szerintem mivel te Bagolykős vagy ezért elmondom, a szüleim a cirkusznak a vezetői. – Talán mindent elmondtam. – És téged, hogy hívnak? – Kérdezem meg. – Majd az előadás után beszélgethetünk. – Mondom a srácnak. Aztán elfordulok és odaintek az apukámnak. Integetek neki, hogy jöjjön ide, mert az ismerőst nem akarom magára hagyni. Ide is jön. – Ő itt az apukám, a cirkuszunk vezetője. Körbevezethetlek ha szeretnéd, van még egy csomó időnk az előadás kezdetéig. – Ajánlom fel, mert akkor nem fog eltévedni a nap folyamán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=844287#post844287][b]Szigetközi Ármin - 2022.03.11. 20:31[/b][/url]

Hát itt vagyunk. Apa újra elhozott a cirkuszt megnézni. Mióta Bagolykőre járok, mintha kicsit nyitottabb lenne, hát hogy is mondjam, a nem mugli világ felé. Ahhoz képest meg a cirkusz is egy lépcső. Ahhoz képest pedig, hogy szinte fél évig hadakoznom kellett vele, hogy egyáltalán elengedjen a mágusiskolába, szinte csoda. Bár csak két hetet töltöttem Bagolykőn, most mégis úgy érzem, hogy ez az egész már annyira kevés. Két dolog miatt tettem úgy, mintha lelkesítene a cirkusz megnézése: apa miatt, és mert az állatokat, még a teljesen varázstalanokat is, továbbra is nagyon szeretem.
Ilyesmiken jár az eszem, mikor nézelődök, sétálok a kerítés mellett, és egyszer csak észreveszem, hogy valaki áll mellettem. Nem is akárki. Egyszerre nagyot dobban a szívem, mert láttam már őt, méghozzá Bagolykőn. Kicsit felszalad a szemöldököm, mert mostanában ugyan a feje tetejére állt a világ, de még én is meglepődhetek. Ő visszanéz rám, kíváncsi, és érdeklődő a tekintete. Megszólít.
- Igen. Találkoztunk már. – Csodálom, hogy emlékszik rám. Hogy mit keresünk itt? Azt én is szeretném tudni. – Tűzkarikákkal zsonglőrködsz? Az nagyon szuper lehet.
Látom, hogy elkalandozik a tekintete. Miközben egy doboz parókával lavírozik, én közben a szemem sarkából apát keresem. A pénztári sorban áll, néha rám pillant, egyik lábáról a másikra áll, topog, bizonytalan. Az én figyelmemet mégis az új ismerősöm köti le.
- Azta. Tiétek ez az egész cirkusz? Persze, szívesen beszélnék veled, ha majd végeztetek.
Int valakinek. Odajön az apukája?! Azt hiszem az apukája. Vannak rá jelek. Végülis nem is számít nekem, hogy ki milyen furcsa, sőt, talán pont ezt keresem. Felajánlják, hogy körbevezetnek. Én olyan szívesen mennék. Kíváncsi vagyok az új ismerősömre, és, hogy ő is Bagolykőre jár, egyszerűen el sem hiszem, mégis bizonytalan leszek.
- Szigetközi Ármin vagyok. Nagyon szeretnék körbenézni. Hozhatom apát is? Csak ő tudjátok… hát nem olyan egyszerű ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=844335#post844335][b]Fekete Nonó - 2022.03.13. 16:02[/b][/url]

Örülök, hogy most nem tévedtem. Remeg az egész testem, mert most újra felépek és már nagyon régen nem voltam közönség előtt, de összeszedem minden bátorságomat.
– Akkor jól emlékeztem, köszöntelek a cirkuszunkban, jó szórakozást hozzá. Igen, azzal fogok fellépni és pantonimes is leszek. – Nagy levegőt veszek és folytatom. – Igen, a miénk a cirkusz, és én a vezetőnek a gyermeke vagyok. Szuper akkor majd megkereslek, van telefonszámod? Ha van akkor meg adhatod és akkor fel tudlak hívni, hogy megtaláljalak. – Leejtettem véletlenül a dobozt a lábamra. – Au! – Kiáltok fel. – Per….sze! Minél többen vagyunk annál jobb. Miért, nincs jó kapcsolatod vele? Vagy csak nehéz rávenni dolgokra.– Átérzem a helyzetét. Hiszen én meg egy időben haragudtam a szüleimre és ezért nem volt annyira jó a kapcsolatunk, de most már nagyjából rendeztük. – Mi történt? Ha gondolod segítek az apukáddal. Persze, ha egyedül szeretnéd megoldani, akkor nyugodtan. – Mert lehet, jobban örülne annak ha beszélhetne kicsit ő az apukájával. Megértem, hiszen jobb ezt családon belül rendezni. – De ha bármiben kell segítség, suliban vagy azon kívül akkor hívj és akkor segítek. Az apukád nagyon szimpatikus. – A hangosbemondóban bemondják, hogy egy óra múlva kezdődik az előadás, és pont mi következünk. – Ha gondoljátok jöhettek, de a bejáratnál lekapcsolódom, mert a kelléktárba nem jöhettek be, oda csak a fellépők mehetnek. Amíg én készülődök addig elfoglalhatjátok a helyeteket. Mit szóltok, és miközben bemegyünk, megkérdezem, én mikor következem. Rendben? – Kérdezem, hogy benne vannak-e.