Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát itt vagyunk. Apa újra elhozott a cirkuszt megnézni. Mióta Bagolykőre járok, mintha kicsit nyitottabb lenne, hát hogy is mondjam, a nem mugli világ felé. Ahhoz képest meg a cirkusz is egy lépcső. Ahhoz képest pedig, hogy szinte fél évig hadakoznom kellett vele, hogy egyáltalán elengedjen a mágusiskolába, szinte csoda. Bár csak két hetet töltöttem Bagolykőn, most mégis úgy érzem, hogy ez az egész már annyira kevés. Két dolog miatt tettem úgy, mintha lelkesítene a cirkusz megnézése: apa miatt, és mert az állatokat, még a teljesen varázstalanokat is, továbbra is nagyon szeretem.
Ilyesmiken jár az eszem, mikor nézelődök, sétálok a kerítés mellett, és egyszer csak észreveszem, hogy valaki áll mellettem. Nem is akárki. Egyszerre nagyot dobban a szívem, mert láttam már őt, méghozzá Bagolykőn. Kicsit felszalad a szemöldököm, mert mostanában ugyan a feje tetejére állt a világ, de még én is meglepődhetek. Ő visszanéz rám, kíváncsi, és érdeklődő a tekintete. Megszólít.
- Igen. Találkoztunk már. – Csodálom, hogy emlékszik rám. Hogy mit keresünk itt? Azt én is szeretném tudni. – Tűzkarikákkal zsonglőrködsz? Az nagyon szuper lehet.
Látom, hogy elkalandozik a tekintete. Miközben egy doboz parókával lavírozik, én közben a szemem sarkából apát keresem. A pénztári sorban áll, néha rám pillant, egyik lábáról a másikra áll, topog, bizonytalan. Az én figyelmemet mégis az új ismerősöm köti le.
- Azta. Tiétek ez az egész cirkusz? Persze, szívesen beszélnék veled, ha majd végeztetek.
Int valakinek. Odajön az apukája?! Azt hiszem az apukája. Vannak rá jelek. Végülis nem is számít nekem, hogy ki milyen furcsa, sőt, talán pont ezt keresem. Felajánlják, hogy körbevezetnek. Én olyan szívesen mennék. Kíváncsi vagyok az új ismerősömre, és, hogy ő is Bagolykőre jár, egyszerűen el sem hiszem, mégis bizonytalan leszek.
- Szigetközi Ármin vagyok. Nagyon szeretnék körbenézni. Hozhatom apát is? Csak ő tudjátok… hát nem olyan egyszerű ez.