Táskámat szorongatva lépek be a mugliüzlet ajtaján. Nagyon rég láttam Nesztát. Azóta mindketten sokat változtunk. Kisgyerekek voltunk még, mikor barátok lettünk, ki tudja, megtaláljuk-e még a közös hangot. Annak viszont, hogy a találkozás ötlete felmerült, nagyon örültem. Régen nem hallottam a lány felől, csak nagy ritkán küldtünk baglyot egymásnak. Az ajtóban megállva körüljáratom a szemem barátnőm után kutatva. Azonban nem látom sehol, így feltételezve, hogy én voltam a gyorsabb, leülök egy két fős asztalhoz, hogy ott várjak tovább. A hozzám lépő fiatal pincérlánytól rendelek egy cappuccinot és egy brownie-t, majd visszafordulok az ajtó felé, hogy lássam, ha Neszta belép. Kezeim még mindig táskámra szorulnak. Torkomban is egy kisebb gombóc növekszik. Nincs sok okom izgulni, de ennyi idő után újra látni egy régi ismerőst... mindig nehéz. Jövőre azonban Neszta is a Bagolykőbe érkezik, így mindketten idejét láttuk a találkozásnak. Jobb így, mint a folyosón összefutni, vagy csak elmenni egymás mellett. Így viszont lesz alkalmunk mindent megtárgyalni, tulajdonképpen újra összeismerkedni.
Egyre izgatottabban várok, közben pedig kihozzák a rendelésem. Beleiszom a kávéba, és amint lenyalom a habot a számról, meg is látom a belépő Nesztát. Kissé hevesen pattanok fel, mert az asztalon kilöttyen az ital, de így legalább észrevesz a lány. A biztonság kedvéért intek is neki, hogy biztos megtaláljon. Mosolyogva köszöntöm, és mikor ideér hozzám, egy ölelést is kap tőlem. Leülök és rögtön túl is esem a sablon kérdéseken:
- Hogy vagy? Hogy telik a nyár? Hogy vannak a bátyáid? - ezeket a kérdéseket mindig muszájnak érzem megejteni, azonban a válaszokból már ki alakulhat egy jó kis beszélgetés. - Mióta nem láttuk egymást? Két éve? - kérdezek rá a dologra. Hátha ő jobban emlékszik, míg nekem nem jut eszembe mit csináltunk legutóbb mikor láttuk egymást. Arra sem, mikor volt ez az alaklom. - Hű, mennyi minden történt azóta! - reménykedem benne, hogy a beszélgetés nem fog sokszor megakadni, és nem azzal fogjuk tölteni a délutánt, hogy kínosan nézünk egymásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=817707#post817707][b]Harmat Betti - 2020.09.27. 00:07[/b][/url]

Táskámat szorongatva lépek be a mugliüzlet ajtaján. Nagyon rég láttam Nesztát. Azóta mindketten sokat változtunk. Kisgyerekek voltunk még, mikor barátok lettünk, ki tudja, megtaláljuk-e még a közös hangot. Annak viszont, hogy a találkozás ötlete felmerült, nagyon örültem. Régen nem hallottam a lány felől, csak nagy ritkán küldtünk baglyot egymásnak. Az ajtóban megállva körüljáratom a szemem barátnőm után kutatva. Azonban nem látom sehol, így feltételezve, hogy én voltam a gyorsabb, leülök egy két fős asztalhoz, hogy ott várjak tovább. A hozzám lépő fiatal pincérlánytól rendelek egy cappuccinot és egy brownie-t, majd visszafordulok az ajtó felé, hogy lássam, ha Neszta belép. Kezeim még mindig táskámra szorulnak. Torkomban is egy kisebb gombóc növekszik. Nincs sok okom izgulni, de ennyi idő után újra látni egy régi ismerőst... mindig nehéz. Jövőre azonban Neszta is a Bagolykőbe érkezik, így mindketten idejét láttuk a találkozásnak. Jobb így, mint a folyosón összefutni, vagy csak elmenni egymás mellett. Így viszont lesz alkalmunk mindent megtárgyalni, tulajdonképpen újra összeismerkedni.
Egyre izgatottabban várok, közben pedig kihozzák a rendelésem. Beleiszom a kávéba, és amint lenyalom a habot a számról, meg is látom a belépő Nesztát. Kissé hevesen pattanok fel, mert az asztalon kilöttyen az ital, de így legalább észrevesz a lány. A biztonság kedvéért intek is neki, hogy biztos megtaláljon. Mosolyogva köszöntöm, és mikor ideér hozzám, egy ölelést is kap tőlem. Leülök és rögtön túl is esem a sablon kérdéseken:
- Hogy vagy? Hogy telik a nyár? Hogy vannak a bátyáid? - ezeket a kérdéseket mindig muszájnak érzem megejteni, azonban a válaszokból már ki alakulhat egy jó kis beszélgetés. - Mióta nem láttuk egymást? Két éve? - kérdezek rá a dologra. Hátha ő jobban emlékszik, míg nekem nem jut eszembe mit csináltunk legutóbb mikor láttuk egymást. Arra sem, mikor volt ez az alaklom. - Hű, mennyi minden történt azóta! - reménykedem benne, hogy a beszélgetés nem fog sokszor megakadni, és nem azzal fogjuk tölteni a délutánt, hogy kínosan nézünk egymásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=818241#post818241][b]Gutyina Neszta - 2020.10.02. 10:45[/b][/url]

Nagyokat ásítva ülök a villamoson miközben fülembe bömböl a zene és közben próbálok nem elaludni. Utálom a városokat, még éjszaka is akkora a zaj, hogy meg lehet bolondulni. Sokkal jobb Borsodban a nagyiéknál a tanyán. Csend béke nyugalom. És nincs annyi idióta ember sem. Itt persze még éjszaka is zajlik az élet amit nem bírok elviselni. Így mivel már ha aludni nem bírtam, legalább nyüstöltem kicsit a laptopomat. Persze meg is lett az eredménye smink nélkül leforgathatnák velem a World war Z filmet, de nem akartam lemondani a találkozót Bettivel és elkésni sem akartam. Túl rég találkoztunk már és az a pár bagoly váltás sem mondható épp elégségesnek. Kíváncsi vagyok mennyit változott és meglehetősen sokat, hála legidősebb bátyámnak aki sokat segít nekem ha kell.  A szüleink annyit melóznak, hogy azon se lepődnék meg ha meg sem ismernének minket már.
Majd nagy elmélkedésemből az ránt vissza hogy valaki emberesen fejbe csűr a táskájával remélhetőleg csak véletlenül, öröm az ürümben, hogy pont nekem is itt kell leszállni, így össze vakartam magam, és ahogy elindulok és pár perces séta után oda is érek. Mielőtt belépek a kávézóba lehúzom fejemről a fejhallgatót, és kikapcsolom a telefonomon a zenelejátszót amit rögtön a nyúzott kis szimatszatyromba süllyesztek el. Miután belépek pedig szememmel keresni kezdem Bettit. Egyből kiszúrom, ahogy felpattanva int egyet amin jót mosolygok csak, és felé veszem az irányt. Eléggé meglep ahogy átölelve köszönt, de csak szimplán viszonzom üdvözlését.
- Köszönöm jól vagyok és te? Eddig izgalmasan telt a nyár hisz lent voltam nagyszüleimnél Borsodban  - válaszolok kérdéseire. - Áh, ne is emlegesd őket. Mindhárman a maguk útját járják. - Teszem még hozzá miközben oda jön egy pincér, így én is leadom a rendelést ami egy nagy adag kávé, hisz a nyáron nagyon rákaptam a korán kelés miatt.
- Igen majdnem pont két éve. Volt valami zenei fesztivál akkor találkoztunk utoljára. Tényleg sok minden történt azóta. - Válaszolom neki. Jól emlékszem arra az időpontra hisz a fesztivál után két nappal eltörtem a karomat akkorát zakóztam gördeszkázás közben. Mit ne mondjak örültem mint majom a farkának.
- És veled mi a helyzet? Csellózol még? Hogy őszinte legyek én mostanában nagyon hanyagoltam. - Vakargatom a tarkómat, hisz elég sok mindent csináltam. Ki akarom használni a maradék időt, a barátaimmal, hisz jó ideig még beszélni sem nagyon fogunk tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=820306#post820306][b]Harmat Betti - 2020.10.28. 23:26[/b][/url]

Engem is meglep az az ölelés, hiába felőlem érkezett. Nem vall rám a dolog, de ennek ellenére nem érzem magam kényelmetlenül a helyzetbe.
- Ó én is megvagyok - felelem. - Hű, hát az nagyon jó lehetett. Mi főleg otthon voltunk, de legalább a családdal. Hiszen nem látom őket egész évben. Dominik pedig csak jövőre kezdi az Bagolykőt. Te mikor láttad utoljára a bátyaidat? - kérdezek rá, csupán kíváncsiságból.
Emlékszem én is arra a fesztiválra. Pont azon a nyáron volt, ami után a mágustanodát kezdtem. Eliana rángatott el a dologra, és ha már mentünk, hívtuk magunkkal Nesztát is. A zene egy nagyon nagy része a barátságunknak, ez az a téma, amiben mindketten jól érezzük magunkat. Az csak véletlen, hogy mindketten a csellónál (is) kötöttünk ki.
- Igen. Elsősként én is abbahagytam, nem is vittem magammal a hangszert. De aztán találtam tanárt az iskolában. Így újult lelkesedéssel kezdtem neki. Idén viszont megint nem lesz tanár - biggyesztem le a számat. - Kiköltözött Olaszországba - a dolog hirtelen ért, pedig nagyon megkedveltem Fisher profot, és nagyon lelkes lettem ismét a hangszerrel kapcsolatban, ahogy az általa tartott önismereti órákkal is. - Most már csak magamtól tanulok inkább - magyarázom. - És gitározni szoktál még? - mindig szerettem hallgatni, ahogy Neszta játszik. Sokszor együtt is játszottunk régen. - Elhozod a hangszereket a Bagolykőbe? - kérdezek rá. Én nagyon sokat vacilláltam első előtt. Végül a nem mellett döntöttem, de megbántam a dolgot. Egy idő után nagyon hiányozni kezdett a zene.
- Amúgy, melyik házba szeretnél kerülni? - kicsit elkanyarodom az előző témától, de érdekel, ő hogyan áll hozzá első évéhez. Neki van három bátyja úttörőnek, míg nálunk én voltam az első, aki felfedezte a mágustanodát. Nem volt senki, aki beszámoljon arról, mi vár ott rám pontosan. Nyilván Neszta nem fog annyira rettegni, mikor átlépi a Nagyterem küszöbét mint én tettem. Az nem is vallana rá. - Mi az, amit legjobban vársz a Bagolykővel kapcsolatban? - érdeklődöm tovább.