37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 7. 19:56 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Téved. Nagyon nagyot téved. Nem ő okozza ezt. Én okozom ezt. Eleve már voltak bennem mindenféle negatív gondolatok, amiket igyekeztem a lehető legjobban a háttérbe szorítani. Rossz érzés volt bennem, amikor megláttam mennyire rosszul lett attól, ahogy idehoztam. Pedig hát Seth mondta, hogy nem mindenki viseli jól ezt a fajta utazást. De reménykedtem abban, hogy ha Thomas nem is viseli jól, akkor sem ennyire rosszul reagál rá. Erre meg most rá is tettem egy lapáttal, mert nem csak azzal leptem meg, hogy így és ide hoztam. De az is teljesen új volt neki, ahogy szert tettem erre a tudásra. És, ami az egészben a legrosszabb, hogy ha odafigyeltem volna, ha rendesen végiggondoltam volna, akkor tudhattam volna. Egyáltalán nem probléma az, amire kér. Sem az, hogy nehezen kezeli ezeket a dolgokat. De az, hogy ennyire hülye legyek, és folyamatosan rosszat okozzak neki … na ez a hatalmas nagy baj. Meg az, hogy ebből ő talán semmit nem is sejt.
- Felejtsem eeeel? – viszhangozom a szavait teljesen megdöbbenve. Ezzel a kijelentésével egy pillanat alatt kiránt az önmarcangolás mocsarából, tekintetem már nem cikázik össze vissza, hanem pislogás nélkül nézek rá. Ezt most nem mondhatja komolyan! Mármint dehogynem, komolyan érti, tudom én azt … de hát akkor is. Visszakozik, semmissé igyekszik tenni a kérést, és elrendezi egy olyan kijelentéssel, amitől összeszűkül a szemem és vékony vonallá préselődik a szám. Na nem, ezt nem.
- Nem – mondom is ki egyszer azt a szót, ami megállás nélkül ismétlődik a fejemben. A mostani határozottságom éles kontrasztja a korábbi elhaló beszédemnek. Ennyi, felülemelkedtem azon, hogy magamat ostorozzam, hiszen azzal is csak ártok. Végigpillantok a kinyújtott lábbal ücsörgő fiún, majd gyorsan elhatározom magam és már cselekszem is. Ülésből térdelés lesz, így araszolok közelebb és ereszkedem le a popsimra közvetlenül a lába mellett. Nem tudok teljesen vele szemben elhelyezkedni, csak ennyire. De megfelel.
- Először is, nem vagy hülye. Másodszor pedig nem tudom, nem akarom és nem is fogom elfelejteni. Mert érdekes, mert fontos. És mert nem gond. Minden további nélkül meg tudtam volna tenni most is hogy elmondom, hogy mi az elképzelésem, a tervem, mit tanulok és miért. Ugyanúgy megmaradt volna a meglepetés, hogy ide jövünk, és az is, hogy pont így. Simán megoldható. Egyáltalán nem probléma az, amit kérsz, és az sem amiért kéred – adom a tudtára határozottan. Tartok egy kis szünetet, hogy benedvesíthessem kiszáradt ajkaimat, majd megköszörülöm a torkomat és rátérek a nehezére.
- Igen is fontos, mert nem szeretnék neked semmiféle kellemetlenséget okozni – óvatosan fogalmazok, mert nem csupán arra utalok, hogy nehezen építi be ezeket az infókat. Úgy általában, semmilyen módon nem szeretném megbántani vagy fizikai vagy érzelmi fájdalmat okozni neki. Ha tudok tenni ezek ellen, odafigyeléssel vagy akármi, akkor azt szeretném tenni. – Most még is azt tettem, és tudod mi az egészben a legrosszabb? Hogy ez nem az első ilyen eset volt. Már volt ilyen, hogy később mondtam csak el dolgokat, és te utólag próbáltad valahogy megemészteni, beilleszteni és teljesen kikészítettelek vele. Volt már ilyen … és mégis megcsináltam ugyanazt mégegyszer. Rájöhettem volna, elkerülhettem volna és akkor nem okoztam volna ezt. Ez a baj, ezért vagyok, voltam úgy elkeseredve. Mert buta módon nem vettem ezt észre – tessék, most már tudja, hogy koránt sem az a problémám, hogy ő mire kér, vagy hogy tönkrement a szupi kis meglepim – ami nem is – vagy hasonlók. Hanem tényleg az, hogy buta vagyok és nem vettem észre, hogy ez őneki mennyire rossz. Ettől szomorodom el mindig, saját magamtól. Az hogy elmondja mindazt, ami benne van az pont, hogy jó.  – Úgyhogy ne kérd, hogy felejtsem el, és ne közöljem előre ezentúl inkább az ilyesmiket valamilyen szinten. Ne kérd azt, hogy figyelmen kívül hagyjam, hogy ez neked nem jó. Nem … nem megy – ne kérd, hogy bántsalak – És ne … ne csináld ezt. Ne zárkózz be, ne tartsd magadban ezeket. Ha úgy teszel akkor nem tudok javítani, változtatni a dolgokon – ha úgy teszel abba tönkre fogunk menni, te is, én is. Te azért mert nem tudsz vele megbirkózni egy idő után, én azért mert bántalak. Látni fogom, ugyanis, hogy bántom valamiképpen, csak éppen nem fogom tudni, hogy mivel vagy mit tehetnék ellene. Tudom jól, hogy azzal hogy ha tényleg figyelmen kívül hagynám ezt a kérését akkor ez lenne. Inkább fojtaná el magában, minthogy elmondja és én így reagáljak. Szóval figyelnem kell arra is, hogy ne mélyedjek el túlságosan a saját magam szapulásába.  – Kérlek ne tedd ezt – kérlek szépen, könyörgöm, ne tedd ezt velem. Gyorsan pislogok párat, úgy tűnhet, hogy azért mert eddig meredten néztem a fiút. Pedig nem, a megjelenni kívánó könnyréteget tüntetem el elemi mágiával, hogy észre se vehesse, de ez az ösztönös mozdulat sajnos megmarad. A gondnokos kérdését pedig nem felejtettem ám el, csak jelenleg sokkalta fontosabbnak tartom a többit tisztázni.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 7. 21:02 | Link
LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #idliketotryGIF

Számat picit oldalra húzva, letekintve a plédre, egyik vállam éppen csak arcomhoz érintve bólogatok. Igen, felejtse el. Felkapom rá aztán pillantásom, mikor azt mondja, nem. Mikor határozottan azt mondja, nem. Kérdőn pislogok rá és figyelem helyezkedését. Hallgatom bizonygatását arról, hogy rendben volt, hogy elmondtam ezt. Hogy rendben van, ha ilyen kéréseim vannak. Miközben beszél hozzám, mindig csak egy kis ideig tartom egyhuzamban arcán tekintetem, különben elnézelődöm haja, felsője vagy épp lábam felé. Kezeimmel magam mellett támasztok. Amit pedig tudtomra ad, arra nem nagyon felelek egyelőre. Mármint nem is látszik rajtam, mit gondolok. Csak csöndesen végighallgatom. Olykor nyelek egyet. Aztán jól eltöprengek azon, mi olyan eset volt még, mint ez, és rájövök. Eszembe jut ilyen. Igen, az is rossz volt. Nem tudtam befogadni, nem tudtam megemészteni.
Barátnőm magára dühös. Szégyelli magát amiatt, hogy nem úgy cselekedett, mint elvileg kellett volna és hogy ezt okozta nekem vele. De ettől sajnos nem változik semmi. Mármint úgy értem, nekem ez semmivel sem rosszabb vagy jobb. Sejtettem különben, hogy nem rám haragszik vagy ilyesmi. Viszont a lényeg egyszerűen csak az, hogy kedvét szegtem. Mostmár többet tartom lesütve a szemem, mint amennyit rá nézek. Nem hajlandó elfelejteni. Nem hajlandó figyelmen kívül hagyni a bajaimat. Nyilvánvalóan el sem tudom mondani, hogy ez mennyire jól esik. Azonban...
- És én mikor fogok javítani magamon? - kérdezem nagyon csöndesen, lassan nézve barátnőmre. - Én mikor fogok erőfeszítéseket tenni? - folytatom, noha felvillan bennem, hogy igazából rengeteget teszek. Nagyon, nagyon sok mindenen emelkedek felül és gyakorlok önfegyelmet és győzöm le. De nem elég dolgot szerintem. Lehetnék még többre képes. - Miért mindig másoknak kéne? Miért mindig neked? Megjegyezni az ezernyi baromságomat meg alkalmazkodni hozzájuk... - mormogom ezt már csak szinte, elnézve a távolba, durcás arccal és közben már visszahelyezkedtem törökülésbe és birizgálom a pokrócot. - Főleg, hogy... - hajtom le megint kicsit fejem. - ... amint elmondtam, már nem is tűnik olyan fontosnak - próbálom valahogy elmagyarázni azt, hogy ilyenkor így kiszáll belőlem. Legalábbis így érzem. Pedig csak arról van szó, hogy egy másik dolog jobban kezd el nyomasztani, ez pedig az, hogy a másikat boldogtalanná tettem és megváltoztattam és hogy többé nem fog úgy cselekedni, ahogy eddig tette. Megosztottam valakivel a fájdalmamat, zavaromat, amit nyugodtan dédelgethettem volna egymagam is. Sokkal jobb dolgok vannak, amiket meg lehet osztani.
- Nem arról van szó, hogy hazudnék neked mostantól - kezd neki ellágyulni a hangom, ami eddig olyan duzzogós volt - Csak... szeretném megpróbálni, hogy könnyebben vegyek dolgokat. Jó? - pislogok rá kérőn. Azért teszem, mert úgyis egyből észre fogja venni rajtam, ha valamivel gondom van, de lehet, én azt nem feltétlen akarnám majd egyből elmondani. Szeretném megvárni, hátha nem lesz már gond. Hátha csak időre van szükségem.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 7. 21:51 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Látom rajta, hogy nem érti ezt a hirtelen és éles váltást a hangulatomban, hangszínemben. És miközben magyarázok végig őt figyelem. Pókerarccal ül velem szemben, szinte alig nézve rám. Fogalmam sincs hát, hogy mit gondol, mit érez, hogy mi van most. Folytatom hát, magamban fohászkodva, hogy valamiféle reakciót engedjen leolvasni az arcáról.
Fellégeznék szívesen, amikor megteszi, amikor megszólal, csak kicsit úgy érzem magam, mintha egy vödör jeges vizet zúdítanának a nyakamba. Ugyanis igaza van, mert azzal, hogy nem akarok eleget tenni a kérésének azzal elveszem tőle a lehetőséget, hogy megpróbálhasson fejlődni. Mármint még jobban fejlődni. Nem csak arról van itt szó, hogy magába zárja inkább ezeket a dolgokat, hogy ne okozzon nekem fájdalmat – holott én okozok neki fájdalmat, amivel fájdalmat okozok magamnak -, sokkal több van ebben a dologban. És erre nem gondoltam eddig. Nem gondoltam, mert …
- Hiszen azt teszed, sokszor, nagyon sokszor – felelem halkan. Folyamatosan, fokozatosan alkalmazkodik, fejlődik. Legalábbis én így látom. És nincsen könnyű dolga, egyáltalán nincs. Legszívesebben elmosolyodnék a sértődött arca láttán, annyira édes most. De túl komoly témákról van szó ahhoz, hogy ezt meg is tegyem. Igaza van, hogy nem mindig a másiknak kéne, csakhogy én nem látom úgy, hogy csak én teszek erőfeszítéseket, ő meg elvan továbbra is az eddig megszokott kis világában. – Nem csak én alkalmazkodom hozzád, a dolgaidhoz. Te is igazodsz. Lehet, hogy én többet teszem, de könnyebben is megy – fűzöm hozzá a meglátásomat. Megváltoztat, hát persze, hogy meg. Vagyis hát változom én magamtól, már nem csak rólam szól minden, igenis tekintettel vagyok rá, igazodom hozzá. De nem úgy, hogy feladjam önmagamat. Nem arról van szó, hogy ezentúl nem lepem meg akkor soha, arról van szó, hogy bizonyos fázisokba beavatom előbb, ami egyáltalán nem esik nehezemre, apró kis változtatás tulajdonképpen. Ezek tökre beleférnek.
Felszalad a szemöldököm egy kicsit, hát persze hogy szó sincs hazugságról. Olyat mi nem teszünk. Nem mondjuk azt, hogy minden rendben ha egyszer nincs. Csak, nem mondaná el mi bántja, ha jól értem. Vonásaim ellágyulnak, ahogy a tekintetem is és lassan bólintok egyet.
- Rendben van – egyezek bele verbálisan is a dologba. Ez így oké, ha emiatt szeretné magában tartani inkább, ha emiatt kéri, hogy ne változtassak. – Én meg majd igyekszem nem rögtön önmarcangolásba süppedni – teszem hozzá szégyenlősen lesütött szemekkel. Mindkettőnknek van miben fejlődnie annyi szent.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 8. 21:33 | Link
LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #okGIF

Nem direkt csinálom ám, hogy ilyenkor nem látni rajtam semmit. Bár gondolom, nem is hiszi azt, hogy direkt tenném. Csak annyira kattognak ilyenkor a fogaskerekek, meg kavarog minden, hogy arra már nem jut, hogy a külvilágnak is jelezzem, mi van bent.
Szusszanok egyet, ide-oda mozdítva számat, amikor azt mondja, sokszor teszem én azt már így is. Sokszor gyakorlok önfegyelmet. Ez... nos ez igaz. És igazán jól esik, hogy ezt felhozza és a továbbiak is. Az, ahogy megért engem. Ahogy elfogad. Simogat, vígasztal ezekkel a szavakkal és nem ellustulok tőlük, hanem erőt adnak, hogy további lépéseket tegyek, túlmutatva magamon.
- Oké - mosolyodom el végre én is és szeretettel nézegetem barátnőm arcát. Odanyúlok, simítok egyet combján, aztán kinyitom az innit és kínálom először őt, kér-e, aztán iszom. Körbepislogok kicsit a réten. A távolban egy páros egy kutyust sétáltat, meg nem messze tőlük egy férfi nevet éppen egy kislányon, aki elfeküdt a fűben. Hagyom magam elveszni ezekben a jelenetekben, a hely hangulatában, majd eszembe jut, hogy félbehagytunk valamit. Kicsikét megint komolyabbá lesznek vonásaim, de egyáltalán nem vészesen.
- Szóval a gondnokról, amit... amit mondtál... - emlékeztetem így a feltett kérdésemre, arra a témára. Immáron nem önbüntetésből akarom tudni... jó, eddig sem csak azért akartam. Most csak egyszerűen inkább szeretném tisztázni, mielőtt túl soká izélgetne ez engem.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 8. 22:00 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Velem is elő szokott az fordulni, hogy semmi sem leolvasható az arcomról. Bár elég ritkán, legalábbis szerintem. Túlságosan is lerínak rólam az érzelmeim, ami egyszerre jó és rossz. Amikor félreértésre ad okot az például kifejezetten rossz.
De már túl vagyunk a dolgon, megbeszéltük, hogy kinek mi a problémája az ilyen szituációkkal kapcsolatban és megvitattuk hogy legyen. Elfogadom ezeket a ’baromságait’ – ahogy ő fogalmazott – és igyekszem megtenni mindent, hogy könnyítsek ezeken, alkalmazkodom hozzá amikor erre van szükség. Most arra van inkább szüksége, hogy hagyjam őt próbálkozni, hogy magától túl tudjon lendülni ezeken. Természetesen támogatom őt ebben, bármennyire is szeretném ha nem lenne neki rossz. Ő most változni, fejlődni szeretne és kész.
Boldogan viszonzom a mosolyt és ismét csak úgy sugároznak belőlem az érzelmek. Komolyan feleslegesek a szavak sokszor, elég csak a szemembe néznie és pontosan tudja, hogy mennyire nagyon szeretem őt. Az egész Anna-hegy tudhatja ha rám néz. Hogy megteszik-e azt nem tudom, ugyanis nem igazán foglalkozom velük. A látóterem szélén néha megmoccan egy alak, néha eljut egy-egy hangfoszlány hozzám, de ennyi és nem több. Fejemet rázva jelzem, hogy én most nem kérek inni. Szomjas vagyok ugyan, de annyira végtelenül jól esik nézegetni a barátom felhőtlen vidám vonásait, hogy eszem ágába sincs egyelőre felhagyni ezzel a tevékenységgel.
De megváltoznak a vonásai, amitől egy pillanatra gondterheltnek tűnök, viszont hamar kisimul az összeráncolt homlokom megint. Áh, a gondnok. Nem felejtettem pedig el a kérdését, csak … még nem akaródzott előjönni ezzel a témával.
- Úgy értettem, hogy nem veszélyes rám nézve mert … - kezdek neki, majd megakadok, ahogy keresgélem a megfelelő szavakat. - … szóval nem abba a nembe tartozom, amit kedvel – fürkészve nézek Thomasra, hogy vajon érti-e ennyiből. Legalábbis a hírek szerint ez a helyzet. Az újság is írt egy ominózus bálról, amin egy férfival jelent meg, tanúk is voltak rá, és én sem tapasztaltam semmit, ami arra utalt volna, hogy kedvelné a lányokat. Az ösztöneim sem jeleztek riadót egyszer se.  Nem akar tőlem az az ember semmit sem. Legfeljebb azt, hogy gyorsan végezzünk ezzel az egész hoppanálósdival és hagyjam őt békén.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 8. 22:36 | Link
LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #idontgetitGIF

Nagyon összevonom a szemöldököm és csípőből kérdeznék vissza, de rájövök, jobb lesz kicsit átgondolnom, miként fogalmazok. Nem szoktam durván, csak a túlzott őszinteségem miatt azért kijöhetnek olyan dolgok, amik a másiknak betalálnak, én hiába nem rosszindulatúan vagy kekeckedőn mondom őket.
- Ezt nem értem - szólok először inkább csak ennyit, fejem rázva gondolkozón.
- Mármint azt értem, amit mondasz. Értem, hogy meleg, csak... - ejtem ki egészen könnyeden, amit barátnőm valamiért kikerült. Lehet, nem szereti az ilyen kifejezéseket, vagy nem tudom. Nekem könnyű lazán vennem ezeket egy meleg apukával meg egy nemre való tekintet nélkül szerelmes, jövendőbeli keresztapával. Vagyis hát lehet, hogy ettől még lehetnék görcsös a témában vagy visszafogott, talán olykor az utóbbi vagyok is, de most valahogy nem. Talán mert pontos akarok lenni és egyértelműen tudtára adni, hogy világos, mi a helyzet. Meg mert haladni akarok.
- Ez miért fontos? Mármint, a lányok érintése sem... szóval az is kellemetlen neked, nem? Bárki érintése az tud lenni, mindentől függetlenül - ecsetelgetem halkan mindazt, amit tudni vélek. Halkan, pedig közel senki, csak távol, tök nem juthat el hozzájuk a beszélgetés. Akkor is így érzem helyesnek ezt. Így csöndesen. Még kicsit előrébb is hajolok.
- Vagy... oh - kezdenék neki egy új kérdésnek, aztán leesik valami, amitől nyelnem kell egyet és megfeszül az ér a nyakamon. Úgy figyelem barátnőmet, mintha a lelkébe akarnék látni. - Attól félsz, hogy... kikezdenek veled? - keresem kicsit a megfelelő szót. - Ez neked ennyire... hát... így benned van mindig? Eszerint döntesz dolgokban? - folytatódik, szinte már suttogó érdeklődésem. Ő eszerint hajlandó valakivel egyedül maradni, hogy az illető hova vonzódik? Vagy hogy bizonyos szempontok alapján mennyi esélye van, hogy próbálkozik? Dehát attól még, mert mondjuk valaki a lányokat szereti, egyáltalán, de egyáltalán nem biztos, hogy tenne bármit. Sőt. És fordítva. Vagy ez csak ilyen ösztönös valami? Vagy hogy van ez? Bevallom, elborzaszt kicsit ez az egész most.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 8. 23:26 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Lehet, hogy mégsem érti mire utalok. Nagyon úgy fest. Lázasan gondolkodom hát, mégis hogyan kellene elmagyaráznom neki az egészet. Bólintok egyet, amikor el is mondja, hogy nem érti, aztán értetlenkedve nézek rá. De hiszen érti ő, hogy mire utalok. Hiszen kimondja nyíltan. Egyébként nincsen nekem semmi bajom azzal a kifejezéssel, csak egyszerűen sokkal finomabbnak, kedvesebbnek hangzik az, amit én mondtam. Nem egyszer hallottam én már afféle szitkozódásként azt a szót emberekkel kapcsolatban, hogy ’meleg’.
Nyitnám a számat, hogy megerősítsem, hogy igen igen, de érkeznek a kérdések. Kicsit elhúzom a számat és töprengő arcot vágva próbálok ismét szóhoz jutni, de végül megint csak kivárok. Újabb kérdésszerűség van készülőben. De ez valami kellemetlen. És miért néz ilyen vesébe pillantóan? Gondterhelten veszek egy mély levegőt, ez nem lesz egyszerű. Elmagyarázni, megmagyarázni. Ajajj.
- Zavarba ejtő, inkább így mondanám. Nem tudom, olyan diszkomfort érzete van annak, ha annyira közel jönnek hozzám, ha ölelkezés van és ilyesmi szokásos dolgok. Vannak ezek a nagy csajos összeölelkezések, de én úgy éreztem mindig, hogy jó oké csak engedj már el. Sokat javult a dolog, de még mindig furcsa. A fiúknál rosszabb, sokkal. Akkor már a puszta közelségtől is összeszorul a gyomrom, a torkom és feszült leszek. Az kellemetlen. De van, akitől jobban viselném. Mert ösztönösen érzem, hogy ő nem … hogy ő rendben van. Mindegy, hogy hova vonzódik – kezdem el a magyarázatot lassan, hiszen közben gondolom végig a dolgokat. Legalább nem hadarok és van ideje Thomasnak megértenie az elhangzottakat. Igen, van olyan srác aki rendben lenne, de persze nem érintkezek vele sem. És igen, rengeteget fejlődtem már ezen a téren. De kellemesnek még mindig nem kellemes. Félek-e hogy kikezdenek velem … hm. – Felnőttek esetében a legrosszabb, először mindig minden idegszálam pattanásig feszülve figyelt, várakozott, elemzett. Hogy mennyire kell vagy nem kell tartanom attól, hogy akarna bármit is tőlem. Ez … nem szándékosan van így. Már jobb ez is, mert sokkal magabiztosabb vagyok és tudom, hogy igenis tudok tenni a dolgok ellen. De ha azt súgják az ösztöneim, hogy vigyázz mert ő veszélyes, akkor megtartom a távolságot, és esélytelen, hogy közel menjek hozzá, vagy neadjisten megérintsem. A gondnokot egyáltalán nem is éreztem annak már akkor sem, amikor nem is tudtam, hogy a fiúkat szereti – az csak megerősítette, hogy tényleg jót súgnak az ösztöneim és egy kicsit egyszerűbb úgy megmagyarázni, hogy máshova vonzódik, mint azt ecsetelgetni, hogy a zsigereimben érzem hogy ő rendben van. Korántsem félek már annyira, mint régebben, de valahol mélyen legbelül még van ebből bennem igen. Vajon ez elégséges magyarázat volt, vagy érthető? Nem tudnám már megmondani, hogy feleltem-e mindenre vagy úgy elvesztem a gondolataimban, hogy csak még több kérdést fog-e szülni ez az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 8. 23:57 | Link
LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #okayfineGIF

Ajaj. Félek picit, mert nagyon sok az infó itt most nekem, dehát pont az imént mondtam, hogy szeretnék fejlődni, úgyhogy nem állítom meg. Csak veszek egy mélyebb levegő, miután megemelt szemöldökkel, bólogatva fogadtam, amit a csajos ölelkezésekről mesél. Nem tudtam, hogy vannak olyanok és hogy ő részt vesz bennük és hogy nem lesz rosszul tőlük. Nem tudtam. Mindegy, nem akadok fenn, figyelek. Homlokráncolok picit, ahogy a fiúkhoz érünk. Mármint csak amiatt, hogy az rosszabb neki. De nem szólok semmit, nem is lenne mit. Mármint nyilván csomó gondolatom van, viszont egyik sem adna semmit hozzá.
Eljutunk aztán az igazán érdemi részhez. Eleinte elég feszült vagyok. Rászorítok kicsit bokámra. Kapaszkodnom kell. Mellkasom fel-fellüktet, ám nem hagyom nagyon elmerülni magam, mert összpontosítanom kell inkább, hogy tiszta legyen számomra, amit Lau elém tár. Vonásaim lassan, de biztosan simulni kezdenek.
- Ja, értem már - mosolyodom el megkönnyebbülten. Nem pusztán azért leszek jobban, mert így már stimt, hanem azért, mert ez így egészen más.
- Persze, hát van, akiről érzed, hogy inkább őt nem akarod magad körül - vonok vállat és remélem, barátnőm hamar ráébred, hogy nekem igenis sokkal egyszerűbb lett volna ezt így magyarázni, semmint úgy, hogy az alapján döntött a hoppanálás oktatója felől, hogy kik tetszenek neki. Azt ugyanis én felfogni sem tudom, sőt, még ilyen fura ellenérzéseim is lesznek tőle. Talán egyenesen butaságnak tartom. Meg őszintén, el sem akartam hinni, hogy a lány ilyenek alapján ítélne. De akkor tehát nem is. Csak rosszul mérte fel, kivel beszél, kinek taglal most. Vagy ilyesmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 9. 19:36 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Sajnos túlságosan is benne vagyok most a mesélésbe ahhoz, hogy rájöjjek már megint lyukat beszélek a hasába. Úgy értelmezem, hogy azért reagál úgy, mert olyan a téma. Mondjuk amúgy is jellemző rám, hogy részletesen magyarázok el mindent, hogy lehetőség szerint egy teljes összképet kapjon mindenről. Az egyetlen egy mázli most, hogy lassan beszélek.
A csajos ölelkezések vannak ugyan, de borzasztó ritkán veszek részt bennük. Csak látom, hogy úton-útfélen összeborulnak a csajok ilyen-olyan okból kifolyólag. Elég hamar leszoknak viszont arról, hogy ezt velem is meg akarják tenni. Mindenesetre valóban voltak olyan esetek, amikor valamiféle esetlen ölelésszerűségbe vettem részt, kivétel nélkül mindig akkor, amikor vigasztalnom kellett az elkámpicsorodott leányzót. Viszont valóban nem vagyok rosszul az ilyenektől, de nem is túl kellemesek.
Nem igazán értem, hogy miért feszült úgy be a korábbi szavaimtól és a magyarázat mitől hoz neki enyhülést, mindenesetre nagyon örülök amikor meglátom azt a mosolyt. Aprót biccentek a konklúzió hallatán, nevezzük így. Legalábbis bennem ezt a hatást kelti. Előadtam itt egy monológot, ő pedig leegyszerűsítve kiragadta a lényeget.
- Nos, igen – jegyzem meg kicsit eltöprengve. Rájövök ugyanis, hogy valóban egyszerűbb lett volna valami  ilyesmi magyarázatot adnom, és arra is, hogy megpróbálhatnám ezentúl lényegre törőbben kifejezni magam. Még így is bőven sok infó lesz, szóval nem kell attól tartania, hogy akadályozom itt a fejlődésben. Csak tényleg marhára felesleges ennyire részletesen elmagyaráznom mindig mindent. Ha valami nem tiszta úgyis kérdez. Helyezkedni kezdek, mert ez a térdeléses ücsörgés már nem éppen megfelelő a lábaimnak. Kinyújtom hát őket, továbbra is úgy helyezkedve, hogy a fiú mellett ülök, és hol a háta mögött lévő tájat, hol pedig őt figyelem.
- És, kiket hívsz vagy hívtál még el a keresztelődre? Zsombit? – térek át a keresztelő témára. Ezt már akkor meg szerettem volna kérdezni, csak valahogy elterelődtem. Úgy sejtem, hogy nem ilyen szűk ’családi’ körben szeretné megtartani azt az összejövetelt utána, hanem úgy hogy ott legyen mindenki, aki fontos számára. – Ugye lehet fotózni, vagy videózni a templomban? Vagyis, hát amennyiben lehet, akkor téged zavarna ha így tennénk?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 9. 20:33 | Link
LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #awesomeideaGIF

Mosolyom jobban elszélesedik.
- Zsombit, igen. Meg Anniet, Petyát... mmm... - töltöm ki elgondolkozott hümmögéssel az időt. - Ott lesz ugye Liam bácsi, Riley... jaj, meg Riley szülei! - csillognak egyre jobban szemeim. - Valahogy így - bólogatok, latolgatva magamban, hogy kihagytam-e bárkit is, de nem hiszem. Ekkor ugyanis nem tudok még róla, hogy apának vannak még jelöltjei. Vagy hogy esetleg másnak lennének.
- Lehet, persze - felelem a fotózást illetően, némi eltöprengés után. Csak hirtelen az futott át az agyamon, működnek-e ott az olyan eszközök, ám ráébredtem, hogy a legtöbb ilyen kütyüjük eleve bájolt, rúnázott, ez a templom meg ráadásul mugli környéken van. Varázslótelepüléseken nem jellemzőek az ilyen szent helyek. Viszont az atya tudja, hogy mágusszertartás lesz, ő maga kvibli.
- Dehogy zavarna! - vigyorgok lelkesen. Csodálatos gondolat, hogy megörökítsék ezt a pillanatot. Riley is tutira kattogtatni fog, ahogy ismerem. Aztán meg felrakja a világhálózatra. Mikor pedig a lelki szemeim előtt megjelenik, miket fognak rögzíteni, bár nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy magát ezt a nekem oly' fontos eseményt, ám főleg inkább amiatt, hogy ők mind ott lesznek. Elmondhatatlanul várom!
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 9. 21:00 | Link
Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Nehéz nem viszonozni azt az önfeledt mosolyt ám. Igaz, nem is akarom visszafogni szóval boldogan vigyorgok vissza. Nagy dolog ez a keresztelő, naná hogy szinte kiugrik a bőréből ha csak szóba kerül. Apropó, említettem már, hogy mennyire imádom ezeket a váltásokat? A szomorkás, komor hangulatból a pillanat törtrésze alatt képes átváltani egy ilyen felhőtlenül jókedvűbe. Lehet, hogy ez másoknak zavaró vagy akár túl gyors  is, de nekem nagyon tetszik.
- Nahát, ismered Riley szüleit? – csodálkozom el a felsorolást hallva. Annie és Petya hát persze, hogy ott lesznek, azt gondoltam is, csak nem akartam helyette felsorolni a résztvevőket. A kérdésem pedig butaság, hiszen nyilván ismeri őket, ha egyszer ott lesznek. Nem is igazán várok rá választ.
Amire viszont várok arra meg is érkezik a felelet, méghozzá nagyon is örömteli! Szuper! Amikor nincs mise akkor lehet fotózni a templom belsejében az tuti, na de ha van istentisztelet akkor … ebben nem voltam biztos.
- Klassz! Majd később akkor jól vissza lehet nézni az egészet – és azt hiszem, hogy én videozni fogok. Akkor a beszéd is megmarad meg nem olyan félő, hogy pont a legfontosabb pillanat szalasztódik el. Ennyi izgalom után viszont most már megszomjazom, így most én kínálom a fiút innivalóval, aztán előkerül a süti is. Elmajszolgatunk még nézelődve, aztán úgy döntünk, hogy sétálunk egy kicsit. Le kell járni ezt a sok kaját. Picit bemerészkedünk a túristajelzéses erdei ösvényre, de persze a libegő megnézése sem maradhat el. Mindenféle édes kis semmiségről fecsegünk amíg rá nem szánjuk magunkat a hazahoppanálásra. Erősen koncentrálok most is, sőt talán még erősebben is, mint idefele jövet. A faluba visszaérkezve pedig már rögtön nyúlok is a másik kezemmel, hogy azzal is ráfogjak a belém kapaszkodó karjára. A szédülés elmúltával pedig megtesszük azt az utolsó pár lépést a kapumig, ahol is elbúcsúzkodunk. A magunk kis szokásos módján. Figyelem, ahogy elindul a hivatal felé, és csak akkor megyek be, amikor már eltűnik szem elől a barátom. Hű, micsoda nap volt ez!
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek