Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás.
Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta.
Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta.
Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka.
Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798945#post798945][b]Csonka Zsombor - 2020.03.17. 22:24[/b][/url]

Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás.
Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta.
Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta.
Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka.
Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798948#post798948][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.17. 23:41[/b][/url]

Egész éjszaka alig aludt. Csak forgolódott, sehogy sem találta a kényelmes pozíciót. Ha véletlenül elszenderedett egy-egy órácskára akkor a fiúval álmodott. Újra lejátszódott a vonaton történt eset, mindig egy kicsit másként, azonban ezekre az apró változásokra nem emlékezett, mire felébredt. Reggel másfél órájába telt, hogy értékelhető külsőt faragjon magának. Haját meg kellett mosnia az előző esti rohanás miatt, arcára pedig ráfért némi vakolat. Szerencsére mindig is jól ment neki a sminkelés, így a végeredmény egész természetesnek hatott. Úgy érezte, hogy azért szüksége van valami pluszra, így a neszeszerből előkerült a szempillaspirál és egy sötétbordó rúzs. Egy egyszerű fekete ruhát választott hozzá passzoló fekete magassarkúval. Nem akart semmi kirívót magára venni, hiszen csak egy vizsgára készült, nem bálba.
Ahogy belépett a terembe érezte, hogy valami más. Nem olyan mint általában. Gyomrába jól eső izgalom költözött, ahogy halk, határozott hangon bemutatkozott a vizsgabizottságnak. Míg a zongora mellett állva arra várt, hogy a zsűrielnök megmondja, három darabjából melyik kettőt kellene ma prezentálnia észrevette, hogy valaki figyeli őt. Magabiztos mosollyal kémlelt körbe a teremben, kicsin múlott, hogy nem nevette el magát mikor meglátta Zsombort. Fogalma sem volt, hogy a göndör hogy a fenébe kerülhetett oda, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni, mert a bizottság hamar döntésre. Beethoven C-dúr zongora versenyének III. tételét játszotta, valamint Brahms ötödik magyar táncát. Mindent beleadott, a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne okozzon csalódást a meglepetésvendégnek. Egyszerűen tündökölt a zongora mögött,  tanárnője igazán büszke volt rá. A középkorú nő nem értette mi lelte szeleburdi tanítványát aki eddig egyetlen vizsgát sem tudott hiba nélkül végigcsinálni,  de ettől függetlenül dagadt a melle rendesen, hogy ő okíthatja a jövő feltörekvő nagy reménységét. Legalábbis Sári erre gondolt, miközben diadalittas vigyorral elhagyta az emelvényt, ahol játszott.
Tekintetét végig a fiúra szegezte, miközben végig sétált a széksorok között. Az ajtóban megállt, udvariasan beengedte az utána következő leányzót és kilépve a folyosóra leült az ajtó mellé. Hátát a falnak támasztotta és türelmetlenül várta, hogy Zsombor is kijusson a teremből. Cipősarka hangosan kopogott a járólapon, ahogy lábával idegesen dobolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799217#post799217][b]Csonka Zsombor - 2020.03.18. 23:08[/b][/url]

Ahogy megpillantotta a lányt, azonnal éber állapotba került. Olyan volt számára már csak a látványa is, mint valami doppingszer. Egy erős kávé, amelyet arra fejlesztettek, hogy felébressze a kómában fekvőt. Egy örökké tartó pillanat, amelyet nem akarsz, hogy elmúljon.
Rara is látta őt, a szemébe nézett, és rögtön megjelent arcán az az imádnivaló mosoly. Zsombor kacsintott, biztatta vele, hogy ne féljen, bármit tesz, ő itt van neki. Bár sejtette, hogy erre semmi szükség. A lányon a tegnapi feszültségből semmi nem látszódott, magabiztosan ült le a zongora elé, és elkezdett játszani. Nem úgy, mint egy angyal. Még véletlenül sem. Inkább mint egy hangszeres szirén. Teljesen magával ragadta a hév, amivel játszott, a tökéletesség, melyet tanúsított. Tágra nyílt szemekkel nézte azt a fekete csodát ott a billentyűk előtt, és ahogy befejeződött a koncert, úgy kellett rászólnia magára, hogy ne pattanjon fel azonnal, és kezdjen el tapsolni. Ha nem tudta volna, hogy a lánynak ennyit jelent ez a vizsga, biztos megteszi. Hitt benne, hogy egyetlen mű sem érdemli meg, hogy anélkül legyen vége, hogy nem váltott ki valamit az emberekből. Azok az öltönyös "szakértők" meg faarccal hagyták, hogy Rara elhagyja a termet.
- Nem is emberek ezek - suttogta maga elé Zsombor, és legyintett egyet feléjük, mint akik le vannak ezennel ejtve. Amint az új emberke bemutatkozott, és ment a beszélgetés, ő gyors léptekkel megközelítette a kijáratot, és halkan betette maga után a reteszt.
- Oh..brava! - tapsolt Rara felé Zsombor teátrálisan, mintha a bent lévő kritikusok egyikét akarná kifigurázni. Vagyis azt, ahogy normális körülmények között viselkedtek volna.
Egy gyors mozdulattal leült a lány mellé. Olyan közel, hogy karja simította a másikét. - Szerintem fantasztikus voltál - suttogta neki, mintha csak valami titkot mondana el. Nem kellett ennél többet mondania, ez most nem a vicc helye volt, hanem az őszinteségé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799252#post799252][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.19. 09:26[/b][/url]

A tudat, hogy ma legalább jól néz ki és nem olyan szedett-vedett mint előző este valamelyest megnyugtatta. Furcsa, de nem érzett megkönnyebbülést, hogy túl lett végre a vizsgán. A fiú felbukkanása egyszerre bátorította és töltötte el nyugtalansággal, így a várva várt eufórikus érzés kivételesen elmaradt.
Nagyot sóhajtott, amikor meghallotta az ajtó halk nyikordulását. Oldalra sandítva megállapította, hogy csak a fiú az. Most, hogy alaposabban szemügyre vette úgy tűnt, neki sem volt egyszerű éjszakája, valószínűleg nem aludt túl sokat. Kíváncsi lett volna, hogy mivel töltötte Zsombor az éjszakát, de inkább nem kérdezősködött, úgy érezte, ez most nem a felesleges fecsegés ideje.
Megmosolyogtatta a fiú színpadiassága, tökéletesen felesleges volt ugyan, de jót tett a hangulatának. Valahol egy közeli teremben cselló órát tartottak, a távolban egy ügyetlen, de annál lelkesebb diák fújta trombitáját, egy harmadik helyről az ütő tanszak órája hallatszott. Ebben a csodálatos káoszban érezte magát igazán otthon. A régi épületben a falak nem szigeteltek túl jól, így szinte mindent hallani lehetett mindenhol. Sári egyszerűen imádta ezt az atmoszférát.
Ahogy azt is, mikor megérezte Zsombi közelségét maga mellett. Egyetlen hosszú másodpercig csak nézett rá, majd buksiját a fiú vállára hajtotta. Reménykedett benne, hogy a fiú nem veszi tolakodásnak, ám ha mégsem tetszett neki a helyzet megértően odébbcsüccsent.
- Köszönöm. Tényleg nem volt rossz. - Sosem volt az az önbizalomhiányos alkat, sőt, néha talán már túl sok is volt az önbizalma, de ha zenéről volt szó sose volt elégedett magával. Azt bárkinek bármikor szívesen elismerte, hogy remek ráncos, Sőt, még azt is hajlandó volt belátni, hogy egész szépen rajzol. De hogy a azt elismerje, hogy szépen zongorázott? Dehogyis. Hiszen az egyik helyen nem tartotta ki elég ideig a szünetet, aztán elfelejtette lenyomni a pedált, ha véletlenül hibátlanul sikerült eljátszania akkor az érzelmeket hiányolta játékából. Ebben a kérdésben meggyőzhetetlenül makacs volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799370#post799370][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 20:17[/b][/url]

Megint mondhatott volna valamit. Akármit. De csak hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Pont, mint a vonaton. Még a feltörő érzés is ugyanaz volt. Ezúttal azonban a lány törte meg a pillanatot, és ráhajtotta fejét a vállára. Érezte a hajából áradó édes illatot, megtöltötte vele tüdejét. Túl szép. Vele ez nem történhet meg.
Mielőtt még túlságosan elborulhatott volna a szorongás az agyán, A lány megtörte a kettőjük közé ereszkedett csendet. Már amennyire csendnek lehetett nevezni azt a hangorkánt, amely körülvette őket.
- Igazad van, sokkal jobb lett volna, ha úgy csinálod, ahogy tegnap mutattam - vigyorgott Zsombor a lányra. Tudta, hogy most hiába dicsérné, mondana kedves szavakat, a lány szavaiból sütött az elidegenítés.
- És most? Meg kell várni az eredményt, vagy valami hasonló? - kérdezte. Lehet, hogy tud egy-két dolgot a zenéről, de sosem vett részt hasonlón. A gitárt Kirill egyik ismerőse tanította neki, a zongora meg csak úgy jött. Túl sok ideje volt az intézetben, és mivel volt egy kis hallása, könnyen átültette a tanultakat.
- Mert ha nem, akkor van egy ötletem hova mehetnénk - húzogatta a szemöldökét egy pajkos mosoly kíséretében. Ha a lány benne volt az ötletben, felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a lányt is.
- Mellesleg nem is mondtam még, de ma is nagyon szép vagy - kacsintott. Szándékosan mondta, hogy is. A tegnapi nap a lány azért volt szép, mert nem volt rajta annyi smink, és inkább önmaga volt. Ma pedig az alkalom miatt. Teljesen mindegy volt mit csinált a barna, az tetszett Zsombornak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799389#post799389][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.19. 21:18[/b][/url]

Megnyugvással töltötte el, hogy a fiú nem lökte el magától. Nem akart megint csalódni, hamis ábrándokba ringatni önmagát. Került már hasonló szituációba nem is egyszer, hogy félreértette a srácok által küldött jeleket és aztán nagy csalódás lett a vége.
- Hmm, igazad lehet - bólogatott komolyan a fiú vállába motyogva a választ. Túl kényelmesen helyezkedett el ahhoz, hogy normális módon válaszoljon. Kijött rajta az elmaradt alvás okozta minden fáradtság, úgy érezte, ott helyben a jéghideg járólapon képes lenne elaludni a fiú vállán. A zajok sem zavarták kifejezetten, a nyugodt alváshoz neki nem kellett néma csend.
- Nem igazából már végeztem. - Már majdnem. Már majdnem tényleg elaludt. De Zsombor hangja visszarántotta a valóvilágba. Nyűgösen megdörgölte szemeit és nagyot nyújtózkodott. Fejét oldalra billentve kiropogtatta nyakcsigolyáit majd valamivel éberebb tekintettel nézett a fiúra.
- Hát jó, menjünk. - Nem kérdezte meg, hova akarja vinni a másik, de elkönyvelte magában, hogy ez a csibészes mosoly kifejezetten jól áll a fiúnak. Kíváncsi volt, mit tervezget a nap hátralévő részére Zsombor. Szó nélkül fogta meg a kezét és hagyta, hogy talpra állítsák, majd lerúgta cipőit. Nagyon szép, de nagyon kényelmetlen darab volt a fekete magassarkú, így célszerűbbnek tűnt a mezítlábas gyaloglást választani. Ahogy mezítelen talpa a hideg kőre ért halkan felszisszent, de két lépés után már nem bánta a dolgot. Így viszont lábfejeit nem takarta semmi. Nem szeretett mezítláb vagy szandálban mutatkozni, hiszen az évek óta tartó balettozás megtette hatását. Lábujjai most is be voltak ragasztva, lábfejein horzsolások és zúzódások éktelenkedtek, de valahogy nem tudta érdekelni. Vagy a fáradtság, vagy a tudat, hogy Zsombornak mindegy, hogy néz ki nem hagyta hogy hiúsága felszínre törjön.
- Köszönöm szépen. - Rávigyorgott a fiúra, jól esett neki a bók. Ha külsőjét dicsérték, azzal mindig kenyérre lehetett kenni, ennek egyszerűen nem tudott ellenállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799428#post799428][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 23:08[/b][/url]

Először fel se merült benne, hogy a lány azért használt több sminket aznap, mert nem aludt a legjobban. Saját részről már megszokta, hogy nem alszik a legjobban, és gyakran félálomban tengeti a napjait. Viszont Rara nem úgy nézett ki, mint aki annyira készen állna meghódítani a világot.
Felhúzta a földről, és megvárta, míg lekapja a cipőit. - Mond csak, inkább csendes helyre mennél, vagy hangosabbra? - kérdezte. Semmire nem akarta ráerőszakolni a barnát, és hát volt ő annyira rugalmas, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoztassa a tervet, amit az azelőtti pillanatban talált ki.
Lenézett a lány lábaira, de nem szólt semmit. Nem ez az első eset, hogy valakinek látja a sebeit, és nem is az utolsó. Arról nem is beszélve, hogy neki hányszor voltak hasonlói. Mármint nem a lábán, inkább a kezét a dührohamok miatt, de pontosan tudta milyen, ha az ember hozzá van szokva a fájdalomhoz.
- Na jó, de így nem jöhetsz. Itt hideg van, kint meg Pest - zárta rövidre a bemutatást, mást nem is nagyon kellett ehhez hozzátenni. Mindenki tudta milyenek is a főváros utcái. Így fogta a lányt, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a karjaiba is kapta. Egyáltalán nem volt nehéz, így még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
- Mond csak, reggeliztél te már? Mert lassan ebéd idő van - lehet nem jött logikusan egymás után a két kérdés, pedig nagyon is az volt. Ha reggelizett, belefér a késői ebéd. Ha nem, akkor ideje valamit bekapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799463#post799463][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 10:04[/b][/url]

- Az attól függ, te mit terveztél. Én bármiben benne vagyok - vonta meg könnyedén vállait. Elég jól ismerte Pestet ahhoz, hogy bárhová is menjenek hazataláljon, szóval tényleg nem volt lényeges merre akarja vinni a fiú. Viszont szeretett ahhoz mindenképpen ragaszkodott, hogy úgy irányítsa az eseményeket, hogy útba essen Bia lakása, mert mezítláb tényleg nem szívesen gyalogolt volna végig a főváros, de mivel nem számított extra programra így váltócipőt nem hozott magával. Sőt, igazából semmit sem hozott magával és örült volna, ha legalább a legalapvetőbb dolgokat magához veheti. Nagynénje amúgy is a szomszéd utcában lakott, szóval messzire sem kellett volna menniük a cuccaiért.
- Miért ne mehetnék? Nem lesz semmi... - …bajom, fejezte volna be megkezdett mondtaát, ha lábai továbbra is tartották volna. A hirtelen jött magasság és helyzetváltozás azonban belé fojtotta a szót, esélyt sem hagyva a tiltakozásra. Ajkai csodálkozóan elnyíltak, szemébe pánik költözött. Két dolog van, amitől menthetetlenül félt mióta az eszét tudja, az egyik a magasság, a másik a sötétség. Persze gondolhatnánk, hogy a fiú karjaiban nem került olyan hajmeresztő magasságba, de az, hogy valaki másra kellett bíznia magát ilyen helyzetben, sokkal inkább elvette biztonságérzetét, mintha kiültették volna egy tízemeletes panel tetejére. Ott legalább valami szilárd és teljességgel megbízható lenne a feneke alatt.
- Zsombor... Tegyél le. Kérlek - motyogta pánikba esve. Halálfélelemmel kapaszkodik a fiúba, figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy alig pár centi választja el őket és hogy intéztek hozzá egy kérdést is. Agyát elborította a pánik, régen félt már ennyire.
Valószínűleg annak köszönhető a félelme, hogy az első repüléstan óráján akkorát esett a seprűjéről, hogy egy hétig a gyengélkedőn feküdt utána. Azóta nem szimpatizál a kviddiccsel sem igazán, bár lehet, ha leküzdené a félelmét és kipróbálná egyszer még meg is szeretné. Pedig előtte imádott fára mászni, minden mászókát kipróbálni, kerítésekről leugrálni, az elmúlt években azonban mindig udvariasan visszautasított minden olyan irányú programajánlatot, amiről tudta, hogy valószínűleg nem lenne jó vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799474#post799474][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 11:26[/b][/url]

Sok őrültséget csinált már az utóbbi időben Zsombor. Tanárok lakosztályába szökött be, furcsa színű és ízű italokat próbált ki magán, egyszer még egy boltból is lopott. Vagyis megpróbálkozott vele. Már rég nem érzett magában félelmet semmi iránt, hiszen azt elnyomta az adrenalin és a kaland adta izgatottság. Talán már el is felejtette milyen az. Azonban a lány szemébe nézve pontosan meg tudta mondani. Hirtelen visszapenderült azokba az időkbe, mielőtt az intézetbe volt. Az állandó félelem, amely övezte, mikor nem értette mi történik vele. Folyton máshol ébredt és nem tudta hogy jutott oda, és az élmények amik kimaradtak neki... egyszerűen szörnyű volt.
Ezért is cselekedett rettentő gyorsan, és szép lassan, hogy meg ne ijedjen Rara, letette a földre.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - simított ki egy hajszálat a lány arcából, ezzel is próbálva segíteni a helyzeten. - Már a földön vagy, nem lesz semmi gond - mosolygott biztatóan.
Amikor biztosra vette, hogy a lány félelme alábbhagyott, akkor kicsit távolabb helyezkedett, hogy ne legyen annyira benne az aurájában. - De továbbra se jöhetsz így - mutatott le a lábára. - Ha nem vihetlek karban.... - elmélkedett. - Hogy állsz azzal, ha a hátamon viszlek? - kérdezte elgondolkodva a fiú. - Mondjuk Biankáig. Bár nem tudom pontosan ki az, de ott biztos van másik cipőd, amit felvehetsz - vonta meg a vállát Zsombor, és miközben beszélt végig fogta a lány kezét, mint egy biztosítékot, hogy ha bármi lenne, ő itt van. Nem szándékosan, hanem reflexből tette ezt. Pedig neki aztán nem tanították meg, hogy kell vigyázni egy másik emberre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799487#post799487][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 13:00[/b][/url]

Vett egy mély levegőt. Majd még egyet. Kellett egy kis idő, míg teljesen magához tért a félelem sokkból. Zsombor gyengéd érintése visszarángatta a valóvilágba, halványan viszonozta a mosolyt. Nem haragudott a másikra, hogy is haragudhatott volna? Nem tudhatta, hogy Sári, a nagy bátor Eridonos egy ilyen aprócska dologtól halálra retten.
- Hát ha nem hagyod, hogy így menjek akkor visszaveszem a cipőmet - húzta el kelletlenül száját, de azért belebújt a fekete cipellőkbe. Szeretett nőiesen öltözködni, de ha csak tehette, inkább balerina cipőket hordott jeles alkalmakra, hétközben pedig tornacipőt. Áldotta azt az embert, aki a nők körében is elterjesztette ezt a kényelmes viseletet. Nagyjából öt pár, különböző színű és fazonú állt rendelkezésére ebből a stílusból, hogy minden ruhához megtalálhassa az ideális, tökéletesen passzoló darabot.
- Egyébként Bia a nagynénim, itt lakik alig egy utcára, szóval nem kell messzire mennünk. - Olyan természetesnek tűnt, hogy a fiú fogja a kezét, hogy elfelejtette elengedni, miközben elindult kifelé. Amennyiben a fiú nem engedi el az övét valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy valami furcsa.
A Nap melegen sütött, az kis utca azonban szinte kihalt volt. A legtöbben ilyenkor még dolgoztak, vagy iskolában voltak és a nagy embertömeg amúgysem az ilyen kis szűk utcákban járt, mint ez is volt. Ahogy kifordultak egy szélesebb, forgalmas utcára az emberek száma és a zaj is jelentősen megnövekedett. Sarkai hangosan kopogtak a járdán, ahogy céltudatosan igyekezett a körfolyosós régi építésű ház felé, ahogy Bia lakott.
- Szóval hová is készülünk? Csak hogy teljesen átöltözzek, vagy elég a cipőmet átvennem. - Persze, a leglényegesebb kérdés már megint a ruha. Azért mégsem mindegy, hogy az ember hova mit vesz fel. A fél ruhatárát Pesten tartotta, hogyha valami váratlan esemény közbejön, mindig legyen más választása, így már el is kezdett agyalni a különböző szetteken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799499#post799499][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 15:06[/b][/url]

- Ha nem Pesten lennénk, hanem mondjuk Bogolyfalván, akkor hidd el, én is levenném a cipőm - húzta el a száját, és újabb megoldásokat tárt a lány elé. És hoppá. Egy utcát csak kibír a lány. - Akkor menjünk gyorsan, mielőtt még rosszabbul jár a lábad - kezdte el kifelé vezetni a lányt Zsombor, majd utána átadta az irányítást neki.
Egy picit hezitált. Vajon el akarja rontani a meglepetés örömét? - Arra gondoltam, beugorhatnánk egy esküvőre - jelentette ki végül. A bazilikában minden második órában volt egy mise, szóval csak nem volt olyan nehéz megérkezni egynek a közepére. Ha pedig elég sokan vannak, akkor aztán úgy elvegyülnek, hogy senki nem hiszi, hogy nem oda valóak. No persze ehhez az is kellett, hogy a lány minimum olyan elegánsan nézzen ki, mint most. Szerencsére Zsombor alapjáraton szeretett stílusosan öltözködni, így nem lesz olyan feltűnő, pláne nem Rara mellett. A férfiak amúgy is mindig csak kiegészítők.
- Szóval szerintem jó leszel így - tisztázta.
Ahogy a lány be akart menni a lakásba, elengedte a kezét, és mint a kutyák, amikor nem akarják a gazdájuk kérését teljesíteni, egy helyben maradt. - Menj csak, én itt megvárlak. - biztosította. Valahogy nem akaródzott felmenni, hiszen az már jelent valamit. Ők még csak tegnap találkoztak, nincs köztük semmi, szóval nem is kell, hogy felmenjen egy idegen lakásba, és bájgúnárt játsszon valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799502#post799502][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 15:32[/b][/url]

- Hidd el, ha figyel az ember hová lép Pest sem rosszabb, mint Bogolyfalva. - Egyszer kísérte el valami megnyitóra Biát, akkor is hajnal háromkor, mezítláb és egyedül gyalogolt haza a város túlvégéről. Nem semmi éjszaka volt, azt meg kell hagyni, de azóta inkább kihagyja az ilyesfajta eseményeket, ahova szerető nagynénje rendszerint meginvitálja.
- Hidd el, lesz ez ennél rosszabb is - nevette el magát. Látszik, hogy Zsombor még sosem látott balerinát egy kétórás balett után. Ő viszont ebben nőtt fel, kiskorában még csak látta, később aztán át is élte a fájdalmakat, de minden egyes szenvedéssel teli gyönyörű pillanat megérte. Külső szemlélőként ezt nem lehetett megérteni. Miért is gyötörné magát szándékosan az ember, mikor van más választása is? De akit egyszer elkapott és beszippantott ez a világ, az később nem fog tudni szabadulni. Valószínűleg nem is akar.
- Mi a fenének akarsz te esküvőre menni? - nevette el magát. Ha értelmes és számára is elfogadható indokokkal állt elő akkor szó nélkül belement a játékba. Azonban első hallásra ez még neki is sok volt. Egy templomi esküvőben nincs semmi érdekes vagy izgalmas, sőt, sokkal inkább rém unalmas és fárasztó egy-egy ilyen szertartás. Sári hacsak tehette kerülte az ilyesfajta alkalmakat. A buli részére persze mindig vevő volt, de az ilyen felesleges hivatalos köröket igyekezett megúszni.
- Aztán nehogy itt hagyj - forgatta meg vidáman szemeit. Amúgy sem akarta erőltetni, hogy Zsombor felkísérje, így, hogy jól érezhetően amúgy sem akart felmenni csak megkönnyíttette Sári dolgát. Amilyen gyorsan csak tudott feltipegett a másodikra, hátizsákját kipakolta majd visszapakolt néhány elengedhetetlenül fontos dolgot - mint például pálca, rúzs, papírzsepi - átvette a cipőjét majd vidáman leszökdécselt a lépcsőn. A felfelé igyekvő nyugdíjas házaspár összesúgott a háta mögött, ha jól hallotta valami olyasmit magyaráztak, hogy ezek a mai fiatalok mind bolondok, de nem kifejezetten foglalkozott vele. Nagyjából öt perc alatt megjárta a lakást, elégedett mosollyal lépett ki újra a napfényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799519#post799519][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 17:05[/b][/url]

Rosszallóan ingatta fejét, inkább csak ne legyen rosszabb. No persze nem mondhatott ő semmit, hiszen senkije nem volt a lánynak, hogy beleszóljon ezekbe a dolgokba.
- Az esküvők viccesek. Megismerhetsz egy csomó embert, ehetsz, ihatsz, és nem mellesleg van ott tánc - sorolta fel a pro dolgok listáját. - Mindezt pedig úgy csinálhatod, hogy nem ismer senki. Nincsenek elvárások, semmi. És ha valami hülyeséget teszel, soha nem hallod vissza. Maximum tőlem - mosolygott huncutul a lányra. - Összefoglalva, azért megyünk, mert megtehetjük - vont vállat Zsombor. Úgy beszélt, mint egy hozzáértő, aki már minimum száz ilyen alkalomra belógott, de igazából még egyen se volt. Mármint egyetlen esküvőn se vett még részt életében. Látott már filmekben meg hallott már róla másoktól, de megélni.. egészen más.
Megvárta lent a lányt. Közben az utcán állókat nézegette, azt, milyen faarccal haladnak egyik irányból a másikba. Semmi élet nincs az arcukon. Ő ezt nem akarta. Szerette a szabadságot, hogy övé a világ. Hogy nem tudja komolyan venni a helyzeteket, mert úgy is lesz valahogy. Mert nem volt kit féltenie, és nem volt ki féltse. Valahol ez szomorú, valahol azonban egy újfajta megközelítése az életnek.
Rámosolygott Rarára, ahogy nyílt az ajtó. - Ha nem gond, előbb beugrunk még valahova. El kell intéznem egy fontos dolgot, és csak pár utcára van innen - jelentette ki, és elindult.
- Mióta tanulsz zongorázni? - kérdezte Zsombor, csak hogy elüsse az időt, amíg odaérnek. - Tulajdonképpen ez milyen vizsga volt? Oda fogsz járni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799527#post799527][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 17:37[/b][/url]

- Szerintem rém unalmasok. És ráadásul meg van az esélye, hogy lebukunk, rendőrt hívnak ránk és anyám nem enged el sehová soha többet. Valamint végig kell ülni egy tök hosszú templomi szertartást a bulihoz - vágott vissza. Igazából a felsorolt érvek nem voltak rosszak, de egylőre nem lett kifejezetten meggyőzve, hogy tényleg be kellene lógniuk. Szegény párnak mennyire rossz lenne már, ha tönkre tennék a nagy napjukat. Nem érzett félelmet, inkább szolidaritásból nem akart belevágni a kalandba. Belegondolni is borzasztó volt, hogy mi történne, ha az ő nagy napján valaki csak úgy belógna és belerondítana az elképzeléseibe. Bár mielőtt esküvőről kezdett álmodozni találnia kellett volna egy srácot, aki hajlandó elviselni örökös hiperaktivitását, aki megbarátkozik a félelmeivel, aki elég türelmes és akit úgy tud szeretni, ahogy még sosem szeretett senkit. Egyelőre ez csak szép álom maradt, mint a habos-babos fehér ruha, egyszerű szertartás és szabadtéri lagzi. Mert persze már előre igen részletesen eltervezte, hogy mi hogy is fog történni, ha egyszer odajutna.
- Szabad tudnom, hová megyünk, vagy ne kérdezősködjek annyit? - indult el a fiú után. Igazából a cél úgysem számított, de nem akart néma csendben sétálni a fiú mellett, mert félt a kínos csendtől. Ha a kínos csend egyszer bekövetkezik, onnantól aztán mindennek vége van. És nem akarta, hogy ez véget érjen. Túl jól érezte magát Zsomborral ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjon róla.
- Zongorázni? Azt hiszem, tizenkét éve, de nem vagyok benne biztos. Igazából két éve járok ide, mióta hazaköltöztünk. Minden félévben bejárok vizsgázni, egyébként a szünetekben tartanak nekem és a hozzám hasonlóan elfoglalt diákoknak intenzív kurzusokat. - Pontosan ezért választották ezt az intézményt, hiszen tudták, hogy az iskola mellett nem lesz ideje minden héten kétszer órákra járni. Itt viszont megoldották így, szóval a suliból nem kellett hiányoznia, viszont magas színvonalú oktatást kapott. Amíg a Herzbergbe járt magántanár foglakozott vele, aki egy az iskolához közeli falucskában lakott, de borzasztó kimerítő volt állandóan lejárni hozzá. Ezt a kényelmet már sokkal jobban szerette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799547#post799547][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 18:13[/b][/url]

Elnevette magát, ahogy a lányt hallgatta. Valahogy tegnap több volt benne az életkedv. Persze ez lehet az kialvatlanság miatt van, Zsombor legalábbis ebben bízott.
- Nyugi, nem bukunk le. Velem vagy, nem fog baj érni. Különben se azért megyünk, hogy elrontsuk a bulit, hanem hogy még jobbá tegyük. De ha nem akarsz, nem erőltetem. Te tudod, mit hagysz ki - zárta le a témát Zsombor. Véletlenül se akarta olyanba csábítani a lányt, amit nem akart.
- Be kell néznem az egyik ismerősömhöz. Megígértem, hogy ha erre járok, akkor mindenképpen elnézek felé - ismertette, ahogy befordult még egy sarkon.
- Haza? Honnan? - ráncolta a szemöldökét. Olyannyira természetesen mozgott a lány Magyarország különböző területein, hogy valamiért nem is gondolt bele, hogy külföldön is töltött időt. Meg hogy miért. Ő maga sose járt sehol, de már nem egyszer elképzelte. Lefestett ismeretlen tájakat, és biztosra vette, hogy léteznek. Maximum nem ebben az életben járt ott, de valahogy mégis emlékezik rá. Nem is az elméje, de a teste.
- Itt is vagyunk - mutatott egy kissé romos házra a fiú, mely fölött úgy libegett a 'Breakfast' felirat, mint ami a legközelebbi fuvallattal leesik. Tipikusan olyan hely, amit mindenki távolról elkerülne. Zsombor benyitott. A hely teljesen üresen tengett. Az egyik falról omladozott a vakolat, míg a mellette lévő úgy nézett ki, mint amit csak a minap festettek le. A fiú a pulthoz lépett, ahol egy kicsi csengő volt, és egy dallamot kezdett el csengetni rajta. Tü-tü Tü-tü. Tütü-tütü. Türütüttü.
Egy nagydarab férfi dugta ki fejét az ajtón. Arcán azonnal felvillant egy mosoly. - "I went down to the crossroads, fell down on my knees" - énekelte mély, recsegős hangján, amilyen csak a négereknek volt. Zsombor beszállt a másik kezével, elkezdett ütemesen dobolni a pulton a csengő mellett.
- Down to the crossroads fell down on my knees / Asked the Lord above for mercy, "Take me, if you please" - énekelték tovább mind a ketten egyszerre, aztán elnevették magukat.
- Hello Big Jim - fogott kezet a férfival Zsombor, majd Rarára nézett. - Szeretném neked bemutatni a barátomat, Sárát.
- Barát, mi, fiam? - kuncogott medvehangján. A szavak, melyeket kiejtett furcsán szóltak, kicsit mintha francia lett volna, de vegyült valami beazonosíthatatlan mással - Övendek a találkozásnak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799555#post799555][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 18:41[/b][/url]

- Legközelebb ígérem, hogyha esküvőre megyek meghívlak, hogy ne kelljen belógnod egyre sem. Úgyis a család állandóan ezzel zargat, hogy mikor jelenek már meg végre egy fiúval - forgatta meg bosszúsan szemeit. Már nem csak a nagynénik, nagybácsik és idősebb unokatesók hozakodtak elő ezzel rendszerint, de már otthon sem volt nyugta. Meglepő módon leginkább az apukája volt ráállva erre a témára, az anyukája azért jobban óvta, de persze a kíváncsiság részéről is megvolt.
- Tizenkét évet éltem Németországban, fent a tengerparton - sóhajtott vágyakozóan. Szerette Magyarországot, de mindig visszavágyott Németországba. Szerette a hűvös klímát, hogyha egyedül akar lenni csak kiül a tengerparta és a hullámok minden gondját elsodorták. Hiányoztak az ottani barátai, akikkel a kapcsolata egyre csak megromlott és egy kicsit hiányzott a Herzberg is. Arca akaratlanul is kissé szomorkásba fordult, jól látható volt, hogyha nem lett volna muszáj, ő bizony nem jön haza.
- És akkor most jön az, hogy te mint a jóképű fiatal fiú voltál a csali és amit belépek azon az ajtón valaki leüt hátulról és Dubaiban ébredek prostituáltként? - vigyorgott a fiúra. Kicsit talán túl sok mugli filmet nézett, de egyébként egyáltalán nem érezte úgy, hogy félnie kellene, bár az épület tényleg nem volt a legbizalomgerjesztőbb. Ennek ellenére teljes nyugalommal követte a Zsombort be, az ismeretlenbe. Alaposan felmérte a terepet és gondosan ügyelt rá, hogy mindig a fiú fél méteres körzetében maradjon, mint egy árnyék követte a pulthoz is. Egy pillanatra kérdőn vizslatta a fiút, majd arcára széles mosoly költözött, ahogy megjelent a férfi az ajtóban. Annyira édes párost alkottak, Sári nem tudta megállni vigyorgás nélkül a duettet.
- Hello - intett kedvesen az ismeretlennek és felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe, hogy ne felejtse el megkérdezni, mégis honnan a fenéből ismerik egymást.
Persze, a férfi megjegyzését – vagyis inkább kérdését - nem tudta elengedni a füle mellett, arca halvány pirosas árnyalatot öltött, ami félreérthetővé tette a helyzetet. Már csak Zsomborban bízhatott, hogy kimenti magukat ebből a félreértésből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799684#post799684][b]Csonka Zsombor - 2020.03.21. 17:19[/b][/url]

Németország. Nehéz volt elképzelni milyen is lehetett egy másik országban élni, más nyelven beszélni, és más kultúrával találkozni. Persze azt nem lehet mondani, hogy Zsombornak nincs elég fantáziája hozzá, de az egészen mást fest le, mint a valóság.
Kérdezősködött volna ő tovább is, ha nem látta volna a lányon, hogy mennyire szomorú lett a témától. De mielőtt tovább lendíthette volna a beszélgetést, már oda is értek.
- Szóval jóképűnek tartasz? - fordult vissza cinkos mosollyal Zsombor, mielőtt tényleg belépett volna a helyiségbe. Ezt a kérdést sehogy nem hagyhatta ki, hiszen míg ő megdicsérte már Rara kinézetét, addig a lány mintha kínosan kerülte volna a témát.
Zsombor csak a szemét forgatta a férfi megjegyzésére. Ő maga se tudta megmondani, hogy mit is érez, szóval hogyan lehetne így bármit elfogadni, vagy tagadni.
- Figyelj Big Jim, tudom, hogy még nem nyitottál meg... - kezdte Zsombor, de nem is volt szüksége a folytatásra.
- Oh, tudom mit akarsz fiú, gyertek beljebb, ne ott kint ácsorogjatok a porban. Én pedig összedobok nektek addig valamit. És kérlek, foglald le addig egy kicsit a zongorát, meg kell mozgatni az öreg csontjait - vezette beljebb vendégeit. Zsombor bement a lakásba, ahol mindent a meleg színek uraltak. A levegőben füstölő illata szállt, és valami ínycsiklandóé.
- Ebben az esetben most nem én leszek a segítséged - pillantott féloldalasan a lányra. - Van köztünk valaki, aki sokkal jobban ért hozzá.
- Csak nem? - pillantott Rarára Jimmy, és hangosan felnevetett. - Akkor érezd magad otthon, lányom - intett a nappaliban lévő zongora felé. A vöröses szoba berendezései mind a hangszer fele néztek, mintha arra lett volna kialakítva, hogy nagy koncerteket tartsanak. Zsombor csak kérdőn tekintett a lányra. Vajon benne van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799692#post799692][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.21. 18:01[/b][/url]

Nagyot sóhajtva visszatemette magában a németországi emlékeket oda, hova valók voltak: agya legmélyebb zugába egy jól őrzött ajtó mögé. Igyekezett nem sokszor gondolni a múltra, hiszen olyankor hirtelen mindentől elment a kedve. Agya automatikusan átállt németre és még inkább visszakívánkozott, mint bármikor.
- Talán - vigyorgott rá Zsomborra, de vigyorából egyértelműen sütött az igenlő válasz. Egyszer valami mugli újságban olvasta, hogy sosem szabad szemtől szembe dicsérni a fiúkat, még a végén elbízzák magukat és akkora egójuk lesz, mint a Hold. Sokkal inkább célszerű csak utalgatni erre, így ha elég okos a delikvens magától is rájöhet a jelek alapján, hogy a lánynak mi a véleménye.
Érdeklődve hallgatta a beszélgetést, arcáról szépen lassan eltűnt a vörös szín. Követte a fiút és újdonsült barátjukat befelé, mélyen beszívta a csodás illatokat. Egyszerűen imádta ezt a helyet, pedig alig másfél perce tette be a lábát.
A zongora láttán elállt a lélegzete. Gyönyörű darab volt, lélegzetelállító kidolgozással. Első pillantásra belészeretett, erősebb vonzalmat érzett a hangszer iránt, mint személy iránt bármikor.
- Hát talán egy kicsit értek hozzá - pislantott szégyenlősen a férfire, majd lassan és óvatosan megközelítette a hangszert. Arca egészen megváltozott, korábbi nyúzottságát őszinte csodálat vette át, ahogy leült a zongoránál álló székre. Olyan óvatosan nyomta le billentyűket, mintha attól félne, összetörik kezei alatt. Lenyomott néhány akkordot, kipróbálta a pedált és elámulva nézett Zsombira.
- Hajlandó vagyok játszani, ha énekelsz. Mit szólsz? - mosolygott rá. Az előbb megállapította, hogy a fiúnak egész jó hangja van, így szerette volna hallani még egyszer. De a fiú válaszától függetlenül leütött néhány akkordot és halkan hozzádünnyögte az első sor dallamát. Sosem volt büszke énektudására, bár közel sem énekelt olyan szörnyen, mint azt állította magáról. Reménykedett, hogy nem neki kell végig énekelnie a dalt, az ő szájából érdekesen is hangzott volna. Nem gondolkodott, mit fog játszani, ösztönösen tudta, mi lesz a legjobb választás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799739#post799739][b]Csonka Zsombor - 2020.03.21. 21:19[/b][/url]

Mosolyogva nézte a lány ámulatát. Biztos volt benne, hogy imádni fogja. A hangszer ezernyi koncert estét megélt már, három generációt, és több országot, mint ketten együtt. Története volt, amely látszódott minden barázdában, hallatszott minden hangján.
A másik szobából csörömpölés hangja szűrődött át, ahogy Big Jim elkezdett főzni. Sercegés és vágás hangjai töltötték meg a termet, és csak hamar fűszerek illatának keveréke vegyült a füstölővel. Mintha csak otthon lettek volna, vagy még annál is jobb.
- Megpróbálom, de akkor vidd le a szólamot egy terccel minimum, nem tudok olyan magasan énekelni - szabadkozott Zsombor, és talán először látszódott rajta egy kis szégyenlősség, mióta találkoztak. Tarkóját vakargatta, hogy kevésbé érezze magát furán, és a lány kezét nézte az arca helyett. A második sornál már beszállt Rarához, de a refrén előtt ki is lépett. Odasétált az egyik sarokba, és elővett onnan egy gitárt. Odalépett Rarához, gyorsan lecsekkolta, hogy be van-e hangolva, igazított rajta, és a második versszakhoz meg is érkezett. Halkan játszott, véletlenül se akarta elnyomni a lány játékát, hiszen az akkordokat is az ő kezéről leste el. Azonban hangszerrel a kezében már sokkal kevésbé érezte magát sérülékenynek.
- Ez azzz... - örömködött Jimmy a konyhából, és maga is fütyülésbe kezdett. Olyanok voltak hárman, mint egy egész zenekar. A ház gyorsan megtelt élettel, és elűzte a gonosz démonokat messzi földre.
- Oh, won't you stay with me? / 'Cause you're all I need - énekelte Zsombor, és a lány szemébe nézett. Igaz lenne? Maga se tudta. Csak azt, hogy valamiért ez most jó jobb, mint bármikor.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799743#post799743][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.21. 21:40[/b][/url]

Jobban szeretett ilyen hangszereken játszani, mint a zeneiskolai nagy, fényes és túlságosan új versenyzongorán. Ezeknek a daraboknak ténylegesen lelke van, a több évtizedes vagy évszázados múltjuk tette őket méltóvá a zenéhez.
- Micsoda igények kérem szépen - csóválta a fejét bosszúsan a lány, szemében azonban vidámság csillogott. A következő kört már egy terccel lejjebb kezdte játszani, hogy megfelelő legyen rögtönzött duettpartnerének. Most először tűnt úgy, hogy zavarban érzi magát, ez igazán megmosolyogtatta volna, ha nem az akkordokra figyel. Eddig csupán egyszer játszotta ezt a dalt, még nem volt meg a kellő rutin ahhoz, hogy hosszabb ideig a fiút nézhette volna. Ahogy a másik becsatlakozott az éneklésbe ő elhallgatott, nem akarta elrontani a varázst.
Értetlenkedve fogadta, hogy miért nem énekel tovább a fiú, de rendületlenül játszotta tovább az kíséretet. Fél szemmel figyelte, hogy mit csinál a másik így az értetlenségből arcán hamar csodálkozás lett. Kiderült, hogy igazából tényleg egyáltalán nem ismerik még egymást, és hogy Zsombor mindig tud valami meglepetést okozni.
A refrén kezdősora megdobogtatta a szívét. Nem beszélt valami jól angolul, de a megértéssel egészen jól elboldogult, köszönhetően a rengeteg zenének, amit angol nyelven hallgatott. Tartotta a fiú által teremtett szemkontaktust, arca ismét pirosas árnyalatot vett fel. Úgy elmerült a fiú csodálásában, hogy az egyik akkordot elszúrta, de nem bánta. Jót mosolygott saját bénaságán, majd kelletlenül ugyan, de ismét kezeire szegezte tekintetét.
Tetszett neki ez a trió felállás. Úgy szóltak, mintha ezer meg egy éve ismernék egymást és azóta együtt zenélnének. A háromperces számból azonban nem lehetett végtelenített verziót csinálni, Sára úgy érezte, igazságtalanul hamar véget ért.
- Köszönöm - nézett fel hálásan Zsomborra. tekintetében fékezhetetlen boldogság, hála és valami... Valami megmagyarázhatatlan tükröződött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799767#post799767][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 00:03[/b][/url]

A zene megrészegítette őket. Olyan kapcsot teremtett meg a két ember között, amelyet úgy tűnt nem lehet megtörni, tán soha többé. De nem csak ennyi volt. Valami más is bizsergett körülöttük a levegőben. Odafigyelés, törődés...szeretet? A lány piruló arca egy kisfiús mosolyra göndörítette Zsombor ajkait. Szép, szebb, még szebb. Ezt érezte, minél többször nézte.
A szám lassan véget ért. A fiú félt tőle, hogy mi lesz akkor, hiszen a dal közben nem kell félnie. A zene az otthona, de amikor elhallgat az utolsó húr, újra meg kell szólalnia. Nem, már nem szelektív mutista, de a szavak iránti félelem még benne van, hiszen olyan sokat érnek. Egyetlen rosszul használt ige, és minden összedőlhet.
- Enyém a megtiszteltetés - kacsintott Rarára. - Oh, jut eszembe, remélem nem vagy vegetáriánus - kijelentés, és kérdés volt egyszerre. No persze nem azért mondta, mert bármiféle baja lenne velük, csak szimplán Big Jim-nek okozna fejfájást. - Jimmy csinálja a legfinomabb Jambalayat az egész országban - mondta totális átéléssel.
- De csak azért, mert senki nem járt még New Orleansban... - kiabált ki a férfi a konyhából. - És most elég a dumából, játszatok valami jó fiatalosat! - adta ki az utasítást a szakács, Zsombi pedig elnevette magát. Big Jim sose szerette, ha szavakkal dicsérik. Sokkal inkább értékelte, ha zenével mondják el, vagy az asztalnál lévő hangokkal. A csörömpölő kanalakkal és érdekes beszélgetéssel.
- Ismersz valami jó jazzt? - kérdezte a fiú Rarához fordulva. Tudta, hogy főzéshez az igazán szexis, bitang jazz dukálna, habár ő nem tud úgy énekelni, ahogy Jimmy - bár biztos volt benne, hogy ebbe azért beszállna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799812#post799812][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.22. 12:16[/b][/url]

Érezte, hogy élete ebben a pillanatban visszafordíthatatlanul megváltozott. Ott ült egy ismeretlen férfi zongorájánál egy ismeretlen fiúval és azt érezte, hogy ilyen jó még sosem volt. Nem érzett mást, csak vágyat. Vágyott arra, hogy ez a meg nem nevezett érzés újra és újra elhatalmasodjon rajta, hogy Zsombor újra és újra így nézzen rá. Túl hamar ért véget a csoda, a tökéletes összhang.
- Ha tehetném húst ennék hússal, ne aggódj. De mi az a jamizé? - érdeklődött kíváncsian. Még csak a nevét sem hallotta, nem hogy kóstolta volna bármikor. Kiskorában rettentően finnyás volt, alig volt egy-két étel amit hajlandó volt megenni. Nem sikerült teljesen kinőnie ezt a rossz szokást, eléggé válogatós maradt, de a helyzet érezhetően sokat javult.
- Hát az az igazság... - tűrt füle mögé zavartan egy barna tincset - évekkel ezelőtt tanultam ugyan jazzt, de az már elég régen volt. Ha gondolod azért megpróbálhatom, Vagy akár segíthetsz is - pillantott fel a fiúra és odébb csúszott a zongoraszéken helyet adva maga mellett a göndörnek. Megpróbált visszaemlékezni az improvizációs órákra, hogy mikre kellene figyelni. Miután tanárnője úgy ítélte, elég magas szinten van a klasszikus képzésben úgy gondolta, betekintést enged egy kicsit a zongorásták világának másik jelentős térületébe. Sári sosem vált kifejezetten jazz rajongóvá, de őszinte csodálattal nézett fel minden jazz zongoristára.
Zsombor válaszától függetlenül leütött egy harmóniát, majd még egyet. Tétova játéka lassan egy egésszé formálódott. Agyát kikapcsolva kezeire bízta magát, hagyta, hogy csontjait átjárja a zene. Egészen más volt ez, mint az előbbi dal. Ide teljes figyelem és összpontosítás kellett, hogy elérje azt a könnyed hatást, amit szeretett volna. Úgy alakította a dallamot, hogy felismerhető legyen a dal, amelyet igazából csak bevezetésként játszott. Érezhető volt, hogy nincs szükség énekre, a zongora önmagában is megállta a helyét.
Nem tartott szünetet a két dal között, egy egyszerű összekötőrésszel hangnemet váltott és kíváncsian pislogott a fiúra. Nem tudhatta, hogy a másik felismeri-e mit szeretne kihozni ebből, de a lehetőség adott volt, hogy ismét megcsillogtassa énektudását. Ez volt az egyetlen olyan dalamelyet szívesen hallgatott önszántából is, ezért szívesen hallotta volna a göndör szájából. Direkt lejjebb játszotta, mint az eredetiben írva van, hogy passzoljon a fiú hangszínéhez. Igazi örömzene volt, semmi más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799876#post799876][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 19:50[/b][/url]

- Jambalaya. Rizses alapú, van benne hús, egy rakat zöldség, meg fűszerek. És persze a titkos hozzávaló, amit Big Jim még nekem se mond el - vont vállat mosolyogva Zsombor. Egyáltalán nem haragudott rá, valahogy vinnie kell majd az üzletet, ha egyszer kinyit.
- Hát... nem tudom mennyire leszek a segítségedre... - vakargatta tarkóját. A gitárhoz sokkal jobban értett, mint a zongorához, de nem akarta a lányt se magára hagyni, ha már felhozta neki az ötletet. Letette a gitárt, és nekitámasztotta a falnak. Leült Rara mellé. Ahol a karjuk és a lábuk összeért bizsergés lett úrrá rajta, de nem hagyhatta, hogy elterelje a gondolatait.
Zavarodottan nézte a lány kezeit, vágott egy grimaszt, és kezét a billentyűk felé helyezte. Azonban mielőtt még beszállt volna, a lány már váltott. Úgy nézett rá sandán, mintha csak azt akarná üzenni "te most viccelsz velem?"
Megvárt egy ritmust, és a következőnél már eljutott addig, hogy le is nyomja azokat a fehét billentyúket. Azonban ebben most magára maradt Rara. Ismerte a dalt, de annyira nem, hogy tudja a szöveget is. Zsombor nem hagyta abba a játékot, néha bele-bele bakizva, de az ének az most felejtős volt.
Addig-addig üzengették a másiknak, hogy kezdje, mígnem Big Jim mentette ki őket. Acélos mély hangján elkezdte bőgni a számot. A fiú elmosolyodott, és ingatta a fejét, főleg, mikor elkezdte funky-sra venni a figurát a férfi.
- Bibijubi-bablabe. Duplidupli-babbibi - hallatszott a felszabadult ritmusos ének, mintha egy egész másvilágból szólna.
Zsombor kapkodta a kezeit, néha úgy játszva, hogy a két keze keresztbe állt. Elnyomta, nem volt tökéletes, de egy pillanatra se esett ki a ritmusból, ez volt az egyetlen szerencséje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799886#post799886][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.22. 20:20[/b][/url]

- Jól hangzik. - A nyál összefutott a szájában a kaja gondolatára. Eszébe jutott, hogy utoljára tegnap délben evett és hirtelen éhesebb lett mint valaha. Gyomra hangosan megkordult, hogy mindenki tudtára adja, ideje lenne enni valamit. A vacsorát és a reggelit az idegesség miatt hagyta ki, úgy érezte, nem tudna enni egy falatot sem.
- Szerintem eléggé - mosolygott rá bátorítóan. Már pusztán az, ahogy a végtagjaik összeértek elöntötte valami olyasfajta erővel, hogy úgy érezte képes lenne megváltani a világot egyedül.
Elvigyorodott, nem gondolta volna, hogy így meg tudja lepni a fiút egy kis váltással. Az viszont őt lepte meg, hogy a fiú nem ismerte annyira a dalt, hogy tudja a szövegét. Ő kívánt jazzt, és pont ezt nem tudja? De nem zavartatta magát, úgy irányította a dolgokat, hogy a négykezesük jól szóljon a fiú hibái ellenére is.
Elvigyorodott, ahogy bentől megszólalt a mély öblös hang, ahogy kicsit stílust váltott Sári úgy alkalmazkodott a kísérettel. Áldotta a kínkeserves improvizációs órákat, sosem gondolta, hogy egyszer hasznát veszi majd. Néha, mikor Zsombor elszúrt valamit térdével meglökte a fiú lábát és szélesebben vigyorgott, mint valaha. Élvezte, hogy heccelheti a göndört és csak reménykedett abban, hogy ezzel nem zökkenti ki a másikat.
Nem akarta sokáig húzni ezt az egészet, mert az kissé kínosan érintette volna, ha kifogy az ötletekből és belezavarodik a dolgokba. Még egy utolsó megcifrázott dallammenetet játszott, keresztülnyúlva a fiú kezein is, majd egy sejtelmes szeptim akkorddal lezáratlanul hagyva lezárta a rögtönzött művet.
- Nem is rossz, nem is rossz. De ha szeretnéd megtanítalak rendesen zongorázni - öltötte rá kislányosan a nyelvét. Annak ellenére, hogy ajánlata csupán heccelésnek tűnhetett komolyan gondolta ám minden szavát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799967#post799967][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 22:09[/b][/url]

Minden rezzenését mintha sokkal jobban érezte volna most, hogy ott ült mellette. Ahogy gyorsan mozgott a keze, amint meg-meglökte a térdét, a halk kuncogását. Egyszerűen megdobogtatta Zsombor szívét, és úgy érezte nem akar ennél távolabb kerülni tőle. A váltásokra igyekezett a lehető leggyorsabban reagálni, és követni Rarát benne. Olyan volt neki, mint valami vezető, csak még könnyebb volt rá figyelni. Nem is nagyon akart mást csinálni.
A cifra zárásra viszont sehogy nem tudott reagálni. Abbahagyta a játékot, és csak figyelte, ahogy megcsillogtatja profizmusát a barna. Mikor keresztbe nyúlt Zsombor térfelén, egy pillanatra összeakadt a kezük is, mire a fiú elmosolyodott. Fejébe vér szökött, és félt, hogy valami olyat tesz nemsokára, amit nem biztos, hogy holnap is jó ötletnek fog tartani.
- Nem rossz? - vonta fel a szemöldökét a fiú. - Na akkor ezt figyeld! - mosolygott a lányra, mintha felháborodott lenne, persze nem erről volt szó. Kezeit a billentyűkre rakta, és pattogósan elkezdett játszani. Arcán a totális beleélés volt, úgy nézett ki, mint valami őrült művész, aki élete legjobb darabját adja elő. De csak a fő dallam első sorának végéig jutott, mire elnevette magát. Rápillantott a lányra, olyan közel volt hozzá, szinte egy levegőt szívtak. A szemét nézte, majd onnan tekintete átvándorolt a lány ajkaira. Azokra a tökéletes, dús formákra.
- Kész az ebéd! - kiáltott fel Big Jim a konyhából, és hallani lehetett közeledő lépteit. Mint aki rosszban sántikál, Zsombor azonnal felpattant a székről.
- Gyere, segítsünk kipakolni - szólalt meg a fiú erőtlenül, még mindig az előző pillanat hatása alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799987#post799987][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.22. 22:35[/b][/url]

Majdnem elnevette magát, ahogy összeakadt a kezük, de arra koncentrált, hogy végig csinálja amit eltervezett. Be akarta bizonyítani, hogy tényleg elég tehetséges. Sokkal inkább magának kellett bizonygatnia, mint a fiúnak, aki már kifejezte, hogy őt bizony elvarázsolta. Imádta, ha ki tudott váltani valamit az emberekből, egy művésznek ez volt a legpozitívabb visszajelzés. Nem az üresen csengő dicsérő szavak, nem. A szín tiszta és valódi érzelmek. Ha egy zenész ugyanazt az érzést tudta kicsikarni hallgatóságából, mint amit ő is érzett játék közben, na ő igaz tehetség volt.
- Nem rossz - bólogatott elismételve a szavakat. Nagy odafigyeléssel tanulmányozta a fiú játékát és sokkal inkább őt magát. Annyira jó volt látni, hogy a fiú ugyanolyan szenvedéllyel viseltetett a zene iránt. Egy közös szenvedély igazából bárkit össze tudott hozni, de úgy érezte, itt valami más is van.
- Hmm, nem is volt rossz. De így jobb lenne - utánozta a fiú játékát némi variációval. Pont ugyan azt és ugyanannyit játszott el csak, mégis annyival másabban hangzott egyetlen apró változás miatt. Nem is értette, miért akarta megmutatni saját elképzeléseit, semmi szükség nem lett volna rá, hogy megint felvágjon tudásával. De valamiféle olthatatlan vágyat érzett az iránt, hogy megmutassa a Zsombornak, hogy mennyire ügyes és tehetséges és tökéletes is valójában. Sosem volt megfelelési kényszeres, de most a göndör kiváltotta belőle.
Ahogy felpillantott ismét átjárta a fiú közelségétől a bizsergés. Követte a fiú tekintetét és a vészcsengők megszólaltak a fejében, mégsem volt képes megmoccanni. Két nap alatt ez már a sokadik olyan pillanat volt, mikor úgy érezte, az idő megáll és ketten maradnak a világban. Nem akarta újra átélni korábbi csalódásait, egyszerre akarta azt, hogy ne legyen vége és azt, hogy csak hagyják békén, mert boldog ő egyedül.
Hálásan sóhajtott, mikor meghallotta a férfi hangját a konyhából. Szinte rögtön követte a fiút, hogy ő is segíthessen valamiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800520#post800520][b]Csonka Zsombor - 2020.03.24. 18:13[/b][/url]

Szenvedélyes játékhoz olyan érzelmek is dukáltak. Legalábbis Zsombor azt érezte, mert minél többet ültek a zongoránál, annál inkább tótágast állt a világa. Mozogtak a fejek, megütköztek a lábak, összeakadtak a kezek. Egyszerre volt tökéletes, és valami többet ígérő. Ahogy egy pillanatra megálltak, a fiút elkapta a mérhetetlen érzés: akarom. Szemébe nézett, mélyen elveszett benne, mint ahogy tegnap, mint aki a lány lelkéhez akarna ezáltal eljutni. Tekintete továbbvándorolt, le az ajkakhoz, melyeket annyira kívánt, maga se tudta pontosan miért.
Mielőtt mozdulhatott volna, a konyhából hangok hallatszottak. Zsombor úgy indult a helyiségbe, hogy hirtelen azt se tudta milyen napot írnak. Akarja? Lehet. Azonban ez biztos viszonzatlan. Soha nem kellett senkinek, ez miért most változna meg.
- Ragadjatok tányért és evőeszközt - intett az egyik szekrény felé Jimmy, amint beléptek. A fiú felnyúlt, és leszedett egyet Rarának is.
- Tessék, hölgyeké az elsőbbség - somolygott. Big Jim jó rendesen megpakolta a lány tányérját, majd a másik kettőt is. Leültek az asztalhoz a kis szűkös helyen, melynek levegője párától és fűszernövények illatától volt teli.
- Nem mondom kislány, de elég jól nyomtad a zongoránál - szólt elismerően a férfi, és felnevetett. - Tudod egy kicsit Mona lányomra emlékeztetsz, csak neki nagyobb szája van - folytatta a társalgást fesztelenül. Zsombor is mosolygott, de határozottan szótlanabb lett az előző pillanatok után. Agyában próbálta valahogy helyre rakni, hol is van a probléma a mátrixban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800528#post800528][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.24. 18:49[/b][/url]

Látta a fiún azt a jól ismert bizonytalanságot. Szíve szerint megszorította volna a kezét és bátorító szavakat súgott volna a fülébe, de csak ült ott bénán, mint aki kővé vált. Nem ezt akarta. Erős akart lenni, bátor és bevállalós, de a régi sérülések mindig emlékeztették, hogy nem, ő erre úgysem képes. Minek is próbálkozzon vele? Kissé mindig kívülállónak érezte magát a pirosak között. Igyekezett ugyan nagy szájával kompenzálni azt, ami tetteiben nem mutatkozott meg, de mégsem találta a helyét. Felnézett a többiekre, szinte eszményítette őket. A költözés előtt sosem voltak önértékelési zavarai, tökéletesen kiegyensúlyozott önmagával tökéletesen elégedett boldog lány volt. De aztán mikor idekerült, valami ismét megváltozott. Elhitette magával, hogy elég mélyre temette múltbéli sérelmeit, ahhoz, hogy most tiszta lappal kezdhessen, de a lelkibékéjét most sem találta.
Nagyot nyújtózkodott, mikor felállt a székről, s csak ezután követte Zsombor a konyhába. Hálásan mosolyogva pukedlizett a fiúnak, mikor a kezébe nyomta a porcelánt. Nem mintha nem tudta volna egyedül is levenni a polcról, de azért jól esett neki, hogy a másik ilyen előzékenyen gondolt rá is.
- Igazán köszönöm! - Mélyet szippantott a jó illatú gőzbe, miután helyet foglalt az asztalnál. Kivételesen igazán előnyös volt, hogy nem foglalt túl sok helyet, így kényelmesen elfért az szűkös térben is. Bizonytalanul a szájába tett egy falatot, majd némi ízlelgetés után elégedetten felnyögött. Kajával bármikor le lehetett nyűgözni, hozzá az egyik legrövidebb út a hasán keresztül vezetett.
- Ez mennyei - közölte a nyilvánvaló tényt teliszájjal. Ő meg az illem nem voltak túl jó barátok, főleg, ha az étkezési kultúrájáról volt szó. Hajlamos volt úgy enni, mint egy kismalac és közben pofátlanul érdektelennek látszani. Tényleg nem érdekelte, hogy nem tud normálisan enni, a mások erről alkotott véleménye meg végkép.
- Próbálkoztam - somolygott szerénykedve. - Ohh, nekem is elég nagy szám van...rendszerint bajba is kever. Szeretek sokat fecsegni, amit általában az emberek nem tolerálnak túl jól - vigyorgott a férfire. Észre sem vette, hogy Zsombi mennyire csendes, nem tudott egyszerre a kajára, a beszélgetésre és még a fiúra is figyelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800585#post800585][b]Csonka Zsombor - 2020.03.24. 22:14[/b][/url]

Ainsley. Régen gondolt már vissza rá, hiszen ő nem is volt igazán az övé. Mártonhoz tartozott. Ahhoz a részhez, amit ő csak utólag érzett, és nem akkor. Pont emiatt tudta beazonosítani, ami most zajlik benne. Görcsbe álló gyomor, kusza gondolatok, meg minden egyéb. Nem tetszett ez neki.
- Azok savanyú emberek! - legyintett. - "Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak arról, amit teszek, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok róla." Tudod ki mondta ezeket? Roosevelt. Okos ember volt - bólintott, mintha ő jól megmondta volna a magáét. - De a lényeg, hogy itt bármikor szívesen hallgatlak - mosolygott.
Kirill. Neki se kellett. Visszadobta őt az intézetbe, mint valami használt rongyot. Feladta. Azt mondta segít neki, de így csak minden rosszabb lett. Megbízott benne, és mégis becsapta.
- Ha újranyitom az étkezdét, ez lesz az egyik specialitás, amit az emberek kérhetnek. Itt senki nem ismeri a jó amerikai ételeket, csak a hamburgert - csóválta a fejét. - És még abból is a rosszabb verziót - tette hozzá, mintha ez bármilyen különbséggel is járna.
Charlotte. Bogna. Luca. Mondjuk utóbbit nem is csodálta. Ahogy elbánt azzal a lánnyal Márton... De akkor is. Mindenki elhagyja. Mindig. Ez most miért lenne más. Két nap. Hogy sikerült ennyi idő alatt felborítania a fiú gondolatait a lánynak?
- Tudod, te vagy az első ember, akit megismerek Zsombor ismerősei közül - nyomta a szöveget tovább. - Volt az a másik gyere, azt hiszem Thomasnak hívták. Ő gyakran jött meglátogatni a fiút, amikor oda...
- Jimmy... - szűrte fenyegetően a nevet fogai között Zsombor. Az egész beszélgetésbe most szállt be először, addig mintha alig lett volna jelen.
- Jól van... - emelte fel védekezőn a kezét a férfi. - De jó lesz, ha megbarátkozol ezekkel a gondolatokkal, fiam. Nehogy a károdra menjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800590#post800590][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.24. 22:36[/b][/url]

Meglepte, hogy a férfi Roosevelttől idézett. Mármint nem volt ő előítéletes meg semmi ilyesmi, csak azért egy kellemes ebéd melletti társalgásban egy zenész-séftől nem igazán vár ilyeneket az ember.
- Ígérem, akárhányszor Pesten járok meglátogatlak majd. Imádom a hely atmoszféráját, a zongorát és ezt a jamakármizét is, bocsi, borzasztó a memóriám - nevette el magát majd újabb adag ételt lapátolt a szájába. Egyszerűen nem tudott betelni az ízélménnyel, minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, ezért olyan lassan evett, amennyire csak tudott. Igyekezett azért kultúrált körülmények közé szorítani az evészetet, elég volt ha otthon meg a sulian disznóólat csinált maga körül, vendégségben azért már mégsem illik.
- Tutira kapni fognak rajta az emberek. Ilyen finomat régen ettem már, ráadásul nem is megszokott és ezért biztosan imádni fogják. - Tessék, épp erről beszélt az előbb. Úgy csevegett itt mintha ezer éve ismernék egymást. Beszélt volna többet is, de ügyelt arra, hogy szinte állandóan tele legyen a szája. Tányérjáról rohamosan fogyott az étel, hihetetlen mennyiségű kaját pusztított el rendkívül kevés idő alatt. Ez volt az egyik szuperképessége, az evészet bárhol, bármikor, bármennyit elv alapján.
- Tényleg? - szemöldöke a homloka közepéig szaladt. Úgy gondolta, Zsombi minden barátját elhozza ide, vagy legalábbis összeismerteti Big Jimmel. Úgy tűnt, régről ismerik egymást és Zsombor rendkívüli módon megbízik benne, de persze lehet, hogy a látszat csalt.
- Hova...? - kezdte el a kérdést, de a göndör beléfojtotta a szót. A kíváncsiság felébredt benne, meg akarta tudni a mondta befejezését, de úgy tűnt, a navinés nem szívesen avatná be a dolgokba. Talán mégis igazak lennének a pletykák? Mindenképp ki kellett derítenie, de nem ott és nem akkor. Nem értette, hogy mi folyik körülötte, de be kellett látnia, nem ez volt a legidálisabb helyzet a kérdezősködésre.