- Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért - üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi.
- Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont.
- Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom - sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte.
- Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753086#post753086][b]Egervári Zalán - 2019.03.25. 19:39[/b][/url]

- Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért - üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi.
- Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont.
- Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom - sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte.
- Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753225#post753225][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 19:21[/b][/url]

Sötét volt a szobában. Nem kapcsolta fel a villanyt, mert űrhajósat játszott Pánnal. De most csak az ágyában ült, felhúzott térdekkel, csendesen és hallgatta a kint folyó kiabálást. Apától mindig félt. Apa sokszor kiabált. De Zalán nem szokott. És Zalán most nagyon félelmetes volt.
Nem látta, mi történik kint. A fejében jelentek meg ők. Apa hétfejű sárkány volt. Tüzet okádott Zalánra. De Zalán sem volt önmaga. Úgy nézett ki, mint abban a dínós filmben, amiben felmászott a szörny arra a nagy épületre. Godzilla vagy ilyesmi.
Mindketten artikulálatlanul üvöltöztek. Nem voltak szavak. Csak maró hangok, amik kitöltötték alakást, beszűrődtek a zárt ajtó résein. Még Pán pajzsa sem volt elég, hogy megvédje őt tőlük.
Aztán nyílt az ajtó. A kintről jövő fény pont az ágyára esett. Ő nagy, kék szemeivel próbálta kivenni Gozdzilla körvonalát. Nem látta az arckifejezését. Nem látta a ruháját. Csak a fekete foltot. A nagydarab szörnyet, aki az előbb a hétfejű sárkánnyal küzdött, és most jött, hogy őt is keresztbeharapja, megrágja és lenyelje, hogy örökre eltűnjön a hangos torkában.
Nem válaszolt a mondatra. Csak bámulta őt. Bármulta és próbálta lehámozni Godzilla bundáját a bátyjáról. Őt akarta. És nem a szörnyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753227#post753227][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 19:35[/b][/url]

Próbálta, de a másik csak ült ott azzal az ártatlan nagy kék szemeivel, és úgy tűnt összetört benne egy kis, féltett világ. Zalán a hajába túrt, és leguggolt a szintjére.
- Ne nézz rám így, kérlek - mondta neki, és a kislány kezéért nyúlt. Éppen elég volt így is neki a mai nap, nem kellett, hogy még egyel több embernek csalódást okozzon. Nem, ő ezt nem akarta elfogadni.
Sóhajtva felállt. - Nem neked szólt, amit hallottál. De nekem mindegy - keményedett meg kicsit a hangja, bár egy enyhe csalódottság is megbújt benne. Újabb mély levegő, és leült az ágyára. Óvatosan lehúzta a cipőit és a kabátját. Csúnyán összevert arcán kívül még karját is különböző horzsolások borították. Nyögött egyet fájdalmában, és elfeküdt a matracon. Tudta, hogy valószínűleg Léda most minden mozdulatát úgy nézi, mintha magában azt próbálná eldönteni, hogy közeledhet-e hozzá. Máskor biztos kitalálna valami vicceset, hogy elterelje a lányka gondolatait, de ma nem. Fáradt volt, és nem csak testileg.
- Megcsináltad a házidat? - kérte számon a férfi fel sem kelve az ágyról. Minthogy a szülők nem nagyon foglalkoztak Lédával, így ő volt az, aki minden este számonkérte rajta a dolgot, és segített neki, ahogy ideje engedte. Most a hangja kicsit másképp csengett. Számonkérő volt, akár egy főnöké. Nem volt benne semmi pajkosság, mint általában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753228#post753228][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 19:57[/b][/url]

Csak nézte és nézte, amint Godzilla egyre közeledett felé. De ez már nem teljesen Godzilla volt. Ez már Zalán volt. Vagyis az ő arca Godzilláén belül. Csúnya volt. Tele piros és lila foltokkal és eltorzították a bátyja ismerős vonásait.
Hagyta, hogy megfogja a kezét, de továbbra sem szólalt meg. Egyszerűen csak bámulta őt. Talán egy kicsit félt is tőle. Összeszorította a fogát, mikor Zalán eltávolodott. Olyan lett a hangja, mint Apának. Olyan lett a tartása, mint Apának egy hosszú nap után. És ez nem tetszett neki. Nagyon nem tetszett neki. Úgyhogy a rémült kislány összehúzta a szemöldökét és ahelyett, hogy Pánt magához ölelte volna, csak durcásan keresztbefonta a karját.
Zalán beteg volt. Ez egyértelmű. Csúnya volt az arca és úgy viselkedett, mint Apa. Talán megfázott vagy ilyesmi. Lehet, hogy súlyosabb. Neki pedig kutya kötelessége meggyógyítani, nem? Zalán is ezt tenné vele.
Nem válaszolt a durván feltett kérdésre sem. Lepattant az ágyáról, és kis termetéhez képest súlyos léptekkel indult el a kopott, öreg íróasztal felé. Kihúzta és kutatott benne. Sokáig. Még papírokat is kidobott az ágyára, majd végül Pánt maga után húzva, szúrós tekintettel indult el Zalán ágya felé.
Anélkül, hogy bármit mondott volna, önkényesen odaült az ágy szélére, és a dobozt kezdte bontogatni. Kivett belőle egy rózsaszín sebtapaszt és kicsit sem finoman nyomta Zalán karjára. Még Anyától könyörögte ki, mikor kénytelen volt rá vigyázni a tescoban. Sosem használta, de hercegnők voltak rajta és kellett neki. De most Zalánnak jobban.Hiszen beteg volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753239#post753239][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 20:30[/b][/url]

Semmi válasz. Fájt neki, hogy nem hallja húga állandó csacsogását, ami a mindennapjai részét képezte. Néha idegesítette, néha még koncentrálni sem tudott tőle, de most egyszerűen csak ott volt egy űr, amit úgy érzett neki kell kitöltenie. És mégsem.
A hangok azt üzenték a férfinak, hogy Léda még csak most áll neki a házinak, és valószínűleg totálisan elfelejtette volna, ha nem szól neki. Jellemző. Egyszer ér haza időben, de akkor is inkább a kis fantáziavilágával van elfoglalva. Pedig okos volt. Nagyon.
Érezte, ahogy a lány körülötte mászkál, és az ágyára ül. Összeráncolta a szemöldökét, és felemelte a fejét. Léda mogorván nézett rá, pontosan úgy, amikor valamit nem kaphat meg. Aztán bumm.
A férfi felszisszent a fájdalomra, ami a karjába nyilalt. Csak nézte a kislányt, ahogy morcosan ragaszgatja fel rá az élénk rózsaszín sebtapaszokat, mintha ennyivel eltűntethetné a fájdalmat. Egy mosoly húzódott a szájára, amit igyekezett elrejteni Zalán, de nem nagyon ment neki.
- Ráncos lesz a homlokod, ha sokáig így hagyod - mutatott az említett területre a férfi, és közben már szabadjára engedte az elnyomva tartott vigyort. - Tudod, hogy a mérges néni egy emelettel lejjebb mennyit ráncolta a homlokát régen? Aztán nézd meg most mi lett belőle...pfuuu... - reagált ki kicsit túl a helyzetet, mintha valami igen komoly, doktorok által megállapított észrevételt mondana.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753252#post753252][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 22:05[/b][/url]

Olyan volt Léda, mint a Mátyás királyos mesében. Haragudott is Zalánra, meg nem is. Gyógyította őt, meg nem is. Még megpróbált durcás lenni, de már ott bujkált a mosoly a szája sarkában.
- Nem is mindig mérges. Mogyival például mindig szépen beszél! - A macska bármennyire is kézhez szokott jószág volt, folyton elkóborolt. Léda pedig ha egyedül volt otthon, gyakran játszotta azt, hogy Mogyit próbálta meg elfogni. Persze sosem sikerült. A macska csak a nénire hallgatott, és senki másra.
Aztán kitágult szemekkel kezdte el a homlokát simogatni, mintha minden apró ráncot ki tudna egyenesíteni. Egészen úgy festett, mintha valami láthatatlan festéket próbált volna letörölni magáról.
Már egészen el is felejtette, miért haragudott rá. Egészen. De Zalán arcán még ott volt Godzilla árnyéka megbújva. Ott, a vigyor mögött figyelt, és leste az alkalmat, mikor törhet megint elő.
Léda elővette az utolsó ragtapaszt is, és egy nagyon széles vigyor mellett ünnepélyes mozdulattal rakta fel Zaza arcára.
- Kész is! Most már meggyógyultál! - Még bólintott is és karba tette a kezét. Büszke volt a teljesítményére, hisz szinte teljesen biztos volt benne, hogy ennek elégnek kellett lennie ahhoz, hogy helyrejöjjön végre. - Most már nem is kell többet kiabálnod, igaz? Godzilla nagyon csúnya dínó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753262#post753262][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 22:29[/b][/url]

- De Mogyinak különleges helye van a szívében, ahogy nekem is számodra - nyomott egy puszit a lány homlokára.
Hagyta, hogy befejezze a művét. Úgy koncentrált Léda, mintha egy életmentő műtétről lenne szó. - Biztosan jó leszek? Mert érzem a javulást, de tudod valami még mindig furcsa. Talán Godzillát érzem. O-o, itt is van - tátotta el a száját a férfi, mintha megijedne, aztán megfogta Lédát a derekánál fogva, és felkapta, hogy meglóbálja. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy minden izma tiltakozott a mozgás minden formája ellen.
- Wááá.... itt jön a rémes Godzilla és megesz -  torzította el a hangját a férfi mély dörmögőssé, majd az ágyra vetette a lányt, és csiklandozni kezdte. - És most halálra csikizlek téged - adta tudtára a nyilvánvalót. Egy kis idő után viszont egészen érezte a végkimerülést. És persze a sebek helyét is, szóval abbahagyta, és mosolyogva nézett húgára.
- Na de ideje megcsinálnod a leckédet. Nincs kibúvó - kezdte egy fokkal komolyabban a férfi, de persze ebben nem volt már semmi szidalom, vagy rosszindulat. - És ígérem ha megcsináltad, odaengedlek a gépemhez, és pingvin klubbozhatsz fürdésig - enyhítette a körülményeket egy kicsit. Léda ilyen ígéretek mellett valahogy mindig extra gyorsan meg tudta csinálni a háziját, és rendesen oda is koncentrált rájuk, hiszen tudta, hogy Zalán átnézi őket. Vagy legalábbis bele-bele néz. Mégsem az ő feladata volt, hogy elvállalja a tanár szerepét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753265#post753265][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 22:46[/b][/url]

- Pfúúj, tiszta nyál leszek tőled - fordult el, de közben vigyorgott. Élvezte, hogy végre megint Zalán volt Zalán, és mosolygott és játszott.
Felsikkantott, ahogyan elindult felé. Menekülőre fogta és hangosan kacagott, miközben azért mégiscsak úgy tartotta a tempót, hogy Zalán könnyedén utolérje.
- Neeee! - A szobát az előbbi kiabálás helyét gyorsan kitöltötte Léda csilingelő kacagása, amit Zalán mély, dörmögős hangja kísért. - Csak ne csikizééést, léégysziii - kérlelte mindenféle komoly szándék nélkül. Dehogy akarta, hogy abbahagyja. Inkább próbálta lelökni magáról Zalán hatalmas mancsait, mikor már nem bírta tovább a nevetést.
Pihegve terült szét az ágyon, ahova az előbb Zalán száműzte. A kínzópad most olyan kényelmesnek tűnt, ahogyan egymás mellett fújták ki magukat, hogy alig akaródzott nek felkelni onnan.
- De holnap nincs is matek... - kezdett bele a szokásos mondókájába, mikor Zalán bevetette a kulcsszót.
Egy másodperc sem kellett neki, hogy felüljön az ágyon és mosolygó szemekkel nézzen a bátyjára. - Tényleg? - Meg sem várta a választ, már indult is az íróasztal felé, előkotorva a kockás füzetét és a radíros ceruzáját.

// //