Francesca újabb agymenésének köszönhetően ismét randizni kényszerül. Azért használom a kényszerül szót, mert a férfi számára lassanként valóságos kín minden friss áldozat, akiről húga úgy ítéli meg, hogy méltó párja lehet. Nagyon belefáradt már ezekbe a játékokba, de persze az ő egyetlen kicsi húgáért mindent IS megtesz. Ez csak természetes.
Végre enyhébb nap a mai, így úgy dönt, merész lesz. Na nem vesz fel fürdőnadrágot, hogy megmutassa tökéletesen kidolgozott mackó testét - egy picit eltunyult, de még mindig csodálatos, csak mondom -, de a hosszú ujjú ingre csak egy meleg pulóvert húz. Mert randevúra illő módon kell megjelenni. Ácsorog a tükör előtt és nagyon hülyén érzi magát. Inkább leveti a pulóvert és mégis a szövetkabátot választja. Egyáltalán mit érdekli ez az egész? Kötelességből elmegy erre is, ahogy az előző százra, aztán hazajön és közli a húgával, hogy ennyi volt, kész, vége van. Nagyot sóhajtva vágja zsebre kezeit és anélkül, hogy elköszönne, egyszerűen kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Francesca talán haragudni fog, hogy nem véleményezhette bátyja randiszettjét, de majdcsak kiheveri.
Ez a csodás találka Budapestre lett megbeszélve, egészen pontosan a Kossuth téri Szamos Café-ba, ahol a legpompásabb süteményeket eheti az ember, ráadásul a kávé is párját ritkítja. Noha Nico anyja olasz, ő maga sokszor járt Magyarországon és folyton ódákat zengett erről a cukrászdáról, néha napján pedig egy kis süteménnyel is megajándékozta a testvérpárt.
Így tehát Nico hanyag eleganciával lép be a kávézóba és rögvest helyet is foglal az üvegablak mellett, hogy kellő alapossággal mustrálja az érkezőket. Na vajon ma mit dobott neki a gép?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748222#post748222][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.02.01. 12:54[/b][/url]

Francesca újabb agymenésének köszönhetően ismét randizni kényszerül. Azért használom a kényszerül szót, mert a férfi számára lassanként valóságos kín minden friss áldozat, akiről húga úgy ítéli meg, hogy méltó párja lehet. Nagyon belefáradt már ezekbe a játékokba, de persze az ő egyetlen kicsi húgáért mindent IS megtesz. Ez csak természetes.
Végre enyhébb nap a mai, így úgy dönt, merész lesz. Na nem vesz fel fürdőnadrágot, hogy megmutassa tökéletesen kidolgozott mackó testét - egy picit eltunyult, de még mindig csodálatos, csak mondom -, de a hosszú ujjú ingre csak egy meleg pulóvert húz. Mert randevúra illő módon kell megjelenni. Ácsorog a tükör előtt és nagyon hülyén érzi magát. Inkább leveti a pulóvert és mégis a szövetkabátot választja. Egyáltalán mit érdekli ez az egész? Kötelességből elmegy erre is, ahogy az előző százra, aztán hazajön és közli a húgával, hogy ennyi volt, kész, vége van. Nagyot sóhajtva vágja zsebre kezeit és anélkül, hogy elköszönne, egyszerűen kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Francesca talán haragudni fog, hogy nem véleményezhette bátyja randiszettjét, de majdcsak kiheveri.
Ez a csodás találka Budapestre lett megbeszélve, egészen pontosan a Kossuth téri Szamos Café-ba, ahol a legpompásabb süteményeket eheti az ember, ráadásul a kávé is párját ritkítja. Noha Nico anyja olasz, ő maga sokszor járt Magyarországon és folyton ódákat zengett erről a cukrászdáról, néha napján pedig egy kis süteménnyel is megajándékozta a testvérpárt.
Így tehát Nico hanyag eleganciával lép be a kávézóba és rögvest helyet is foglal az üvegablak mellett, hogy kellő alapossággal mustrálja az érkezőket. Na vajon ma mit dobott neki a gép?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748230#post748230][b]Vajda Eszter - 2019.02.01. 14:06[/b][/url]

Ha a legjobb barátnőd - nem tudom, mennyire helyénvaló amúgy ez a kifejezés, mármint nézd, alap hangon nincs túl sok barátom, a nem túl sok pedig konkrétan az öcsém barátnőjét, Cat Payne-t (aki nyilván nem a barátom), meg Francescat jelöli - megkér, hogy randizz a bátyjával, olyan volumenű kérdések vetülnek fel - már azon kívül, hogy most mégis melyikőjük lehet elkeseredettebb, vagy, hogy akkor engem most gyakorlatilag kihasználnak, és valami alibi nő vagyok, mert a szóban forgó úr fél bevallani a világnak, hogy meleg, na nem mintha bajom lenne a melegekkel, sőt, összetenném a két kezem, ha beköszöntene egyszer csak a tavasz -, mint, hogy MIT VEGYEK FEL?
Mármint tényleg, ez, na ez igazán komoly probléma. Túlöltöznék? Alul öltöznék? Ez most tényleg randinak minősítendő, vagy csak baráti kávézás? Megkapom egyáltalán valaha a válaszokat??
Vonatkoztassunk el a fejemben megszólaló, gonosz, bűntudatkeltő hangtól, amint épp azt mondja, ó Eszti, pedig ha valakinek, hát neked aztán van tapasztalatod az idősebb pasikkal!, mert ha elkezdenék emiatt is szorongani, csak visszafeküdnék az anyámék kanapéjára Ben&Jerry's-t zabálni, és már így is annyit ettem, hogy kezd megnőni a seggem - nem mintha amúgy akkora nagy seggem lenne, de onnan már csak egy lépésre van a combom per hasam, ahonnan nagyon, nagyon nehéz ledolgozni a felesleges kilókat!
Most persze gondolhatnád, hogy mindezek után vészesen el fogok késni, de az az igazság, hogy ha ilyen szinten rágörcsölsz valamire - még ha nem is látszik, a gyakorlat! - mindenhova kínos pontossággal érkezel meg.
Ide is.
(Egyébként mégis ki nevezi el a lányát ugyanúgy, mint a fiát?? Normális ez? Csak mert Norma Bates fiát is Normannek hívták, és ő közel sem volt az! Ez persze még az előtt eszembe juthatott volna, hogy belépjek, és akkor észrevétlenül el is menekülhettem volna!)
-  Szia - halvány mosolyt varázsolva arcomra foglalok végül helyet vele szemben - komoly taktikai megfontolás lapul emögött, ha például mellé ültem volna, akkor máris túl rámenősnek tűnnék - kibújva a bőrkabátomból - nem olyan műanyag, ami alatt sokkal jobban fázol, mint kellene - kényelmesen a csuklóm fölé húzom a pulóverem ujjait, majd felé nyújtom jobbom.
- Fogalmam sincs, mennyire készített fel, Eszti.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748234#post748234][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.02.01. 14:42[/b][/url]

Legyünk őszinték: egy vakrandira nem lehet felkészülni. Mondok jobbat is, úgy még nehezebb egyáltalán megpróbálni felkészülni, hogy azzal a tudattal mész el rá, hogy a nálad évekkel fiatalabb húgod szervezi be a jelölteket. Az igazat megvallva ebből az aspektusából sohasem szemléltem még az eseményeket, márpedig a látszat, amit ez a szituáció kelt, roppant mód kellemetlen. Ki akarna egy olyan férfival lenni, aki 30 évesen képtelen felcsípni magának egy csajt, így a húga segítségére szorul? Ha jobban meggondolom, totálisan szánalmas az egész. Szerencsére Nico fejében nem keringenek ezek a gondolatok, ő továbbra is csak ül és azt várja, hogy véget érjen a még el sem kezdődött találka. Milyen idilli.
Ismét nyílik az ajtó, ő pedig fel sem figyel a felé igyekvő lányra. Épp azt tippelgeti, hogy melyik sétáló leányzó lehet az, akit kinézett neki a húga. Merlinre esküszik, hogyha megint valami kifent-kikent szőke macát küld, akkor ő... És ebben a pillanatban valaki elhelyezkedik vele szemben. Figyelmét azonnal a lány felé fordítja - mert te atya úr isten, ez még nem is nő, csak lány!!! - és először nem tudja, hogy hálát adjon a régi és az új isteneknek, amiért nem egy plázacicát küldött hozzá, vagy inkább megölje a testvérét, mert ennyire fiatal nőstényre esett a választása. Mellesleg, ha belegondoltok, még meg se szólalt, de már így is kilométeres hosszú ez a hozzászólás, mi lesz később?!
- Szia - böki ki végül, elvégre nem akar a teljesen megszokottnál sutábban viselkedni. A felé induló vékony ujjak köré fonja sajátját, hogy megrázza a kecses kezet és kínosan elmosolyodjon. - Ide nem felkészítés, hanem rutin kell. Az pedig bőven van - hősünk egyetlen mondattal alázza magát porig, de persze ezen már meg sem lepődünk, hiszen annyira ért a nőkhöz, mint én az atomfizikához. Nem, sajnos nem én vagyok Dr. prof habil Köröndi Árpád. Sajnos. - Nico vagyok. És őszinte részvétem, hogy így kell megismerkednünk - kelletlenül mosolyodik el ismét, mert neki tényleg kínos a szituáció. Fel kéne nőnie, tököt kéne növesztenie és kezébe venni az irányítást. Vagy egyszerűen csak nemet mondani a húgának. Igen, ez lenne a létező legjobb dolog, amit tehetne, de amíg ez bekövetkezik, addig maradjunk a randinál.
- Iszol esetleg egy kávét, vagy kérsz valamilyen sütit? Az ishlerjük és az Eszterházy tortájuk verhetetlen - az eddigi görbe végre őszintévé és kedvessé változik, ahogy a maga mély, mackós hangján, dörmögve kérdezi meg újdonsült randipartnerét, hogy mit kíván fogyasztani. Ő már úgyis tudja, mit fog rendelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748241#post748241][b]Vajda Eszter - 2019.02.01. 15:28[/b][/url]

Egy pillanatra - de meg mernék esküdni, hogy az az egy pillanat életem eddigi legrosszabbja, rögtön az után, hogy rájöttem, Benjámin tényleg felpofozott, a tenyerével, meg az után, hogy rájöttem, az öcsém tényleg beverte Benjámin képét, az öklével, ja, és azt se felejtsük el, amikor az anyám közölte, hogy ekkorát még nem csalódott bennem - eluralkodik rajtam a pánik, a másodperc tört része alatt gondolok arra, hogy biztos rossz emberhez ültem le, hogy mennyire kínos lenne elmondanom, miért ültem le rossz emberhez, és, hogy azért mégsem tálalhatok ki az igazsággal, de akkor mégis mivel kellene kimentenem magam az egész helyzetből, hiszen szemtől szembe, miután már letetted a csinos kis popód, nem mondhatod az, hogy "ó, elnézést uram, összekevertem valakivel"! De mielőtt teljesen kétségbe eshetnék, egyetlen tökéletes, meleg hanglejtésű szóval - ez akár romantikus is lehetne, de nem az -- a boldog élet titka, hogy soha ne legyenek elvárásaid, most én is csalódtam magamban -- mondtam már, hogy szeretem az életem egy Audrey Hepburn filmként nézni? - megment. Hogy aztán minden, az alakja köré képzelt tartást, becsületet és férfiasságot - kezdek túlzásokba esni - egyetlen, hasonlóan meleg és tökéletes hangvételű mondattal leromboljon, valahogy úgy, ahogy én tettem hónapokkal ezelőtt az önbecsülésem (itt lenne az ideje elsütnöm egy viccet a fekete ruháimról, de nem fogom megtenni).
Egy pillanatra - ez még ugyanaz a pillanat, csak szeretek órákig beszélni szélsebesen múló dolgokról - megemelem szemöldökeim, és el is mosolyodom, mert más nyomorát valahogy mindig szórakoztatónak találom (ne is beszéljünk a saját nyomoromról!), mielőtt finoman az asztal szélére könyökölnék, és állam megtámasztanám a tenyerem élén.
- Ugyan, lehetne rosszabb is - finoman vállat vonok, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként, ha valaki tényleg ennyire kelletlenül és nulla életkedvvel áll egy lányhoz (HOZZÁM), akkor az igenis sértő, de legalább ennek tudatában máris világosabb, miért kell neki a kistestvérének nőket szerezni. Ugyanakkor, feltehetőleg már előrébb lennék az életben, ha én is rábíznám ezt az öcsémre, az ő választásai határozottan jobbnak tűnnek.
- Hmmmm - magam elé húzom a menüt, kinyitom - aranyszabály, hogy soha, soha ne hagyj egy nőt választani, a nők képtelenek ilyen volumenű döntéseke hozni! - majd némi elmélyült gondolkodást követően - irigylem azokat az embereket, akik minden kínos helyzetben képesek bedobni egy még kínosabb tényt a nagyvilágról, legalább nem csendben ülnek -- akkor kérek egy kávét, és egy verhetetlen ishlert - látod? Erről beszéltem. Most pedig illene mondanom valamit, ami nem az időjárás, vagy a politika.
- És, hogy tetszik eddig nálunk? - nem mintha ez aztán annyira izgalmas lenne. Gondosan visszaigazgatom a kartont a helyére, mintha nem vinnék el innen azonnal, amint rendelt. - Biztos nehéz megszokni a hirtelen éghajlatváltozást.
Here we go.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748711#post748711][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.02.04. 10:26[/b][/url]

Minden éremnek legalább két oldala van. Az ő részéről nem a lány társasága kínos, még csak nem is feltétlenül a randi, hanem annak a megvalósulása. Hogy a kishúga egy nálánál lényegesen fiatalabb lányt vesz rá arra, hogy randizzon egy amúgy jóképű és értelmes pasassal. Mert alapvetően Nico is tökéletesen tisztában van azzal, hogy olasz származását le sem tagadhatná, magáénak tudhatja azt a csintalan, déli sármot, ami oly sok nőt sodor a hozzá hasonlók karjaiba. És azért lássuk be, egyetemi tanárként némi ész is szorult belé, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az eddig kapott visszajelzések. Csoda hát, hogy mindezek mellett, vagy inkább mindezek ellenére is ugyanolyan szerény, tán még kissé önbizalomhiányos is. Sohasem gondolta magáról, hogy meghághatná a világot, ha igazán akarná, ő mindig is a finomságot, kedvességet és törődést kereste, azt a fajta tiszta szeretetet, ami ezidáig nem adatott meg neki. És talán ez az, amit a húga sohasem ért meg, mikor azon zsörtölődik, hogy egy újabb szépséget utasít vissza.
Mindeközben a vele szemben ülő pusztán annyit értett meg a mondatból, hogy vele, azaz Vajda Eszterrel nem akar randizni, sőt mi több, egyáltalán randizni sem akar, vagy ha akar is, húzzák a fogát. Jogosan vonta le ezt a következtetést, valószínűleg egyetlen másik nőnemű sem tett volna másképp a helyében. Ettől még a helyzet tragikus komikuma ugyanaz: mindketten Francesca miatt vannak itt és nehéz eldönteni, hogy melyikük vágyik jobban egy másik forgatókönyvre.
- Ne értsd félre, kérlek - talán megérezheti, hogy a lány válasza némileg gúnyolódó, vagy sértett, mert a kiejtett szavakat hallva komolyan rosszul érzi magát. Nem randipartnerét kívánta leminősíteni, inkább a szervezés velejét kritizálja, mely nem más, minthogy a húga szervezett neki össze valakit. Ki tudja, talán ha másképp, más körülmények között találkoznak, szerelembe is eshetnek. Talán. - Csak azt hiszem, minden egészen más lenne, ha nem a húgom miatt ülnénk itt, hanem mert valami más hozott volna össze minket - micsoda romantikus fajankó! Bármennyire is pocsék a tapasztalata az utóbbi időben, valahol mélyen legbelül hisz abban, hogy a kiszemelttel egyszerre nyúlnak majd a karfiolért a közeli kis ABC-ben! Nem tudom érte hibáztatni, szerintem minden valamirevaló szingli megélte már ezt az érzést, és mélységes szomorúsággal tud osztozni az elképzelés abszurditásának okán kialakuló fájdalomban.
- Remek választás - e végszóval pattan fel, hogy rendeljen a pultnál, majd visszabattyog a székéhez és ismét helyet foglal az új hölgy előtt. Hazudna, ha azt mondaná, nem emlékszik tökéletesen minden nőre, akivel valaha randi szempontból dolga volt. Talán Eszter más lesz. Haha. - Az éghajlatváltozást - ismétli meg kissé döbbent arckifejezést vágva. Még öt perc sem telt el, de már a kritikus témánál vannak. Szíve szerint tenyerébe temetné arcát és üvöltene addig, amíg el nem tűnik minden és mindenki a közeléből, ehelyett csak kínosan felnevet. - Túlélem a hideget. Inkább mesélj arról, hogy mivel foglalkozol. Vagy esetleg tanulsz még? - annál nagyobb tökön rúgást amúgy sem kaphatna, minthogy a lány közli, hogy még a sulipadot koptatja. És ha tudná, hogy ez meg fog történni! Azért vigasztalhatja a tudat, hogy legalább mestertanonc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748716#post748716][b]Vajda Eszter - 2019.02.04. 11:03[/b][/url]

Persze megnyugtathatnám, hogy részemről a lehetne rosszabb is valóban azt jelenti, hogy volt már rosszabb is, de az ember valahogy nem szívesen dicsekszik el azzal, hogyan kötött fogadást az öccsével amikor épp mindkettejük vérében túl sok aranyszín pezsgő nehezítette el a világot, aminek aztán az lett a vége, hogy egy harmincöt éves pasitól elvált a felesége, minden erőfeszítése a kampányidőszak alatt szarba ment, ÉS mindezek után, habár egy normális ember minél távolabb kezdene "új életet", mondjuk Amerikában, ENGEM bezzeg hazaparancsoltak a botrány kellős KÖZEPÉN, hadd csámcsogjon a csontos hátamon egész Magyarország!
Szóval csak illedelmesen elmosolyodva biccentek egyet, elvégre az előbbi röpke kis történetnél jobbat sem tudnék mondani, beszéljen hát helyettem a testem (ezt a fejemben túlzott dramatizálással mondtam ki, oké, oké, talán kicsit túlreagálom a helyzetet).
- Azért kedves az igyekezete - nem mintha el tudnék képzelni bármit, ami képes lett volna ide juttatni Cescán kívül, úgy értem, persze, hogy hiszek a nyolcvanas évek kosztümös romantikájában, szmokingokkal, virágokkal és régi filmekkel, de Audrey Hepburnel ellentétben az én szomszédságomba nem költöznek csak úgy idegen, de jóképű férfiak, akiknek aztán elfelejti a kezükbe adni a kulcsuk az éppen aktuális sugar mommy-juk (pedig mennyi mindent megtennék érte!), másrészt pedig, valljuk csak be, hogy Kate és William herceg ikonikus szerelme sem a kifutón szikrázott fel.
Halkan felnevetek a megrökönyödött arcát látva. Hazudnék, ha azt mondanám, a meglepetésében maga a meglepetés okozná számomra a legnagyobb örömöt, dehogy, pontosan ezekért a reakciókért élek, amikor az emberek az első pillanatban nem is tudják, mit kezdjenek az adott helyzettel, az adott kérdésekkel, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy most csak igyekeztem elkerülni a percekig tartó kínos csendet, aminek a közepén ki kellett volna kérőznöm a mosdóba, ott pedig kimászni az ablakon, hogy aztán kitalálhassak valamit Cescának, amiről pontosan tudni fogom, hogy nem fogja elhinni, ellenben nem akarom egyből megsérteni sem a bátyját, sem őt.
- Idén fogok végezni a Bagolykő bájitalkészítési szakán - bólintva kicsit kihúzom magam, ujjaim összefonom az asztal lapján - de rendszeresen besegítek a szüleim cégének dolgaiban is - már amennyiben segítségnek számít az, hogy kis híján csődbe vittem őket, amiért senki nem akart olyan termékeket vásárolni, amiknek tulajdonosának a gyereke szentségsértő (mintha nem lenne ez a jelenség általánosnak minősíthető bárhol a világon, de azért slut shamingeljük Vajda Esztert, mert ő legalább híres is!), de azért vannak igazán jó ötleteim is - és nagyon sokat segítek az öcsémnek az álmai megvalósításában - értsd: puccos partikon vagyok gyönyörű és illedelmes, amíg mindenkiről tudok mindent, mert ez a dolgom. Mint valami állásinterjú baszki.  
- Azt hiszem, ez rosszabb volt, mint az éghajlatváltozás - csóválom meg végül rosszallóan fejem, mielőtt felszusszannék (ó, milyen megnyerő beismerni, hogy milyen gázul viselkedünk, mielőtt ez a másik fejében fogalmazódna meg, talán ezért nem lesz soha többé rendes pasim! Nem mintha lett volna valaha!)
- És te mit mondanál el magadról?