Szóltam a Nyominak, hogy az a megtiszteltetés érheti, hogy egy olyan magasan művelt, gyönyörű és intelligens valakinek fizetheti az ebédjét, mint én. Szerintem már magában ezért megéri neki ma sem meghalni, és eljönni velem ebédelni. Talán, ha kedves hangulatom van, még a magam adagját is kifizetem. Talán. Mondjuk ő a férfi, vagy mifene, szóval frászkarikát. Én egy keményen dolgozó nő vagyok, aki sokáig térdelt a főnöke előtt, hogy szabadnapot kaphasson. Mondjuk már az is egy eléggé hajmeresztő tény, hogy nekem főnököm van, aki ráadásul férfi, de hát olykor meg kell hozni ezt az áldozatot a sikerért. Még talán lovagolni is megtanulok, lovon.
Szóval. Megvolt a reggeli dilemmám, hogy húzzak-e ma melltartót vagy csak hagyjam, hogy a mintás anyag olyan sejtelmessé tegye a dolgot, de végül arra gondoltam, hogy ezzel a szerencsecsomaggal nem kívánok összebújni, mert az nekem már a Trónok Harcában sem nagyon jött be, a pasija meg nem úgy nézem, hogy érdeklődne a móka iránt, úgyhogy végül vettem, legyen meg az öröme, sőt, még a szoknyám is eléri, és el is hagyja azt az illő hosszt. Annyira kedves vagyok, hogy csak na.
- Gabi!
Intek lelkesen a srácnak, aki az ajtóban áll, régi ismeretség, akit egy idő után kénytelen voltam koptatni, mert a hisztis barátnője azzal vádolt meg, hogy kavarok a pasijával. Pofám leszakad.
- Julcsi?
- Szétmentünk.
Feleli nyugodtan, talán kicsit szomorkásan is, mire én azért rácsodálkozom. Azért annyira nem, várható volt. Ha van egy csávód, mondjuk közepes teljesítménnyel, de jó felépítéssel és szép zöld szemekkel, akkor ne féltékenykedjél, mert az kinyírja a kapcsolatot. Azt hiszem, akkor dobbantottam én is, amikor a sarki bolt tizenötéves diáklányára is kiakadt, mert _r_á_m_o_s_o_l_y_g_o_t_t a tizenöt deka parizer átadásakor. Hát örüljön neki, hogy valaki még mosolyog ebben a világban.
- Átugorjak este?
Teszem fel a kérdést teljesen természetesen, és tudjátok mit? Én is megengedem magamnak azt a mosolyt, csak én nem a tizenöt negyven lett, maradhat? mosolyt, hanem, a nem kell ezen görcsölni, csapunk egy vidám estét mosolyt. Telszám csere, lakcím, este nyolc, hozok egy bort, aztán már meg is van az asztalom, ahonnan a legjobb a kilátás, meg a prioritás a kajámra. Így kell ezt, legyen prioritásos kajád a Bamba Marhában az Andrássy-n. Ugye érzitek, mennyire halálos a poéntáram ma? Szóval, megigazítom a vörös rúzsmázolmányom, és igyekszem úgy flörtölni Gabival, hogy másnak azért ne tűnjön fel, hogy ebből este hancúr lesz. Édes szentek, mekkora áldozatkészség!

Szóltam a Nyominak, hogy az a megtiszteltetés érheti, hogy egy olyan magasan művelt, gyönyörű és intelligens valakinek fizetheti az ebédjét, mint én. Szerintem már magában ezért megéri neki ma sem meghalni, és eljönni velem ebédelni. Talán, ha kedves hangulatom van, még a magam adagját is kifizetem. Talán. Mondjuk ő a férfi, vagy mifene, szóval frászkarikát. Én egy keményen dolgozó nő vagyok, aki sokáig térdelt a főnöke előtt, hogy szabadnapot kaphasson. Mondjuk már az is egy eléggé hajmeresztő tény, hogy nekem főnököm van, aki ráadásul férfi, de hát olykor meg kell hozni ezt az áldozatot a sikerért. Még talán lovagolni is megtanulok, lovon.
Szóval. Megvolt a reggeli dilemmám, hogy húzzak-e ma melltartót vagy csak hagyjam, hogy a mintás anyag olyan sejtelmessé tegye a dolgot, de végül arra gondoltam, hogy ezzel a szerencsecsomaggal nem kívánok összebújni, mert az nekem már a Trónok Harcában sem nagyon jött be, a pasija meg nem úgy nézem, hogy érdeklődne a móka iránt, úgyhogy végül vettem, legyen meg az öröme, sőt, még a szoknyám is eléri, és el is hagyja azt az illő hosszt. Annyira kedves vagyok, hogy csak na.
- Gabi!
Intek lelkesen a srácnak, aki az ajtóban áll, régi ismeretség, akit egy idő után kénytelen voltam koptatni, mert a hisztis barátnője azzal vádolt meg, hogy kavarok a pasijával. Pofám leszakad.
- Julcsi?
- Szétmentünk.
Feleli nyugodtan, talán kicsit szomorkásan is, mire én azért rácsodálkozom. Azért annyira nem, várható volt. Ha van egy csávód, mondjuk közepes teljesítménnyel, de jó felépítéssel és szép zöld szemekkel, akkor ne féltékenykedjél, mert az kinyírja a kapcsolatot. Azt hiszem, akkor dobbantottam én is, amikor a sarki bolt tizenötéves diáklányára is kiakadt, mert _r_á_m_o_s_o_l_y_g_o_t_t a tizenöt deka parizer átadásakor. Hát örüljön neki, hogy valaki még mosolyog ebben a világban.
- Átugorjak este?
Teszem fel a kérdést teljesen természetesen, és tudjátok mit? Én is megengedem magamnak azt a mosolyt, csak én nem a tizenöt negyven lett, maradhat? mosolyt, hanem, a nem kell ezen görcsölni, csapunk egy vidám estét mosolyt. Telszám csere, lakcím, este nyolc, hozok egy bort, aztán már meg is van az asztalom, ahonnan a legjobb a kilátás, meg a prioritás a kajámra. Így kell ezt, legyen prioritásos kajád a Bamba Marhában az Andrássy-n. Ugye érzitek, mennyire halálos a poéntáram ma? Szóval, megigazítom a vörös rúzsmázolmányom, és igyekszem úgy flörtölni Gabival, hogy másnak azért ne tűnjön fel, hogy ebből este hancúr lesz. Édes szentek, mekkora áldozatkészség!