A hely mostanra zsúfolásig telt, a zene hangosan morajlott, megrezegtetve olykor a pultot, a parkettát meg a régi falakat. Az emberek között sűrűn gomolygott a füst. Átláthatatlan volt, tejfehér, mint a hajnali köd, egyedül csak a villódzó fények hatoltak át rajta. Én a pultnál álltam, és a többieket figyelve vártam a sorban tálcára kerülő italokat, hogy majd azokkal együtt üljek le én is a színpadhoz legközelebb eső asztalhoz, ahol a kollégák már láthatóan nagyon jól érezték magukat. Egymáshoz közel hajolva nevetgéltek, és csak néha küldtek felém amolyan mikor jössz már? pillantásokat.
Bevallom, nem így terveztem a ma estét, de a havonta tartott karaoke buli alól nem volt kibúvó - még nekem sem. A délutános műszak összes fiatal kollégája itt volt, így nem hivatkozhattam arra, hogy hosszú napom volt, fáradt vagyok és egyébként is javítanom kell még. Majd egész nap az ispotályban voltak ők is, velem együtt élték át a szolgálat minden percet, az egyetemi kötelességeimmel pedig inkább csak cukkolni próbáltak, mintsem komolyan belebonyolódni. Nevettünk egyet, ha épp szóba került, és az élet ment tovább. Persze tudtam, hogy a szívük mélyén büszkék rám, néha - egészen véletlenül - még el is szólták magukat.
- Én nem fogok énekelni - szögeztem le, mikor végre leültem közéjük, és koccintottunk egy újabb sikeres napra. Állítólag a mi asztalunktól volt a legjobb rálátás a színpadra, és a bátorságukat már előzőleg összegyűjtő, mámoros tekintetű alkalmi fellépőkre.
A semmiből jövő, tisztán felcsendülő hangra aztán elfordultam a többiektől, és a mély, szélesszájú poharam fölött pillantottam rá a mikrofon mögött álló lányra. Asztalon pihenő balommal dőltem hátra, lassan kortyoltam a borostyánszínű italból. A tekintetem eközben hozzátapadt a lány hangokat formáló szájához, a lecsukódó szeméhez és nőies arcvonásaihoz. Ugyan hallottam a mellettem ülők beszélgetését, és küldtem is feléjük egy-egy sejtelmes vigyort, eszemben sem volt becsatlakozni hozzájuk. Addig legalábbis, míg ez a lány állt odafent, biztosan nem. Újabb korty, újabb pillantás. És egyszeriben már egyáltalán nem bántam, hogy a vizsgalapok helyett ezt a bulit választottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698776#post698776][b]Jamie Leroux - 2017.08.31. 15:21[/b][/url]

A hely mostanra zsúfolásig telt, a zene hangosan morajlott, megrezegtetve olykor a pultot, a parkettát meg a régi falakat. Az emberek között sűrűn gomolygott a füst. Átláthatatlan volt, tejfehér, mint a hajnali köd, egyedül csak a villódzó fények hatoltak át rajta. Én a pultnál álltam, és a többieket figyelve vártam a sorban tálcára kerülő italokat, hogy majd azokkal együtt üljek le én is a színpadhoz legközelebb eső asztalhoz, ahol a kollégák már láthatóan nagyon jól érezték magukat. Egymáshoz közel hajolva nevetgéltek, és csak néha küldtek felém amolyan mikor jössz már? pillantásokat.
Bevallom, nem így terveztem a ma estét, de a havonta tartott karaoke buli alól nem volt kibúvó - még nekem sem. A délutános műszak összes fiatal kollégája itt volt, így nem hivatkozhattam arra, hogy hosszú napom volt, fáradt vagyok és egyébként is javítanom kell még. Majd egész nap az ispotályban voltak ők is, velem együtt élték át a szolgálat minden percet, az egyetemi kötelességeimmel pedig inkább csak cukkolni próbáltak, mintsem komolyan belebonyolódni. Nevettünk egyet, ha épp szóba került, és az élet ment tovább. Persze tudtam, hogy a szívük mélyén büszkék rám, néha - egészen véletlenül - még el is szólták magukat.
- Én nem fogok énekelni - szögeztem le, mikor végre leültem közéjük, és koccintottunk egy újabb sikeres napra. Állítólag a mi asztalunktól volt a legjobb rálátás a színpadra, és a bátorságukat már előzőleg összegyűjtő, mámoros tekintetű alkalmi fellépőkre.
A semmiből jövő, tisztán felcsendülő hangra aztán elfordultam a többiektől, és a mély, szélesszájú poharam fölött pillantottam rá a mikrofon mögött álló lányra. Asztalon pihenő balommal dőltem hátra, lassan kortyoltam a borostyánszínű italból. A tekintetem eközben hozzátapadt a lány hangokat formáló szájához, a lecsukódó szeméhez és nőies arcvonásaihoz. Ugyan hallottam a mellettem ülők beszélgetését, és küldtem is feléjük egy-egy sejtelmes vigyort, eszemben sem volt becsatlakozni hozzájuk. Addig legalábbis, míg ez a lány állt odafent, biztosan nem. Újabb korty, újabb pillantás. És egyszeriben már egyáltalán nem bántam, hogy a vizsgalapok helyett ezt a bulit választottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698802#post698802][b]Claire Anne Livingstone - 2017.08.31. 16:51[/b][/url]

Amikor éneklek a világ eltűnik a szemem elől. Csak én vagyok, a dal és lényem legmélyebb érzelmei. Nem érdekel, ki lát, ki hall, mit gondol rólam, vagy a hangomról. Semmi sem számít. Csak én, a pillanat, hogy a föld is megszűnik forogni a számomra ilyenkor.
A barátnőimmel jöttem ma ide egy kis kikapcsolódás reményében, habár sokáig kellett őket nyaggatnom, de végül csak beadták a derekukat. Most, hogy végre elmenekültem az iskolai dolgok, a vizsgák elől, na ne már, hogy otthon üljek a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit, és milyen jól tettem. Azért ebbe a karaoke bárba jöttünk, mert a lányok azt akarták, hogy énekeljek, és nekem ez az ötlet nagyon is tetszett, hiszen hol érezném magamat a legjobb helyen, ha nem egy karaoke bárban? Na, de amikor beléptünk az ajtón egyből inamba szállt a bátorság, merthogy a bár roskadásig tömve volt emberekkel. Így eldöntöttem, hogy csak akkor fogok dalolni egy színpadon, mikrofonnal a kezemben ilyen sok ember előtt, ha kapok egy kis bátorítást, máskülönben az asztal alatt fogok vinnyogni egész éjszaka. Kétszer nem kellett kérnem, merthogy a bátorítás jött is, folyadék formájában, vagy négy-öt pohárral egymás után. Valami barack ízesítésű ital, de még a hátamon is felállt tőle a szőr, és mindenféle íze volt, csak barack nem. Viszont a bátorság jó cimborája a jó kedv, úgyhogy ezek ketten karöltve jöttek mellém és kísértek végig az egész estén át.
Még a dal választásakor izgultam, de ahogy megszólal a zene, és a számhoz emelem a mikrofont, hogy elénekeljem a River című számot, a külvilág egyből megszűnik létezni. Újra csak akkor jelenik meg előttem, amikor a szám utolsó másodperceiben járunk, mert akkor kinyitom a szememet. A tekintetemet eleinte elvakítja a reflektor, a füstgépből kiáramló füst, de ahogy kitisztul a kép egyből összeakad a tekintetem az egyik nézőével. Örülök, hogy vége lett a dalnak, mert a látványtól elakad a lélegzetem is. Nem is tudom, láttam e már ilyen őrülten jóképű pasast. A tapsra sem igazán figyelek, elmorzsolok egy köszönöm féleséget a mikrofonba, és lesétálok a színpadról, közben pedig le sem veszem a pillantásomat az idegenéről. Aztán jön egy hirtelen ötletem, és mintha maga az ötlet először nem is az agyamhoz jutna el, hogy józanul átgondoljam, amire persze jelen pillanatban nem igazán lennék képes, hanem a lábaimba. Mert az irányt nem vissza a csajokhoz veszem, hanem inkább ehhez a pasihoz. Útközben fogok egy széket, odahúzom közvetlen mellé és leülök, szembe fordulok vele
- Szia, Claire vagyok - nyújtom felé a jobbomat. - Tetszettem?
Nahát, az alkohol nem csak az énekléshez ad bátorságot, az ismerkedéshez is - gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698870#post698870][b]Jamie Leroux - 2017.08.31. 19:08[/b][/url]

Megbabonázva néztem őt, mintha különben képtelen lettem volna levenni róla a tekintetem. A fejem oldalra billent, s míg lehunyt szemeit figyeltem, ujjaim között lassan forgatni kezdtem a vastagfalú üvegpoharat. A mikrofon mögött álló lány teljesen átadta magát a pillanatnak, láttam, hogy számára, ha csak erre a néhány percre is, de egészében szűnt meg a világ. A mozdulatai eggyé váltak a zenével, én pedig akaratom ellenére is libabőrös lettem egy-egy gyönyörűen kiénekelt hang hallatán. Nem túlzok, ha azt mondom, mámorító volt.
Azután, ahogy elhalkult a dal, ő kinyitotta a szemét, és rám nézett. Bele fényektől csillogó kékjeimbe, amelyekben, ha közelebb jött volna, saját magán kívül semmi mást nem láthatott volna.
A poharat letettem, s halvány mosollyal tapsolni kezdtem. Hosszan, egészen sokáig, még azután is, hogy az éljenzés és füttyszó beleveszett a bár morajába. Még akkor is, mikor az énekespacsirta odalépett, és leült mellém.
A kollégáim meglepettségét mi sem bizonyította jobban, minthogy egyszerre hallgattak el, és a hozzánk csatlakozó Claire-re szegezték kissé értetlen, ám annál elismerőbb pillantásukat. Nem sűrűn láttak engem ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben, csodálkozásuk valószínűleg ennek is szólt. Valójában csak a szemem sarkából láttam a reakciójukat, hiszen a figyelmem javát vendégüknek szenteltem.
- Jamie - mutatkoztam be én is, míg kezet fogtam vele. Érintésem mint mindig, ha nőről volt szó, most is puha és óvatos volt. - Ők itt a munkatársaim, Alex, Tamara, Enikő, Bence és Fruzsi.
Nem hadartam. Nyugodtan, egyesével mutattam be az asztalt körbeülő barátaimat, akik kisebb-nagyobb mosollyal intettek neki. Azután visszafordultam hozzá, és számat megnedvesítve pillantottam bele zöldeskék íriszeibe. Nem tudtam eldönteni, milyen színűek, a fényekben csak azt láttam, mennyire ragyognak.
- Nos, őszintén meg kell mondjam - kezdtem bele, s közelebb hajoltam hozzá, hogy az újabb énekestől is biztosan hallja, amit mondok. - Nagyon szép hangod van, Claire. És az előadásod, hm, hát azt hiszem, ritkán látni valakit ennyire szabaddá válni a színpadon.
Féloldalasra nyúló mosollyal vallottam színt, majd a vállam fölött hátrapillantottam a bárpult irányába.
- Meghívhatlak egy italra? - kérdeztem egy másodperccel később, már újra a tekintetét keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698897#post698897][b]Claire Anne Livingstone - 2017.08.31. 20:31[/b][/url]

A kézfogás kellemes, bizsergető érzést vált ki belőlem. Nagyon finoman, óvatosan fogja meg a jobbomat. Tetszik, hogy ennyire gyengéd velem. Az asztal körül ülő embereket csak akkor veszem észre, amikor a férfi végig mutat rajtuk, de én csak egy pillantásra és egy gyors mosolyra méltatom őket, majd tekintetemet azonnal visszairányítom az idegen kék szemeire. Mielőtt folytatná mondandóját megnyalja a száját. Ettől a gesztustól elfog egy heves érzelem, és hirtelen égető vágyat érzek, hogy én nedvesíthessem meg az ajkát. Már-már el is indulnék felé, amikor moderálom magamat. Na de kislány, viselkedj, kérlek!
Kicsit megrázom a fejemet, hogy kitisztuljanak a gondolataim és még éppen időben térek észhez, hogy reagálni tudjak a következő felkérésére.
- Igen, meghívhatsz, köszönöm - megpróbálom elővenni az ellenállhatatlan, magabiztos mosolyomat, miközben felállok.
Elindulunk a pult felé, ő szorosan a nyomomban, és közben elhaladunk az asztal mellett, ahol a barátnőim tátott szájjal bámulnak minket. Én próbálok ügyet sem vetni rájuk, de amint ők ezt érzékelik, egyből elkezdenek kiabálni utánunk. Főként olyanokat, hogy Huhúúú! vagy Formás fenék! és hasonló, ennél trágárabb kifejezéseket.
- Sajnálom - szabadkozom, amint odaérünk a pulthoz és közben szembe fordulok vele. - Nem szívesen mutatnálak be nekik, mert már a buli a tetőfokára hágott náluk, és ittasan csak ugyanezekkel a szövegekkel bombáznának téged - nevetek, közben remélem, hogy őt ez egyáltalán nem fogja zavarni.
- Inkább arra gondoltam, hogy beülhetnénk az egyik csöndesebb sarokban álló asztalhoz, hogy beszélgessünk - ajánlom fel, közben pedig egy lépéssel közelebb állok hozzá.
Engem is meglep a saját viselkedésem, tudok én szexis lenni, de legtöbbször egy esetlen őzikére hajazok, na de most előbújt a ténylegesen szexis Claire az ital hatásától és úgy érzem, ez Jamie-nek is tetszik.
- Én bort szeretnék kérni - kérem az italom szépen pislogva. - Na, és téged mi hozott ma ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699865#post699865][b]Jamie Leroux - 2017.09.06. 18:39[/b][/url]

Visszafogott mosollyal emelkedtem fel asztalunktól, és a többiek felé csak egy futó, ám annál beszédesebb pillantást küldve indultam el Claire után. Magam mögött nem hagytam mást, csupán barátaim elképedt tekintetét és ki nem mondott kérdéseik döbbent csendjét. Lehajtott fejjel követtem a még ismeretlen lányt a táncoló, dúródó tömegen át, tekintetem pedig, miután végigfutott kecses hátának vonalán, formás fenekén állapodott meg. Elégedetten szívtam be ajkaim, majd gyengéden dereka után nyúltam, hogy a szájukra vigyázni képtelen barátnői mellett már együtt sétáljunk el. A lányok spicces megjegyzéseire széles mosolyra húztam számat, s fejemet megcsóválva, nevetve néztem hátra rájuk, majd szemöldökeimet kihívóan megvonogatva hagytam, hogy a pulthoz sodorjon minket az este.
- Nem baj, úgy sem emlékeznének rám holnap - feleltem rám jellemző nyugalommal, s jobb kezemmel a márványra könyököltem. A Claire derekán időző ujjaim alig érezhetően siklottak végig az oldalán, s csípőcsontjára kígyózva végül a közöttünk tátongó semmibe vesztek. Pillantásom a dübörgő zenében is csak az övét kutatta. Világos szemeim hosszasan vesztegeltek a kifürkészhetetlen zöldekben, és csak szépen lassan járták be a lány arcának megannyi más szegletét is.
- És miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem huncutul megcsillanó szemekkel. Azok hol vastag ajkaira, hol nyakára vagy testének más, finomhangolt ívére tévedtek, de bárhol is jártak, végül mindig visszataláltak a lány íriszeihez.
- Igazság szerint ezekben a percekben is dolgozatokat kellene javítanom - vallottam be, és intettem a felénk közeledő pultosnak. - Két pohár Domaine Des Croix Corton Les Gréves-t szeretnék.
A márványra támaszkodó, kedvtelen arcú férfihoz hajoltam, és jól érthetően, mégsem emelt hangon mondtam el neki a kérésem. Ő elgondolkodva biccentett, majd tiszta poharakért nyúlt. Míg az italokra vártunk, visszapillantottam a mellettem álló lányra. Mutatóujjam a zene lágy ütemére dobolt. - De tudod, a barátaimnak a havi egy karaoke est szent - szavaimat elnéző mosollyal fűztem tovább, és miután tekintetem végigsiklott vendégemen, azt a márványpulton játszó ujjaimra sütöttem. - És... még tanulsz?
Nem tudtam megítélni, hány éves lehet. Igaz, nem is volt sorsdöntő kérdés, legalábbis akkor, nekem valahol nagyon is számított. Nem az állásom féltettem, ez egészen másról szólt. Erkölcsről. Etikáról, morálról.
Miután borravalóstul kifizettem az italokat, Claire-hez fordultam, és állammal egy éppen felszabaduló, eldugott kis asztalka felé böktem.
- Egészségedre! – tartottam koccintásra az üvegpoharat, mikor már egymással szemben ültünk. Azután lassan a számhoz emeltem, ráérősen kortyoltam. És ízleltem. Az italt letéve, kékjeim végül a barnára vándoroltak. A pillantását kerestem, hogy kérdésem közben végig tarthassam vele a szemkontaktust. - A barátod nem féltékeny típus? A helyében...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700063#post700063][b]Claire Anne Livingstone - 2017.09.08. 14:12[/b][/url]

- Mindenről - felelem a "miről akarsz beszélgetni" kérdésre a válaszomat. Tudom, tág ez így, de mellé még küldök egy sejtelmes, féloldalas mosolyt és megtoldom egy kacsintással is. Ebből a gesztusból pedig ő arra gondol, amire csak szeretne.
Amikor leülünk az asztalhoz, egymással szemben telepszünk le. Viszont még azt is alig hallom, amikor a furcsa nevű italomhoz kíván egészséget, ezért végül úgy döntök, mellé húzom a székemet, hogy a továbbiakban értsem is, mit szeretne mondani. Na nem azért, én szívesen tölteném azzal az estét, hogy az ajkait bámulom, amiről próbálnám leolvasni, mit is mond nekem, de gyanítom, egy idő után csak arra bírnék gondolni, hogy beleharapjak a szájába, ezért költözöm át inkább az asztal egyik feléről a másikra. Különben is, így még közelebb lehetek hozzá. Sőt, ilyen közelségben megcsapja orromat az illata, amitől egy pillanatra összefut a nyál a számban és érzem, hogy elpirulok a gondolataimtól, amik úgy pattognak az agyamban, mint egy eldobott gumilabda a padlón. Hogy elrejtsem lányos zavaromat újabb kortynyi italt veszek a számba és ízlelgetem egy darabig.
- Hm, finom - jegyzem meg, miután lenyelem az alkoholt. - Ez milyen bor? A neve alapján eléggé puccos lehet, te pedig szakértőnek tűnsz.
- Ó, igen, tanulok, de most írom az utolsó vizsgámat. A lányokkal is azért jöttünk ide, hogy kicsit kieresszük a gőzt. Egyébként 20 éves vagyok, ha eredetileg ezt szeretted volna tudni - kuncogok bele a poharamba, mielőtt újabbat kortyolnék a finom lőréből.
Sejtem, hogy kíváncsi a koromra, hiszen ránézésre idősebb, mint én, talán nem akar belegabalyodni semmibe egy nála jóval fiatalabbal.
- Te mennyi idős vagy, öreg úr? - Incselkedem hangosan nevetve.
A következő kérdésre viszont nem számítok, így egy kicsit olyan érzésként ér, mintha vesén rúgtak volna. De ezzel az érzéssel nem foglalkozhatok, most nem, különösen, hogy egy ilyen vonzó férfi a társaságom. Pont ezért veszek egy mély levegőt, és ami oxigént kifújok, azzal együtt kitódul belőlem minden fájdalom, ami ezzel a kérdéssel előbújt belőlem.
- Nincs senkim - felelem gyorsan. - Úgyhogy teljesen szabad vagyok és azt teszek, amit csak akarok, azzal, akivel akarok, anélkül, hogy bárkinek is el kellene számolnom.
Beszéd közben kicsit közelebb húzódok Jamie-hez és megfogom asztalon pihentetett kezét.
- Szóval és mi van a te szíved hölgyével? Nem venné rossz néven, hogy éppen leitatsz egy fiatal kislányt?
Kényelmesen, mint aki jól végezte dolgát hátradőlök a székemen, ügyet sem vetve az egyre hangosabban szórakozó tömegről, közben pedig várom Jamie válaszát, hogy mostantól csöndesen legeltethessem rajta a szememet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700102#post700102][b]Jamie Leroux - 2017.09.08. 20:15[/b][/url]

Nemcsak a szám, a szemeim is pajzánul mosolyogtak. Csendben, oldalra billenő fejjel figyeltem, ahogy Claire mellém költözött. Határozottsága annak ellenére is meglepett, hogy nem is olyan rég, még igen fiatal cipőben járó ismeretségünket éppen ő kezdeményezte. Már, ha az nem számított kezdeményezésnek, hogy míg énekelt, én le sem bírtam róla venni a tekintetem. Voltaképpen, ha egészen őszinte akarok lenni, és miért ne lennék, azóta sem tudtam. De nem is akartam. Jól esett ránézni, szerettem a látványát. A közelségét és fűszeres illatát még inkább. Csábító volt. Egyszerre dögös, végtelenül bájos és kívánatos, akire ha nem vigyáznak, könnyen veszélyessé válhat.
Talán nem meglepő, de egyáltalán nem bántam, hogy közelebb jött. Sőt. Teljes testemmel felé fordultam, és jobb karomat megtámasztva a széktámla peremén, kiszélesedő mosollyal pillantottam rá.
Claire magabiztos nő benyomását keltette, de éreztem még rajta, hogy ez csak a felszín, valószínűleg csupán egy álca, ami alatt egy sokkal ártatlanabb, bátortalanabb és akár még az is lehet, hogy visszahúzódóbb lányt rejtegetett. Persze nem tudhattam, de az ösztöneim azt súgták, hogy amit most mutatott, az nem a valóság, vagy ha mégis, akkor is csak annak egy még homályos, nem jól ismert szeglete lehetett.
Támlán pihenő kezem kinyújtottam, és átnyúlva hozzá, néhány barna tincse után kaptam, ujjaimat gyöngéden végighúztam rajtuk. A poharam egyúttal magunk közé emeltem, és lassú, finom mozdulatokkal körözni kezdtem vele, hogy a bor megszínezze az üveg falát.
- Francia, mint én - kezdtem bele az ital jellemzésébe, tekintetemmel a pohár falán táncot járó mélybordó bor útját követve. - Különleges illatát a szilvának és erdei bogyós gyümölcsöknek köszönheti. Ritka és nagyon finom.
Felpillantottam Claire-re, és a poharat a számhoz emelve elégedett mosolyt küldtem felé. Fiatalabbnak gondoltam, így a húsz nem is tűnt vészesnek. Örültem, kár lett volna ilyen hamar elköszönnünk egymástól.
- Mi lesz az utolsó vizsgád? - kérdeztem egy újabb édeskés korty után. - Huszonnégy éves vagyok, kisasszony. Remélem, megfelel?
Most rajtam volt a sor, hogy meglepjem; az ártalmatlannak szánt kérdésem, hogy mit fog ehhez szólni a barátja, úgy láttam, rosszul érintette. Azt is észrevettem, hogy érzéseit leplezni próbálja, de voltam már hasonló helyzetben, jól tudtam, milyen szakítás után először keresztezni valaki más útját. Újra végigsimítottam a haján, csak hogy érezze, megértem és átérzem. Ilyesmin egytől-egyig mindannyiunknak át kell mennie, ha akarjuk, ha nem. És ez fáj. Iszonyúan.
- Szóval - a bordó italról ismét felpillantottam rá, szemeimben egyelőre kimondatlan kérdések ragyogtak. - Ez most csak azért kell, hogy felejts?
Várakozón néztem, kíváncsian fürkésztem a vonásait. Érdekelt, hogy mi játszódik le benne, és az is, hogy milyen lelki állapotban van. Nem szerettem visszaélni szomorú lányok szeretetéhségével és közelségvágyával. Nem szerettem együtt lenni úgy senkivel, hogy közben nem voltunk együtt. Számomra ez alapvető és fontos volt. Összeszaladó szemöldökeim alól, hunyorogva figyeltem a barna megrezzenő vonásait, az ajkait és szemeit.
- Nincs időm komoly kapcsolatra - feleltem őszintén, és közelebb dőlve hozzá vállat vontam. Így jár az, aki a munkájának él.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700173#post700173][b]Claire Anne Livingstone - 2017.09.09. 00:17[/b][/url]

Elkapja egy tincsemet és szórakozottan figyeli, hogyan tekeredik barna loboncom a hosszú ujjai között. Közben pedig én ezt annyira élvezem, hogy szívem szerint az ölébe feküdnék és ha tudnék még dorombolnék is neki, csak ne hagyja abba. Merthogy ez az egyik gyengém, az ha valaki birizgálja a hajamat. Ahhoz, aki ezt szívesen csinálja nekem, és nem kényszerből, csak azért, mert én szeretem, még hozzá is mennék. Egy pillanatra be is hunyom a szememet, az élvezettől pedig, mintegy kényszeres cselekvésként, végig nyalom az ajkamat és bele is harapok gyengéden. Egy kis idő után eszmélek csak rá, hogy társaságom van, ráadásul férfi társaságom, úgyhogy hirtelen pattannak ki a szemeim, és újfent elpirulva nyúlok a poharam irányába. Úgy tűnik ma este ez a bor az én menedékem, ahová bújhatok, ha akármilyen cikis helyzetbe hozom magamat.
- Aha, szóval francia vagy? Akkor biztosan te is olyan finom lehetsz, mint ez a bor - küldök felé egy széles vigyort, az egyik szemöldökömet pedig megemelem. - Mesélhetnél arról, hogyan kötöttél ki Magyarországon és Franciaországról is. Még sosem jártam ott - jegyzem meg gyorsan, mielőtt még lecsaphatná az előbbi magas labdát.
- A legnagyobb vizsgám van már csak hátra, varázslástani alapismeretek, hogy pontosítsak - magyarázom lelkesen.
Tekintve, hogy mindig is jó tanuló voltam, így igazság szerint nem tartok annyira a vizsgától, mint mások, akikkel egy évfolyamra járok, vagy, mint a csajok pár asztallal arrébb. Akik mellesleg még mindig minket bámulnak, amikor hátrafordulok, hogy megnézzem, mi a helyzet velük. Viszont nem telik bele pár másodpercbe se, azonnal visszafordulok a férfihez. Egyszerűen nem bírok betelni vele, a kisugárzásával, a gyönyörű szemeivel, a vastag ajkával, amit minél hosszabb ideig bámulok, annál inkább meg akarom csókolni. A nevetőgödréről pedig nem is beszélve.
- Nos, akkor nem is vagy olyan öreg, pedig már azt hittem, emiatt kell majd lekoptatnom téged - vigyorgok, és remélem érti, hogy csak viccelek. Ha harminc éves volna, és neki megfelelne, akkor is közeledni akarnék hozzá. Csoda egyáltalán az is, hogy én voltam az első nő, aki észrevette őt ebben a teremben.
- Hm - első körben csak ennyit bírok felelni a kérdésére.
Valójában ma úgy jöttem ide, hogy mindamellett, hogy jól érzem magamat, kieresztem a feszültséget, be is akarok pasizni. Miatta. Ne gondolja, hogy engem csak úgy össze lehet törni és ott hagyni az út szélén, mint holmi szemetet. Több vagyok én ennél. De, ahogy elkaptam Jamie pillantását a színpadról, azonnal máshogy álltam a dolgokhoz. Végül megtalálom a megfelelő választ is.
- Nem! Ez, - mutatok végig rajta - ez kell nekem. Te - jelentem ki olyan magabiztossággal, amilyet ezelőtt talán még sosem éreztem magamban.
Kicsit előrébb dőlök, csak annyira, hogy kényelmesen elérjem őt. Most rajtam a sor, hogy beletúrjak a hajába. Az ujjaim könnyedén vesznek el fürtjei között, majd óvatosan, lassan, csak a körmöm hegyével círogatni kezdem fülének a külső ívét, onnantól pedig az állát veszem célba. Enyhén borostás, de nem a szúrósabbik fajtából, ami hogyha hozzáér egy lány finomabb bőréhez, az azonnal kipirosodik és vakarózni kezd. Inkább puha, olyan, amihez szívesen hozzá nyomja a pofiját az ember.
- Ó, - hajolok még előrébb, hogy ajkam súrolja fülcimpáját - lehet, hogy engem sosem akarsz majd elengedni.