[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698802#post698802][b]Claire Anne Livingstone - 2017.08.31. 16:51[/b][/url]

Amikor éneklek a világ eltűnik a szemem elől. Csak én vagyok, a dal és lényem legmélyebb érzelmei. Nem érdekel, ki lát, ki hall, mit gondol rólam, vagy a hangomról. Semmi sem számít. Csak én, a pillanat, hogy a föld is megszűnik forogni a számomra ilyenkor.
A barátnőimmel jöttem ma ide egy kis kikapcsolódás reményében, habár sokáig kellett őket nyaggatnom, de végül csak beadták a derekukat. Most, hogy végre elmenekültem az iskolai dolgok, a vizsgák elől, na ne már, hogy otthon üljek a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit, és milyen jól tettem. Azért ebbe a karaoke bárba jöttünk, mert a lányok azt akarták, hogy énekeljek, és nekem ez az ötlet nagyon is tetszett, hiszen hol érezném magamat a legjobb helyen, ha nem egy karaoke bárban? Na, de amikor beléptünk az ajtón egyből inamba szállt a bátorság, merthogy a bár roskadásig tömve volt emberekkel. Így eldöntöttem, hogy csak akkor fogok dalolni egy színpadon, mikrofonnal a kezemben ilyen sok ember előtt, ha kapok egy kis bátorítást, máskülönben az asztal alatt fogok vinnyogni egész éjszaka. Kétszer nem kellett kérnem, merthogy a bátorítás jött is, folyadék formájában, vagy négy-öt pohárral egymás után. Valami barack ízesítésű ital, de még a hátamon is felállt tőle a szőr, és mindenféle íze volt, csak barack nem. Viszont a bátorság jó cimborája a jó kedv, úgyhogy ezek ketten karöltve jöttek mellém és kísértek végig az egész estén át.
Még a dal választásakor izgultam, de ahogy megszólal a zene, és a számhoz emelem a mikrofont, hogy elénekeljem a River című számot, a külvilág egyből megszűnik létezni. Újra csak akkor jelenik meg előttem, amikor a szám utolsó másodperceiben járunk, mert akkor kinyitom a szememet. A tekintetemet eleinte elvakítja a reflektor, a füstgépből kiáramló füst, de ahogy kitisztul a kép egyből összeakad a tekintetem az egyik nézőével. Örülök, hogy vége lett a dalnak, mert a látványtól elakad a lélegzetem is. Nem is tudom, láttam e már ilyen őrülten jóképű pasast. A tapsra sem igazán figyelek, elmorzsolok egy köszönöm féleséget a mikrofonba, és lesétálok a színpadról, közben pedig le sem veszem a pillantásomat az idegenéről. Aztán jön egy hirtelen ötletem, és mintha maga az ötlet először nem is az agyamhoz jutna el, hogy józanul átgondoljam, amire persze jelen pillanatban nem igazán lennék képes, hanem a lábaimba. Mert az irányt nem vissza a csajokhoz veszem, hanem inkább ehhez a pasihoz. Útközben fogok egy széket, odahúzom közvetlen mellé és leülök, szembe fordulok vele
- Szia, Claire vagyok - nyújtom felé a jobbomat. - Tetszettem?
Nahát, az alkohol nem csak az énekléshez ad bátorságot, az ismerkedéshez is - gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698897#post698897][b]Claire Anne Livingstone - 2017.08.31. 20:31[/b][/url]

A kézfogás kellemes, bizsergető érzést vált ki belőlem. Nagyon finoman, óvatosan fogja meg a jobbomat. Tetszik, hogy ennyire gyengéd velem. Az asztal körül ülő embereket csak akkor veszem észre, amikor a férfi végig mutat rajtuk, de én csak egy pillantásra és egy gyors mosolyra méltatom őket, majd tekintetemet azonnal visszairányítom az idegen kék szemeire. Mielőtt folytatná mondandóját megnyalja a száját. Ettől a gesztustól elfog egy heves érzelem, és hirtelen égető vágyat érzek, hogy én nedvesíthessem meg az ajkát. Már-már el is indulnék felé, amikor moderálom magamat. Na de kislány, viselkedj, kérlek!
Kicsit megrázom a fejemet, hogy kitisztuljanak a gondolataim és még éppen időben térek észhez, hogy reagálni tudjak a következő felkérésére.
- Igen, meghívhatsz, köszönöm - megpróbálom elővenni az ellenállhatatlan, magabiztos mosolyomat, miközben felállok.
Elindulunk a pult felé, ő szorosan a nyomomban, és közben elhaladunk az asztal mellett, ahol a barátnőim tátott szájjal bámulnak minket. Én próbálok ügyet sem vetni rájuk, de amint ők ezt érzékelik, egyből elkezdenek kiabálni utánunk. Főként olyanokat, hogy Huhúúú! vagy Formás fenék! és hasonló, ennél trágárabb kifejezéseket.
- Sajnálom - szabadkozom, amint odaérünk a pulthoz és közben szembe fordulok vele. - Nem szívesen mutatnálak be nekik, mert már a buli a tetőfokára hágott náluk, és ittasan csak ugyanezekkel a szövegekkel bombáznának téged - nevetek, közben remélem, hogy őt ez egyáltalán nem fogja zavarni.
- Inkább arra gondoltam, hogy beülhetnénk az egyik csöndesebb sarokban álló asztalhoz, hogy beszélgessünk - ajánlom fel, közben pedig egy lépéssel közelebb állok hozzá.
Engem is meglep a saját viselkedésem, tudok én szexis lenni, de legtöbbször egy esetlen őzikére hajazok, na de most előbújt a ténylegesen szexis Claire az ital hatásától és úgy érzem, ez Jamie-nek is tetszik.
- Én bort szeretnék kérni - kérem az italom szépen pislogva. - Na, és téged mi hozott ma ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700063#post700063][b]Claire Anne Livingstone - 2017.09.08. 14:12[/b][/url]

- Mindenről - felelem a "miről akarsz beszélgetni" kérdésre a válaszomat. Tudom, tág ez így, de mellé még küldök egy sejtelmes, féloldalas mosolyt és megtoldom egy kacsintással is. Ebből a gesztusból pedig ő arra gondol, amire csak szeretne.
Amikor leülünk az asztalhoz, egymással szemben telepszünk le. Viszont még azt is alig hallom, amikor a furcsa nevű italomhoz kíván egészséget, ezért végül úgy döntök, mellé húzom a székemet, hogy a továbbiakban értsem is, mit szeretne mondani. Na nem azért, én szívesen tölteném azzal az estét, hogy az ajkait bámulom, amiről próbálnám leolvasni, mit is mond nekem, de gyanítom, egy idő után csak arra bírnék gondolni, hogy beleharapjak a szájába, ezért költözöm át inkább az asztal egyik feléről a másikra. Különben is, így még közelebb lehetek hozzá. Sőt, ilyen közelségben megcsapja orromat az illata, amitől egy pillanatra összefut a nyál a számban és érzem, hogy elpirulok a gondolataimtól, amik úgy pattognak az agyamban, mint egy eldobott gumilabda a padlón. Hogy elrejtsem lányos zavaromat újabb kortynyi italt veszek a számba és ízlelgetem egy darabig.
- Hm, finom - jegyzem meg, miután lenyelem az alkoholt. - Ez milyen bor? A neve alapján eléggé puccos lehet, te pedig szakértőnek tűnsz.
- Ó, igen, tanulok, de most írom az utolsó vizsgámat. A lányokkal is azért jöttünk ide, hogy kicsit kieresszük a gőzt. Egyébként 20 éves vagyok, ha eredetileg ezt szeretted volna tudni - kuncogok bele a poharamba, mielőtt újabbat kortyolnék a finom lőréből.
Sejtem, hogy kíváncsi a koromra, hiszen ránézésre idősebb, mint én, talán nem akar belegabalyodni semmibe egy nála jóval fiatalabbal.
- Te mennyi idős vagy, öreg úr? - Incselkedem hangosan nevetve.
A következő kérdésre viszont nem számítok, így egy kicsit olyan érzésként ér, mintha vesén rúgtak volna. De ezzel az érzéssel nem foglalkozhatok, most nem, különösen, hogy egy ilyen vonzó férfi a társaságom. Pont ezért veszek egy mély levegőt, és ami oxigént kifújok, azzal együtt kitódul belőlem minden fájdalom, ami ezzel a kérdéssel előbújt belőlem.
- Nincs senkim - felelem gyorsan. - Úgyhogy teljesen szabad vagyok és azt teszek, amit csak akarok, azzal, akivel akarok, anélkül, hogy bárkinek is el kellene számolnom.
Beszéd közben kicsit közelebb húzódok Jamie-hez és megfogom asztalon pihentetett kezét.
- Szóval és mi van a te szíved hölgyével? Nem venné rossz néven, hogy éppen leitatsz egy fiatal kislányt?
Kényelmesen, mint aki jól végezte dolgát hátradőlök a székemen, ügyet sem vetve az egyre hangosabban szórakozó tömegről, közben pedig várom Jamie válaszát, hogy mostantól csöndesen legeltethessem rajta a szememet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700173#post700173][b]Claire Anne Livingstone - 2017.09.09. 00:17[/b][/url]

Elkapja egy tincsemet és szórakozottan figyeli, hogyan tekeredik barna loboncom a hosszú ujjai között. Közben pedig én ezt annyira élvezem, hogy szívem szerint az ölébe feküdnék és ha tudnék még dorombolnék is neki, csak ne hagyja abba. Merthogy ez az egyik gyengém, az ha valaki birizgálja a hajamat. Ahhoz, aki ezt szívesen csinálja nekem, és nem kényszerből, csak azért, mert én szeretem, még hozzá is mennék. Egy pillanatra be is hunyom a szememet, az élvezettől pedig, mintegy kényszeres cselekvésként, végig nyalom az ajkamat és bele is harapok gyengéden. Egy kis idő után eszmélek csak rá, hogy társaságom van, ráadásul férfi társaságom, úgyhogy hirtelen pattannak ki a szemeim, és újfent elpirulva nyúlok a poharam irányába. Úgy tűnik ma este ez a bor az én menedékem, ahová bújhatok, ha akármilyen cikis helyzetbe hozom magamat.
- Aha, szóval francia vagy? Akkor biztosan te is olyan finom lehetsz, mint ez a bor - küldök felé egy széles vigyort, az egyik szemöldökömet pedig megemelem. - Mesélhetnél arról, hogyan kötöttél ki Magyarországon és Franciaországról is. Még sosem jártam ott - jegyzem meg gyorsan, mielőtt még lecsaphatná az előbbi magas labdát.
- A legnagyobb vizsgám van már csak hátra, varázslástani alapismeretek, hogy pontosítsak - magyarázom lelkesen.
Tekintve, hogy mindig is jó tanuló voltam, így igazság szerint nem tartok annyira a vizsgától, mint mások, akikkel egy évfolyamra járok, vagy, mint a csajok pár asztallal arrébb. Akik mellesleg még mindig minket bámulnak, amikor hátrafordulok, hogy megnézzem, mi a helyzet velük. Viszont nem telik bele pár másodpercbe se, azonnal visszafordulok a férfihez. Egyszerűen nem bírok betelni vele, a kisugárzásával, a gyönyörű szemeivel, a vastag ajkával, amit minél hosszabb ideig bámulok, annál inkább meg akarom csókolni. A nevetőgödréről pedig nem is beszélve.
- Nos, akkor nem is vagy olyan öreg, pedig már azt hittem, emiatt kell majd lekoptatnom téged - vigyorgok, és remélem érti, hogy csak viccelek. Ha harminc éves volna, és neki megfelelne, akkor is közeledni akarnék hozzá. Csoda egyáltalán az is, hogy én voltam az első nő, aki észrevette őt ebben a teremben.
- Hm - első körben csak ennyit bírok felelni a kérdésére.
Valójában ma úgy jöttem ide, hogy mindamellett, hogy jól érzem magamat, kieresztem a feszültséget, be is akarok pasizni. Miatta. Ne gondolja, hogy engem csak úgy össze lehet törni és ott hagyni az út szélén, mint holmi szemetet. Több vagyok én ennél. De, ahogy elkaptam Jamie pillantását a színpadról, azonnal máshogy álltam a dolgokhoz. Végül megtalálom a megfelelő választ is.
- Nem! Ez, - mutatok végig rajta - ez kell nekem. Te - jelentem ki olyan magabiztossággal, amilyet ezelőtt talán még sosem éreztem magamban.
Kicsit előrébb dőlök, csak annyira, hogy kényelmesen elérjem őt. Most rajtam a sor, hogy beletúrjak a hajába. Az ujjaim könnyedén vesznek el fürtjei között, majd óvatosan, lassan, csak a körmöm hegyével círogatni kezdem fülének a külső ívét, onnantól pedig az állát veszem célba. Enyhén borostás, de nem a szúrósabbik fajtából, ami hogyha hozzáér egy lány finomabb bőréhez, az azonnal kipirosodik és vakarózni kezd. Inkább puha, olyan, amihez szívesen hozzá nyomja a pofiját az ember.
- Ó, - hajolok még előrébb, hogy ajkam súrolja fülcimpáját - lehet, hogy engem sosem akarsz majd elengedni.