Most először vett normális ruhát. Nem szokott túl sokat beletenni a külcsínbe, számára ez a legtöbb esetben harmadrangú volt. Azonban most először hívta el Hajnát egy igazi randira és bár hangosan nem mondta még ki ezt a szót, magában emésztgette egy kicsit, amíg a faluban állva, zsebre vágott kézzel várt a lányra. Szürke, kockás inget húzott, az ujját feltűrte, így szabadon hagyva a tetoválásai egy részét, a terepszínű nadrágot feketére cserélte, és még egy rózsát is beszerzett, ha már Hajna olyan lány volt a délelőtt, akkor ő most olyan férfi lesz.
Nem volt türelmetlen ember, órákig képes volt egy helyben állni egy szó nélkül, most azonban, ahogy a kezei között forgatja a virágot és egyik lábáról a másikra teszi a súlyt, meg kell állapítania, hogy ez nem ő terepe. Minden annyira idegen volt számára. Idegenek voltak a körülötte lévő házak, a talpa alatt a föld, a kastély, Hajna. Ez nem az ő világa, nem ide tartozott, úgyhogy talán érhető volt a türelmetlensége, vagyis ő erre fogta, erre akarta. Mert az nem lehet, hogy egy este ennyire kikészítse. A baj csak az volt, hogy túl sok múlott ezen az estén, úgy érezte most fog minden eldőlni. Nem beszéltek még arról, mi is ez kettőjük között, hogy vajon érdemes-e energiát fektetni bele, pedig az idő, amikor mennie kellett vészesen közeledett és valószínű volt, hogy hónapokig nem fogják látni egymást. Vagy soha, ez jelenleg még nem dőlt el, majd fog, remélhetőleg. Addig is, fel-fel pillantott a kastély felé, a macskaköves utat pásztázta, majd elunta az ismeretlen arcokat és inkább hátat fordított, hogy a szökőkutat bámulhassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688901#post688901][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.07. 22:04[/b][/url]

- Ne hepciáskodj asszony, először gondoltam lenézünk a mélybe, honnan jöttünk.
Hajna sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott és ha valami nem tetszett neki, akkor előszeretettel követelőzött is. Máté mindezzel tisztában volt és igyekezett a helyén kezelni, hiszen senki sem tökéletes és ez így is volt jól. Ő sem volt az, sőt, szerette ha az van amit ő akar, de most a lány kedvébe akart tenni. Ilyen önzetlen sem gyakran szokott lenni, bárnnem mondható önzőnek sem, hiszen egy katona nem lehet önző, az ő világában legalábbis nem. Így csak vesz egy mély levegőt és továbblép, vagyis viccesen hárít. A halászbástya felé húzza, ahol bár viszonylag többen vannak, de onnan a legszebb az éjszakai kilátás. Na meg az egész szép, bár a megvilágítása nem maradéktalan, de ez nem mondható el a parlamentről, ami ilyen pazar, még neki is, pedig sokat látott ember volt. Azonban neki Hajna jobban tetszik és ezt szívesen a tudtára is adná, de nem jönnek a szavak a szájára, így hamat kiveri a fejéből a bókokat.
- Na gyere...nézzük meg innen a világítást.
Csak pár lépcsőfok és máris megpillantják az egészet, hiábs a szmog, akkor is nagyon  szép az egész. Az egyik ablakhoz huzza a lányt és mögé áll, hogy mindketten jól lássanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688905#post688905][b]Csizmazia Hajna - 2017.07.07. 22:13[/b][/url]

Kinyújtja a nyelvét Mátéra, hát honnan kellett volna ezt tudnia. Csak az éttermet említette a férfi, abból pedig egyből a kaja felé vonatkoztatott, nyilván. Sokszor megesik, hogy nem gondolkozik, ez tény. De ezen hiába is akar változtatni, nem tud.
- Hűűűű, ez tök klassz- annyira kihajol amennyire ez lehetséges. Nem is emlékszik arra mikor volt itt legutoljára, talán még kisgyermek korában és akkor nem nézelődhetett ennyire szabadon.
- Egy mocsadék vagy - csak úgy hirtelen a semmiből közli ezt a dolgot. Hangja lágy, nem szemétkedésből vágja a férfihoz a szavakat. Ezzel csak felvezette azt, amit tényleg mondani szeretne. Mikor már megunja a kifelé hajolást, visszaegyenesedik és a férfi felé fordul.
- Tök jó élményeket adsz és ezzel még jobban meg fogod nehezíteni a dolgomat - egy pillanatra elkeseredik. Csak azért beszél, mert Máté nem látja az arcát. Ez így sokkal könnyebb számára, mintha szemtől szemben kellene állniuk. Ez pedig ott volt eddig is a levegőben, csak most jutott el addig, hogy ki is mondja. Kifejezetten rossz ez helyzet számára, hiába tagadja folyamatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688917#post688917][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.07. 22:55[/b][/url]

Az egyetlen dolga az, hogy erősen fogja Hajnát, hogy ne essen  a mélybe, mikor lepillant. Úgyhogy köhint egyet, majd átfogja a derekát, hogy biztosan tartsa. Rendesen végzi a feladatát, odasimul hozzá és mélyen beszívja az illatát, a gondolatai gyorsan elterelődnek, hiszen mégiscsak ferfiból van, nem tud elvonatkoztatni attól, milyen közel van hozzá. De semmi nem tart örökké, Hajna ért ahhoz, hogyan tegye tönkre a pillanatot.
- Hajna. Nem fogunk szakítani azért mert elmegyek. Fogd fel úgy, hogy lesz mit várnod. És ezek után pedig sok ilyen élményed lesz még. Megígértem nem?
Valamivel kompenzálnia kell azt, hogy nem lehet a lány mellett mindig. Egy hosszú nap után nem bújhat hozzá és nem köszöntheti reggelente. Nyilván ez nem egy szokványos helyzet, de most ez van, nem tud vele mit tenni, csak biztosítja arról, hogy nem fogja örökre itt hagyni. Később pedig bármi lehet, talán változik a helyzet, talán nem maradnak sokáig külön, hiszen felnőttek, nem tudni mit hoz a sors.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688946#post688946][b]Csizmazia Hajna - 2017.07.08. 05:59[/b][/url]

Az arcán gyermeki örömmel nézelődik. Eszébe sem jut a lehetőség, hogy egyre
 rossz mozdulattal, akar előre bukfencezhet, egészen addig míg meg nem érzi a védelmezően ölelő kezeket. Ha lehetséges kipréseli kettejük közül az összes felesleges levegőt, hogy még inkább hozzáférhessen a katona.
Élvezi azt, hogy ennyire közel van hozzá, de a rossz érzéseit ez sem feledteti. Mindig ott van a kis ördög a fejében, ami gúnyosan nevetve figyelmezteti arra, hogy nem lehet annyira boldog, mint mások. S hiába próbál erről tudomást sem venni, egyszerűen már van az a szint, amikor harcolni már felesleges. Máté szavait meghallva arcán már aggodalom és félelem tükröződik. Eztán témát a gyermek énje egyáltalán nem kedveli és hallani sem akarja, így elbújt valahová, hogy a gondterhelt énjének adja át a terepet.
- Nem is azt mondtam, hogy szakítunk - a szemeit az égre emeli, nem mondja ki, de megfordult a fejében. Hiszen mennyivel egyszerűbb lenne úgy ez az egész, nem élné át többször is a veszteség érzését. Így kimondva viszont már nem tetszik neki annyira a dolog. A szíve összeszorul, pedig tudja, hogy ez most nem arról szól, hogy elválnak útjaik. De már a feltételezés is ilyen hatással van rá, hát mi lesz vele, amikor véletlenül tényleg bekövetkezik ez az egész?
- Ultimátumot adtál. Ha nem sikerül, akkor mi lesz? Nem biztos, hogy levizsgázom -emlékszik. Mindenre emlékszik, amiről beszéltek, pontosan vissza tudja idézni a szavakat. Ez egy felettébb rossz tulajdonsága​, legalábbis ilyenkor. A vizsgákon nagyon jól jön, de ezt nem mondta még el senkinek. Jobb is ez, így is már érte olyan vád, hogy csak a vizsgákon. Pedig csak megkeresi a saját buksijában található moziban a megfelelő tekercset és lejátssza, hogy meglegyen a jó jegy. Ennyire egyszerű, csak hogy ehhez órákra is be kellene járni. Amivel ugyebár mostanában gondok vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688980#post688980][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.08. 15:00[/b][/url]

Megfordult a fejében neki is, hogy jobb lenne az egészet hagyni a francba, talán meg kellene bántania, úgy, hogy soha többet még látni se akarja. A baj csak az, hogy ő nem ilyen önzetlen ember, meg akarja tartani a korábbi életét és Hajnát is, igyekszik lavírozni a két világ között, de ehhez a lány is kell. Pedig egyszerűbb és nyugodtabb lenne az élete, ha nem kellene ingáznia két ország között. Viszont nem akarja Hajnát kiszakítani ebből a környezetből, bármennyire is kényelmes lenne. Nem akarja, hogy a négy fal között üljön egész nap. Itt legalább vannak barátai, nincs egyedül, iskolába jár, tanul (legalábbis reméli) és ami a legfontosabb, hogy le tudja foglalni magát. Egy rövid ideig a gondolataiba temetkezik, megpróbálja maga elé képzelni milyen fejet vág a lány, talán fintorog, vagy égnek emeli a szemeit, valami ilyesmit tud elképzelni. Azt azonban nem hagyja, hogy megforduljon, inkább ő is nézi a fényeket, állát a lány feje búbján pihentetve, úgy érzi ha nem látják egymást mindketten őszintébbek.
- Muszáj leszel. Ha nem sikerülnek a vizsgáid, akkor is fogunk találkozni. De szeretném ha sikeres lennél. Mert tudom, hogy képes vagy rá. És meg fogod csinálni.
Bár még ez még nem holnap lesz, vagy egy hónap múlva, de nem árt felkészülni rá, ha ez az egész a tanulás rovására megy, akkor kénytelen lesz szigorú apukát játszani és szankciókhoz folyamodni. Mert tervezi kivinni magával, ha egyelőre nem is örökre, akkor egy pár napra biztosan, de csak akkor, ha nem hanyagolja el a tanulni valót. Tisztában van vele, hogy ez Hajnát annyira nem köti le, de ha csinálja, akkor csinálja rendesen, ne csak azért, hogy lekösse a felesleges energiáit.