Hazalátogatott pár napra húsvét alkalmából – csak tudná, milyen indíttatásból jutott egyáltalán eszébe. Semmi sem változott azóta, hogy legutóbb otthon járt volna. Apja az ünnepekre hivatkozva a szokásos mennyiség legalább másfélszeresét fogyasztotta, mintha csak ehhez hasonló béna kifogásokra támaszkodhatna...  Szóval abban a csekélyke időben is inkább járta a várost, és látogatott el mindenféle érdektelen helyre, minthogy családja körében kelljen szenvednie az ilyenkor szokásos, fárasztó szarságokkal, tudjátok, a ’jaj, hogy megnőttél!’, ’milyen az iskola? Van már barátnőd?’ és társai. Isten ments.
Most pedig levezetésképp a magyar főváros egyik fancy romkocsmájában időzik, amit egészen megkedvelt az országban tartózkodása óta. Bár már láthatóan nem szomjas, baljában egy majdnem teli korsó, jobbjában pedig egy mikrofon. Karaoke est van; néhány borzasztó előadás után úgy döntött, átveszi az irányítást. Gyanúsan elkezdett megfogyatkozni a társaság, aztán meg komolyan félti érzékeny hallását.
Taps és füttyögés kíséri első előadását. Önelégülten vigyorog, majd kiválasztja a következő számot, az állványra teszi mikrofonját, és ismét rákezd. Meg sem várva, hogy elcsendesedjenek, arra pedig egyáltalán nincs tekintettel, hogy valaki esetleg szintén szeretné megmutatni nem létező tehetségét. Inkább elszórakoztatja egész este az összeverődött jónépet, legalább finanszíroznak neki még egy-két kört is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676393#post676393][b]Tristan Devereux - 2017.04.21. 17:14[/b][/url]

Hazalátogatott pár napra húsvét alkalmából – csak tudná, milyen indíttatásból jutott egyáltalán eszébe. Semmi sem változott azóta, hogy legutóbb otthon járt volna. Apja az ünnepekre hivatkozva a szokásos mennyiség legalább másfélszeresét fogyasztotta, mintha csak ehhez hasonló béna kifogásokra támaszkodhatna...  Szóval abban a csekélyke időben is inkább járta a várost, és látogatott el mindenféle érdektelen helyre, minthogy családja körében kelljen szenvednie az ilyenkor szokásos, fárasztó szarságokkal, tudjátok, a ’jaj, hogy megnőttél!’, ’milyen az iskola? Van már barátnőd?’ és társai. Isten ments.
Most pedig levezetésképp a magyar főváros egyik fancy romkocsmájában időzik, amit egészen megkedvelt az országban tartózkodása óta. Bár már láthatóan nem szomjas, baljában egy majdnem teli korsó, jobbjában pedig egy mikrofon. Karaoke est van; néhány borzasztó előadás után úgy döntött, átveszi az irányítást. Gyanúsan elkezdett megfogyatkozni a társaság, aztán meg komolyan félti érzékeny hallását.
Taps és füttyögés kíséri első előadását. Önelégülten vigyorog, majd kiválasztja a következő számot, az állványra teszi mikrofonját, és ismét rákezd. Meg sem várva, hogy elcsendesedjenek, arra pedig egyáltalán nincs tekintettel, hogy valaki esetleg szintén szeretné megmutatni nem létező tehetségét. Inkább elszórakoztatja egész este az összeverődött jónépet, legalább finanszíroznak neki még egy-két kört is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676399#post676399][b]Farkas Kamilla - 2017.04.21. 17:46[/b][/url]

Szóval ez úgy kezdődött, hogy Mínea elhatározta, hogy nem fog hagyni szenvedni - ami amúgy sem állt fent, de azért aranyos -, és elhozott ide.
 Mármint elhozott magával Pestre, ami tök jó, örülök is neki, amúgy is el akartam már jönni, csakhogy Mínea idő közben, az egyik utcában kijelentette, hogy eszébe jutott valami, és lám, már itt is vagyunk. Nálam. Egyedül. Ami nem gáz. Egy ideig kedvetlenül turkálom a koktélom a szívószállal, kifejezetten szórakoztató mozgatni az olvadozó jégdarabkákat benne. Néha belekortyolok, ülök a pultnál, és nem csinálok semmit. Értelme sincs, hogy hátranézzek, meg megnézzem, hogy ki van itt, tekintve, hogy nem várok senkit, és nem is tartom valószínűleg, hogy bárkibe is belefussak azon kevés emberek közül bárkibe, akiket kivételesen most el is tudnék viselni ezen a helyen.
És aztán jön a hang, amit bárhol, bármikor képes vagyok felismerni. Bárhol. Jó, ez nyilván nem ilyen romantikusan játszódik le, de tényleg. Összeráncolom homlokom, és megfordulva a széken kezdem keresni, és lám, nem is kell olyan sokat kutakodnom. Komolyan, még egy süket-vak is kiszúrná. Felnevetek, szabad balom az arcomra tapasztva rázom meg fejem. Ez tiszta hülye. Komolyan, teljesen hülye. Vigyorogva kortyolok az italomból, aztán még egyet, és a magánszáma végére már el is fogy. Nos. Újra kell töltenem magam. Visszafordulok a pultoshoz, és rendelek magamnak valami rövidet, majd még egyet. Nem szép dolog lánynak ilyet csinálni. És Balázs valószínűleg kirúgna a házból. Várj, miről beszélek? Balázs? Pont Balázs? Ugyan, azért az ő listáján is van, szóval Balázs ne rugdosson sehova. Kérek még valamit, ami hosszan tartó, és lehet sokáig inni, aztán a poharam a magasba tartva verekszem magam át Tristan kis rajongótáborán, majd a kisebb emelvényre támaszkodva teszem le az italom, s állok lábujjhegyre.
- Hé, Casanova - azért elég hangosan szólalok meg ahhoz, hogy hallja, de ne feltétlenül vegye be a mikrofonja. - Nem mondtad, hogy koncertezel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676404#post676404][b]Tristan Devereux - 2017.04.21. 18:51[/b][/url]

Úgy nyomja, mintha csak a zuhany alatt lenne. Szobatársait amúgy is rendszeresen örvendezteti magánkoncertjeivel, minél nagyobb az ellenállás, annál hangosabban, természetesen. A kezében lévő korsó az instrumentális részek alatt elég rohamosan fogy, boldogan fogadja az utánpótlást az első sorokból; legalább nem kell elvergődnie a pultig, és még ingyen is van. Bezzeg a lakótársai... ők is igazán értékelhetnék ennyire azt a csodás hangot, ha már semmi más pozitívval nem tud szolgálni egyébként.
Indokolatlanul jól szórakozik egyébként, nem is úgy néz ki, mint aki zárás előtt szándékozna elhagyni kis helyét a színpad kellős közepén – a masinát állítgató és valamiféle műsorvezető szerepben tetszelgő férfi is unott fejjel arrébb vonult már, hogy a távolból küldözgessen szúrós pillantásokat a rellonos felé. Nemhogy örülnének az alkalmazottak, amiért ilyen király forgalmat csinál, de most komolyan!
Szám vége. Kézfejével törli meg száját, közben máris nyúl a következő pohárkáért, amikor közvetlen közelről megszólítják. Nem a nevén ugyan, de még így is kihallja a kisebb tömegből az ismerős tónust. Tekintete a lányra villan; a jelenléte és az általa használt megnevezés is vigyorgásra készteti, hát még az öltözéke.
 - Gagyi volt a buli, improvizálnom kellett – megvonja vállát. Mintha semmiség lenne, ugyanakkor arckifejezése inkább arról árulkodik, hogy a legnagyobb arcnak tartja magát az egész földkerekségen. Nem hagyják csacsogni, indul a következő lerágott csont, amit nagy vinnyogás kísér és Tristannel együtt többen énekelni kezdik a szöveget. Néhány rendkívül menő táncmozdulatot kíván aktuális muzsikánk, és a vérében zubogó italmennyiség; a szám közepe táján Kamilla felé nyújtja kezét, hogy ha akar, csatlakozzon hozzá. Szemrevaló teremtés, ha mást nem, háttértáncosnak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676407#post676407][b]Farkas Kamilla - 2017.04.21. 19:31[/b][/url]

Aha, szar volt a buli. Na jó, tényleg az volt. Megint csak nevetek, magamban dúdolgatok, iszogatom a gyümölcsös izém, amitől szinteket emelkedik a kedvem. Amikor felém nyújtja a kezét, megemelem szemöldököm, és magam mellé pillantok, mindkét oldalra, hogy akkor az most tényleg nekem szól-e. De úgy tűnik nekem szól, tekintve, hogy közvetlenül itt van előttem. Hát.. Hát jó. Belekapaszkodok felkerülök, és egy ideig nem is csinálok semmit, csak lépegetek jobbra-balra, aztán megunom, hogy nem vagyok semmire se jó. Szóval itt az én időm, Mr. Devereux, fogadd el, hogy egy kicsit a háttérbe szorulsz. Átbújok a karja alatt, kiegyenesedem közte és a mikrofon között, és ha hátrébb lép, jó, ha nem.. Hát igazából úgyis jó, ha már itt tartunk. Ameddig választok magamnak valamit, megiszom a poharam maradékát is, majd hátra fordulva nyomom Tristan kezébe, hogy fogja meg, vagy csináljon vele valamit. Esetleg kérjen valamit bele, de ez azért túl sok dolog amit el lehet tőle várni egyszerre.
Megköszörülöm a torkom, aprókat bólogatva veszem fel a ritmust. Körülbelül a refrénnél kezdek felgyorsulni, meg kihangosodni, szerintem addigra szabadulok fel, vagy nem tudom. Leveszem a mikrofont az állványról, hátra fordulok.
- Turn it up, it's your favorite song! - felemelve szabad kezem ütök meg a kelleténél talán hangosabb szintet, majd fordulok vissza a többi emberhez megmozgatva a csípőm folytatom a szöveget. Ja. Tök jól vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676629#post676629][b]Tristan Devereux - 2017.04.22. 22:27[/b][/url]

Már épp megvonná vállát, és visszahúzná kezét Kamilla totojázására, ha nem, hát nem alapon, amikor végre belekapaszkodik. A mestertanonc lenyomja az imént látott tánclépéseket újra, teljesen beleéli magát a fiúbandák aranykorának egyik műremekébe, és visszatérve az állványhoz várakozásteljesen pillant végig a lányon. Mi lesz már? Ez mind a nagy mozgáskultúra? Milyen kviddicses ez..? Khm, Ő.
Akadnak mozdulatok, amiket szívesen megtanítana neki – ilyesmi gondolatok járnak enyhén betompult buksijában, mikor a lány egyszer csak fogja magát, és bekúszik elé. Tenyere továbbra is a mikrofonon, és mivel jóval lassabb a reakcióideje, mint ahogy arra számított, egy pár pillanatig Kamilla szinte a karjaiban bitorolja el trónját – az is megeshet ugyan, hogy Tristan kihasználva a helyzetet, szándékosan nem mozdul.
A kezébe nyomott pohárra csak értetlenül felvonja szemöldökét, ekkor már kénytelen hátrébb lépni, közben vet saját italára is egy pillantást. Elhúzza száját; az imént említett unottan terpeszkedő műsorvezető arc asztalára teszi le a kiürült poharat, sajátját pedig meghúzza. Homlokát összeráncolja, karjait mellkasa előtt keresztbe fonva duzzog, akár egy ötéves kisgyerek, akitől elvették a játékát – ugyanis pontosan ez történt, kérem alássan. Az teljesen más kérdéskörbe tartozik, hogy a lánynak meglepően jó hangja van. És csak akad itt némi ritmusérzék is, mhm.
Valahogy elfojtja magában a vágyat, hogy beleénekeljen az előadásba, ami egyébként tetszik neki, arcáról ezt olvasnád le utoljára. A szám végeztével tapsol négyet, közben már be is állítja a következőt, majd nemes egyszerűséggel arrébb tolja Kamillát. Gyors torokköszörülés, közelebb lép a mikrofonhoz, és már neki is kezd nagy kedvencének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676638#post676638][b]Farkas Kamilla - 2017.04.22. 22:50[/b][/url]

Azért ad némi önbizalmat, hogy van valaki mögöttem, úgy értem, ha a hirtelen fordulásokban itt hátraesnék, nem azt mondom, hogy elkapna - valószínűleg nem tenné -, de legalább lenne, amire esnem. Tiszta elégedetten vigyorodok el, amikor Tristan helyett valaki más vállalja fel a nemes feladatot, hogy hozzájáruljon a leitatásomhoz. Tényleg túl sok dolog lett volna tőle. Leguggolva veszem el a felnyújtott rózsaszín valamit, aztán a következő pillanatra már el vagyok tuszkolva, mire szúrós szemekkel nézek rá, aztán a besikító leányzóra. Komolyan, csak egy kósza gondolat, hogy a hajánál fogva emelném fel, mire érzem, hogy mozdul körülöttem a környezetem. Na, hé, hó. Megrázom fejem, a fülem mögé tűröm az előrefújt tincsem. Nyugi, tesó, nincs baj, nem kell egyből csinálni amit gondolok. Megforgatom szemeim, jól van, akkor sikoltozzatok, ettől függetlenül én vagyok itt, és nem ti. El van intézve.
Hát jó. Hagyok neki egy kis időt, hogy kiélvezze egy kicsit a magánszámot, amit egy ideig egyedül énekelhet. Egy ideig. Tekintve, hogy ezt a részt egy embernek tervezték, egy mikrofonnal, sajnálatos módon arra kell kényszerítenem magam, hogy egy helyről énekeljek vele. Mennnnnnnnnyire sajnálom, kérem szépen. Na de. Nem éneklek egyből bele a szavába, megvárom, hogy befejezze a sort, csak az után kapcsolódom bele, valahol az instrumental rész előtt, aztán után. Egyik kezemmel fogom a poharam, a másikkal egy picit lejjebb húzom az övét, sajnálom, mindenkinél kisebb vagyok, sajnálom. Pedig úgy alapvetően nem tartom magam egy alacsonynak, de.. Na. Mindegy. Elvigyorodva csóválom meg fejem, még egy kicsit el is nevetem magam, elvégre hé, nézzünk már ide, hogy mit csinálok. Én nem csinálok ilyet. Beharapva szám vigyorodom el, felpillantok rá, majd félig a vállának dőlve folytatom, én nem rontom el a bulit, én segítek a bulin, tesók.