Nem olyan vészes ez az év, persze még csak két hét telt el belőle, ilyenkor még minden szép és jó, aztán ez szépen átfordul kibirhatatlanul rosszba, majd a kínok után jön a felszabadulás. Addig azonban még sokat, egy egész tanévet végig kell aludni, és ez nagyon nem könnyű, ha az ember tervez és már most látni akarja, hogy hol lesz egy vagy két év múlva.
A mostani hétvégén anya és Sean az oviban valami programon vesznek részt, ami nagyon is kapóra jön, hogy egy kicsit kettesben legyek apával. Mostanában sokat voltunk hármasban, olykor négyesben, de kettesben ezer éve nem, pedig szükségem van a véleményére, a tanácsaira, arra, hogy segítsen eldönteni néhány fontos kérdést.
Ahhoz azonban, hogy nyugodtan beszéljünk, tudom, hogy ennie kell, ezt anya mondta mindig, így most bevetem ezt a "cselt", és a drága atyámat elcsalom a Spílerbe, amit akkor fedeztem fel, amikor Isabelle - ék meglátogattak. Igazából akkor merült fel bennem az is, amiről apával beszélni akarok.
- Azt kérsz, amit csak akarsz, én fizetek.
Igen, így kezdődnek a megvesztegetések, és igen, meg is akarom vesztegetni. Először azzal, hogy ne beszéljen erről a beszélgetésről anyával, aztán pedig azzal, hogy mégiscsak utaljon rá vagy legalábbis álljon mellém, amikor ezt prezentálom neki is, mert azt tudom, hogy anya ki fog kattani, nem is kicsit.
A mai beszédemet nagyon szépen megterveztem. Felépítettem, hogy mit szeretnék mondani, és azt is, hogyan nézzek ki. Először kislányosra vettem a figurát, de ahogy a tükörbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy pont ezzel fogok veszíteni. Még a végén mélyebb apai érzéseket hozok fel, ha lófarokba fogom a hajam, és rózsaszín, gyerekmintás ruhát húzok. Egy fekete nadrág, ujjatlan, kék selyemblúz, farmerkabát összeállítás mellett döntöttem. Erre jött az anyától kölcsönvett fekete kabát, és egy nem túl magas, de felnőttes fekete cipő. A hajam kiengedtem, és még sminkeltem is, így egészen felnőttesnek hatottam, ahogy  beléptem mellette a helyre.
- Üljünk mondjuk oda hátra.
Mutatok egy viszonylag csendes sarokra. Remélem nem futunk össze senkivel, mert most aztán tényleg szükségem van az apukámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627356#post627356][b]Warren Mina - 2016.10.11. 20:48[/b][/url]

Nem olyan vészes ez az év, persze még csak két hét telt el belőle, ilyenkor még minden szép és jó, aztán ez szépen átfordul kibirhatatlanul rosszba, majd a kínok után jön a felszabadulás. Addig azonban még sokat, egy egész tanévet végig kell aludni, és ez nagyon nem könnyű, ha az ember tervez és már most látni akarja, hogy hol lesz egy vagy két év múlva.
A mostani hétvégén anya és Sean az oviban valami programon vesznek részt, ami nagyon is kapóra jön, hogy egy kicsit kettesben legyek apával. Mostanában sokat voltunk hármasban, olykor négyesben, de kettesben ezer éve nem, pedig szükségem van a véleményére, a tanácsaira, arra, hogy segítsen eldönteni néhány fontos kérdést.
Ahhoz azonban, hogy nyugodtan beszéljünk, tudom, hogy ennie kell, ezt anya mondta mindig, így most bevetem ezt a "cselt", és a drága atyámat elcsalom a Spílerbe, amit akkor fedeztem fel, amikor Isabelle - ék meglátogattak. Igazából akkor merült fel bennem az is, amiről apával beszélni akarok.
- Azt kérsz, amit csak akarsz, én fizetek.
Igen, így kezdődnek a megvesztegetések, és igen, meg is akarom vesztegetni. Először azzal, hogy ne beszéljen erről a beszélgetésről anyával, aztán pedig azzal, hogy mégiscsak utaljon rá vagy legalábbis álljon mellém, amikor ezt prezentálom neki is, mert azt tudom, hogy anya ki fog kattani, nem is kicsit.
A mai beszédemet nagyon szépen megterveztem. Felépítettem, hogy mit szeretnék mondani, és azt is, hogyan nézzek ki. Először kislányosra vettem a figurát, de ahogy a tükörbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy pont ezzel fogok veszíteni. Még a végén mélyebb apai érzéseket hozok fel, ha lófarokba fogom a hajam, és rózsaszín, gyerekmintás ruhát húzok. Egy fekete nadrág, ujjatlan, kék selyemblúz, farmerkabát összeállítás mellett döntöttem. Erre jött az anyától kölcsönvett fekete kabát, és egy nem túl magas, de felnőttes fekete cipő. A hajam kiengedtem, és még sminkeltem is, így egészen felnőttesnek hatottam, ahogy  beléptem mellette a helyre.
- Üljünk mondjuk oda hátra.
Mutatok egy viszonylag csendes sarokra. Remélem nem futunk össze senkivel, mert most aztán tényleg szükségem van az apukámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627370#post627370][b]Dwayne Warren - 2016.10.11. 21:11[/b][/url]

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

A kényelmetlenül hűvös, borzongató esővel fenyegető időről a lánya nyomában tér be a melegbe. Kora délután az asztaloknál csak néhányan ülnek, a hamburgerszagú levegő számára ismeretlen, alternatív zenével nehezedik a beltérre.
Nem tagadhatja, imponáló, hogy abból a tejfogú, maszatos kislányból alig néhány év alatt magabiztos, már-már felnőtt nő lett. Tudja, hogy ebben az ő nevelésének persze semmilyen része sincs, így magára büszkének lennie is felesleges lenne - de mégis, valahol egészen jó érzés. Már csak annak az állandóan taknyos kis tökfejnek kell kikupálódnia, akit a fiának nevez, akkor pedig elmondhatja, mégsincs minden eredendően elrontva a genetikájában.
Kissé felhorkan Mina felajánlásán, ám nem ellenkezik. Hadd próblgassa azokat a törékeny szárnyait, hadd vegye át a vezetést tőle, elvégre csak ebből tanul. Ugyanígy engedelmeskedve sétál a terem túlső felébe és foglal helyet a naancssárga asztalok egyikénél, közvetlenül az ablak és a hátsó téglafal mellett.
Szétcipzározza a bőr kabátját, levéve ledobja a maga melletti üres székre, végignézi, míg Mina hasonlóképp tesz.
   -  Szóval - hátrapillant a pult irányába - Miért vagyunk itt valójában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627379#post627379][b]Warren Mina - 2016.10.11. 21:34[/b][/url]

- A steak burgonya miatt?
Apró és nagyon is átlátszó hazugság, azonban mégis, ennék én burgonyát is, még akkor is, ha kissé nehezemre esik majd a beszéd és a gondolatok miatt. Viszont az illatok azért beindítják a gyomrom fantáziáját, és szerencsére apukám ételkapacitását örököltem, így a főzés - terápiás anyukám sosem csinál túl nagy adagot, mert ha ő annak is gondolja, nem az. Egy nap ezt egészen biztosan megbosszulja majd a természet, de egyelőre ez még nem érdekel.
- Gondolkoztam a továbbtanulásról, és először veled szeretném megbeszélni.
Ahogy ezt a mondatot kimondom, és ránézek a velem szemben ülőre, tudom, hogy menni fog. Nem is tőle tartok, hanem anyától. Ez pedig még ha nem is tűnik annak, eléggé ijesztő. Alapvetően mindent meg tudunk beszélni, ám ez a döntésem nem biztos, hogy olyan jó lesz.
- Most egész jóban vagy anyával nem?
Egész hamar előbújik a szög a zsákból, hiszen a kijelentés és a kérdés összetevése egyértelműen arra utal, hogy a dolog fejben úgy folytatódik, hogy: "mert neked is beszélned kellene majd vele". Ez lesz a dolog nehezebb része, nem is az, hogy itt most megtárgyaljuk, vagy hogy belemegy, abba, hogy segít nekem, hanem a tény, hogy anyám miként reagál. Egy kicsit tartok is tőle, hogy majd azt fogja hinni, apától jött az ötlet, pedig nem, saját döntés, teljes egészében.
- Szóóóval, arra jutottam, hogy az alapképzés után nem jelentkezem mesterképzésre a Bagolykőbe.
Most, hogy kimondom, egy húsvér embernek sokkal, de sokkal könnyebb a lelkem. Nem csak a tükörnek, nem csak elsuttogva, hanem kimondva, szépen összefüggően, normál hangerővel, miközben a másik szemébe nézek. Nem tanulok tovább a Bagolykőben. Ezt már nagyjából egy éve vívom magammal, mindenféle érvekkel és ellenérvekkel küzdve, így kimondva azonban pecsét kerül rá, nem lehet visszavonni, és nem is akarom.
- Ez a könnyebbik része.
Teszem hozzá egy kis grimaszt vágva, de a tekintetemet le se véve apáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627380#post627380][b]Dwayne Warren - 2016.10.11. 22:01[/b][/url]

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Hallja a pincérlány cipőinek kopogását maga mögött, a szemöldökét kissé megemelve támaszkodik a fényes asztallapra. Mostanában némileg eltávolodott a lányától, ami a közös programokat jelenti, elvégre ezeket általában Zója ütemezte be az életükbe, így időtlen idők óta ez az első, hogy kettesben töltik a délutánt. Méghozzá Mina javaslatára. Talán nem kellene a saját példájára reflektálnia, de ha arra gondol, ő felnőve egyetlen egy esetben kereste az örege társaságát: ha épp a nyakig érő sz*rból kellett kirángatnia.
Na, mit csináltál, kicsi lány?
   -  Nekem egy burger lesz. Sok krumplival. Sok gyömbérrel - veszi fel a szemkontaktust az asztalukhoz érő nővel, aki először Minához, majd hozzá fordul. Az akcentusán, mint a legtöbben, értetlenül hümmög egy ideig - Dwayne ugyanis a szavakat már erősen tört, alig érthető magyarsággal intézi hozzá. Egy éve jött rá, hogy ha megerőlteti az agyát, igenis emlékszik bizonyos kifejezésekre ebből a nyelvből, újfent pedig használja, még ha puszta hobbiból is. Persze a szókincse nm terjed tovább a legalapvetőbbeknél, de mégis... komoly haladás ez így X év Magyarország után.
   -  Nem tanulsz tovább?
Szimpla érdeklődéssel kérdez vissza, ahogy a nő elhagyja az asztalukat. Sem szemrehányás, sem csodálkozás nem tükröződik a hangjában, pláne nem kétely.
   -  Hát anyád nem fog örülni. De te tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627384#post627384][b]Warren Mina - 2016.10.11. 22:24[/b][/url]

- Szintén, de én sok steak burgonyát szeretnék hozzá.
Meglepődve hallgatom, hogy apukám magához és a makacsságához képest milyen jól elvan a magyarral. Hihetetlen, hogy mire képesek az évek, meg az őt körülvevő nők, mert van egy olyan sejtésem, hogy nő van a dologban.
- Apukám.
Gyanakvóan fürkészem, miközben a lány továbbhalad, én pedig nem felelek elsőre a tényre, hogy úgy értette, nem akarok tovább tanulni. Azért egy alapképzéssel meg egy mugli érettségivel, mert nekem az is ott van, nem sokra megy az ember.
- Mondd csak meg nekem. Amikor az én édes, kedves anyukám magyarul mondja el a véleményét neked, mielőtt cenzúrázott angollal felelne, te érted a magyart is?
Mert ezek szerint igen, és így bizony anyukám minden azonnal felmerülő gondolatát ismeri az én édes apukám. Így viszont kezdem azt gyanítani, hogy ezek ketten megint kavarnak, vagy afelé haladnak, hiszen anyámnak rosszabb napjain tud olyan stílusa lenni, hogy még én is megfojtanám. Persze ritkán van rossz napja, de ez nem segít a tényen.
- Amúgy nem azt mondtam, hogy nem tanulok tovább. Azt mondtam, hogy nem a Bagolykőben.
Azon kívül van még más iskola is, ha azt nézzük, ott van Pécs, vagy az auror képző, bár utóbbiba biztos nem mennék, mert csak átokfogónak lennék jó, és akkor még jól meg is vernének.
- Azon agyaltam, hoooogy visszamegyek az államokba, hogy ott folytatom.
Amíg ezt kimondom, erős késztetést érzek arra, hogy az asztallapot bámuljam, a mondat végén azonban felpillantok az apukámra, és egy pillanatra, még ha nem is akarom, tudom, hogy előbújik a mimikámban az a tízéves tejfogait hullató poronty, akit anno megismert.
- Ez viszont nem biztos, hogy emészthetőbb lenne anya számára, mint, hogy nem tanulok tovább. Te mit gondolsz a dologról?
Alapvetően a véleménye miatt hívtam ide, aztán eszembe jutott a másik, hogy talán ott lehetne, amikor anyukám is megtudja. Átokfogónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627468#post627468][b]Dwayne Warren - 2016.10.12. 18:44[/b][/url]

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Somolyogva ingatja a fejét, nem felel. Egy ideje világos számára, hogy Zója a magyar nyelvet többek közt arra használja, hogy róla alkosson véleményt, mégházzá pofátlanul a füle hallatára. Egyszer- egyszer fontolóra vette, hogy beavatja a titokba, miszerint bizonyos dolgokat igenis ért - ám akkor odalenne az egyetlen ütőkártálya, történetesen, hogy pontosan tudja, mit gondol róla a háta mögött a nő.
   -  Ahhha...
Megvakarja a fejét, majd a karjait összefonja maga előtt az asztalon. Bár a hely egyáltaán nem számít előkelőnek, mégis kényelmetlenül érzi magát fényes nappal a belvárosban,ahová mindenféle egyetemista hippi tér be. Egyszerűen... olyannyira nem idevaló. Világ életében vidékiként még mindig nem érzi magát otthon Budapesten, ami pedig a legzavaróbb, másoknak is feltűnik a kívülállósága. Talán a viselkedése, talán a ruházata, talán kisugárzása miatt.
   -  Az Államokba - halkan ismétli meg a lány szavait, keményeb felveszi vele a szemkontaktust - Miből?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627482#post627482][b]Warren Mina - 2016.10.12. 20:40[/b][/url]

Őszintén szólva nem szép, de reméltem, hogy azok a piszkos anyagiak nem kerülnek elő, mert hát valljuk be, nem egy olcsó dologról beszélünk, az a kint töltött nyári időszak se volt éppen leányálom pénzügyileg, még akkor sem, ha egy részét a pályázattal támogatták. Szóval pontosan tudom én, hogy miből akarom ezt finanszírozni, csak reméltem, hogy a dolog akkor merül fel, amikor már a bőröndjeimmel állok, az elérzékenyült szívekkel, a búcsú pillanatában, és igazából akkor, amikor már nincs visszaút. Nos, nem éppen így lett. Túl gyorsan tértünk rá erre a dologra.
- Nos. Egy részt ott van az, amit a cukrászdában kerestem az elmúlt három évben. nem sokat költöttem belőle. Másrészt ott van az az alap, amit anya és Kriszta a születésem után indítottak, a múltkor kaptam egy levelet, hiszen már hivatalosan is az enyém a pénz. Az is egy jó összeg.
Itt egy kicsit megállok, megérkezik a rendelésünk, ami időt enged arra, hogy két sült krumplit elnyammogjak, valami hihetetlenül kínos lassúsággal. Végül aztán úgy gondolom, hogy egyszerűbb kimondani a dolgot.
- Meg hát gondolom tőled is lesz örökségem.
Ez mondjuk elég rosszul hangzik, ahogy kimondom, úgy vörösödik el a kezem, és zavaromban felemelem a kezeimet magam elé, tenyereimet apa felé fordítva, és amúgy is rendellenesen nagy szemeim még ki is gúvadnak kissé.
- Mármint nem arra gondolok, hogy meg kéne halnod, mert nem kéne, csak hát mondjuk, akár oda is adhatnád most.
Ajj, ez így sem jó, mert ez meg így olyan nagyon pénzéhesnek tűnik. Apa nem áll rosszul anyagilag, hiszen gond nélkül kifizetett egy fél házat, és tudom, hogy rendesen fizet anyának is, holott anya sosem kérte. Szóval ha mondjuk nekem adna egy nagyobb összeget, vagy átutalná azt, amit anyának ad, akkor már beljebb lennék, de ez így nagyon rosszul hangzik. Zavaromban a tenyereim közé teszem az arcom, a könyökeimet az asztallapon támasztom meg, és esdeklően nézek apára.
- Nem így terveztem ezt a részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627486#post627486][b]Dwayne Warren - 2016.10.12. 21:04[/b][/url]

Egy aprót biccent a pincérnőnek, hátrébb húzódik, hogy az letehesse eléjük az ebédjüket, a hambrgert, ami akkora, mint egy hároméves feje, a tálcára szóródott aranyszínű krumplidombokat. Ő nem foglalkozik a krumplival, a hamburgert emeli föl és a gyomra sürgető korgásának eleget téve harap bele. Közben pedig hallgatja a lányt. Először a félretett pénzről beszél, valamiféle alapról.. majd pedig örökségről.
Az arca nemigen változik, mindössze a rágást hagyja abba, mielőtt a szeme felkúszna a lány célkaszín arcára.
   -  Szép.
Hosszú idő múltán válaszol, miután lenyelte a falatot. A palackos gyömbér szisszenve nyílik ki a kezében, belekortyol, végigi le nem véve a tekintetét a lánya vonásairól. A másik keze a krumplik közt babrál addig.
   -  Ha megátkoznak és meghalok, vagy ha elvágják a torkom és meghalok, vagy ha elüt a busz és meghalok, akkor te meg az öcséd meg az anyád megkapjátok a cuccaimat és a pénzem. Azt a pénzt, ami most az én széfemben van és amit, amíg élek, azér' el is szeretnék költeni. Nincs egy olyan dobozom, amiben olyan pénzt tartok, amit majd egyszer úgy odaadok nektek. Ez nem így működik.
Összedörzsöli a tenyereit, hogy a rátapadt sótól megszabaduljon.
   -  Egy ilyen kiruccanás marha sokba fog kerülni. Anyád biztos nem fog segíteni. És én sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627490#post627490][b]Warren Mina - 2016.10.12. 21:27[/b][/url]

- Hát te nem azt mondtam, hogy meg kéne halnod!
Csattanok fel ijedten. Ennyiszer még sosem mondta ki a halált, pláne nem úgy, hogy a saját haláláról beszélt. Ez ijesztő, és valami olyan, amit egyszerűen nem akarok elfogadni. Az én szüleim nem halhatnak meg. Igen, alapvetően tudom, hogy de, meg fognak halni, de nem most, majd akkor, amikor öregek lesznek.
- Miért van az, hogy ti ketten ha egyetértetek valamiben, az nekem rossz?
Kérdezem lejjebb halkítva magam, mert nem kellene, hogy azt nézzék mások is, hogy milyen jót veszekszünk a hamburgereink fölött. Ez aztán igazi magyarság, eljövünk enni valahova és hangoskodunk. Mivel én magam is ítélkezek magunkról gondolatban, ezért van egy olyan sejtésem, hogy azok, akik nálam sokkal elítélőbbek, már ránézésre megjegyzéseket tesznek. Apa és én jelenleg ég és föld vagyunk. Sokkal inkább hasonlítok jelenleg anyára külsőleg, aki igyekszik mindig tiptop lenni, és beolvadni a környezetbe, mintha mindig is oda született volna.
- Tudod mire költhetnéd a pénzed?
Kérdezem úgy, mintha apám éppen most kért volna tőlem befektetési tanácsot. Pedig nem pont úgy néz ki, de hát hogy is szokták mondani? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Eddig sosem voltam olyan igazán pofátlan, de most egyszerűen árad belőlem.
- Vehetnél egy farmot oregonban.
Ezt úgy mndom ki, mint egy nagy titkot, amit eddig nem árultam el senkinek, de bizony ez a tuti, a biztos és nagyszerű. Igazából azonban nem, de nekem nagyon tetszene a dolog. Végre eljutok én is addig, hogy felveszem a hamburgerem, és egy nagyot harapok belőle, de gyorsan megrágom és le is nyelem a falatot, mintha azzal, hogy nem teszem ki magam a fulladás lehetőségének, lemaradnék valamiről.
- Élhetnénk ott. Együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627503#post627503][b]Dwayne Warren - 2016.10.12. 22:20[/b][/url]

A mondandója befejeztével folytatja a hamburgerevést. Nem lesz élete ebédje, a hús túlságosan zikkadt az ízléséhez, ami az otthoni, hagymával teletömött, mustárban úszó förtelmekhez szokott.
Ráhagyja Minára a halál témáját - hadd szorongjon egy kicsit miatta, ha már az apja pénzére utazik. Még hogy örökség... tény, hogy nem panaszkodhat, még az is lehet, hogy a lánya külföldi tanulmányainak egy részét gond nélkül fedezhetné is. Ehhez azonban bőven több kell, mint egy hamburger a zsinagóga szomszédjában.
   -  Nem biztos, hogy egyetértünk, de ez tény. Anyád nem keres jól. Különben pedig felnőtt vagy, most már ezeket a pénzeket neked kell kitermelned. Utánad már gyerektartást se kell fizetnem.
A szomorú, kemény valóság. Ő is pontosan emlékszik a pillanatra, amikor a szülei hasonlóképp elengedték a kezét, pontosabban az apja magéhoz hívta és közölte vele, hogy enni már csak akkor kap, ha ő is belead a konyhapénzbe. Tizenhat volt akkor. Mina tehát még el is van kényeztetve így.
Felhorkan, hosszan kortyol az italából. A bubirékok végigmarják a torkát.
   -  Farmot. Oregonban - ismétli meg röhögve - és melyikőtök fog kapálni a farmon, te vagy az öcséd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627590#post627590][b]Warren Mina - 2016.10.13. 12:46[/b][/url]

- Eddig folyton az volt a baja mindenkinek, hogy nem vagyok elég gyerek, most meg az, hogy legyek felnőtt?
Ezt a részét őszintén nem értem. Sosem jó nekik semmi, amit csinálok, de azért büszkék rám. Felnőttek, nem, köszönöm, de én ezt a káoszt, ami náluk van, nem kívánom átélni, mert még a végén teljesen kikattanok. Közben persze fogy a kajámból is, de amikor azt mondja, hogy nincs gyerektartás, akkor bizony muszáj a megakadt falatot leöblítenem.
- Úgy érted, hogy nem is fizetsz? Azt nem addig kell, amíg tanulok?
Oké, ezzel a dologgal nem számoltam, és anya sem említette, hogy esetleg kevesebbet kapna apától, mint eddig, pedig a havi költségvetésnél mindig, minden knútra nagy figyelmet fordít.
- Igazából te.
A kapálás nem éppen szerepel a terveim között, én csak a farmot képzeltem el, meg azt, hogy elhagyjuk Bogolyfalvát, hátrahagyva mindent és mindenkit, és elkezdünk egy új életet, de ilyen részletkérdésekbe nem nagyon gondoltam bele.
- De akár Sean is. Lehetne ilyen apa – fia farm, állatokkal.
A hangom még számomra is túl csevegő, mintha mi sem lenne természetesebb, mint, hogy veszünk egy farmot, átköltözik az egész család az államokba, csak mert én oda akarok járni iskolába. Persze, pont, mint a mesékben.
- Viszont etetném én az állatokat. Meg anya, őt sem hagyhatjuk itthon. Dolgozni ott is tud, ha akar.
Bár szerintem pont nem kellene dolgoznia, inkább csak otthon kéne lennie, mint ahogy a mugli filmekben lenni szokott. Elképzelve elég ideális és bejövős a dolog, de tudjuk, hogy a gyakorlat sokszor mást mutat, viszont ezt még csak fel se szeretném vetni. Pozitívan kell hozzáállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=628853#post628853][b]Dwayne Warren - 2016.10.16. 22:34[/b][/url]

   -  De, fizetek. Csak már nem kellene - egészíti ki az előbbieket félvállról, tele szájjal beszélve. Apai felelősség és hasonlók - annak ellenére, hogy tíz évig a lánya közelébe sem nézett, már ezerszer részletezett okokból, ez a viselkedés számára mégis természetes. Ha a dolgok másképp alakultak volna, most ugyanúgy tanítaná az életre a fiát és védelmezné a lányát, ahogy annak idején az apja tette, ehelyett gyerektartást fizet. Szomorú, az örege pedig egyáltalán nem büszke rá, mégis több, mint amennyit Zója elvárna tőle.
Tovább fixírozza Mina arcát, amíg beszél, végül ismét elröhgi magát. A hamburger szétesik, a nagyobbik fele majozézes maszattal sszekenve az ujjait pottyan vissza a tányérra.
   -  Na peeeersze - törli meg a száját a pulóvere ujjában - Nem tudod te, miről beszélsz, kicsi lány. Egy farm tökre nem olyan, mint a filmekben, főleg tele van állatsz*rral meg koránkeléssel meg ócska traktorokkal. Ha ennyire rádjött a paraszkodhatnék, akkor szólok a nagyanyádnak, hogy lásson vendégül néhány hétre a szünetben és meglátod.
A szalvétába törli az ujjait, sikertelenül egymásra borítja a széthullott szendvics maradékát.
   -  Ha ennyire az államokba vágysz, komolyan beszélhetek velük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=629018#post629018][b]Warren Mina - 2016.10.17. 20:51[/b][/url]

Muszáj elmosolyodnom azon, amikor azt mondja, hogy még fizet, annak ellenére, hogy már nem kellene. Felidéződik bennem egy igen kellemes emlék.
- Emlékszem az első gyerektartásra. Velem küldted el, mert anyával éppen nem beszéltetek. Amikor anya meglátta, rendesen elsírta magát.
Akkor amúgy is rossz passzban volt, szerintem nem sok kellett volna neki, hogy bármi miatt elsírja magát. Viszont azok a könnyek, örömkönnyek voltak. Egyrészt nem hitte el az összeget, másrészt elég sok mindenből kihúzott minket. Nehéz időszak volt, és anyukám akkoriban rengeteg áldozatot hozott. Otthagyni egy jól működő praxist, csak, hogy én több időt tölthessek apával, akinek a közelsége számára kínzó volt, főleg abban a sebezhető időszakában... nos, ez olyan áldozat, amit én nem biztos, hogy képes lennék megtenni, és bevallom, emiatt bűntudatom is van, nem is kevés.
Elég sokszor gondolom azt, hogy nagyon sok minden az én hibámból történt. Közöttük is. Alapjaiban rontottam el a dolgokat, amikor még csak kósza gondolat voltam, és ki tudja, lehet, hogy most egy egyszerű, boldog kis parasztlányka lennék. Persze ez elképzelve jól hangzik, de lehet, hogy a valóság nagyon mást mutat.
- Nem tudom apu.
Amikor ott vagyunk, a nagyi nagyon rendes, a nagyapa meg, hát nála érzem a távolságtartást. Elbeszélgetünk, de nem megy a dolog gördülékenyen, én inkább kerülöm a társaságát, mert egyszerűen érzem, hogy csak a háromnegyed részemet tudja elfogadni. Ezzel pedig nincs egyedül, és ez így nagyon zavaró is, mert pontosan tudom, hogy mit érez, én is gyűlölöm a dolgot, hát akkor ő, akinek a családja erre volt beállva. De ezt kimondani is borzalmas.
- Nem biztos, hogy jó ötlet, a tudod mi miatt.
Nem is nagyon tudom. Ezt a részét sosem beszéltük meg anyával. Ő nem volt hajlandó beszélni velem róla, kerülte a témát, mintha valami szentségtörés lenne, én pedig pont emiatt magamban elkönyveltem bűnnek a dolgot. Erre aztán jött a családom múltja, mind a két oldalról.
- Már valahogy nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy oda menjek, jó lesz valami itt. Kérsz kávét?
Terelem a témát, felvéve az itallapot, és elrejtőzve mögé kicsit.