37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 28. 22:39 | Link



Elég sok dolog történt velem az utóbbi időben, ezek a dolgok pedig átformálták egy kicsit a világlátásom, és talán engem magamat is. Szünetel a párkapcsolatom, elkezdtem szívterápiára járni, amit egy aeromágus gyógyító tart nekem. Emellett párhuzamosan edzeni kezdtem, rengeteget tanulok, olyan dolgokat, amik érdekelnek. Elkezdtem beleásni magam a pszichológiába, és mellette, ha van időm, szépirodalmat is olvasok. Ezek a dolgok minden energiámat lekötik, és emellett még ott van a testvérem és Iszet is. Teljesen le vagyok kötve.
És mégis - Pesten jártam épp a hóesésben, mert most lett vége a terápiának. Én pedig lépkedtem a vékony hórétegen, mely ropogott a talpam alatt, s a temető felé tartottam. Mert el akartam menni édesanyám sírjához. Igen, most először. Az emberek többsége biztosan nem értené, hogy egy árva gyerek miért tizenhat évesen látogat el először az édesanyja sírjához... de eddig nem volt elég erőm ahhoz, hogy szembenézzek a dologgal. Nem a ténnyel, hogy anya meghalt - csak azzal, hogy lássam a követ, ami elfedi őt.
A sírok között lépkedve eszméltem fel csak igazán. Leheletem látszódott a hidegben, ahogy sóhajtottam, mikor megláttam a nevet, s az apró kép körvonalait így távolról. Talán még sosem nehezültek el jobban a lábaim, mint akkor, mikor a kőtáblák között lavírozva indultam el felé. Nem csak azért voltam végtelenül szomorú és feszült, mert most először vagyok itt - azért is, mert tudtam, hogy a temetőkben általában olyan képek vannak a sírokon, amik erős mágiával rendelkeznek. Amik talán még tátogni is tudnak. Amik úgy viselkednek, mint azok, akikről csinálták őket.
Ahogy közelebb értem, a kép egyre élesebbé vált; ahogy kivettem az arcát, megláttam, hogy néz engem. A mágikus képen lévő nő, akiről eddig csupán két fotóm volt, észrevett, s mikor odaértem, láttam, hogy potyogni kezdenek a könnyei. Hát akkor felismert. Biztos édesapámra emlékeztetem, arra az emberre, akinek még a nevéről sincs fogalmam.
Nehéz szívvel tettem le a fehér rózsát a már lesöpört sírra. Valaki ma járt itt. Egy mécses égett a kőtábla előtt.
- Szia, anya... - suttogtam halkan, elszoruló torokkal. A képmás a kezébe temette az arcát, el is fordult, hogy ne lássam sírni. De a szőke, kissé hullámos haj, a fekete ruha így is látható maradt számomra.
Aztán visszafordult, s ekkor láthatta meg, hogy az én arcomat is pár csepp csíkozza. Csak némán könnyeztem, s ha valaki megkérdezné, azt mondanám, a hidegtől.
- Milyen nagyra nőttél - tátogta édesanyám. Ez valahogy azért eltört egy kicsit. Nagyra nőttem, igen. Koraszülöttként látott utoljára. Mondjuk Márk biztos hozott már fényképet rólam...
Addig húztam, ameddig lehetett, de tudtam, hogy vissza kell érnem az iskolába, mert csak arra kaptam engedélyt, hogy gyógyterápiára menjek. Egy óra, másfél - ennyit tölthettem el itt. Eztán köszöntem el.
A temető kapuján kilépve megtöröltem az arcom, s elindultam, szinte nem is nézve, merre megyek. Remegős téli sóhaj szaladt ki a számon.
Aztán egyszer csak annyit vettem észre, hogy valami kicsi emberbe ütköztem - elsőre azt hittem, hogy egy gyerek lesz az, azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal de sokkal rosszabb ez még egy gyereknél is. Avery.
Reflexből töröltem meg még egyszer a szemem, bár nem volt ott könny, ami árulkodhatott volna.
- Bocs, nem láttalak. - mondtam rögtön, ahogy lenéztem a másikra.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 28. 22:52
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 28. 23:16 | Link


Most már eléggé óvatosan járt-kelt Pesten, lévén egyáltalán nem akart újra belefutni valamelyik testvérébe, de úgy esett, hogy sajnos újabb utat kellett megejtenie a fővárosban. Most éppen csak annyi volt a dolga, hogy megjelenjen a Mágiaügyi Minisztériumban és aláírattak vele még van két papírt annak kapcsán, hogy ebben az országban is van tartózkodási engedélye, de ettől még nem esett neki jobban az egész. Talán botorság volt gyalog indulni el, de nem messze volt egy kajálda, neki meg már ki akart lyukadni a gyomra, úgyhogy végül megkockáztatta azt a pár száz métert.
Nem kellett volna.
Valaki hirtelen beleütközött, ő meg reflexből kezdett szitkozódni mielőtt felnézett és rájött, hogy Seth mostohatestvére ment neki, akkor viszont egy szemforgatás kíséretében azonnal cigiért nyúlt. Ezt a srácot nem bírja ki nikotin nélkül.
- Meg sem lepődök - felelte. - Tegyünk úgy mintha nem is láttuk volna egymást és menjünk tovább, vagy mi legyen? - kérdezte aztán két slukk között, miközben megfáradt tekintettel meredt a fiatalabb fiúra. A saját véleménye az volt, hogy ő már enni akar és ha a másik nem akadályozza meg benne, akkor akár tótágast is állhat, viszont volt egy olyan sanda gyanúja, hogy nem lenne túl szimpatikus lépés, ha egyszerűen faképnél hagyná. Oké, az nem érdekelte, hogy Ricsi mit gondol, de az annál inkább, hogy Seth mit fog, ha meghallja, hogy találkoztak.
El is pillantott hát a kinézett kifőzde irányába, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak feléjük és az agya egy hátsó szegletében már azon filózott, hogy mit fog rendelni, amíg a fiú válaszára várt.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 29. 00:01 | Link



A törpe látványa természetesen előidézte bennem Jared emlékét, noha mostanában szinte minden ezt teszi, amihez neki is köze van vagy volt (szuper, nem?). Az emlék, amikor elmondtam neki a fekete görényes üzenetet, ő pedig kinevetett. Hát. Nevetett. Csak egy-két pillanatig tartott, amíg engedtem, hogy szinte a fülemben csengjen ez a hang... aztán kizártam. Nem éri meg ezzel gyötörnöm magam, és ha tehetem (ha van hozzá elég önuralmam), akkor nem is fogom.
Ez a megtestesült empátia szerencsére nem vette észre a szemem szomorkás csillanását, vagy nem tudatosította az automatikus könnytörlő mozdulatot. Sok lesz nekem ez így egy napra. Először édesanyám emléke, aztán éles váltás és a nyakamba kapom Lyallt. Még itt is.
Mintha kissé ismerős lett volna a szituáció; rágyújtott, s az arcomba fújta a füstöt, ami most felettébb zavart. Remek. Úgy tudok örülni.
- Végül is, tehetünk - mondtam végül - De ha szeretnéd, eljöhetsz velem a faluba is, egy állatkórházban dolgozom. Vannak oltásaink, meg minden.
Nem tehetek róla, de Lyall egy olyan ember, akinek már csak az aurája is kiváltja belőlem az ellenérzést - emellett a múltkor találkoztam egy görénnyel (aki nem ő volt), és tüsszögni kezdtem, úgyhogy az emberi alakjával kapcsolatos ellenszenvem már csak egy plusz volt. Meg amúgy is, mi volt az a fekete görényes utalgatós üzenés? Hiába, attól még nem kell szeretnem, hogy köze van Sethhez, és hogy ő esetleg jobban is lehet majd attól, hogy jelen van.
Kezeimet újfent zsebre vágtam, ahogy éreztem, hogy az ujjaim szépen lassan kezdenek átfagyni, azonban előtte még megnéztem az órámat. Ó, remek. Egy órával elnéztem az időt. Akkor fagyoskodhatok még egy órát Pesten.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 29. 00:01
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 29. 00:18 | Link


A feleltet hallva egy nagyon tipikusan Averys műmosolyt kapott Ricsi válaszul, de a fekete szemek éppen olyan hidegen mérték újra végig, mint bármikor máskor.
- Kedves vagy, hogy felajánlod az oltást, mitől félsz, mit kapok el tőled? - érdeklődött, aztán újabb füstgomolyt fújt ki a világba. Már csak azért is, mert mit fintorog a másik, inkább állna odébb, ha nem tetszik neki valami.
A beálló rövid csöndben mérte fel, hogy hol is állnak és a másik miért vágott már megint olyan búvalbélelt képet, mint aki citromba harapott. Temető, huh? Na jó, akkor nem fogja tovább köszörülni rajta a nyelvét, legyen a kölyöknek jó napja.
- Na jó, én leléptem enni, de ha te feltétlenül ide akarsz fagyni, akkor csak tessék. - A másik ugyanis úgy lecövekelt, mint aki még jövőnyáron is ott akar állni, viszont Avery most volt olyan rendes, hogy a mondatába rejtett tartalmat is csempésszen. Tudni illik, ha teljes mértékben le akarta volna rázni, akkor nem mondja meg, hogy enni megy, viszont a másik olyan szerencsétlen látványt nyújtott, hogy megszánta.
Meg egyébként is, hátha ki tudna belőle szedni valami értékes infót Seth-ről.
Ezen felbuzdulva két lépés után meg is fordult, hogy felvont szemöldökkel nézzen a gyerekre, hogy vajon követi-e, és ha eddig nem indult el, akkor most megvárta, hogy valamerre mozduljon, aztán pedig attól függetlenül, hogy Ricsi utána ment vagy sem, a maga részéről nyílegyenesen becélozta a kifőzdét és nem sokkal később már odabent támasztotta a pultot miközben a menüt nézegette. Vajon megérné megvenni egy egész pizzát vagy maradjon inkább a gyrostálnál? Végül teljesen másfelé vette az irányt és sültkrumplit kért rántott sajttal, mert azt már elég régen evett utoljára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 29. 00:23
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 29. 17:35 | Link



Avery Tünemény Lyall ismét rám mosolygott, bár tekintete nem tette ugyanezt, de hát nem is vártam el. Szavaira elröhögtem volna magam, ha nem épp a temetőből jöttem volna, vagy nem ő állt volna előttem, így azonban csak egy tüsszentésre futotta - valószínűleg megfáztam, sőt, lehet, hogy az allergia is rátett egy lapáttal.
- Például a görényallergiám. Nem lenne szerencsés. - válaszoltam, azonban csak ennyire futotta tőlem. Pedig igazán kitalálhattam volna valami jobbat is.
Végül Lyall elindult, a szavai közé szőtt rejtett tartalmat pedig egyszerűen nem vettem észre - lehet, hogy azért, mert nem feltételeztem volna, hogy igényt tart a társaságomra, de az elmúlt másfél óra eseményei is közrejátszhattak. Mindenesetre utána pillantottam még, két másodpercet akartam maximum erre a cselekvésre áldozni, azonban felvont szemöldökkel nézett hátra, ami arra engedett következtetni, hogy azt várta, hogy vele megyek. Meg is állt, ahogy így néztünk egymásra, és az arcomon a teljes értetlenség látszott egy pillanatra. Hát mi a fenéért akarná ő, hogy vele menjek?
Végül pedig elindultam felé, hogy a maradék utat együtt tegyük meg a kifőzdéig. Nem azért, mert hatalmas kedvem lett volna egy ilyen pöffeszkedő alak társaságához - azért, mert amúgy is volt egy plusz órám, és mert hozzá kell szoknom a kellemes társasághoz a jövőben. Volt egy olyan érzésem ugyanis, hogy nem fogok tőle hamar megszabadulni hosszú távon.
Nem igazán voltam éhes (milyen meglepő), mert tudtam, hogy a kastélyban lesz vacsora, ahol nagy valószínűséggel megint látni fogom Jaredet is, épp ezért csak egy kávét rendeltem, hogy megint el tudjak majd menni edzeni vacsora után, aztán tanuljak is majd egy kicsit.
Végül aztán, mikor Avery is megkapta a rendelését, leültünk egy asztalhoz.
- Jó étvágyat. - közöltem (megszokásból), ahogy két kockacukrot ejtettem a kávémba.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 29. 17:38
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 29. 21:51 | Link


Röviden felnevetett a görényallergia hallatán, hiszen ebből rögtön lejött számára, hogy tényleg átadta az üzenetet az ifjabbik Selwynnek. Talán mégsem teljesen menthetetlen a kölyök.
- Most már tudom, hogy mit kell veled csinálnom, ha nagyon bosszantasz. Köszi - villantott rá még egy mosolyt, mielőtt úgy döntött, hogy neki most már túlságosan korog a gyomra, és elindult a kifőzde felé.
Ricsinek kicsit nehézkesen esett le, hogy mit szeretne tőle, pontosabban mire kapott lehetőséget, de végül követte őt, odabent pedig hamarosan leültek egy félreesőbb asztalhoz, Avery ugyanis úgy volt vele, hogy ebben a városban talán jobb, ha kerüli a felesleges feltűnést. Nem akart újabb ismerősbe botlani.
- Köszönöm - felelte automatikusan és csak utána nézett fel a srácra, mikor realizálta, hogy mit is mondott amaz. Hurrá, még némi jó modor is szorult belé! Ez azért jelentősen meg fogja könnyíteni a dolgukat, mert abban egyre inkább biztos volt, hogy ha ő akar valamit Seth-től, márpedig akar, akkor nem fogja tudni kikerülni huzamos ideig a rellonost.
- Szűkre szabod a menüd - jegyezte meg azért vetve egy pillantást a kávéra, na meg a csésze mellett a fiú vékonyka csuklójára. Meg merte volna kockáztatni, hogy az övénél is vékonyabb, pedig Avery jó pár centivel alacsonyabb volt Ricsinél.
Jó eséllyel nem nézte volna ki belőle senki, de roppant elegáns mozdulatokkal fogta meg a villát és a kést, hogy aztán szép kis darabokat vágjon magának a sajtból. Megszokta, hogy odafigyeljen az ilyesmire, ahogy a karjait sem lóbálta feleslegesen és tulajdonképp még abban a mozdulatában is volt valami egyszerű kecsesség, ha éppen bemutatott valakinek.
- Seth rendben van? - kérdezte aztán két falat között. Már egy pár napja nem beszéltek és a chatet is hiába figyelte, a másik nem jelentkezett be. Erről jutott eszébe, hogy elő is vette a telefonját gyorsan és csekkolta, hogy van-e valami változás, de semmi. Nem is baj, ha bármit is meg szeretne tudni Ricsitől, akkor ez a felvezetés tökéletes lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 3. 20:36 | Link



A kávém megkeverése után kigomboltam a kabátom, s a szék támlájára terítettem, s láthatóvá vált így az egyszerű, fehér ingem, ahogy talán kissé bőven fedi a mellkasom. Pedig eszközöltem rajta pár bűbájt, csak nem sikerült tökéletesre.
Ismét megkevertem a koffeinbombát, mikor jó étvágyat kívántam a másiknak. Amaz fel is nézett rám, talán kicsit meglepett is volt az arca, mikor bólintottam a köszönetére. Nem igazán értettem, miért volt ennyire döbbent az arckifejezése, de gondolatban csak megvontam a vállam. Nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy gondolkodni tudjak a motivációkon. Mert persze amellett, hogy most voltam édesanyámnál, Sebby folyamatosan az eszemben volt, mert hát... mert amúgy sem tudom kiverni a fejemből, és ha nem foglalom le magam, akkor mindig előhúzódnak az emlékképek az agyam hátsó szegletéből. Tudom, időre van szüksége. Nem is hibáztatom. De a lelkiállapotomat ez csak kis mértékben befolyásolja.
Avery hangja rántott ki a gondolatvilágomból, mégpedig a kávémra tett megjegyzése. Vállat vontam.
- Nem vagyok éhes. - közöltem egyszerűen, mint mindig, mikor az emberek szóvá teszik, hogy nem eszek társaságban. Nem tudom, miért egyébként, pszichés okai lehetnek. Ritkán vagyok képes társaságban annyit enni, ami elég is lenne, egy-két falat után mindig megundorodom az ételtől.
A velem szemben ülő mozdulatainak kifinomultsága igencsak meglepett. Én nem vagyok képes ilyesmire, a mozgáskoordinációm a béka feneke alatt van valahol, és az ilyen... nem is tudom, kecses emberek mindig meglepnek, s Averytől ez főleg váratlan volt.
Kérdésére eddig kifejezéstelen arcomon nem változott, tekintetemben azonban megcsillanhatott valami. Csak azért, mert hirtelen sok volt ez így. Amíg elővette a telefonját, és megnézett valamit, volt egy kis időm megfogalmazni a dolgokat.
- Egy hete nem találkoztam vele... - igen, az a bizonyos nap. Huszadika. - De akkor egész jól volt. Sokat segít neki, hogy lett egy kutyája.
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 5. 19:40 | Link


Szóval nem éhes. Avery megkockáztatta volna, hogy mostanában az egész család nem eszik egy árva falatot sem, mert már találkozott mind a három fiúval és mind úgy nézett ki, mint a piszkafa. Na jó, talán Sebastian kevésbé, de neki akkor is egy csoki lógott ki a kabátzsebéből, amikor legutóbb látta.
Részéről nyugodtan folytatta tovább az evést, kicsit eltűnődve a dolgokon, de aztán csak felnézett újra a fiúra, Seth iránt érdeklődve.
- Jah, volt hozzá szerencsém - felelte a kutya kapcsán. Még mindig nem repesett az örömtől, hogy kénytelen lesz elviselni a jószágot, ráadásul azért is morcos volt rá egy darabig, mert ki kellett másznia miatta az ágyból, de mindemellett belátta, hogy nincs értelme nyafognia miatta. Úgy meg pláne nem akarta megtenni, ha Seth-nek jót tesz. Meg, tulajdonképpen a fiúnak igaza volt, nem sok értelme van tőle félnie ember alakban, máshogy meg egyszerűen nem megy inkább a közelébe és kész.
Abban a minutumban, hogy el akarta volna rakni a kezéből a telefont, az rezzent és pittyent egyet, amitől kis híján kirepült a kezéből, mert annyira meglepődött. Ez a hang Seth-hez tartozott, aki mintha megérezte volna, hogy éppen róla van szó, ezt pillanatot választotta ki arra, hogy üzenetet írjon neki.
Avery gyorsan felmérte, hogy mi lenne a helyes válasz arra, hogy "mit csinálsz?", tekintve, hogy éppen a mostohaöccsével üldögélt, még ha annyira nem is békés hangulatban, de legalább nyugton. Felpillantott Ricsire, aztán vissza a telefonra, végül teljesen orvtámadás módjára felemelte a szerkezetet és megnyomott egy gombot, aztán elküldte a képet Seth-nek.
Nézd csak ki lökött fel majdnem az utcán. - pötyögte be gyorsan, akkor sem figyelve Ricsire, ha esetleg közben nemtetszését fejezte volna ki.
Nem sokkal később válasz is jött az üzenetre, mégpedig egy kép, amin valami rózsaszín pacán kívül nem sok minden volt kivehető. Avery hangosan fel is nevetett a láttán, aztán Ricsi orra alá tolta a telefont.
- Szerinted a bátyád éppen most csapott fel absztrakt művésznek, vagy ez a kutyája orra akar lenni? - érdeklődte és ez úttal a megszokott gúnyos kis vigyor helyett, valódi vidámság szaladt szét a vonásain.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 5. 20:32
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 6. 17:43 | Link



Csupán egy pillanatra jutott eszembe az a rosszmájú gondolat, hogy "remélem, görényként találkoztál vele először", de aztán el is engedtem a dolgot. A felesleges mérget vagy bunkóságot mostanában el szoktam engedni, sokkal kevesebb energiát vesz el így a létezés maga.
Aztán a másik telefonja pittyegett egyet, én viszont már hallottam ezt a hangot a nagynénéméknél, hiszen ő kvibli, a családja pedig a legnagyobb mértékben mugli. Avery rövid mérlegelés után emelte fel a telefont, azzal a jellegzetes fényképezős mozdulattal, amit már megfigyeltem máskor is másoknál. Rezignált arckifejezést kapott válaszul.
- Most ezt miért?... - kérdeztem, azonban hamarosan meg is kaptam a válaszom; Lyall felnevetett, s a kijelzőt az orrom alá tolta, hogy elolvashassam illetve megnézhessem a beszélgetést.
Én is elvigyorodtam, habár valószínűleg nem tudnám jobban használni a telefont a testvéremnél. Mondjuk ez egy jó kérdés, hogy honnan az ördögből van neki telefonja, amin üzenni tud?
- Az is lehet, hogy az ujja az. - mondtam aztán. - Egyébként mióta van Sethnek telefonja?
Kisvártatva eszembe jutott valami. Talán ha Sethtel találkozik, lehet, hogy... nem mondom, hogy örülnék neki, de talán... meg is kérdezhetném. Úgy voltam vele, hogyha a másik kérdezett Sethről, akkor talán én is kérdezhetnék Jaredről. Jó lenne hallani valamit róla, hiszen azóta nem is találkoztunk, csak néha láttam elhaladni a folyosón, esetleg egy könyv társaságában. Beszélgetni valakivel egyszer sem. De hát... végül is, ez nem is várható el. Kortyoltam egyet a kávémból, majd felnéztem a velem szemben ülőre.
- Találkoztál mostanában Jareddel? - kérdeztem végül, bár úgy sejtettem, informálódási szándékom zátonyra fog futni.
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 6. 21:42 | Link


Egy darabig még próbálta megfejteni a képet, de továbbra sem ment vele sokra, úgyhogy végül feladta. Akármi is akart lenni, Seth-nek még gyakorolnia kell a fényképezést, na de ez egy kiváló ok arra, hogy újra találkozzanak, nem de?
- Nem hinném, hogy telefon - rázta meg a fejét röviden válaszul. - Szerintem a gépetek webkamerája - tette hozzá, miközben gyorsan bepötyögte Seth-nek is a következő üzenetet. "Nem tudjuk eldönteni, hogy ez most a kutyád, az ujjad, vagy valami teljesen más : D"
A kérdést hallva viszont kénytelen volt felnézni. Halvány gőze sem volt róla, hogy kiről beszél Ricsi.
- Hogy kivel? - billentette kicsit oldalra a fejét, miközben kérdőn nézett a másikra. Neki a kisebbik Selwyn nem ezen a néven futott, pont úgy, ahogy Seth középső nevét sem használta soha. Talán nem is tudta. Viszont tény, ami tény, nem volt nehéz kikövetkeztetni az első meglepődés után, hogy kire gondol a vele szemben ülő, hiszen nem volt olyan sok közös ismerősük, vagy legalábbis nem olyanok, akikről tudnák, hogy azok.
- Sebastianra gondolsz? - kérdezte azért a biztonság kedvéért, majd ismét kénytelen volt nemet inteni a fejével. - Még csak nem is láttam őt. - Viszont a kíváncsiság nála könnyedén felül tud emelkedni az udvariasságon, úgyhogy nem volt rest rákérdezni arra, ami eszébe jutott. - Csak nem fasírtban vagytok? - érdeklődte és ezúttal, ki tudja miért, elmaradt a mondat mellől a tipikus Averys gúnymosoly.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 6. 22:04 | Link



A számítógépünket igazság szerint olyan ritkán használom, hogy ki is esett az alternatíváim közül; a tényt, hogy Seth otthon van, azonban kikövetkeztettem ebből. Lehet, hogy megint nem tud aludni. Vajon hányszor találkozhatnak az ilyen alkalmakkor Averyvel? Biztos sokat segít neki. Gondolom én.
Kicsit meglepődött egy pötyögésszünet után, s nem is értette, kiről beszélek; ekkor kapcsoltam, hogy Jarednek hívtam Sebastiant, holott ez már egy ideje nem szokásom. Villámgyorsan futott le bennem a gondolatmenet; távolítom magamtól. Hát igen. Azt hiszem, ebben a helyzetben nincs megfelelő taktika, ez sem az, meg az sem, ha továbbra is engedem, hogy ugyanúgy gondoljak rá, mint eddig, pedig talán ez lenne a helyes megoldás...? Fogalmam sem volt. Bizonytalan vagyok.
- Sebastianra, igen. - mondtam aztán. Tekintetemen átsuhant az a bizonyos érdeklődéssel vegyes szomorú-izgatottság, ami már csak a név kimondása miatt is ott volt; valószínűleg az is közrejátszott, hogy megvolt a lehetősége annak, hogy többet tudjak meg róla. De már maga a személy is elég volt ehhez a pillanatnyi változáshoz a tekintetemben.
Szóval nem. Mintha valami kő ért volna talajt a gyomromban, bár nem volt olyan erőteljes érzés, hiszen már amúgy is sejtettem a választ. Csak hát, azért talán reménykedtem egy kicsit.
Fasírtban vagytok? - kérdezte a szemben ülő, én pedig lesütöttem a szemem, és elhúztam egy kicsit a szám, hogy aztán megnyaljam az ajkaim, és ismét megszólaljak.
- Szünetet kért. - mondtam teljesen őszintén; még engem is meglepett, hogy ennek a jóformán idegennek mondom el ezt, de úgy vagyok vele hogy a múltkori spontán coming out után miért is ne? Amúgy is el kell majd viselnem őt hosszú távon. És egyébként már kezdek belefáradni a folytonos figyelemelterelésbe is, már ami a mindennapjaimat illeti. Néha azért nem árt gondolni a konkrét történésre, különben megint úgy el fogom temetni magamban a dolgot, mint pár hónappal ezelőtt az engem ért atrocitásokat, és annak nem lenne túl jó vége. Kell erről beszélni, néha.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. december 6. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 7. 19:59 | Link


Furcsállta egy kicsit, hogy Ricsi éppen tőle kérdez a barátjáról, de aztán csakhamar kiderült, hogy miért is van ez így. Avery hümmögött egy sort és egyensúlyozott egy kicsit a villájával, azt figyelve, hogy merre billen rajta a krumpli, mielőtt újra megszólalt volna.
- Tulajdonképpen valahol érthető - jegyezte meg. A kisebbik Selwyn szinte már túlságosan is tárgyilagosan mesélte el neki a történteket, amikor megkereste őt, az arca is olyan volt mint egy maszk, bár színészi tehetség terén éppenséggel lett volna mit tanulnia. Látszott rajta, hogy neki is sajog az egész, hiába igyekezett nem mutatni, és azok után, amit immár kétszer is tapasztalt Seth-től, végképp nem furcsállta, hogy az öccse is nehezen küzd meg a helyzettel.
- Szerintem tényleg csak idő kell nekik - fordult aztán vissza a tányérja felé, egy darab sajtot piszkálgatva. - Az ember olyan fajta állat, ami ha nem halt bele, akkor mindig újra felkel, ha valami földhöz is vágja - mondta.
Csak a hülye nem vette volna észre, hogy tapasztalatból beszél. Még ha vele az ő mércéjével nézve annyira szörnyű dolog nem is történt soha, mint a testvérpárral, bizony volt miután összekaparnia magát szinte még gyerekfejjel. Túlélte. Ahogy túltette magát azon is, amiket tett, amivé vált ő maga, mikor rájött, hogy a büszkeség felejthető luxus. Azóta legtöbbször kerülte az ilyen felesleges érzelmeket és csak annak hagyta, hogy beleegye magát a mindennapjaiba, ami a hasznára vált. Nos, a siker nem mindig volt teljes, sőt, volt, amit hatalmas bukásnak érzett, de azért ezzel a technikával mindig tovább tudott lépni. Nem ragaszkodott semmihez és senkihez, nem várt el semmit. Eddig.
- Kérsz whiskyt a kávédba? - nézett aztán végül fel a fiúra a tőle telhető legnagyobb empátiával, amit idegenek felé még hajlandó volt mutatni. Gondolta egy kis búfelejtő jól jöhet ennek a szörnyen furcsa kölyöknek itt vele szemben.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 7. 20:04
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 7. 21:18 | Link



Jól esett nem túldramatizálni a helyzetet, csak közölni a tényt. Igen, szünetet kért, ez egy egyszerű tény, egy dolog, aminek bár rengeteg vonzata lehet, önmagában mégiscsak egy történés. Nem, ez nem egy tinidráma, itt nem végleges és szürke egy döntés, ami a leszálló hópelyhekkel csak még súlyosabbá válik, hanem egy egyszerű tény. Szünet. Ezen talán nem is kéne ennyit rágódnom. Szünet. Aztán majd alakul a dolog, ha szükségünk van még egymásra, akkor folytatódni fog, ami köztünk van (nem tudom, hogy ez lehetséges-e így, mármint úgy semmiképpen sem, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk), ha pedig már nem, akkor nem. Ez az élet velejárója, egy természetes dolog.
Avery szavai nem értek váratlanul, azonban ebben a kontextusban, így elhangozva (mármint hogy a vak is láthatta, hogy ezt tapasztalatból mondja, vele is történt már olyan, ami okot adott neki erre a gondolkodásmódra) célt értek. Ez azért nagy szó, mert mostanában vakon és süketen fogadtam minden tanácsot (már ha kaptam egyáltalán), s mégis, pont Avery Lyall életbölcsessége volt az, ami eljutott a tudatomig, és beleverte magát az elmémbe. Mert igaza volt. Teljesen. Valami görcs hirtelen feloldódott bennem, s bár egyszerre keletkezett helyette tíz másik, de mégis, ha valamiben, akkor ebben igaza volt a velem szemben ülőnek. Túlélte ő is, túlélte Seth is. Rendbe jönnek, amolyan "ha valami nem öl meg, az megerősít" alapon.
- Igaz. - adtam hangot egyetértésemnek, tekintetem pedig valószínűleg egészen elkomolyodott. Természetesen csak egy pillanatig tartott a dolog; lenéztem a kávémra, majd még egy kortyot ittam belőle.
Ma már úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatoktól való irtózásom a kudarcélményre eredeztethető vissza, azonban ezek az élmények (sajnos vagy nem sajnos) minden ember életében ott vannak. Miért lennék én más? Csoda, hogy egyáltalán találtam valakit, aki elfogadott engem, és még szeretett is mellé. Annak, hogy keseregjek azon, hogy ennek esetleg vége, a legkevésbé sincs értelme. Elveszne az egész. Ráadásul az eddigi irreálisan nagy mértéket öltő aggodalmam teljesen felesleges volt, hiszen valahogy úgyis fel fognak épülni. Ez már csak így működik. (Szépvölgyi Richárd napi bölcsességét hallották.)
Avery kérdése hirtelen ért; felnéztem rá, s egy dermedt másodperc erejéig csak meredtem, aztán végül egy zavart, visszafogott mosoly költözött a szám szélére.
- Kösz, nem. - mondtam végül azzal a rám jellemző halksággal. A whisky, mint olyan, számomra nem opció.
Végül Seth üzenete mentett meg minket a további esetlegesen kínos beszélgetéstől. Testvérem meginvitált minket egy teára, s bár kissé vonakodva, de belementem, hiszen a háztól nincs messze a hoppállomás, s talán egy teára még pont lehetett időm a visszaindulás előtt, így hát miután mindketten végeztünk az evéssel-ivással, fel is mentünk a lakásba.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek