Sem az ország, sem a környék, sem az emberek nem változtak számottevően azon idő alatt, amíg Angliában tartózkodott, ezért könnyű számára visszazökkenni az itteni életbe. Egy kicsit lassabban éli a hétköznapokat, mint odaát, de ugyanúgy élvezve minden egyes percet. Azt azért kicsit nehezen viseli, hogy a faluban nem igazán jut komoly feladat nekik, ennyi erővel közös pasziánszozással is elüthetnék az időt. Mármint hát persze felelősségteljes munka az övék, de a faluban éppen pang a bűnözés.
Éppen ezért mindig örül, ha "Pesttől" kap feladatot. Bár néha úgy érzi, ezek nem is igazi munkák. Mintha csak a tudását akarnák felmérni. Persze lehet téved, hiszen neki csak kis részek jutnak ki egy-egy ügyből: követés, megfigyelés. Néhány beszélgetésfoszlány, egy-egy ember napirendje... Ezekből nem áll össze miről is lehet szó. Mintha a puzzleből egyetlen darab lenne a kezedben, és abból akarnád kitalálni, mit is ábrázolhat a kép.
Alfonz éppen egy ilyen követős feladat miatt tartózkodik a fővárosban. Kapott néhány adatot, azok alapján be is tájolta a szőke nőt, és pár órája már a nyomában van. Láthatta egy kislánnyal - valószínűleg a sajátjával, elvégre az emberek ritkán sétálgatnak mások gyerekeivel a szabadnapjukon, bár ezt sem lehet kizárni, lehet más lányrokon is -, vásárolni, étteremben étkezni. És egy ideje már egy könyvesboltban tartózkodik. Olyan sokáig van benn, hogy Alfonz végül úgy dönt, bemegy ő is. Éppen lépne be, mikor nyílik az ajtó, és ő kis híján ütközik a nővel, akit követnie kellene...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533220#post533220][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.22. 12:37[/b][/url]

Sem az ország, sem a környék, sem az emberek nem változtak számottevően azon idő alatt, amíg Angliában tartózkodott, ezért könnyű számára visszazökkenni az itteni életbe. Egy kicsit lassabban éli a hétköznapokat, mint odaát, de ugyanúgy élvezve minden egyes percet. Azt azért kicsit nehezen viseli, hogy a faluban nem igazán jut komoly feladat nekik, ennyi erővel közös pasziánszozással is elüthetnék az időt. Mármint hát persze felelősségteljes munka az övék, de a faluban éppen pang a bűnözés.
Éppen ezért mindig örül, ha "Pesttől" kap feladatot. Bár néha úgy érzi, ezek nem is igazi munkák. Mintha csak a tudását akarnák felmérni. Persze lehet téved, hiszen neki csak kis részek jutnak ki egy-egy ügyből: követés, megfigyelés. Néhány beszélgetésfoszlány, egy-egy ember napirendje... Ezekből nem áll össze miről is lehet szó. Mintha a puzzleből egyetlen darab lenne a kezedben, és abból akarnád kitalálni, mit is ábrázolhat a kép.
Alfonz éppen egy ilyen követős feladat miatt tartózkodik a fővárosban. Kapott néhány adatot, azok alapján be is tájolta a szőke nőt, és pár órája már a nyomában van. Láthatta egy kislánnyal - valószínűleg a sajátjával, elvégre az emberek ritkán sétálgatnak mások gyerekeivel a szabadnapjukon, bár ezt sem lehet kizárni, lehet más lányrokon is -, vásárolni, étteremben étkezni. És egy ideje már egy könyvesboltban tartózkodik. Olyan sokáig van benn, hogy Alfonz végül úgy dönt, bemegy ő is. Éppen lépne be, mikor nyílik az ajtó, és ő kis híján ütközik a nővel, akit követnie kellene...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533221#post533221][b]Renée Célestine Blanche - 2015.10.22. 12:54[/b][/url]

Most, hogy ismételten Magyarországon tartózkodik felengedett valamelyest. Ugyan hiányzik neki öccse, Éttien, de képes volt elengedni, hiszen mindkettejüknek megvan a saját élete. Ő immáron aurorként tengeti mindennapjait, Konstantin ismét a közelében van, csak most már házas emberként és ne feledkezzünk meg egyetlen szem tüneményéről, Fleur-ről.
A mai csajos napnak épp az a lényege, hogy minden kötöttség és teher nélkül együtt töltsék, de nem meglepő módon valami megint eltereli a figyelmét. Valami megint belelóg az idilli képbe, ami nem hagyja őket nyugalomban szórakozni. Ez pedig nem más, mint egy gyanús fiatalember. Renée sem egészen hülye, érzi nagyon jól, hogy követik, csak azt nem érti, miért. Az apja már tud mindent, az anyja is, Éttiennek nem áll érdekében, esetleg Konstantin küldhetett volna rá valakit, de minek? Ha Franciaországban nem tette, hát nem itt kell elkezdenie. Míg járják a boltokat és utcákat, míg az étteremben ülnek, végig tudja, hogy valami nem oké. Ez persze a könyvesboltban hág a tetőfokára: nem véletlenül ment be oda. Fleurt lerakta a gyermek részlegnél, így ő most vígan olvasgat, Renée viszont nézelődést színlelve követi nyomon Alfonzt. Persze rögtön kiszúrja, hogy az idegen be akar jönni utánuk, így gyorsan felkapja lányát és az ajtó felé indul, mosolyogva köszön és már ütköznek is össze. Mintha véletlenek összjátéka lenne csupán. Zöldeskék szemei rávillannak az ismeretlenre, miközben szorosabban fogja Fleurt.
- Remélem, hogy lesz valami érdemeleges, amit átadhat a feletteseinek egy csonka család életét követő megfigyelés után - azzal szó szerint félretolja az útból és kislányát a földre teszi. Persze ő nem ért semmit, azonnal mosolyog Alfonzra, még integet is neki, mintha csak barátok lennének. Mintha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533224#post533224][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.22. 13:10[/b][/url]

Ha ez egy próba, hát csúnyán elbukott rajta. Azért elég nagy kudarc, ha a követett személy észreveszi a követőt. Persze még mindig fennmaradó lehetőség, ha az ember tagad és hülyének tetteti magát. De még jobb, ha elfogadható indokkal támasztja alá cselekedeteit.
- Elnézést kérek, nem egészen értem, és sajnálom, ha gondot okoztam - mosolyog kedvesen, és maga elé emeli kezeit, tenyereivel a nő felé. Testével kommunikálja felé, hogy nem jelent veszélyt. Még a kislánynak is visszainteget, bár ez inkább ösztönből jön. - Én csak egy szimpatikusnak tűnő, gyönyörű hölgyet követtem. Nem mertem megszólítani. Vagy éppen megzavarni. Tényleg sajnálom, most eléggé úgy tűnhetek, mintha valami perverz kukkoló lennék.
Zavara valódi, bár valójában az elbukott küldetés miatt szégyenkezik. Ha a nő nem állítja meg, leguggol a kislányhoz, mosolyogva próbál vele is kommunikációt kezdeményezni.
- Szia! Alfonz vagyok. Téged hogy hívnak?
Bocsánatkérőn pislog közben a szőke nőre, és azon agyal, hogyan tűnhetne el a lehető leggyorsabban. Tény, hogy ennek a munkának már annyi. Ő már biztosan nem követheti a lányt, mert csak feltűnést okozna, és még gyanúsabbá tenné saját magát. Még, ha most sikerül is elaltatnia a gyanakvását, a következő ilyen esetnél már biztosan megneszelné a valóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533233#post533233][b]Renée Célestine Blanche - 2015.10.22. 13:30[/b][/url]

A düh csak úgy bugyog benne. Az sincs rendben, ha csak őt követik, de a kislányát hagyják ki a dologból. Ezért is van az, hogy pont nem érdekli Alfonz magyarázkodása, továbbra is ellenségesen mered rá, minden mozdulatát lesve. Auror lenne végül is, ha valakinek, neki tudnia kell, mikor érdemes résen lenni.
- Bókolni azt bezzeg tud - közben csak annyit érzékel, hogy Fleur már totálisan odavan a srácért. Természetesen őt könnyű lekenyerezni, elég egy kedves mosoly, mély hang és ilyen külső. Naiv még. Renée felsóhajt, ami a fáradtságának tudható be. Nincs oda az ötletért, hogy ezek ketten itt most összemelegedjenek, de legalább az idegen nevét megtudja. És le is esik neki, kivel áll szemben. Jövő héten vele lesz majd közös munkája, legalábbis nem gondolná, hogy túl sok Alfonz nevű egyed szaladgál itt Pesten, ráadásul pont egy másik minisztériumi dolgozót megfigyelve. Frankón bekezdtek. Erről mondjuk egyetlen szót sem ejt, legyen majd meglepetés a következő találkozásuk alkalmával.
- Csókolom, Fleur vagyok - csillogó szemekkel néz rá, kicsit talán huncutul is. Mosolyából látszik, hogy őt nem kell meggyőzni. A gyerekek amúgy is megérzik, ha valakivel valami nem stimmel. - Engem is megdicsérsz, mint anyut? - Renée-nek elkerekednek a szemei, majd szája elé kapja a kezét. Ennyit tesz a nyíltság. Haragja egy pillanat alatt elpárolog. Ez a kis drága bárkit az ujja köré csavarna, ezen a gondolaton pedig el is mosolyodik, majd maga is leguggol melléjük.
- Elnézést - némán tátogja a férfi felé, majd nyom egy puszit kislánya fejére. - Egyébként Renée vagyok - kezet nyújt és egy halvány görbét is villant, de azért még mindig fenntartásokkal kezeli a másikat. Továbbra sincs megelégedve ezzel a követősdivel. Alkalmasint rá is fog kérdezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533244#post533244][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.22. 14:27[/b][/url]

- Hát valamiben nekem is jónak kell lennem, ha már az észrevétlen követés nem megy. - Vigyorogna, ha helyzete nem lenne ennyire kényes, de így inkább csak rendületlenül mosolyog tovább, nem szemtelenül, inkább kedvesen, hogy ezzel is enyhítse a nő haragját, mely szikrázik szemeiből.
A kislány viszont sokkal barátságosabban fordul hozzá, sőt, úgy tűnik, tetszik neki a társasága.
- Oh, Fleur? Gyönyörű név, tökéletesen illik hozzád - tesz eleget a kérésnek, de még hozzáfűzi: - Kifejezetten aranyosnak tűnsz - majd suttogva ezt is: - Szerinted nagyon haragszik rám? - int a nő felé, aki azonban eddigre megenyhülni látszik. Úgy tűnik sokkal tartozik az aprócska hölgynek.
- Alfonz - ismétli, és megfogja a nő kezét. Közben a homlokát ráncolja a nagy koncentrációban. Rémlik neki a név, ami eléggé ritka lehet erre felé. Fel is rémlik neki a következő munkája, és a társa. De hát az nem lehet. Bár logikus következtetés lenne, de a követés miatt kizárt. Hacsak nem a belső elhárítástól kapta a melót, de Renée nem látszik sem veszélyesnek, sem árulónak. Persze rutin ellenőrzés is lehet.
- Mit gondolsz, anyukád elviselné még egy ideig a sajátos stílusomat? - fordul vissza a kislány felé. Most már nem olyan sietős neki, inkább többet meg szeretne tudni Renéeről, és a helyzetről, amibe került.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=539825#post539825][b]Renée Célestine Blanche - 2015.11.06. 21:34[/b][/url]

Próbál komoly maradni, de be kell látnia, hogy nem megy. Minden gyanakvása ellenére elmosolyodik a megjegyzésen. Annyira ösztönösen jelenik meg arcán a görbe, hogy beletelik pár másodpercbe, míg ismételten eltünteti. Nincs annak most ott a helye.
- Nem vagyok haragtartó típus, ha mondhatom ezt. De örülnék, ha a közeljövőben megkímélne minket az ilyesfajta élményektől - felsóhajt, mert mit tehetne? Amúgy sem tudja nem észrevenni, hogy a kislány totálisan odavan Alfonzért. Naná, hogy imponáló neki, hiszen nemcsak a nőt, de most már őt magát is bókokkal halmozza el. Fleur is lány, még ha pici is, nem hibáztatható azért, mert tetszik neki, amit hall és lát.
- Anyu, viseld eeeeeel - vékony gyermekhangján szól Célestine-hez, miközben megrángatja a kabátja alját. Most mégis hogyan küldje el így a fiút? Nyilván sehogy, egy kis sétába és beszélgetésbe nem halhat bele. Azt mondanom sem kell, hogy Fleur egyből tudja: nyert ügye van. Vannak dolgok, amikre édesanyja szigorúan nemet mond, így előzve meg az elkényeztetetté válást, de bizonyos pontokon engedni kell. Ám legyen.
- Nem bánom. De csak akkor, ha tegeződünk a továbbiakban. Utálom a magázódást - elhúzza száját, miközben felveszi a kislányt és a karjára ülteti. Ő persze csillogó szemekkel vizslatja Alfonzt, amiről Renée próbál tudomást sem venni. Már csak azért is, mert ha már itt vannak, ő is szemrevételezné az úriembert. - Merre mész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=541948#post541948][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.11.11. 18:11[/b][/url]

- Ne aggódjon, igyekszem visszafogni majd az efféle késztetéseimet! - villantja szemeit a nőre, miközben tekintetébe némi derűt csempészik be a kislány bájos lénye.
Fleurrel együtt izgatottan várja a nő válaszát, bár ő talán kevésbé mutatja ezt ki, mint a gyermek, de azért szemeiben némi kiskutyás könyörgés azért látszik. Talán maga sem tudja megmondani, miért is strapálja magát ennyire, hiszen pont itt lenne a pillanat, amikor anélkül is leléphetne, hogy további gyanúba keverje önmagát és munkaadóit. Talán Fleur mosolya, talán anyjának szépsége... Nem igazán tudja, de érzi, hogy szívesen maradna még.
- Ezzz azzz! - kiáltja, mikor Renée zöld utat ad, aztán a kislány felé tartja a tenyerét, hátha beleüt. Végül is ez kettejük érdeme.
- Persze, amit csak óhajtasz - mondja, miközben vigyázzba vágja magát, és már-már szalutál is mellé. Végül a kézmozdulatot egy hajába túrással fejezi be, így talán nem annyira egyértelműen katonás az egész. Zavarában kínosan elvigyorodik, és elkapja tekintetét társaságáról.
- Amerre ti - tér át inkább a válaszolásra, hogy ne kelljen magyarázatot adnia viselkedésére. - Elmehetnénk mondjuk, fagyizni. Kifejezetten régen ettem fagylaltot. Nektek melyik a kedvenc ízetek? - kérdezi, és már indul is előre, miközben megfordul a fejében néhány egyéb programlehetőség is. Oldalra pillantva látja, ahogy néhányan feléjük fordulnak, ahogy elmennek mellettük. Alfonz eltűnődik, hogy vajon mit láthatnak, mit vélnek látni? Egy fiatal párt a gyerekükkel? Vagy inkább ő csak a nő öccsének tűnik? A fiának azért biztosan nem.