[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533221#post533221][b]Renée Célestine Blanche - 2015.10.22. 12:54[/b][/url]

Most, hogy ismételten Magyarországon tartózkodik felengedett valamelyest. Ugyan hiányzik neki öccse, Éttien, de képes volt elengedni, hiszen mindkettejüknek megvan a saját élete. Ő immáron aurorként tengeti mindennapjait, Konstantin ismét a közelében van, csak most már házas emberként és ne feledkezzünk meg egyetlen szem tüneményéről, Fleur-ről.
A mai csajos napnak épp az a lényege, hogy minden kötöttség és teher nélkül együtt töltsék, de nem meglepő módon valami megint eltereli a figyelmét. Valami megint belelóg az idilli képbe, ami nem hagyja őket nyugalomban szórakozni. Ez pedig nem más, mint egy gyanús fiatalember. Renée sem egészen hülye, érzi nagyon jól, hogy követik, csak azt nem érti, miért. Az apja már tud mindent, az anyja is, Éttiennek nem áll érdekében, esetleg Konstantin küldhetett volna rá valakit, de minek? Ha Franciaországban nem tette, hát nem itt kell elkezdenie. Míg járják a boltokat és utcákat, míg az étteremben ülnek, végig tudja, hogy valami nem oké. Ez persze a könyvesboltban hág a tetőfokára: nem véletlenül ment be oda. Fleurt lerakta a gyermek részlegnél, így ő most vígan olvasgat, Renée viszont nézelődést színlelve követi nyomon Alfonzt. Persze rögtön kiszúrja, hogy az idegen be akar jönni utánuk, így gyorsan felkapja lányát és az ajtó felé indul, mosolyogva köszön és már ütköznek is össze. Mintha véletlenek összjátéka lenne csupán. Zöldeskék szemei rávillannak az ismeretlenre, miközben szorosabban fogja Fleurt.
- Remélem, hogy lesz valami érdemeleges, amit átadhat a feletteseinek egy csonka család életét követő megfigyelés után - azzal szó szerint félretolja az útból és kislányát a földre teszi. Persze ő nem ért semmit, azonnal mosolyog Alfonzra, még integet is neki, mintha csak barátok lennének. Mintha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533233#post533233][b]Renée Célestine Blanche - 2015.10.22. 13:30[/b][/url]

A düh csak úgy bugyog benne. Az sincs rendben, ha csak őt követik, de a kislányát hagyják ki a dologból. Ezért is van az, hogy pont nem érdekli Alfonz magyarázkodása, továbbra is ellenségesen mered rá, minden mozdulatát lesve. Auror lenne végül is, ha valakinek, neki tudnia kell, mikor érdemes résen lenni.
- Bókolni azt bezzeg tud - közben csak annyit érzékel, hogy Fleur már totálisan odavan a srácért. Természetesen őt könnyű lekenyerezni, elég egy kedves mosoly, mély hang és ilyen külső. Naiv még. Renée felsóhajt, ami a fáradtságának tudható be. Nincs oda az ötletért, hogy ezek ketten itt most összemelegedjenek, de legalább az idegen nevét megtudja. És le is esik neki, kivel áll szemben. Jövő héten vele lesz majd közös munkája, legalábbis nem gondolná, hogy túl sok Alfonz nevű egyed szaladgál itt Pesten, ráadásul pont egy másik minisztériumi dolgozót megfigyelve. Frankón bekezdtek. Erről mondjuk egyetlen szót sem ejt, legyen majd meglepetés a következő találkozásuk alkalmával.
- Csókolom, Fleur vagyok - csillogó szemekkel néz rá, kicsit talán huncutul is. Mosolyából látszik, hogy őt nem kell meggyőzni. A gyerekek amúgy is megérzik, ha valakivel valami nem stimmel. - Engem is megdicsérsz, mint anyut? - Renée-nek elkerekednek a szemei, majd szája elé kapja a kezét. Ennyit tesz a nyíltság. Haragja egy pillanat alatt elpárolog. Ez a kis drága bárkit az ujja köré csavarna, ezen a gondolaton pedig el is mosolyodik, majd maga is leguggol melléjük.
- Elnézést - némán tátogja a férfi felé, majd nyom egy puszit kislánya fejére. - Egyébként Renée vagyok - kezet nyújt és egy halvány görbét is villant, de azért még mindig fenntartásokkal kezeli a másikat. Továbbra sincs megelégedve ezzel a követősdivel. Alkalmasint rá is fog kérdezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=539825#post539825][b]Renée Célestine Blanche - 2015.11.06. 21:34[/b][/url]

Próbál komoly maradni, de be kell látnia, hogy nem megy. Minden gyanakvása ellenére elmosolyodik a megjegyzésen. Annyira ösztönösen jelenik meg arcán a görbe, hogy beletelik pár másodpercbe, míg ismételten eltünteti. Nincs annak most ott a helye.
- Nem vagyok haragtartó típus, ha mondhatom ezt. De örülnék, ha a közeljövőben megkímélne minket az ilyesfajta élményektől - felsóhajt, mert mit tehetne? Amúgy sem tudja nem észrevenni, hogy a kislány totálisan odavan Alfonzért. Naná, hogy imponáló neki, hiszen nemcsak a nőt, de most már őt magát is bókokkal halmozza el. Fleur is lány, még ha pici is, nem hibáztatható azért, mert tetszik neki, amit hall és lát.
- Anyu, viseld eeeeeel - vékony gyermekhangján szól Célestine-hez, miközben megrángatja a kabátja alját. Most mégis hogyan küldje el így a fiút? Nyilván sehogy, egy kis sétába és beszélgetésbe nem halhat bele. Azt mondanom sem kell, hogy Fleur egyből tudja: nyert ügye van. Vannak dolgok, amikre édesanyja szigorúan nemet mond, így előzve meg az elkényeztetetté válást, de bizonyos pontokon engedni kell. Ám legyen.
- Nem bánom. De csak akkor, ha tegeződünk a továbbiakban. Utálom a magázódást - elhúzza száját, miközben felveszi a kislányt és a karjára ülteti. Ő persze csillogó szemekkel vizslatja Alfonzt, amiről Renée próbál tudomást sem venni. Már csak azért is, mert ha már itt vannak, ő is szemrevételezné az úriembert. - Merre mész?