Jobbjában narancssárga kosár lóg, míg baljával újra és újra végigsimítja állát, észrevétlen játszva sercegő borostájával. Elmélázva nézegeti az előtte tornyosuló megannyi csempét, járólapot és követ. Feje lassan mozdul, fáradt szemei egyik mintáról ugranak a másikra. Bár határozott elképzeléssel érkezett, most, hogy a kézzelfogható választék előtt áll, egészen elveszettnek érzi magát.
Drágábbat vagy olcsóbbat válasszon? Matt legyen, hideg hatású vagy fényes? Egyáltalán, mi különbség van a krapp és alizarin között?
Hümmögve lép egyet jobbra, tekintete ráesik egy egyszerű, fényes fekete burkolólapra, ami az oxid nevet kapta. Nagy levegőt vesz, majd lassan, fejcsóválva fújja ki. Fogalma sincs mit akar.
Magával hozhatta volna Jaredet, és talán még a Neviczky lány is elkísérte volna a gyors előremenetel érdekében, de hiába is lennének itt, a fiú éppen azzal a faarccal bámulná a színkavalkádot, mint ő teszi, a lány meg sértetten tenné-venné magát mellette, amire nincs szüksége. Váradi a családjával van, Katherine otthon, ő meg hunyorogva sétál a burkolólapok melletti betonplaccon fel és alá, hátha kiszúrja a megfelelőt.
Aztán megáll, sóhajtva körbenéz, de senki sincs ott, aki megtudná mondani, melyik lenne ideális még fel sem épült helyiségeibe. Megvakarja arcát, majd fekete tincsei között végigszántva elindul a fa járólapok felé.
Agglegénylakása kezdi kinőni magát, és bár sohasem gondolta, hogy egyszer bővítésbe kell fognia, otthona lassan átjáróházzá alakul, amit így, ebben a formában nem szívesen viselne el huzamosabb ideig. Nem mellesleg pedig szeretne egy kis szobát is, ahol kislánya lehet, mikor hétvégente nála van.
Hm, milyen nagy is már a kis boszorkány! Őt kellett volna magával hoznia, gond nélkül megmondta volna neki miből milyen színűt vegyenek. Elmosolyodva nyújtja ki karját, tenyerét egy szép, cseresznyefa anyagon húzza végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513548#post513548][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.05. 17:00[/b][/url]

Jobbjában narancssárga kosár lóg, míg baljával újra és újra végigsimítja állát, észrevétlen játszva sercegő borostájával. Elmélázva nézegeti az előtte tornyosuló megannyi csempét, járólapot és követ. Feje lassan mozdul, fáradt szemei egyik mintáról ugranak a másikra. Bár határozott elképzeléssel érkezett, most, hogy a kézzelfogható választék előtt áll, egészen elveszettnek érzi magát.
Drágábbat vagy olcsóbbat válasszon? Matt legyen, hideg hatású vagy fényes? Egyáltalán, mi különbség van a krapp és alizarin között?
Hümmögve lép egyet jobbra, tekintete ráesik egy egyszerű, fényes fekete burkolólapra, ami az oxid nevet kapta. Nagy levegőt vesz, majd lassan, fejcsóválva fújja ki. Fogalma sincs mit akar.
Magával hozhatta volna Jaredet, és talán még a Neviczky lány is elkísérte volna a gyors előremenetel érdekében, de hiába is lennének itt, a fiú éppen azzal a faarccal bámulná a színkavalkádot, mint ő teszi, a lány meg sértetten tenné-venné magát mellette, amire nincs szüksége. Váradi a családjával van, Katherine otthon, ő meg hunyorogva sétál a burkolólapok melletti betonplaccon fel és alá, hátha kiszúrja a megfelelőt.
Aztán megáll, sóhajtva körbenéz, de senki sincs ott, aki megtudná mondani, melyik lenne ideális még fel sem épült helyiségeibe. Megvakarja arcát, majd fekete tincsei között végigszántva elindul a fa járólapok felé.
Agglegénylakása kezdi kinőni magát, és bár sohasem gondolta, hogy egyszer bővítésbe kell fognia, otthona lassan átjáróházzá alakul, amit így, ebben a formában nem szívesen viselne el huzamosabb ideig. Nem mellesleg pedig szeretne egy kis szobát is, ahol kislánya lehet, mikor hétvégente nála van.
Hm, milyen nagy is már a kis boszorkány! Őt kellett volna magával hoznia, gond nélkül megmondta volna neki miből milyen színűt vegyenek. Elmosolyodva nyújtja ki karját, tenyerét egy szép, cseresznyefa anyagon húzza végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513555#post513555][b]Almásy Léna - 2015.09.05. 17:40[/b][/url]

Zuhanykabinok, négyfős pezsgőfürdős kádak és rózsaszínben pompázó, Playboy feliratú wc-k... Nem most volt, hogy ő bármit is vásárolt volna a lakásába, a felújítás vagy költözés ötlete pedig fel sem merült benne eddig. Eddig. Bár egymagára tökéletesen elég az erdei kunyhó, sőt egyre inkább antiszociálissá váló természetét is tökéletesen kiszolgálta az elszigetelt ház, mégis valami újra vágyott. Azt mondják, a szakítás feldolgozásának jeleit a nők külsőleges változásaiban lehet felfedezni, ám nála erről szó sem volt. Nem vágatta le a haját, nem festette feketére vagy épp hidrogénszőkére, nem váltotta le a ruhatárát, szóval megmaradt az eredeti, de sokkal tépázottabb Lencsének. Viszont ha nem magára, mi másra költheti el az ember lánya mindennemű pénzét nagy elkeseredettségében? Természetesen költözésre, felújításra és csempék, metlachik és mintás ülőkék hadára. A legnagyobb probléma ezzel csak az volt, hogy a házra, amire szívesen lecserélné jól bevált kis otthonát, még nem talált rá. De ami késik, az ugye nem múlik, szokták volt mondani és éppen ezért ugrott be munka után abba a nagy narancssárga mugli áruházba, amit már kifigyelt magának pár nappal korábban. Konkrét elképzelése nem volt, mit is keres, de igen lelkesen tologatta körbe-körbe nagy bevásárló kosarát, ámulva fogdosott végig pár igen tetszetős, függönynek való anyagot, belemászott egy hatalmas kiállított zuhanykabinba és még egy legalább háromszor három méteres ágyon is elterült.
Ezek azonban már a legutolsó dolgok lennének, így az alapvető building skill-hez tartozó osztályok felé vette az irányt.
Még egy kanyar volt előtte, aztán beesett a csempék mennyországába. Otthon most a fehér és a fa uralja a mindennapjait, de ideje valami mást is kipróbálni. Mondjuk egy...
 - Az menne a szemed színéhez - kocsiját a férfi mögött eltolva duruzsolta el mondandóját, majd két lépéssel arrébb megállt. Szíve majd kiugrott a helyéről, amikor megpillantotta, de a tények tudatában és saját érdekében elképzelte a párocskát az esküvőjükön, hogy aztán leforrázott érzéseit félretéve inkább tökéletes álcával az arcán hunyoroghasson fel Konstantinra.
 - Hmm, nem. Mégsem. Talán az - rámutatott aztán egy kicsivel visszább található mályvaszínű darabra, amihez orchideás díszcsempe dukál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513579#post513579][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.05. 18:41[/b][/url]

A faanyagú burkolólapok nézegetése közben csapja meg fülét az oly ismerős hang, amit hosszú évek múlva is azonnal hozzápárosítana az Almásy lány arcához. Kérdő tekintettel fordul a kocsiját toló nő után, és kezét elválasztva a puha érintésű cseresznyefától, fejét kissé megbillentve gondolkodik el hozzáintézett szavain.
- Miért, milyen színű a szemem? - kérdezi egyszerre Lénától és saját magától is. Nem szokott reggelente a tükör előtt éppen szemszínével törődni, noha nagyjából betudja lőni a kék és szürke közé, a nők valószínűleg több árnyalatot ismernek, mint ő. Arról nem is beszélve, hogy létezik vásárló, aki az alapján választ csempét, hogy az megy-e a bőre, haja vagy szeme színéhez?
Tényleg nem egyedül kellett volna idejönnie, és úgy tűnik, Jared sem felelt volna meg a célnak. A Neviczky lány, az kellett volna ide!
Homlokráncolva követi a nő pillantását, és a lila csempét elnézve, megbiccentett feje tovább dől. A látványtól és ténytől, hogy az erdőlakó szerint az a csempe passzolna a szeméhez, azonnal elszörnyed. Fintorogva néz vissza a nőre. - Tudom, hogy utálsz, de azért mégis... pont lila?!
A mutatott csempéhez sétál, ujjbegyével megérinti, majd megrázza a fejét. Ez még viccnek is rossz.
- Felújítasz? - dörmögve kérdezi aztán, lassan haladva el Léna mellett, egyenesen a földszínű járólapokat célozva meg. Azt sem tudja mivel kezdje, hogy fürdőszobába illő darabokat vagy folyosóra illőket nézzen? Azt sem tudja, hány helyiséggel fog terebélyesedni a háza. Egy, kettő..., három? Hasát vakargatva néz vissza a nőre, mire megvillanó fogakkal vigyorodik el. Pont lila?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513597#post513597][b]Almásy Léna - 2015.09.05. 19:25[/b][/url]

Erre a kérdésre más körülmények között azonnal mélyreható vizsgálódásba kezdene napfényben, lámpafényben, félhomályban és mindenféle fényviszony között egészen addig, amíg pontosan le nem tudná írni Konstantin szemének színét. A férfi tekintete egészen beleégett a tudatába, soha sem tudná elfelejteni, még ha akarná sem.
 - Mindig másmilyen. Attól függ, hogy milyen a hangulatod - vállát megvonva és tekintetét direkt elvezetve hagyta ott kocsiját és a férfi közvetlen közelségét. Elég régen nem találkoztak, sírt is eleget, de mondhatni beletörődött a helyzetükbe. Ne sírj, mert vége lett. Mosolyogj, mert megtörtént.
 - Igen, utállak... és szó nélkül beépíteném a lakásodba, ha én vezetném a felújítást. Sőt még Én kicsi pónimos törölközőket is kiaggatnék, meg Hello Kittys lábtörlőt, hogy mindig, amikor átléped a bejárati ajtót, elröhögd magad.
Mondandója közepén lép ismét Kon mellé az említett csempe mellé, hogy még egy tüzetesebb pillantást vethessen rá. Ha már egy ilyen egészen pozitív élmény fűzi hozzá, talán meg is vehetné.
 - És ez különben sem lila. Ez mályva. De az a szálcsiszolt hatású fekete sem rossz - mutatott egy újabbra, amit esetleg el tudna képzelni a férfi otthonában. Közelebb botorkált össze-összeakadó lábaival és végigfuttatta az ezüstös karcolásokon ujjait. Jó. Határozottan jó. Ez meg talán egy előtérnek... vagy nappalinak.
 - Nem. Költözöm. Te meg...?
Mintha a pimasz mosolyt nem látta volna, úgy kapta el ismét a tekintetét, aztán keze ügyébe vette a kocsiját,  hogy azt továbbtolva a járólapok és egyéb fürdőszobai felszerelések felé vegye ismét az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513622#post513622][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.05. 20:32[/b][/url]

Hangulattal együtt változó szemszín. Ha volna más sürgető dolga, ezen most egy percig sem gondolkodna el, de mivel teljes tehetetlenségében áll százféle - és fajta burkolólap között, hagyja magát eltűnődni a nő szavain. Mindig másmilyen. Nem, dehogy másmilyen. Hogy lenne már mindig másmilyen? Az lehetetlen. Egyszerűen kék vagy szürke. Egyik vagy másik. Ellenkezve rázza meg a fejét, és egy utolsó pillantást szentelve a lila mintacsempének, tovább sétál.
- Az a fekete tényleg jó - mondja megadón, és visszalépve hozzá, ő is végighúzza ujjbegyét annak karcos anyagán. - A lakberendezőm meg soha az életben nem leszel, Hello Kitty és Én kicsi pónim? Nem, ennyire nem utálhatsz.
Vigyorra húzódó ajkakkal beszél, de egyszer sem néz Lénára. Jobbnak és furcsamód természetesebbnek érzi kerülni a pillantását és a kellemetlen témákat. Ugyan már nem érzi kínosnak a vele való találkozást, közelgő esküvőjét még véletlenül sem említi meg, nehogy végül savanyú szájízzel kelljen elköszönniük. Bár már valóban pontot tett közös múltjuk végére, a nő váratlanul felcsendülő hangjára tenyerei önkéntelenül is zsibbadni kezdtek.
- De Fleur imádná - felnevetve egészíti ki gondolatát, aztán kosarát lengetve elindul a kocsiját toló nő után. A meglepő hírre aztán újfent megáll, értetlen tekintetét rávezeti a barna arcára. Ha az nem néz vissza rá, kíváncsi szemeit akkor is rajta tartja. - Elmész?
Nem kérdez rá miértekre, mert anélkül is sejti a választ, ha pedig vélt sejtelmeiről beszélnének, véletlen találkozásuk bizonyosan veszekedésbe torkollana.
- Én... mi... Katherine meg én..., hát a bál után hozzám költözött, és Fleur is sűrűn jár, a nevelt lányom is betéved néhanapján... kezdünk szűkösen lenni. Építkezünk.
Az utolsó szót már alig érteni, ugyanis a helyet egyszeriben betölti a rádióban üvöltő zene. Konstantin a tarkóját vakargatva fordul meg tengelye körül, majd nevetősen, felvont szemöldökkel pillant vissza az aurorra.
- Nagy sláger lehet, idejövet a buszon is ez szólt - mondja még, mintegy utolsó esélyeként. Hátha kikerülik a kényes témát. Hátha.