Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=819436#post819436][b]Demeter Hunor - 2020.10.16. 18:36[/b][/url]

Egy galleonért? Egy vámpírnak is szerenádoznék félmeztelenül a Bagolykő egyik tornyának tetején a hűvös éjszakában.
Így, hogy egy képbe ötvöztem három félelmemet is, talán értitek, hogy mennyire könnyű döntés volt eleget tenni a kérésnek, és itt állni elegáns nadrágban, türkizkék ingben, fekete nadrágtartóval és gitárral egy kellemes, földszinti pizzázó előtt, felkeresni egy szép (halandó) lányt - halvány gőzöm sincs, kit, de kaptam róla egy fotót, úgyhogy fel fogom ismerni.
Egy önbátorító sóhajjal belépek az étterembe. Amint hozzászokik a szemem a vakító sárgasághoz, körülpásztázok és elégedetten nyugtázom, hogy valóban kevés vendég van. Direkt egy hétfő délelőtti időpontot választottam. Megbízóm nem kötötte ki, mikor adjam át üzenetét, én pedig nem ismerem a címzettet, de magamból kiindulva jobban örülnék, ha nem tömegben hoznának ilyen sebezhető helyzetbe.
A második megnyugtató dolog, hogy senki más sincs itt, akit személyesen ismernék, és akinek magyarázkodnom kéne. Csak egy pár felnőtt - vagy gondolom mestertanonc. Előttem áll az egész lyukasóra és az ebédidő, hogy végrehajtsam a küldetést.
Egy fal melletti asztalt választok, mert az étkezők inkább az ablakonál rendezkedtek be. Gitáromat kényelmesen a térdemre helyezem, halkan végigpengetek a húrokon. Minden rendben lesz.
Leplezetlen érdeklődéssel, és egy kis izgalommal pislogok a pult felé, de egyébiránt próbálok úgy tenni, mintha teljesen normális lenne, hogy egy ember beül egy pizzériába, és még az asztalnál ülve sem bír megszabadulni a gitárjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=819585#post819585][b]Demeter Hunor - 2020.10.19. 17:34[/b][/url]

A célszemély közelít! Magammal hoztam a fotót, hátha puskázni kell, de nem kell elővennem, teljesen könnyű dolgom van. A lány pont olyan élőben, mint amilyen a képen,. Persze, hogy biztosan ne lőjek mellé (még azt is megkérdeztem a sráctól, van-e ikertestvére! Amúgy nincs.), azért rákérdezek.
- Juhász Laura? Ezt neked küldik.
Halkan kezdek bele Shawn Mendes Treat you betterjébe.
A hangom megbízható, de az arcszínem lehet elárulja, hogy némileg zavarban vagyok. Akármilyen temperamentumú is címzettünk, az biztos, hogy a postás nem szokott ekkora figyelemhez. Az első refrénnél azonban megemberelem magam és lerázom a zavart; kizárok minden egyebet az előttem állón kívül. Így sokkal könnyebb. A refrén második felétől kezdve már annyira élvezem, amit csinálok, hogy nem is értem, miért nem játszok gyakrabban másoknak.
Hülyére gyakoroltam ezt a dalt, nehogy belebakizzak, és az ujjaim is tudják a dolgukat. Ennek köszönhetően van lehetőségem olvasni az arcáról. Meghatódott? Zavart? Netán dühös?
Arról nem beszéltünk a feladóval, mindenképpen végig kell-e játszanom a dalt, de felkészültem egy rövidített verzióval arra az esetre, ha Laura láthatóan kényelmetlenül érzi magát. Hiszen nem ez a cél. Mennyivel egyszerűbb volna, ha ismerném őt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=819920#post819920][b]Demeter Hunor - 2020.10.23. 21:01[/b][/url]

A kezdeti ijedség után (hogy felmérgesedik a házigazda, és máris felkészülhetek, hogy az életem árán is védjem meg a hangszerem), ahogy címzetten testbeszéde is ellazul valamelyest, amennyire lehet, én is megnyugszom. Miközben a fő fókuszom azon van, hogy jól fogjam le az akkordokat és hogy ne vétsek a szövegen sem, azért van időm megfigyelni a pincérlányt. Egyszerűen kedvesnek tűnik. Amire pedig igazán nem számítok, hogy a dal második felében már együtt éneklünk! Vagy legalábbis velem dúdolja a számot, és mozog az ütemre.
Miközben játszom, végleg elhatározom, hogy énekléshez jobb lesz a saját hangom a jövőben. Még ha a lány hang rögtön elárul is majd, sokkal biztosabban tudom használni. Ennél a dalnál igazából mindegy, sőt... Jaj, mellé! Az ujjam rossz bundra csúszott, de rötön korrigálom a hibát. Talán elnyomta az énekem. Talán.
Kiverek minden egyéb gondolatot a fejemből, nehogy még egyszer belesüljek. Hamarosan a végéhez érünk, és nem kellett rövidítenem! Az elején kicsit a Stitches intrójához hasonlóra vettem a figurát, most a végén a refrén unalomig ismétlése helyett visszatérek ehhez. Az utolsó pár sort egy másik dalból lopom. Kitartok egy utolsó C-t, és egy nagy sóhajjal és mosollyal hátradőlök, jobb karomat lazán átvetem a gitártesten. Ez jó volt.
Úgy sejtem, van néhány kérdése a lánynak, nekem pedig megszabták, mit árulhatok el. Szóval bár kevésbé volna ijesztő kereket oldani, nem menekülök. Laura szemébe nézek, várva, mit szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=820166#post820166][b]Demeter Hunor - 2020.10.26. 19:55[/b][/url]

- Köszönöm - fogadom el motyogva-szerényen a dicséretet. Elvégre nem az volt a cél, hogy magamat fényezzem. Én csak az eszköz vagyok most.
A lányon túl nézve látom a többi vendég egy részét is. Néhány kivétellel eddig minket néztek. Ők most, hogy vége a műsornak, visszafordulnak társaságukhoz.
Juhász Laura ezután itallal kínál. Ez kizökkent, mert a fejemben minden forgatókönyv azzal folytatódott - amiben egyáltalán eljutottunk ugye a dal végéig -, hogy a lány egy kondérnyi kérdést zúdít rám.
- Öh, köszönöm - ismétlem az előzőt, és mivel még mindig rám vár, rájövök, hogy azt is nekem kéne megmondanom, mit szeretnék fogyasztani.
- Egy narancslevet kérek szépen.
Félreteszem magam mellé a padra a gitárt, és kezeimet a térdemen tartva várok, amíg visszatér a pulthoz. Azután kínosan kezdem érezni magam, és inkább visszaveszem ölembe a gitárt, és hangolgatok rajta... mintha bármi hangolnivaló lenne rajta. Inkább csak ellenőrzöm a húrokat. E A D G H E.
Nem sokáig kell ily módon mímelnem, hogy lenne bármi dolgom, a pincérlány rekordidő alatt visszaér. És megérkezik vele az első kérdés is, úgyhogy lefogom a húrokat, ne csengjenek tovább.
- Egy titkos hódolód küldte neked ezt a számot.
Hát, ez valószínűsíthető volt.
- A szövege különösen fontos - teszem még hozzá, mert bár úgy gondoltam, az elég beszédes végig, talán mégsem.
A pohárért nyúlok, és kortyolok belőle egyet. Próbálom megfejteni Laura arckifejezéseit és testbeszédét. Bár ez nem volt feladat, de nagyon izgalmas, mi sülhet ki egy ilyen szerenádból. Jól fog jönni a tapasztalat, amikor saját kontóra csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=820272#post820272][b]Demeter Hunor - 2020.10.28. 19:34[/b][/url]

Valamiért úgy képzeltem, ebből már minden egyértelművé válik számára. De talán csak nekem olyan sokatmondó ez a dal, hogy amint meghallom csak egy sorát is, az egész történet kibonatkozik előttem.
Na, ezen a ponton már kapiskálnom kellett volna, mi lesz a probléma. Én viszont egészen addig nem fogtam fel, amíg csak váltakoztak az arcán az érzelmek. A haragos ábrázat végre nálam is felkattintotta a lámpát.
Megismerhettem, milyen érzés, amikor valaki más hibájából rajtam verik el a port. Pontosan olyan nyomorultul éreztem magam, mint annak az illetőnek kellett volna, aki ilyen tapintatlanul választ dalt valakinek, aki foglalt. Persze a szám miatt evidens volt, hogy Laurának van barátja, de egészen eddig úgy képzeltem, abban a kapcsolatban szenved és most egy mentőakció büszke részese lehetek. Hát, mint kiderült, a legkevésbé sem.
- Borzasztóan sajnálom - nézek rá esdekelve. Kezemmel kinyúlok, de végül csak az asztalra ejtem.
- Azt hittem, hogy... nem tudtam... hogy rosszkor és rossztól jön ez a dal - foglalom össze finoman.
Abszolút nem erre számítottam. Eléggé elszomorodom, hogy így sikerült az egész. Innentől már nincs szerepem a dologban, hála a moiráknak, de kötelességemnek érzem felkészíteni a lányt arra, ami jön. No meg ezt is meghagyta nekem a fickó - kinek neve a személyiségi jogai védelmének érdekében maradjon itt titok -, hogy adjam át.
- Ez csak az első ajándék volt. Még lesz kettő, de ezekről nem tudok semmit - szinte suttogom, és azt hiszem, leolvasható a fejemről, hogy nem szívesen frusztrálom még jobban ezzel őt.
Asztalon felejtett kezemet újra munkára fogom, de csak a gitárt teszem megint félre, a bal oldalamra vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=820693#post820693][b]Demeter Hunor - 2020.11.02. 23:00[/b][/url]

Juhász Laura egy őrülten kedves lány - fogalmazódik bennem a gondolat. Eddig is gyanús volt, de amikor engem kezd vigasztalni, pedig én hoztam őt ilyen kellemetlen helyzetbe, akkor megszilárdul ez a sejtés.
- Hát jó, de felelősnek érzem magam. Le is beszélhettem volna róla, ha tudom, hogy ez a helyzet.
Mindketten tudjuk, hogy egy szerelmes pasast egy bérénekes erkölcsi intelmei nem hatották volna meg.
- De legalább az már biztos, hogy legközelebb jobban odafigyelek, hogy mit vállalok el.
Még akkor is, ha egy galleon ütné a markam érte.
Egy kicsit zavarba jövök, amikor arról beszél, hogy milyen visszafogottak a párjával. Mintha a diszkrét intimitásról még beszélni is kínos lenne. No meg... még sosem volt senkim, mit tudhatok erről?
Már belekezdenék, hogy sajnálattal közöljem, nem fedhetem fel a srác kilétét, mikor arról beszél, ötlete sincs, ki az. Szerencsére azzal folytatja, hogy nem fog róla faggatni, így becsukom a számat.
A beszélgetésünk valahogy könnyedbe vált át észrevétlenül, Laura sokkal vidámabbnak tűnik. Egy alkalommal szélesen elmosolyodik, engem viszont éppen meghökkentenek szavai.
- Engem? Miért reméled, hogy engem küld? - pislogok sűrűn. Ahhoz képest, ami benne játszódhatott, jóval kedvesebben fejezte ki nemtetszését a dalválasztás és az egész szerenád-dologgal szemben. Azért olyan botor nem vagyok, hogy még kétszer beleálljak a húrt feszegető bábu szerepébe.
Bár mivel mi már úgyis tudjuk, hányadán állunk, legalább több kényelmetlen meglepetés nem érné. Ellennénk, játszanék neki valamit...
Megszülető ötletemet egy kérdés szakítja félbe.
- Nem is tudom, mióta gitározom. Talán három éve. Honnan tudtad, hogy nem ez az első? - nézek rá furcsán.
Talán legilimentor? Az megmagyarázná, miért ilyen elnéző velem: látja, hogy nem rossz szándékkal jöttem. Akárhogy is, azért válaszolok, nincs abban semmi.
- A kisebbik bátyámtól örököltem az első gitárt, ő mutatta meg először, hogyan kell játszani. Ez a második, simítom meg szeretettel a fekete testet magam mellett. A nagynénémtől kaptam karácsonyra, mert látta a család, hogy én nem fogom egyhamar abbahagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=820955#post820955][b]Demeter Hunor - 2020.11.08. 22:25[/b][/url]

Bár tudtommal a másik két romantikus próbálkozása a srácnak nem éneklős lesz, azért eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha továbbra is én lennék a postabagoly.
- Egy galleont - felelem kelletlenül az árat, amiért ezt a dalt eljátszottam neki. - De ez elég sok amúgy. Szerintem pár sarlónál többet nem lehet elkérni érte.
Felébred bennem a gyanú, miért kellett ennyire ez a szerenád a fickónak, hogy sokszorosát adja a piaci értékének. Tudta, hogy vaj van a füle mögött!
Vagy csak nem tudta, mennyiért mennek a dalok.
- Jártam tanulni a szüleim egyik ismerőséhez, aki zenetanár, de... fél év után abba kellett hagynom.
Nem akarok belemenni, miért.
- Lassan kezdődnek a délutáni óráim, mennem kell - jut eszembe. Felhajtom narancslevem maradékát.
- De egyszer még játszom egy dalt, csak a te kedvedért. Amit csak szeretnél - ajánlom fel neki. - Vagy játszhatunk együtt!
- Amúgy: Demeter Hunor vagyok, másodikos levitás - teszem hozzá, mert én már tudom az ő nevét, sőt a fellelhetőségét is, neki is szüksége lesz az enyémre, ha még akarunk zenélni.