A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=868202#post868202][b]Jankovits Dávid - 2023.10.08. 19:24[/b][/url]

Imádom ezt a tavat. Egyeseknek csak egy nagyobb pocsolya, de engem megannyi emlék köt hozzá, gyakorlatilag a gyerekkoromtól kezdve. Amikor Bogiék hosszabb időt töltenek itt, akkor mindig csapunk egy nagy nyári összejövetelt, elvagyunk, bandázunk, de persze hivatalosan nekem kell szemmel tartanom őket, hogy a szülők is nyugodtak legyenek, van velük egy idősebb, érettebb fiú is, aki vigyáz, ha baj van. Ez a valóságban érdekesen néz ki, de még senki nem törte ki a nyakát, és remélem ezúttal se fogja, ráadásul most csak ketten vagyunk. Az úszástól elfárad a karom, bár még tudnám élvezni a vizet. Tökéletes a vízhőmérséklet, ennek ellenére hamarabb kezd hűlni a kinti levegő, lévén a nyár végével egyre korábban sötétedik. Követem Bogit a partig, beletúrok a hajamba, és magam köré csavarom az agyonhasznált törölközőmet.
- Nem lehet mindig burgert enni, már rosszul vagyok tőle - fakadok ki. - De van a táskámban hot dog. Az majdnem olyan. Jó lesz? - elveszem a másik vizet, és iszok néhány kortyot. Aztán a kezébe nyomom az egyik hot dogot, és előszedem a ketchupot és mustárt is hozzá, hogy ízlés szerint tegyen rá belőle. Ami még mindig akad, az egy-egy adag krumpli, majd szagtalanítani is kell a táskámat.
- Van egy ígéretesnek tűnő lány. De ő egy kicsit barátságtalan a vendégekkel. És velünk is zárkózott. Majd beszélek vele. Te még mindig nem akarsz nálunk dolgozni? Keresnél pénzt. Nem olyan rossz ám a fizu - leülök mellé, és enni kezdek. Nem terveztem beszervezni, de ha már így felhozta...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=868623#post868623][b]Jankovits Dávid - 2023.10.20. 10:14[/b][/url]

Egy kicsit tartok attól, hogy nem fog kelleni neki a kaja, de aztán hamar megnyugszom a reakciójától. Jó is, hogy szóba hozza az evést, mert az úszástól nagyon hamar korogni kezd a gyomrom általában.
- Nincs mit - elkapom a pusziját a levegőben, majd a tenyeremet az arcomra helyezve jelképesen átvezetem azt a bőrömre. Kinyújtom a lábaimat, ölembe helyezve a hot dogot, ami eddig egy kissé satnya papírcsomagolásban hevert.
- Tudod, mi lett volna még jó bele? Pirított hagyma, meg egy kis uborka - hangzik el a kissé csalódott hangú megjegyzésem, miközben a rétegeket bontogatom ki. A szószok picike, egy adagos csomagolásban jöttek, rutinosan tépem fel őket, hogy aztán finom mozdulatokkal hullám-mintával díszítsem a virslit. Egyszerű, de nagyszerű étel egy utónyári beszélgetéshez.
- Megtanulnál mértéket tartani. Rád férne - pillantok rá hosszasan, szigorú tekintettel. - Hogy is mondják? A munka nemesít! Egy hónap, és teljesen új ember leszel. Egy jobb ember - nevetek fel a gondolaton. Hát, pedig valahol meg kell tanulnia, hogy a felnőtt életben vannak szabályok, és meghatározott rend szerint kell viselkednie. Hiába az egyik legjobb barátom, az étteremben nem kivételezhetnék vele. Lehet, emiatt tényleg szerencsés, hogy nem a csapatunk tagja, habár jól ismeri őket, és gyakran jár hozzánk haverkodni.
- Már kitettem, de ezek szerint lehet, hogy nem elég feltűnően. Pedig szerintem olyan klassz lett a poszter. Kár, hogy most nincs nálam mutatóban, régen mindig hordtam magammal a biztonság kedvéért - árulom el, és aggódni kezdek azon, hogy miért nem láthatta eddig, ha már tényleg teleszórtam egy párszor a tipikus környékbeli hirdetési felületeket. - De ha ezen felül megkérdezel ezt-azt, megköszönöm - teszem hozzá csámcsogva, mert közben már nagyban a hot dogomat eszem, óvatos mozdulatokkal.
- Ja, minden marha drága - válaszolok még az előzőre, de már a szemeimet forgatom. - Na, témánál vagyunk... Hát, először is, nem akarom, hogy a pénzemért szeressenek. Ami nincs is olyan sok, ugye. Mert hát, a család nagyban támogat,  a másik fele hitel, de ezt nem szoktam hangoztatni. Olyan sokan mondják mostanában, hogy kéne már, Doriánhoz képest egy pap vagyok. De nem is tudom, szerintem valamit rosszul csinálok - egymás közt vagyunk, így lehetek őszinte. Ficeregni kezdek a láthatóan kellemetlen témától, és Bogi tanácsát várom. - Mert amúgy neked most van valakid? Engedik egyáltalán? - azért biztos, ami biztos, visszakérdezek, csak hogy érezze a törődést.