A budapesti hotelszoba negyedik emeleti szobája különösen fülledtnek hat, még annak ellenére is, hogy mágiával tartják kellemes szobahőmérsékleten. A pesti belváros fényei beszüremlenek a hanyagul behúzott függöny szélei közt. Női nyögések, férfi sóhajok, kapkodó lélegzetvételek és a kevésbé romantikus, a hús gyönyöreiről inkább árulkodó egyéb hangok töltik be a teret.
- Ez az, erősebben! - A Levelente névre hallgató üzletembernek, aki ma este a partnere, nem a misszionárius az erőssége. Bár dekoncentráltságának lehet oka az ánuszába felhelyezett dildó. Az utasításra hallgatva erősebbet lök csípőjével, Maeve pedig elégedetten dől hátra az ágyban. Dőlne.. ha a telefonja nem csörrene meg hangosan az éjjeliszekrényre dobott táskájában. "Smile, like you mean it" - ordítja a hangszóró, miközben némileg kelletlenül nyúl oldalra és túr a táska tartalmába. Levente érdeklődve megáll, mire egyik sarkát a derekába mélyeszti, mintha egy lovat idomítana.
- Ki mondta, hogy megállhatsz? - Feloldja a telefon képernyőjét, amin megjelenik a hívó neve. Érdeklődve felvonja a szemöldökét és felveszi a telefont.
- Mi a baj, kedvesem?

Nem sok dolga volt emberi terhességgel, sokminden volt, egészségügyben pont nem helyezkedett el soha - de a négy-öt barátok közt is elég kevésnek hangzik. Szórakozottan folytatja a mozdulatokat, majd egyik lábát kinyújtja és int a férfinak, hogy ha már van szabad keze, csúsztassa csak fel a combján, ne ő egyedül 'dolgozzon'.
Húha, mélylélektan.. nem biztos, hogy felkészülten érte így a napi BDSP móka közepén, de hát az ifrit is abból főz, ami van.
- Drágám, nem kell minden felelősséget a válladra venned néhány könyörgő szó hallatán. Hmm. - Az alsó ajkába harap, ahogy Levente végre az utasítások szerint jár el.
- Ha nem vetélt el, még nem biztos, hogy minden veszve van. Bár a pálcád... - a telefonon egy halk mély férfi nyögéshang szűrődik át elkenten, nem elég hangos ahhoz, hogy ténylegesen azonosítható legyen, inkább valamiféle furcsa háttérzajként regisztrálható, ahogy Maeve továbbra is ki-be mozgatja a dildót.
- .. problémája megoldható.

Van annak valami bája, hogy éppen mit csinál - és hogy William első ösztönös reakciója "a faszt". Mármint őszintén.. sajnos Yezebel nem elég emelkedett élőlény, hogy teljesen immunis legyen a genitáliákkal kapcsolatos viccekre. Szusszanva el is mosolyodik a telefon mögött.
- Nos, az tényleg problémás, ha a saját pálcád kell vissza, de másikat bármikor lehet szerezni, még az is megoldható, hogy ne álljon a minisztériumok felügyelete alatt.
Neki ez tényleg nem jelent nagy problémát, mindenkit meg lehet kenni és minden varázslók által lakott nagyvárosban, nem, nem faluban, nem kis településen - nagyvárosban azért található olyan üzlet, amely az ki pálcát a pult alól.
- Miért, ha lennének megfelelő körülmények, lenne ötleted, mihez kezdj? - Teljesen széttárja a lábait, Levete pedig értve a kimondatlan szóból a lába közé hajol.

Felsóhajt, félig azért, mert Levente ügyes a nyelvével, félig pedig "aaand here we are again" felhanggal. Egyik combját az előtte fekvő férfi vállára rákja, pusztán kényelmi szempontból. Mintha valami kedves kisállat lenne, megsimogatja a férfi fejét.
- Ott tartottunk, hogy egy pálcára lenne csak szükséged és tudnál bájitalt készíteni a koraszülött gyermeked számára. - Erre azért megrökönyödve felnézne rá Levente, de visszanyomja a fejét. Nem kell, hogy érdekelje a beszélgetés, fontosabb feladata van.
- Szóval szerezzünk neked pálcát? Csak mondanod kell, darling, bár az ilyesmi sosincs ingyen.