[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771477#post771477][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 20:47[/b][/url]

Jól esne egy szivar, de most még egy mezei cigarettaszálat sem gondolom, hogy visszautasítanék. Elpillantok, a konyha kövét kezdem figyelni, míg jobbomat felemelem, s ujjaimmal beletúrok a még izzadtságtól nedves, sötétszőke hajamba. Hallgatom a szívverésem meg a közénk ékelődött csendet, és úgy érzem, most már minden mindegy. Ennek a kapcsolatnak vége; nem itt és most fulladt ki, ha bevallom, ha nem, az igazság az, hogy közöttünk már jóval korábban kihunyt valami, ami asszem pótolhatatlan.
Arcomat visszafordítom, és bár pillantásom először a melleire esik, még mindig ködös kékjeim lassacskán visszatalálnak a tekintetéhez.
- Nem akartad elhinni, amit mások mondtak - szólalok meg aztán, a hangom rekedt, száraz, nincs benne egy cseppnyi kedvesség sem. - Tessék, most bizonyosságot nyerhettél te magad is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771485#post771485][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 21:19[/b][/url]

Elnevetem magam, és egy szűk pillanatra lehunyom a szemem, hogy két ujjammal átölelve az orrnyergem ingassam meg a fejem. Annyira tudtam, hogy ezt fogja mondani! Annyira ismerem... röhejes. Leengedem a kezem, és hangosan sóhajtva döntöm jobbra az arcom. Fáradt vagyok, de ennek a fáradtságnak semmi köze az elmúlt félórához. Ez a fáradtság régre nyúlik vissza, hosszú hetek, hónapok küzködését, vitáját, hangos szavát, megbocsátását, összeveszését és kibékülését foglalja magába. A legszomorúbb az egészben, hogy ha felpillantok, ha átnézek a pulton ülő lányra, ha belenézek a szemébe, ugyanazt a fáradtságot látom visszatükrözni, amit én is érzek. Ezt nem fáradtságnak, ezt fásultságnak hívják.
- Szeretsz még? - kérdezem, talán a legfontosabbat. Ajkaimat szorosan egymásnak tapasztja a választól való félelem, arcizmom megremeg, a szívem bár épp csak most nyugodott meg, újra gyorsulni kezd. - Ezek után is?
Felfelé mozduló, kétségről árulkodó szemöldökeim alól nézem az arcát. Szipogok egyet, majd kiengedek egy újabb sóhajt. Fáradt vagyok, de a gondolataim nem hagynak. Maradnék, de azt is pontosan tudom, hogy már soha nem tudnék bízni benne. Eddig sem bíztam, de tagadhatatlan, hogy voltak pillanatok, rövidebb-hosszabb órák, mikor közel jártam hozzá.
Szótlanul nyújtom ki a kezem, és veszem el tőle a dobozt, de még nem bontom ki, csak nézem egy ideig, aztán elhúzom a számat. Felpillantok Lilire, vonásaim komorak. Érzek is meg nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771494#post771494][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 21:46[/b][/url]

Könnyít a mellkasomra telepedő és azt mázsás súlyként nyomó félelmen. Némán figyelem őt, és míg tekintetem bejárja arcának minden egyes részletét, míg pillantásommal végigsimítom összes aprócska, más számára talán nem is látható barázdáját, azt próbálom eldönteni, vajon tényleg így van-e, ahogy mondja, vagy csak ugyanaz a félelem mondatja ki vele az egyetlen szót, amiről azt hiszi, gyógyír lehet számunkra, amit én is érzek. Mi van akkor, ha valójában igazam van, és már nem szeret, csak fél elveszíteni, ha retteg az egyedül maradástól? Mi van akkor, ha összekeveri magában a fogalmakat, és ez, ami bennünk munkál, már közel sem szerelem vagy szeretet, csupán ragaszkodás valamihez, ami többé nincs?
Ü-ű, rázom meg a fejem lassan, mikor visszakérdez, de már nem nézek rá. Lepillantok a kezemben tartott dobozra, és bár kinyitom, miután végigsimítok a szivartesten, visszazárom kék csomagolásába és magam mögé teszem az asztalra. Ismét felpillantok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771506#post771506][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 22:15[/b][/url]

Fogalmam sincs, örömmel tölt-e el a felismerés, hogy Lili mindezt valóban élvezte, vagy valami egészen mást vált ki belőlem. Mondhatnám szép szóval, hogy egész egyszerűen nem lehetünk mindketten ennyire elfuseráltak, vagy, hogy tessék, így találja meg zsák a foltját, de nem mondok semmit, csak elgondolkodva megnyalom az alsó ajkam, miközben karjaimat újra összefonom mellkasom előtt.
- Szerinted eddig nem tettünk semmit azért, hogy működjön? - kérdezek vissza őszinte kíváncsisággal. - Én a Durmstrangban, te itt...
Habár az is lehet, hogy a köztünk lévő távolság megnövekedése és a személyes találkozások drasztikus lecsökkenése még meglepő eredménnyel is szolgálhat. Talán több beszélgetést, több figyelmet és megértést hoz majd. Vagy távolodást, csendet. Úgy vethet véget ennek, hogy már nem kell fájnia. Legalábbis nem úgy, mint most, egymás szemébe nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771525#post771525][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 22:47[/b][/url]

- Nem? - kérdezek vissza gondolkodás nélkül, szemöldökeimet értetlenül húzva össze. A homlokomon elmélyül néhány ránc, de mielőtt újra megszólalhatnék, Lili folytatja. Néha olyan, mintha levegőt sem venne. Csak belekezd, és ömlenek belőle a szavak.
Pislogok, mert nem értem. Az elhangzottakon gondolkodva nézem a melleit, miközben a homlokomat keresztező ráncok tovább mélyülnek, szinte már gyűrik egymást. Mivan? Most miről is beszélünk?
- Mire gondolsz pontosan, mikor azt mondod, nem voltál türelmes? - vezetem vissza összehúzott tekintetem az övébe. Soha nem éreztem őt türelmetlennek. Egyszer sem. Oldalra húzott szájjal fürkészem a szemeit, és csak néhány hosszú, szótlan pillanattal és egy félhangos sóhajjal később szólalok meg újra. - Hát... azt, hogy más szájába rohantál, nem köszönöm meg. De...
De nekem is volt más.
- ...de már mindegy, megtörtént - és megfizetted az adósságot. Az igazság pedig az, hogy... - Én is félek. Nem tudom, mi lesz, távkapcsolatban végképp nincs tapasztalatom, ráadásul még fél évem van a Durmstrangban. Nem tűnik túl hosszú időnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771690#post771690][b]Vajda Richárd - 2019.09.07. 18:53[/b][/url]

- Nem tudom, rémlik-e még, hogy a színpadit sem viselem túl jól - jegyzem meg velősen, míg veszek egy mély lélegzetet, amit egy szűk pillanattal később jól hallhatóan ki is engedek. Mióta Lili nem színésznői minőségben van mellettem, azóta az ilyesmit elég rosszul tűröm. Ez van, nincs mit tenni.
Sokáig nézem őt; várok, tűnődök, hezitálok, végül megadván magam neki, a közeledésének, a szavainak, magának a lényének, tekintetemet az övébe fúrva lassan megvonom a vállam.
- Ha ezt kibírjuk, kibírunk mindent, nem igaz? - kérdezem, és az este folyamán most először húzódik őszinte, féloldalas mosolyra a szám. Fifti-fifti.
Aztán ismét megszólal, az arcomra meg odafagy, majd megrezzen a mosoly.
- Tessék? - kérdezem fürgén, árnyalatnyit magasabb hangszínen, mint az egyébként hangozni szokott, fejemet, mint az összes, titkát, hazugságát vagy más mocskát takargató férfi, enyhén oldalra billentem, s elkerekedő, értetlennek tetsző szemekkel pislogok rá a drágámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=773177#post773177][b]Vajda Richárd - 2019.09.15. 10:57[/b][/url]

Szavaira elvigyorodom, majd egy színpadias sóhajt követően gondterhelten összetapasztom ajkaimat, és szemöldökeimet összevonva mélyen a szemébe nézek, majd lassan csóválni kezdem a fejem.
- Milyen egy elfuserált, önző hülyegyerekkel kavarhatsz... megfosztani a világot ettől a testtől... - felelem, miközben tekintetem ráérősen halad egyre lejjebb és lejjebb, hogy végül a melleiről emeljem azt vissza rá, és a gondolatot a fogaimat erős szívása közben fejezzem be. -  Á! Ez hatalmas baklövés.
A szikár kijelentés közben igyekszem minél hitelesebb maradni, de az orcáimon kirajzolódó gödröcskék gyorsan lebuktathatnak. Élettől csillogó szemeimet végig Lili arcán tartom, és jobbommal éppen a keze után nyúlok, mikor abszolút helytálló, igaz, kissé talán váratlan megjegyzésére úgy ahogy vagyok, oldalra döntött fejjel és levegőben maradó kézzel fagyok meg.
- ...vagy úgy - bólintok egyet aztán, és magam elé pislogva úgy döntök, akkor most ideje leengedem a kezem. Egészen halkan megköszörülöm a torkom, és ellökve magam a pulttól, akár egy apró, lényegtelen füllentésen rajtakapott kisfiú az anyját követem őt a kanapéhoz. Széles, ártatlan mosollyal viszonzom a pillantását, és talán csak én hallom úgy, de mintha elvesztettem volna az eredeti hangszínem, és most rendesen cincognék. - De, persze, miért is ne ülhetnénk le, és...
...mesélhetnéd el, mi mindent is tudsz még a Durmstrangos életemről, drágám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=773182#post773182][b]Vajda Richárd - 2019.09.15. 11:43[/b][/url]

Elhiszem, amikor azt mondja, nem akar kínozni, nemcsak azért, mert tudom, hogy ez neki sokkal jobban fájna, mint nekem, hanem, mert az idő, amit együtt töltöttünk, bebizonyította, hogy törődik velem. Hogy családtag lett, az életem része, méghozzá az egyik legfontosabb része, aki olyan közel került, hogy most már minden szavának és tettének ereje van. Bebizonyosodott, hogy legyőzhet. Egyetlen csókkal, amit nem nekem ad. Egyetlen szóval, amit nem nekem mond.
- Akkor még nem éreztem azt, amit most - felelem rekedten, és alsó ajkamat futólag beharapva keresem a tekintetét. Nem akarok a Durmstrangos lányról beszélni, mert azontúl, hogy általa revansot vettem Lilin, nem jelentett semmit. Még csak meg sem csókoltam.
- Elég sokat - lépek a kanapé mögé, és miután végigsimítok a drágám hátán, a csípőjénél fogva fordítok rajta egyet, hogy immáron egymással farkasszemet nézve beszélgethessünk tovább. - Régen, még a Bagolykő előtt rendesen jártam edzésekre, az ottani csapat szerves része voltam. Nagyon szerettem, feltöltött energiával. Most... ez már másról szól. Tudod, Eszter sincs, te sem vagy...
Aki pedig van, mind pótolhatónak tűnik. A gyerek- és kamaszkori barátaim szétszóródtak a világban, egyik sem Durmstrangos többé, szóval itt az ideje megtalálnom a saját utam, ahol bár tudom, hogy vannak körülöttem, mégis egyedül vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=796680#post796680][b]Vajda Richárd - 2020.03.03. 09:54[/b][/url]

A boxban kényelmesen hátradőlve, kezeimet combjaimon pihentetve, ráérősen bámulok ki az itt-ott zsírfoltos ablaküvegen. Magamra gondtalanságot erőltetve figyelem a már ébredező, napfényes utcát, úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Pedig nincs. Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit megsértődve Hope-ra, merthogy de, de ha erre nem jön rá magától, akkor köszönöm szépen, nem élek a lehetőséggel, hogy az orrára kössem a dolgot.
Laposan, kissé talán túl érdektelenül fordítom felé az arcom, és fakó mosolytalansággal, szögegyenesen tartott ajkaim fölött pislogok át rá. Még nem döntöttem el, hogy hozzászólok-e vagy sem a nap folyamán, de mikor megtöri a csendet, kénytelen vagyok a beszédesebb opció mellett dönteni.
- Ha nem nősül meg az ember, nem is válik, tesó - jegyzem meg, és a gondolat végére egy jelentőségteljes ciccentést is odabiggyesztek. Mogorva, elutasító és dacos vagyok, érzem én is, csak hát egy percig sem érdekel, ahogy az sem, hogy Payne most éppen válik, ugyanis az egyetlen dolog ami jelenleg foglalkoztatni tud, az az, hogy hamarosan itt hagyja ezt a porfészket, és ki tudja, látom-e még valaha. Hülye picsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=796684#post796684][b]Vajda Richárd - 2020.03.03. 10:23[/b][/url]

Szavaira látványosan megforgatom a szemem, és még a fejem is megingatom egy kicsit, érezze csak, hogy itt és most nem oldhat fel ennyivel. Egyre csak növekszik bennem az érzés, hogy Catherine-nek meg kellett volna kérdeznie a költözésről engem is, mintha valóban közöm lenne hozzá, de mivel kérdés helyett kész tények elé állított, rendesen felszarvazva érzem magam. Mintha épp szakítani készülne velem, vagy talán... már túl is vagyunk rajta? Mostmár csak ülünk itt egymással szemben, ő türelmesen várja, hogy felfogjam, én meg az értetlen dac mocsaras talajában süllyedek egyre lejjebb és lejjebb.
- Hagyjál már - csattanok fel nyersen, és ajkaimat egymásba préselve fordulok el tüntetőleg az ablak felé. Kissrác koromban pont így viselkedtem anyával is, de azt hittem, mostanra kinőttem a dolgot. Hát, asszem mégse. Csendesen, lopva pillantok vissza Hope-ra. - Tudod, rohadtul nem értem, miért kell a nőknek ilyen kurvára összeegyeztethetetlen végletekben gondolkodniuk, hogy akkor kalap-kabát, ég veled, béke. Hát menjél, nézz körbe a világban, egy kicsit légy távol, pasizz, élj, aztán gyere vissza, hülyegyerek. Te itt vagy itthon.
Meg egyébként is, mi az, hogy hamarabb lép le innen nálam? Hogy van mersze? A fejem meglepően velős gondolatoktól zsong, és olyan indulatoktól fortyogok, amiknek valószínűleg létjogosultságuk sincs. Nem szeretném bántani a szemben ülő lányt, látom, hogy fáradt és azt is tudom, hogy nélkülem is van elég baja, de nem tehetek róla, utálom, hogy ebbe most nincs beleszólásom. Rohadtul idegesít, hogy a döntését meghozta, és azon nem változtathatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=796692#post796692][b]Vajda Richárd - 2020.03.03. 11:00[/b][/url]

Hallom, amit mond, méghozzá tisztán, csak az van, hogy egyetlen procikám sem akarja elfogadni a szavak értelmét. Az arcát bámulom, és tudom, hiszen látom rajta és elég ideje is ismerem ahhoz, hogy tudjam: mondhatok bármit, ez számomra csak és kizárólag vesztes csata lehet. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozva pislogok, próbálom visszatartani magam attól, hogy hangosan ráordítsak szerencsétlenre. Nem, azt nagyon nem érdemli meg. Mégis, a testemben dúló felháborodás és harag kirobbanna - ha hagynám.
- Kérlek - alig hallhatón csúszik ki résnyire nyitott ajkaim között az egyetlen szó amit még talán mondhatok, mielőtt végleg el kell őt engednem. Talán azért is érint annyira szarul a hír, hogy Payne a csigazabálók földjére készül disszidálni, mert Erzsivel is pont ott áll a viszonyunk, ahol a part szakad.
Hope megértett, nagyjából mindig.
- Fogalmam sincs, én egy ideje már ingázok - felelem már kevésbé mogorván, de még mindig sápadt kedvtelenséggel. - Szerintem bármikor költözne Lili, ha kérném, de még nem tartok ott. Nem tudom, Cath, kicsit beállt mostanában az élet, kibaszott mókuskerék meg állóvíz az egész. Aztán most, hogy még te is lelépsz, hát öcsém, ezzel most rendesen kihúztad a lábam alól a talajt. Nem gyerebe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797033#post797033][b]Vajda Richárd - 2020.03.05. 14:30[/b][/url]

- Ez a test... - rezzenéstelen arccal, akkurátusan mutatok végig magamon, miközben tekintetemet egy pillanatra se választom el a lánytól. - Nem bérbe bocsátható, Catherine. Tudnod kellene, hogy csupán a kiváltságosaknak van olyan áldásos szerencsében részük, hogy láthassák, esetleg érintsék, a maradék meg azt se tudná megfizetni, hogy egyáltalában rá nézzek.
A gondolat végére azért csak megengedek magamnak egy önhitt félmosolyt, érezze csak a szőke, hogy költözése után mi mindenről kell lemondania a mindennapokban. Rólam, többek között. Pontosan. És a mindig bosszantó viselkedésemről, a letagadott hisztikről, puffogásról meg az alázatról, ami a hivatal falai között állandó, szabadidőmben csökkentett jelenléttel szerepel.
Mindegy. Most úgyis minden mindegy.
Csendben hallgatom a másikat, csak a szemeimmel üzenve neki, hogy megértem. Az okokat is, a miérteket is, az érzést is, a döntést is, még a kibaszott helyszínválasztást is. De nem fogom kimondani, ne is várja, mert azzal egyenesen az elveim ellen mennék. Elvek alatt a sértett, elhagyott, lelkiekben megtépázott kissrácot értem, aki kösz', nem békül.
- Azé' el ne képzeld, hogy miattad francia nyelvleckéket fogok venni - mondom flegmán felkapva a vizet, mintha amúgy egyáltalán nem érdekelne, mi lesz vele. Fúj, de ki nem állhatom, hogy egyik pasival se jött össze szerencsétlennek. - Mondjuk, van itt egy francia srác, bár Lili szerint egy kicsit, hát hogy is fogalmazzak, hogy az humánus legyen... jó, tök mindegy, a lényeg, hogy rendesen debil a gyerek, de biztos gyakorolna velem, ha megkérném rá. Pálcakészítő vagy mi az anyám. Valszeg olyan szinten van, mint az Everleigh-k. I guess.
Nem mintha ők érdekelnének, vagy többet tudnék a család mibenlétéről, mint erről a fogykos francia srácról. Rólam azért általánosságban elmondható, hogy kerülöm az idiótákat. Ráadásul elég jól is csinálom. Minimális a felróható hibaszázalékom.