[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=722145#post722145][b]Várffy Sára - 2018.05.03. 18:07[/b][/url]

Én próbáltam megállni, de tényleg, viszont a hőség annyira tikkasztó, hogy egyszerűen le kellett jönnöm. Szabályt nem sértek vele. Miután apám eljött, és megbizonyosodott arról, hogy milyen útvonalak vannak, és azok a vonalak egyáltalán nem haladják meg a képességeim, személyesen írta alá a nyomtatványt, hogy lemehessek a faluba. Ez bizalom. És ha nekem azt mondja, hogy ezen az úton mehetsz, meg ezen, akkor ezen is megyek. Nem azért, mert félnék a nyaklevestől, hanem, mert a köztünk lévő bizalom számomra sokkal fontosabb, és nem mellesleg azzal is tisztában vagyok, hogy okkal mondja meg, melyiken. Nem, nincs meg bennem a kényszer, hogy felfedezzem a másikon miért nem, teljes mértékig tisztában vagyok a ténnyel, miféle varázslók és hasonlók lehetnek ott. Ezért sem kezdek hisztizésbe sem, mert a másik kikötés az, hogy sötétedésre vissza kell érnem. Így is több szabad kezet kapok. Nem kell lógnom meg ilyesmi, és... nekem így jobb na. Szeretem, ha az eszemnek megfelelően kezelnek a szüleim, minek is játszanám el ezt? Ők is büszkék arra, hogy tizenévesen is van bennem már önállóság és nem kell a kezemet fogniuk, sose akartak teljesen élhetetlennek nevelni.
- Szia Levente leülhetek? - hallatszik a hangom a hatalmas fagyi kehely mögül, amit aztán letéve az asztalra, meg is mutatom a mosolygó fejem.
- Láttalak apud irodájában... jobban mondva a képedet, onnan tudom, hogy ki vagy - döntöm oldalra a fejem, és ha megengedi, akkor szépen le is ülök, hogy elfogyasszam a szerzeményem, még mielőtt az megolvadna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=722150#post722150][b]Várffy Sára - 2018.05.03. 18:49[/b][/url]

- Parancsolsz? - vonom össze a szemöldököm, meg ráncolom kicsit a homlokom, mert ezt a szót még életemben nem hallottam, így fogalmam sincs, mit jelenthet. Viszont Levente arcából ítélve, jobban teszem, ha semmi jóra nem számítok.
- Az apukád a házvezetőm... csak innen tudom, hogy ki vagy. Az én nevem meg Várffy Sára, nagyon örvendek - az illem megkívánná, hogy kezet nyújtsak, csak nem merek, sőt, a hangom is megszeppent lesz kissé. Nem akarom, hogy tőből tépje le, vagy hasonló. Sárközi professzorral nem mentünk bele a gyermekei lélektanába, így utólag belegondolva... lehet, hogy ez hiba volt. Na mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=722160#post722160][b]Várffy Sára - 2018.05.03. 19:33[/b][/url]

- De most komolyan, mi az? - nem mondanám, hogy frusztrál a tény, hogy nem tudom, egyszerűen csak érdekel. Mint minden új dolog. Leventén is látszik egy kisebb fajta döbbenethez hasonló valami, így már csak nem hagy a tudatlanságban.
- Igen, tudom...  a tied is volt? Biztos marha jó lehetett - a család hátterével se vagyok tisztában teljesen, így csak fejtegetem a szálakat, s könnyen meglehet, tévesen, de sebaj, addig is telik az idő, közben meg elkezdem pusztítani azt a hatalmas fagyis kelyhet.
- Ohhh bocsáss meg - pattanok fel, majd beszaladok, kérek még egy kanalat, amit egyetlen árva szó nélkül teszek Levente elé, a kelyhet pedig középre helyezve kínálom meg őt is. Mert így is lehet.
- Igen sejtem. Nekem ráadásul rossz szokásom ez. Hiába jobbára csak a nevét tudom az illetőnek, szeretem úgy kezelni, mintha ismerném. Eddig azt hittem, ez imponáló - aprót rántok én is a vállamon, mert nekem is jobban tetszik,  a Sára, mint a "héj, te gólya" és társai. De persze nincs két egyforma ember sem.
- És? Mit csinálsz? Édesapád nyomdokaiba lépsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=722178#post722178][b]Várffy Sára - 2018.05.03. 20:55[/b][/url]

- Édes Merlin. Ilyen eszembe se jutna - kerekedik el a szemem. És igen, kicsit sért a feltételezés, mert amit ő most szépen leírt, az egy hatalmas illetlenség, amiért nekem jól megmosnák a fejem otthon. Egy nő... én nem viselkedhetek így semmikor, és semmilyen más módon sem. Gondosan belém nevelték a szüleim, mikor és hogyan kell viszonyulnom az adott helyzethez és az emberekhez. Sehol nem szerepelt a mások után való leskelődés.
- Értem - nem feszegetem, hisz látom rajta, hogy nem szeretné. Pedig az előbbi sértés után megérdemelné, de a Robi a bosszúálló, nem én. Én inkább belekanalazok a fagyiba és már el is felejtem.
- Nem szereted? Van itt más íz is... meg kérhetek is rá, amilyet szeretnél esetleg... - nekem aztán igazán nem nagy fáradtság. Barátaim meg amúgy sincsenek olyanok, akikkel így le tudnák járni fagyizni. Egyedül Bence van, akit barátnak mondhatnék, de őt meg lefoglalja a kviddicsdilemma, biztos nem érne rám.
- Hmmm ez érdekes. Eddig mindenki, akivel beszéltem, azt mondta, hogy pont a terep miatt szeretne auror lenni, mert az izgalom ott van. Hát én nem tudom. Apukám is kijár terepre, igen, izgalmas, de anyukám meg átoktörő, nekem az izgibb, és terepre se kell menni érte... de akkor mi leszel, ha nagy leszel? Vagyis... te már nagy vagy, de érted... - nagy kék szemeim az övéibe mélyesztem, a fagyizást persze abba nem hagynám, hisz ezért jöttem le.