Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Nagyokat pislog a feltörő sírásra. Keze automatikusan indul meg a hátán fel és le, mintha ezzel segítene neki lenyugodni. Lassan jutnak el a szava az agyáig, sok időbe telik neki feldolgozni, de sikerül. Kivételesen minden szavára figyel.
Visszatartja a lélegzetét, mellkasa csak lassan mozdul. Talán most lenne itt az ideje, hogy vele együtt sírjon, vagy akármi, de mindössze annyira képes, hogy magához ölelje.
- Ráhel - suttogja rekedten. - Én is szeretlek.

Ahogy átöleli, közel húzza magához, egészen az ölébe. Átkarolja a derekát és belepuszil a hajába, orrát megölti az illata. Néhány pillanat alatt elfelejti még a fagyis incidenst is.
- Nem akarlak így látni többet - alig hallatszik a hangja, úgy búgja a fülébe. Aztán mielőtt bármi mást mondana, hátrébb húzódik, kezei lehullanak a lányról.
- De ez nem megy nekünk, tudod jól.

Lesokkolva húzódik hátrébb egy kicsit. Hirtelen arra gondol, hogy Ráhelnek pszichiátriai kezelésre lenne szüksége és pont az ilyen rajongóktól igyekeznek őket távol tartani. Ő mg...egy ilyen lányt szeret. De nem szerelemmel.
- Csak állj le egy kicsit. Most itt vagyok - ráncolja a homlokát. - Turnézok Ráhel, nekem most nincs időm semmi másra... Tudom mire gondolsz. De... Nem tudok eljönni mindennap csak úgy. Fáradt vagyok, nyűgös, dolgoznom kell. Nem akarom, hogy ott legyél és mindig felhánytorgasd, ha ránézek egy csinos lányra... Szabadságra van szükségem. És nem adod ezt meg.

Csendben hallgatja végig azt a sok mindent, amit Ráhel mond. Talál bennük érdekességet is most, hogy tényleg odafigyel. Aztán halványa elmosolyodik és a lányt odébb helyezve feláll az ágyról. Megigazítja kócos haját és az ajtóhoz lép.
- Menj le vacsorázni. Hozok fagyit a Trónok harcához - mosolyogva néz vissza rá.

Nem tűr ellentmondást. Ő megy a fagyizóba egy újabb adag édességért, Ráhel meg egyen csak. Aztán kis idő után újra ott van a szobájában, hogy teljesítse a lány kívánságát. Lepakol, és mikor nyílik az ajtó, vigyorogva néz felé.
- Talán - ölt nyelvet és már dobja is a pólót. Arlen pedig kényelembe helyezi magát az ágy közepén.

- Csoki, málna, karamell - a gyümölcs díszek és rolád pedig bele sem kerül az említésbe. Megjegyzésére kissé felvonja szemöldökét és felhorkant. Még, hogy kedves.
- Igyekezz - morog utána és befoglalja az ágyat. A cipője már lekerült, de teljes kényelem csak akkor lenne, ha a ruhái is valahol az ágy mellett landolnának. Addig azonban megelégszik a fagyival és a sorozattal.
- Aha, azok - vonja meg a vállát, le sem véve tekintetét a képernyőről. A kanalat is úgy veszi a szájába, hogy oda se néz.

- Ja, de az egész királyság az övüké - vágja rá és vet egy pillantást a lányra. Lehet az bármi, az neki úgysem fog tetszeni.
- Ne már - próbál kihúzódni alóla, mert egyáltalán nem érdekli, hol ette le magát. Hát...így jár, aki nem néz oda. Ha Trónok harca, akkor nem kellene elvonni a figyelmét. Pedig sikerül.
Felvonja a szemöldökét, a lányra, majd az eperre pislog és vissza. Aztán egy hirtelen mozdulattal kapja be az egészet, úgy az ujjaival együtt.

- Ezt meg sem hallottam - puffog, hiszen ha legalább egy kicsit odafigyelni a tévére, ezzel tisztában lenne.
Megmakacsolja magát. Finoman ráharap az ujjaira és nem ereszti, néhány másodpercnek el kell telnie ahhoz, hogy kinyissa a száját és a fejét ingatva lenyelje az epret.
- Megeszem az összes fagyit.

- Pukkadj meg - morogja, de elvigyorodik. Mielőtt a kanalt újra belemélyesztené a fagyiba, meggondolatlanul odahajol a lányhoz és apró puszit nyom ajkaira. Épp csak ennyi. Semmi más, és mintha mi sem történt volna, visszadől a helyére fagyizni.

Szeme sarkából sandít Ráhelre. Nem zavarja, hogy nézi, csak az, hogy nem a világ legjobb műsorával teszi ezt. Aztán fejét felé fordítja, érdeklődve nézi a mozdulatait, meg az előkerülő papírt.
- Mi ez? - kérdezi és már nyitja is szét, hogy beleolvasson.

Végigolvassa, de semmit sem ért. Sosem volt képben a lány életével, nem is figyelt, mikor említette. Csak az alapokat tudja, és ő ezzel be is érné. Meg is vakarja hát a fejét és a száját elhúzva adja vissza a levelet a tulajdonosának.
- Hát ez szar ügy - jelenti ki. Igazán kedves.

- Apropó terhesség - torkát köszörülve emelkedik ülő helyzetbe, kezeit összefonja maga előtt. - Durva dolgokat vágtál a fejemhez, csak hogy tudd. Rohadtul nem volt szép.
A felé nyújtott kaja elől is elhúzza most a fejét.

Rosszallóan ingatja meg a fejét, de aztán megenyhül. Leengedi kezeit és mielőtt visszadőlne, kikel az ágyból.
- Lezuhanyzok - mosolyog rá mielőtt belépne a fürdőszobába. Épp csak egy gyors zuhany kell, amit alvás követ.

Tökmag

Kicsit késve, de még látogatási időn belül érkezik egy nagyobb dobozzal a kezében. Beengedik, már jól tudják, hogy Ráhellel van dolga és egyenesen a szobájába megy. Jó a kedve, arcán mosoly ül.
Kopogtat az ajtón, aztán beengedi magát anélkül, hogy hallaná a lány hangját.
- Ráhel!

Tökmag

- Hoztam neked valamit - vág egyből a közepébe és beljebb lépve berúgja maga mögött az ajtót. Lerakja a dobozt az ágyra és leül mellé.
- Nézd meg - mosolyog a lányra. A doboz tartalma pedig nem más, mint ő.

Vigyorogva figyeli a szöszi reakcióját, mikor kinyitja a dobozt és szembe találja magát a tapsifülessel. A ketrecről is gondoskodott persze, csakhogy azt lent hagyta.
- Arlen - vonja meg a vállát. Persze, mi más lehetne?
- Nem csak ezért, reméltem, hogy egy kicsit...jobban fogsz neki örülni. Érted - megköszörüli a torkát miközben ő is leül a nyuszihoz. Nincs túlzottan oda az állatokért, de ez tényleg cuki.

- Vicc volt, gyagya - ingatja meg a fejét és ezzel a mozdulattal összekócolja a szőke haját. Aztán a nyuszi fejét is megvakargatja.
- Mármint... Hogy jobban fogsz örülni és ezt kifejezed mondjuk ott - bök a fejével az ágyra. - Hé. Örülök, hogy el tudtam jönni hozzád.

- Pamacs - ismétli ő is és bólintással engedélyezi az új családtag elnevezését. Azért azt nem díjazná, ha tényleg Arlennek nevezné el.
- Persze. Miért? - vonja fel a szemöldökét. Számára ez elég természetesnek tűnik. Mostanság pedig igyekszik csak arra törekedni, hogy mi az, amire vágyik. A kötöttségből elég a turné alatt.
- Gondolom, hogy maradok, ha egyszer..ja. Na várj.
Azzal feláll és lefut a földszintre, ahonnan a ketreccel együtt szalad vissza. Valahová el kell helyezni Pamacsot amíg alszanak...

- Nem furcsa - nevet fel ezt a képtelenséget hallva. Elvégre...vannak igényeik. Na. De amíg a nyuszi szabadon kószál, nem történhet semmi. Szóval a saját érdekében szalad le, majd vissza a ketrecért, amibe a gazdi be is helyezi csöppségét.
- Tudom - önelégült vigyorral öleli át a derekát és gyengéd csókot lehel ajkaira. Szépen meg lesz köszönve az a nyuszi. Teljesen megérte.

Anna
a cukrászdában, zárás előtt valamivel

Van egy nap pihenője Athén előtt, melyet szinte csak alvással és Trónok harcával töltött - egyedül. Most este viszont elhoppanált a faluba, hogy a megszokott, kedvenc sütijükből vigyen szeretett ikerhúgának. Szóval így került a cukrászdába még zárás előtt, remélve, hogy maradt valami finom.
- Heló, szeretnék kettőt a rumos-csokis sütiből, ha van még. Elvinném. Hmm és ajánlanál még valami izgalmasat? - vág egyből bele. A sütik úgy lekötik, hogy azt nem is nézi, kivel van dolga. Aztán felemeli a fejét és szemöldökét ráncolja.
- Nem te vagy a legújabb nője a bátyámnak? - végigméri a nőt és közben kérdez.

Anna

Hiába jár ide egy ideje, eddig mindig sikerült másik pincért kifognia. Főleg azokat, akik aztán autogramot kértek és bedobták minden tehetségüket a figyelem felkeltése érdekében.
- Elég lesz a süti - sóhajt fel, mert azt a pudingot nem igen vinné el ő maga sem.
- Te vagy Nikolai nője? Az öccse vagyok. Még ha fel se vállalja, akkor is - vonja meg a vállát. Kérdőn néz a vörösre és megenged egy mosolyt mikor arra gondol, micsoda hasonlóság van közte és Niko között. Mindketten egy vörösért vannak oda... Legalábbis úgy hiszi, ez az a csaj, akit újabban a tesója fűz.

Anna

Felhorkant. Az az énekes... Ja. Akiért oda meg vissza kellene lenni. És amúgy is a sógora...
- Arlen - nyújtja a kezét Anna felé, mert úgy illendő. - Végre nem szőkét talált.
Mellékesen jegyzi meg, közben előveszi pénztárcáját és az árat ne kérdezve rak le egy nagyobb összeget. A maradék egyértelműen borravaló az új sógornőnek.
- Megértem ha fáradt vagy, de ha van kedved, megihatnánk valamit valahol.

Anna

Fogja a sütiket, aztán elmosolyodik és bólint. Egész jónak látja a nőt, különben nem is hívná el egy italra. Nem mintha ez lenne a legjobb terv a szabad estére.
- Kint megvárlak - és már fel is szegi állát, hogy Arlenhez illő Loveguardsággal kivonuljon. Ott pedig a cukrászda falának dőlve várja ki azt a pár percet, amit kell.

Anna

Kezét a szája elé tartva ásít, aztán Annára vigyorog. Érdekes kérdés, ami azt illeti, Arlennek nem lenne kifogása ellene.
- Szerinted hány perc után dobna ki, ha veled látna? Menjünk a pubba - fejével az említett hely felé bök és megindul oda. Összesen talán háromszor járt ott, de egész jónak találta.
Jó fej sógorként kitárja az ajtót a nő előtt, majd a pulthoz vezeti. Az este, legalábbis egy fél óra biztos kellemesen telik, mialatt megismeri egymást sógor és sógornő.

// //