Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Mérhetetlenül béna, ha érzelmekről van szó. Ez megmutatkozik abban is, ahogy arra reagál, hogy a lány keze arcán csattan. Elhúzza fejét és körbepillant, hogy látta-e valaki ezt a jelenetet. Bizsereg a pofon helye, nagyot sóhajtva néz utána.
- Hát fordulj fel te - morogja neki, aztán dühösen fordul meg és hoppanál el onnan.

Ráhel

Mostanában annyi felé rángatják, hogy csoda, hogy a feje még a helyén van. Lassan fel fog venni egy asszisztenst, aki intézi a napirendjét.
Most épp Ráhel új otthonához hoppanál. Kedvetlen, kivételesen semmi mosoly nincs az arcán és legszívesebben hazamenne. Vagy lefeküdne aludni.
- Oké - vonja meg a vállát, mert még szóhoz se jutott, de a fecsegő tipegő máris leinti. Ezt idővel ki kell nevelnie belőle, vagy lesz összekapás.
- Gumicukrot? Mondtam, hogy nem szeretem - fintorog egy sort, hisz ha ő nem szeret valamit, akkor abból nem is visz ajándékba se. - Magamat hoztam, az már nem elég?

Ráhel

- Nincs semmi baj, fáradt vagyok - sóhajt fel, aztán követi a szöszit. Nem tudja, mi van most köztük és mi nincs, de nem is viselkedik máshogy, mint korábban. - Köszönöm - hálásan mosolyodik el a kávéba belekortyolva. Ez most felér egy...
- Aludni akarok - egyszerűen megvonja a vállát. Vajon Ráhel meglepődik ezen a kívánságon? Valószínűleg nem.
Szó nélkül megy utána, és a szoba látványára elhúzza a száját. Az előzőben otthonosabban érezte magát.
- Ez kék. És hol vagyok? - kéri számon a falra mutogatva szabad kezével. Rendesen fel van háborodva.

#rosszcímzés
Ráhel

Csak futólag pillant a lányra félig felvont szemöldökkel. Az az együtt alvás nehéz nap után történt, és nem igazán szeret más ágyban aludni. Ennek ellenére ahogy közelebb megy a képhez, hogy megnézze, kipróbálja a matrac puhaságát, leteszi a fenekét.
- Hmmm ühüm. Kinőttél - bólogat cukkolva Ráhelt. - Mik... Azt a sárkányos mindenit, te aztán mániákus vagy. Kezdek félni - homlokát ráncolja, de ahelyett, hogy felnézne rá, kivesz pár képet a dobozból és kivégzi bögréje tartalmát.
- Ezen, vagy ezen tetszem jobban? - tart fel két kisebb posztert.

Ráhel

- Van nekem is - nyelvet ölt, mert bizony nem is ő lenne, ha nem szerezné meg az összes újságot, amiben megjelenik az a szép feje. Persze nem rakja ki a saját szobájába, de Kenziébe néha igen. Egy pillanatra, míg arcához ér, lehunyja szemeit és elmosolyodik.
- Ja, elég béna. Komolyan, mi ez a bugyikékség? - őszinte fintorral a képén terül el a lány mellett. Megtámasztja fejét a kezén, felé fordul.
- Szeretnéd, hogy sokat jöjjek? - cinkos mosollyal simít végig a szöszi arcán.

Ráhel

- Nem pakolom tele a falam magammal...
Arra viszont, hogy az egóját fényezi, összeszorított ajkakkal bólogat. Bizony, hogy jó ember lett az, a legjobb!
- Hát szerintem meg a "k**** ronda lesz, nem baj? Nem baj" eredménye - jelenti ki. Nem igazán szereti ezt a fajta önkifejezési formát. Azt meg végképp nem, ha úgy alakítják a szobát, amiben lakni fognak, hogy az mindegy, milyen, csak legyen meg.
- Meglátjuk. Tegyél érte - böki oldalba pár helyen, a bordái között. - Amúgy meg... Én így nem tudok aludni - a hátára fordul, zsebéből előveszi a pálcáját és néhány intéssel átvarázsolja a falakat zöldre és ezüstre. - Mardekár - vigyorog elégedetten.

Ráhel

Persze nem hagyhatja annyiban a szoba színösszeállítását, de előtte még jól oldalba bökdösi. Nem épp arra gondolt, amit Ráhel kimondott, szóval így, hanyatt fekve forgatja a fejét és cicceg.
- Csinálhatnál mást is. Mondjuk... - lassan visszafordul hozzá és közeledik, egészen közelről néz a szemébe, majd a fülébe suttog - csinálj nekem bundás kenyeret.

Ráhel

Kíváncsi a reakciójára, hogy megedződött-e már a kapcsolatuk során. Egész jól halad, már csak éretlen paradicsom színűre vált az arca.
- Feltétel nélküli szeretet. Nem szeretsz? - mindjárt hátra is húzódik, és duzzogva fordul át a másik oldalára.

Ráhel

Nem zsarol senkit. Csak szereti, ha nem kell semmit tennie hozzá, hogy megkapja amit szeretne. Nem mond semmit, a kérdésre is inkább csak nagyot sóhajt és egészen addig meg sem mozdul, míg Ráhel vissza nem érkezik a vacsorával.
- Nézd, megint ezt csinálod. Mindig csak a konkrétumokat akarod és nem érted, hogy én nem. Nem akarom kimondani, hogy járunk, nem akarom kimondani, hogy csak barátok vagyunk. Lehetne, hogy elengedd a szögeket és ne ennél a témánál lyukadjunk ki mindig? - fakad ki neki.

Ráhel

Felül, mikor hozzá beszél, törökülésbe helyezkedik az ágy közepén. Aztán értetlenül széttárja karjait, és arcán is tükröződik, hogy nem is érti az egészet, a kérdést meg pláne.
- Persze, hogy nem. Gondolom te se örülnél, ha mással randiznék - rázza meg a fejét, aztán inkább kajába folytja gondolatait.
- Ha abbahagyod ezt a "mik vagyunk, hogy vagyunk" sz*rságot, nem sétálok ki most azonnal az ajtón, oké? - na nem mintha letenné a bundáskenyeret...

Ráhel

Ő tényleg nem érti a nőket. Egyik pillanatban még dühösek és olyanok, mint amikor a vélák kiakadnak, a másikban pedig már aranyosak és kedvesek.
Hiába a húgai, nem tud mit reagálni. Egyszerűen csak ránéz felvont szemöldökkel és tovább tömi a fejét és issza a kakaót.
- Trónok harca maraton? - csillan fel a szeme egyből.

Ráhel

- Még mindig tudok hoppanálni - jegyzi meg finoman. Otthon fog zuhanyozni valószínűleg. Fel is állna, hisz a vacsorát befejezte, de közben Ráhel áthajol felette.
- Boszorkány - mosolyogva ingatja meg a fejét. - Jó illata van?

Ráhel

- Miért ne jönnék vissza? - értetlenkedik újra, az este folyamán már sokadjára. Míg Ráhel a pólóval játszik, ő talpra áll és a ruháját igazítja.
- Megtartatod. De csak mert olyan rendes vagyok. És most... - nem tudja befejezni, mert jön a kérdés, amin hangosan felnevet. - Te tutira kidobnád a taccsot. Én profi vagyok - vigyorog önelégülten.
Mielőtt menne, még odahajol a lányhoz és egy puszit nyom a homlokára.
- Sietek.

Ráhel

Egyenesen hazahoppanál és nem foglalkozik semmivel, csak azzal, hogy lezuhanyozzon. Ha már ott van, hajat is mos, majd kényelmesebb ruhába bújva bukkan fel a házban. A bejárathoz érkezik, onnan megy fel Ráhelhez és mielőtt halálra ijesztené, bekopog.
- Na eltűntem? - vigyorog rá. Hosszú lábaival egy pillanat alatt az ágynál terem, és a kisasszonyt elkapva ledönti az ágyra. Mint egy igazi birkózó.

Ráhel

- Gyors? Még hajat is mostam - vonja meg a vállát, aztán az ajtót maga mögött becsukva birkózza le az ágyra a lányt. Elvigyorodik, ahogy fölé kerül.
- Idővel megszereted - kacsint rá, majd ahogy azt a kisebbik húgával szokta csinálni, felhúzza a pólóját és belefúj a hasába, hogy az csikizze rendesen. Trabantkipufogószerű hangot hallat ez a játék, aztán nevetve felemelkedik.

Ráhel

Vele nevet, miután elengedi, de a távolság amit próbál létrehozni, nem bizonyul hosszan tartónak. Két karján támaszkodik meg Ráhel feje mellett, hogy azért mégse lapítsa ki így a Trónok harca előtt. Hagyja, hogy a nyakába bújjon, ő maga is lehunyja a szemét.
- Így nem fogunk sorozatozni... - búgja a lány fülébe rekedtes hangon.

Ráhel

Kitartóan várakozik, amíg Ráhel kiélvezi a pillanatot. Bármikor odabújhatna hozzá, nincs Mr. Popsztár ellenére az ilyesmi. Azért a puszira megborzong, még egy halk sóhajt is hallat.
- Első évad első rész, gyerünk - húzódik el most már tényleg és magára húzza a takarót.

Ráhel

Izgatottan várja a műsort. Már vagy ezerszer látta, nem újdonság neki semmi, amit ez a sorozat tartalmaz, mégsem tudja megunni. Most is feszülten figyel a tvre, Ráhelt pedig egyből lepisszegi amikor meg mer szólalni.
- Nézd és megszereted - veti oda neki. Néhány másodperc elteltével hajlandó csak engedni. A takaró alatt kezét a lány lábára csúsztatja, de épp csak meg-megmozdul rajta mutatóujja.
- Imádni fogod a sárkányokat.

Ráhel

Tudatában van annak, mit csinál, csak azzal nem számol, hogy Ráhel már gy öleléstől ki tud készülni. Ennek ellenére nem húzza el a kezét, sőt.
- Mit csinálsz, hogy ilyen sima a bőröd? - tereli most ő el a figyelmet a filmről.

Ráhel

Nem mintha ő simább bőrt akarna, de kíváncsi, a szöszi hogy csinálja. Jó érzés, azért is tapizza egészen addig, míg azt szóvá nem teszi. Tudja, hogy ha ezt most folytatja, annak nem lesz jó vége.
- Azt figyeld, Sansa de ronda - mutat a tv irányába és kezeit felpakolja feje alá.

Ráhel

A vörös haj említésére halkan sóhajt fel. Nem tehet róla, de nem tud másra gondolni. Gyors pislogással igyekszik elhessegetni Rosie képét a fejéből és csak Sansára koncentrál, hisz ő a vörös!
- Hm? Mit? - gyanakvón vonja fel fél szemöldökét.

Ráhel

- Mondd már, na - mosolyodik el. Kicsit meg is löki könyökével, mert szeretné tudni, mit akart.
- Az nem ebben a részben lesz - ingatja meg a fejét vigyorogva. Addig még sokat kell így lenniük...

Ráhel

Hát ha nem, akkor nem. Visszafordul a tv felé amíg Ráhel felkel, és le se veszi róla a tekintetét.
- Aha, mindegy mit - böki oda. Kényelmesen fekszik ott az ágyban, épp csak annyira mozdul meg, míg popcornt töm a szájába.

Ráhel

Feljebb csúszik, aztán felül, hogy az innivalót ne borítsa magára. Pedig majdnem sikerül, amikor épp kortyol és Ráhel egy akkora nagy marhaságot kérdez, mint a Colosseum.
- Odatek...miiiii?! Na! Most megyek haza - hitetlenkedve, teljesen felháborodva néz a szőke szemébe. El se hiszi, hogy ezt valóban ki merte mondani.

Ráhel

Felháborodása csak nem múlik még akkor sem, mikor újra a tvre figyel és azt nézi. Még az sincs rá hatással, hogy a lány ott mocorog előtte, aztán rajta. Egyelőre duzzog.
- Most komolyan, filmezünk, vagy dumálunk? Mert akkor már mást is csinálhatunk ám - morog Ráhelnek, hogy tudja; a Trónok Harca szent és sérthetetlen.

Morogva sóhajt fel. Bekap még pár szem popcornt, aztán a pálcájával int a tv felé. Így nem tud sorozatozni, ha mellette duzzognak. A szoba ezzel elsötétül, ő pedig a takaró alá bújva csúszik közelebb Ráhelhez, hogy átölelje.

Szemét lehunyja, nincs értelme nyitva tartani. Érzi, hogy a másik megfordul, szóval automatikusan hajol közelebb. Csak orruk ér össze, arra vigyáz, hogy más ne.
- A Trónok harca fontos. Oké? Azt tartsd tiszteletben. Ki a franc kérte, hogy igazodj ki rajtam?

- De ne akarj - nyafogja, mert már az agyára megy ez a hülye női logika. Biztos, hogy sose akarna nő lenni, mind túl vannak programozva.
- Jó éjt, Ráhel - súgja vissza, és finoman öleli tovább.

Picurka

Bűntudata van, pedig soha nem volt komolyabb közte és Ráhel között. Ennek ellenére most egy csokor virággal érkezik, na meg pizsamával, mert megint gyerekfelvigyázósat fognak játszani.
Sóhajtva áll meg a ház bejárata előtt és bekopog, nem akar magától bemenni. Kicsit ideges, kicsit szomorú, még olyan kis kidobott kutyus tekintete is van.

Szótlanul néz az ajtót nyitó szőkeségre. Nem gondolta át, mit akar neki mondani, vagy egyáltalán akar-e valamit. Ahogy beljebb lép, megköszörüli torkát és Ráhel felé nyújtja a virágot.
- Izé... Neked - böki oda, mert hát azért illene valamit mondani.