[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663141#post663141][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 11:19[/b][/url]

Az ágyon fekve, a párnák rejtekében nincs más, csak a csend és az üresség. Hiába telik az idő, mióta Ő eltűnt, azóta a bennem kavargó folyamatos vihar alábbhagyott, elcsendesült, megsemmisült. Csak a sivár pusztaság maradt, melyet csupán ritkán borzol fel egy-egy kósza szellő.
Tanulnom kéne, tudom, de mégis nagyobb a lustaság okozta gravitációs erő, mint a tudat, hogy akár évet is ismételhetek.
Lassan felkelek és a szememet dörgölve lépek ki a szobámból, hátha valami erőt tudok kicsikarni magamból... bármihez.
- Szia. - Megtorpanva, de mosollyal az arcomon figyelem a jól ismert arcot. - Azt hittem dolgozol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663145#post663145][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 11:37[/b][/url]

Szó nélkül indulok meg felé és minden nőiességet hanyagolva vetem le magam a kanapéra. Éhes vagyok, szívem szerint kifosztanám az egész hűtőt, főleg, ha valami édes is akadna közötte. De ismerem magam és az adottságaimat, így inkább türtőztetem magam. A szendvics is jobb, mint a semmi.
A kérdésre nem felelek egyből, de a vállam automatikusan emelem meg kissé, mintha csak védekezni próbálnék. Inkább a kenyérért és a késért nyúlok, hogy addig is lefoglaljam magam.
- Aludtam. Az jobban ment, mint a tanulás. Abban jó vagyok. - Elmosolyodom, ahogy oldalvást rápillantok, majd fél pillanattal később, már a saját szisszenésem hallom. Két perc sem kellett, hogy a kezemben lévő kés ellenem forduljon. Hiába, valami sohasem változik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663157#post663157][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 12:22[/b][/url]

Kissé talán döbbenten pislogok rá. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok hallani tőle. A felelősségteljes báty. Lassan húzódik ismét mosolyra a szám, majd végül fel is nevetek.
- Most már nem félek bemenni vizsgára. - Egy pillanatra eszembe jut apánk. Az otthonunk. A jelenet, ami lezajlott volna, hogyha mindez ott játszódik le. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy annak vége. Vége lehet egyáltalán valaha? Nem merek hinni ebben.
- Már meg se érzem. - De azért nyújtom a kezem felé. Nem vészes, csak egy karcolás... van ott egy pár, elfér mellettük.
- Anna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663169#post663169][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 12:50[/b][/url]

- Nem vagyok már gyerek. - Nevetve lököm kissé vállon, majd inkább elfekszem és a lábaimat pakolom az ölébe. Csak, hogy érezze a szeretetem. - Ne engedj a konyha közelébe és nem lesz gond. Már úgy is van, aki nem hagy éhen halni. - Mosolyogva térek a lényegre. Nem gondoltam volna, hogy lesz, akit szívesen látok Niko mellett.
- De rossz nekem... már szinte azt se tudtam, hogy nézel ki. Így nem árt némi emlékeztető. - Elmosolyodok, majd a kérdésre szusszanok egyet és a mennyezetet kezdem vizslatni.
- Csak vigyázz rá... - Halkan csúszik ki a számon. Nem szeretném, ha tudná, hogy mennyire elcseszettek vagyunk valójában. Hogy én mennyire... Van, amit jobb, hogy még Nikolai sem tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663178#post663178][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 13:13[/b][/url]

- Ezt most úgy mondod, mintha rossz dolog lenne. - Oldalt billentem kissé a fejem mellé, de ott lappang a mosolyom végig. Mellette könnyű ilyennek lenni, így olyan, mintha nem hiányozna semmi. De amint visszalépek majd a szobámba, ismét a sivárság marad. De legalább ezt ő már nem látja.
- Őt szeretem. - Nem folytatom, legalábbis hangosan nem. Sofia más volt. Nem szerettem és ez még enyhe kifejezés. Niko miatt sajnáltam csak azt, ahogy alakult. Jobb így. Sokkal.
- Nem is büdös. - Vigyor kúszik az arcomra és ha Niko nem elég szemfüles, szépen az arcához dörgölöm a lábfejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=663193#post663193][b]Emma Renae Weißling - 2017.02.27. 13:42[/b][/url]

- De legalább már két dologra tudnál koncentrálni. Előrelépés. - Érzem, hogy ez a megszólalás bosszúért kiált, de vállalom. Amíg ilyen vagyok, kevesebb gondot okozok neki és ez mind a kettőnknek jó.
- Tartsd. Ne rontsd el. - Én is megszerettem, valahogy üres lenne már a lakás, ha nem bukkanna fel többet. Furcsa érzés.
Nevetve húzom vissza a lábaim, majd ülőhelyzetbe tornázom magam.
- Nézünk valami filmet? Ha már úgy is rajtam akarsz lógni ma.