[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825471#post825471][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 22:57[/b][/url]

- Sajnálom. Ami az öcséddel történt. Meg úgy... veled. elég elbaszott egy életed volt. - Nem szokott ő káromkodni, de erre valahogy nem talál jobb szót. Minden túl enyhe lenne ahhoz, amit ki szeretne fejezni. Elvégre gyakorlatilag elvesztett mindent az életében, ami fontos lehetett a számára. A múlt idő azonban mintha arra utalna, hogy bár eddig így volt, ezentúl máshogy lesz. Mintha egy kicsit tenni akarna azért, hogy máshogy legyen.
- Még ha jó ízlése lenne - forgatja meg szemeit mosolyogva. De tényleg, az ő meg az anyja elképzelése abszolút távol álltak egymástól. A lehető legtávolabb nagyjából.
- Magamban biztos vagyok. - Csak benned nem. Mit akarsz tőlem, mondd? Ezeket persze már csak gondolatban teszi hozzá, azonban ez a három szó olyan határozottan és tisztán hagyja el ajkait, hogy már-már azt hihetné az ember, hogy valójában mit sem ártott neki az ital. Elgondolkodva nyúl az üveg után, elvégre ettől rosszabb már úgysem lehet, ám ahogy vékony ujjai a nyakra fonódnak és megérzi hűvös tapintását inkább elengedi azt. Nem, tényleg eleget ivott már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825475#post825475][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:15[/b][/url]

- Kinek több, kinek kevesebb sötétség jut - filozofálgat, mintha készülne megfejteni az élet értelmét. Na ezért sem iszik rendszeresen, mert olyankor mindig ilyen eszement hülyeségeken kezd el agyalni.
- Hagyjuk is - legyint lemondóan, kár több szót pazarolni erre a témára. Valamikor egyszer majd megérti, hogy Rebekának sosem lesz olyan férje, amilyet megálmodott számára. Ha az esküvőn, hát az esküvőn, ha az első gyerek születésekor, hát akkor, ha csak a halálos ágyán Rebekának aztán úgyis jó.  
Végül meglepően bátor lépésre szánja el magát, fejét és jobb vállát a férfi mellkasának támasztja, ezzel gyakorlatilag hozzábújik. Nem vár engedélyt, vagy ilyesmit, csak teszi amit jónak lát. - Szánalmasak vagyunk - ért egyet fájdalmas sóhajjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825477#post825477][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:43[/b][/url]

- Még hozzá sem kezdtem - vigyorodik el. Ettől csak mélyebb, sötétebb és rosszabb témákat szokott érinteni, ha nem csak spicces, hanem egyenesen részegre issza magát. Bár ilyen eddig ha kétszer fordult elő talán.
- Kicsit nagyon. - Biztonságban érzi magát Edmund karjai közt. Egyszerre ismerős, meleg, puha és barátságos, felkavaró, ijesztő és ismeretlen az ölelése. Mégis megnyugszik. Elégedetten szusszan egyet, még a szemeit is lehunyja. Maga a megtestesült béke. - Igen. Ebben igazad van - bólint egyetértően, mielőtt hozzáfűzné - Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna. - Micsoda életbölcsességek hangzanak el ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825480#post825480][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:58[/b][/url]

- Nem. - Vigyorából lesz halk nevetés, ahogy belegondol, mi lenne, ha itt komoly filozófiai vitákat folytatnának. Nem kell az nekik. Ma legalábbis biztos nem.
- Persze, a tizenhat éves csitri kamaszok - kuncog kislányosan. Elvégre elviekben mindketten kinőttek már abból a korból, hogy az ilyesfajta érzések az újdonság varázsával hassanak rájuk. De mindez persze csak elviekben valósul meg.
Arcát oldalra fordítva pillant fel rá, ahogy tekintetük összeakad bűbájos mosollyal ajándékozza meg, mielőtt visszafordulna. - Most olyanok vagyunk mint a kiscica meg a doberman - jelenti ki némi gondolkodás után, tekintetét a kanapéval szemben álló tv-re függesztve. Komolyan felmerül benne a kérdés, hogy vajon kívülről is olyan aprónak és törékenynek tűnhet-e a férfi mellett, mint amilyennek érzi magát, és erre a kérdésre a csodálatos mugli technológia ad választ. Fel sem tűnik neki, hogy mennyire csapongó, egyszer mély és sötét, máskor gyermekien komolytalan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825483#post825483][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.30. 00:16[/b][/url]

- Eddig úgy gondoltam, második gyerekkorom élem, de lehet igazából megint kamaszodok. Jajj neked akkor. - Előbbi kuncigása ismételt nevetésé duzzad. Rémes volt kamasznak, ezt utólag már ő is látja.
- Hát persze - bólogat szorgalmasan két lapos pislantás közt. Ki más lenne a kiscica. Fészkelődik egy sort ő is, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, mielőtt tekintetük ismét összeakadna egyetlen pillantásra. Elmosolyodik, mintha mi sem lenne természetesebb.
Gyorsan és és észrevétlen nyomja el az álom. Az egyik másodpercben még édesen mosolyog, a másikban meg már egyenletesen szuszog. A kényelmetlen kanapén, egy alváshoz nem épp kellemes pozitúrában. Mégis, olyan mintha álmában is mosolyogna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828556#post828556][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.03. 17:25[/b][/url]

Épp kezével fáradtan dörgöli meg nyúzott képét, mielőtt halkan kopog. Kellett neki ez a néhány nap mindenkitől és mindentől távol, jó társaságban. Addig sem ült otthon az üres lakásban egyedül. Nem csak kívülről, de belülről is összetört kissé.
Olyan halkan kopog, hogy nem biztos, hogy meghallják bent. Így legalább lesz kifogása, nem mondhatja, hogy meg sem próbálta. Tudja, hogy bocsánatkéréssel tartozik és hogy illene végre elmesélnie mi is történt azon az éjszakán, mikor hajnal kettőkor romokban bekopogott hozzá. Akkor nem részletezte, csak megkérte hogy segítsen bekötözni a karját meg meghallgatott néhány kedves szót. Aztán reggel összecsomagolt és elment, annyit sem mondva, hogy szia. Csúnya volt tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828565#post828565][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.03. 19:08[/b][/url]

Vár, nem sokat, épp csak annyit, hogyha hallják bent jöttét akkor legyen idő kiérni. Már épp azon van, hogy megy is inkább, mikor nyílik az ajtó. Egyetlen szempillantással később bent találja magát  Edmund karjai közt. Nem erre számít, meglepődik, de megdobogtatja a szívét.
- Ne haragudj - motyogja a széles mellkasnak, mintha ezzel megoldhatna mindent. Ettől azért sokkal többel tartozik, de egyelőre szeretné élvezni kicsit a pillanatot. Kell ez kost sérült érzelmeinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828581#post828581][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.03. 21:38[/b][/url]

Szüksége van erre az ölelésre, vigaszt és biztonságot nyújt egyszerre. Ahogy belépett az üres lakásába délután elfogta a félelem. Maga sem tudta, hogy mitől vagy kitől félt igazából, inkább csak olyan paranoia volt. Árnyakat és alakokat látott, hangokat hallott, holott pontosan jól tudta és tudja hogy már nincs veszélyben.
- A semmi közepén. - Továbbra sem moccan, arca továbbra is eltűnik a férfi pólójában, míg karjaival esetlenül öleli derekát. Remélte és sejtette, hogy Edmund, legalább ő, kereste és hiányolta, de így, hogy hallja hogy ez valóban a valóság még rosszabbul érzi magát, mint eddig. - Hoztam neked valamit - emeli fel végül szürke szemeit, mozdulni azonban nem mozdul. Még vár egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828586#post828586][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.03. 22:24[/b][/url]

- Menekültem magamtól. - Furcsán hangozhat, elvégre az ember önmagától nem képes megszabadulni egyetlen pillanatra sem. Mégis az, hogy kizökkent picit a hétköznapok állandó mókuskerekéből valahogy segített. Segített abban, hogy a feldolgozási folyamat elkezdődjön.
- Magamon kívül. - Addig azonban nem adja elő, míg le nem huppannak a kanapéra. Pulóvere zsebéből egy nagyjából nyolc centi magas horgolt mackó kerül elő. - Párban járnak, én csináltam. A másik fele nálam van, de szeretném ha ez a tiéd lenne - nyújtja felé a tenyerébe fektetett figurát. Nincs benne semmi mágia, haszna sem sok, legfeljebb porfogóként, de mégis valahogy úgy érzi Rebi, hogy ezáltal a köztük lévő megmagyarázhatatlan kapcsolat testet ölt. Persze, amennyiben nem szeretné megtartani elfogadja a visszautasítást is, nem akarja mindenáron rátukmálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828594#post828594][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 00:01[/b][/url]

- Féltem. - A mindig csicsergő állandón a száját jártató Rebeka mintha elveszett volna. Nem tűnt el, csak bujkál valahol, várva az alkalmas időpontot a visszatéréshez. Ahhoz azért több kell, hogy kiöljenek belőle minden életkedvet és vidámságot. A válasz meg, a legegyszerűbb amit adhat, nem akar magyarázkodni.
Halvány mosoly költözik ajkaira, talán az első őszinte hosszú napok óta. - Örülök ha tetszik. - Mert tényleg, nagyon örül. Úgy volt vele, hogy akkor is fáj a keze ha nem csinál semmit, hát akkor már hasznossá teszi magát.
- Mondanám, hogy jól... - a napokban szokásává vált mozdulattal dörgöli meg arcát, mintha így akarna letörölni valami sosem létezett koszt. A szégyen és a félelem mocskát. - Nem, nem vagyok jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828597#post828597][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 00:14[/b][/url]

- Tudom. - De nem akart ő senkinek a terhére lenni, pedig tudja, hogy sokan lennének akik szívesen látnák. Mégis, sehol sem érezte volna magát jól. Így legalább pihent és kikapcsolt egy kicsit és rávette Annelie-t is, hogy ugyanígy tegyen.
Hihetetlenül meghatódik, érzi, hogy az érzelmek lassan kezdenek túlcsordulni benne. Minden ki nem adott, eddig elnyomott feszültség, a meghatottság keveredik benne és várja, keresi az alkalmat, hogy utat törjön magának. Aztán a medve felkerül a kulcstartóra, de a mécses akkor törik el, mikor megkérdezi, marad-e nála. A sírás úgy jön, mint a nyári zápor, minden előjel nélkül kezdenek el patakzani könnyei. Arcát tenyerébe temeti, majd pulóvere ujjával próbálja eltűntetni a sós cseppeket. - Ne haragudj - hüppögi immár másodjára ma este. Nem akar ám úgy viselkedni, mint valami hisztis kislány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828599#post828599][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 00:31[/b][/url]

Felszabadító, hogy legalább ezért nem kell aggódnia. Normál esetben minden bizonyára azért elgondolkodna, hogy most csak azért mondja, hogy megnyugtassa, vagy mert valóban nem haragszik, de jelenleg érzi, hogy igazat szól és nem pörög tovább ezen.
Mindig erősnek akar látszani, rendíthetetlen nőnek akire az érzelmei nincsenek hatással, ugyanúgy megy és teszi a dolgát és mosolyog, de van, hogy nem képes tovább megjátszani magát. Elbújik az ölelésben, mintha képes lenne az egész világ szeme elől elbújni. Hang nélkül csóválja meg fejét, hogy nem kér semmit, nem soká jobb lesz. S valóban, mint a zápornál, hamar jön, hamar megy alig néhány perc alatt megnyugszik. Valamivel jobban érzi magát. Sóhajtva törli meg arcát ismét pórul járt felsője ujjába, hogy végre körül nézzen. Összevont szemöldökkel néz körbe, nem érti a helyzetet. - Meglátogatott anyukád, vagy mi ez a nagy rend itt? - Azt valahogy kétli, hogy megszállta volna a rend lelke és hirtelen a saját lelkibékéje kedvéért összepakolt volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828601#post828601][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 00:47[/b][/url]

- Helyes. - Na nem mintha mindig olyan retek lenne vagy rendetlenség, csak az az egészséges káosz amiben ő is éli az életét. Semmi nincs élére állítva, van hogy kimarad a portörlés, szanaszét maradnak a ruhák. Nincs ebben semmi.
Aztán témát vált, mert úgy érzi, ez az a pont, mikor képes mesélni. Tudja, hogy kíváncsi, vagy legalábbis meg akarja tudni, hogy mi történt. - Az esti előadás után a sikátoron jöttem haza, hárman voltak. A csuklóm tört, a bordám repedt, meg kaptam néhány szép zúzódást, mint láttad. Helyretettek a gyógyítók, de sem a kezem, sem a bordám nem a legjobb még. - Üveges szemmel a semmibe bámulva beszél, egyelőre elfogytak a könnyei. Olyan színtelen, fakó hangon adja elő, mintha nem is vele történt volna meg, hanem hallotta volna valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828603#post828603][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:00[/b][/url]

- Kettőt is - mosolyog fel rá. Lassan de kezd visszatéri talán lénye legfőbb része. Csak a megfelelő társaság kell hozzá, ugye. Másnál biztos nem menne, de már annyira ösztönösen otthon érzi magát itt.
- Sötét volt és kapucni volt rajtuk, ráadásul az események nagy része kiesett. De ha emlékeznék se mondanám meg, mert a végén valami meggondolatlan butaságot csinálnál - pislant fel rá. Tudja ő, hogy milyenek a férfiak, hogy milyen Edmund. Az hiányozna, hogy bajba keverje magát is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828605#post828605][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:08[/b][/url]

- Néha nem ért meg. - Ő azért igyekszik viszonylag rendet tartani, ha teheti, nem szereti, ha szalad a lakás, de van az úgy, hogy erre már nem futja, mikor hazaért.
- Ha nem ismernélek talán el is hinném - csóválja kócos fejét. Hátát támasztja a férfi mellkasának, épp úgy, ahogy egyszer már tette azt épp itt. A különbség mindösszesen annyi, hogy az álom jelenleg messziről elkerüli, nem fenyegeti ismét az a veszély, hogy elbóbiskolna esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828607#post828607][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:16[/b][/url]

- Hát hogyne. - Kettejük közül egyértelmű, hogy melyikük az elfoglaltabb, aki igényli a pörgést, hogy legyenek körülötte emberek és történjen valami. Rebeka is tudja, hogy ez nem Edu.
- Megfelel, de a kanapé az enyém. Kisebb vagyok, jobban elférek, ráadásul csak nem rakhatlak ki a saját ágyadból mert alaptalanul rettegek - sóhajt. Makacs, mint mindig, de ebből nem enged. - Aztán nehogy örökre a nyakadon maradjak. - Próbál viccelni, de egyelőre valahogy nem az igazi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828609#post828609][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:28[/b][/url]

- Dehogynem. - Mármint technikailag valóban nem, de az elviek számítanak, és elviekben nagyon is úgy érezné, hogy ezzel rákényszeríti az akaratát. - Az ágy a tiéd és kész, legfeljebb akkor lennék nyugodt, ha te sem a kanapén aludnál, de az meg... - nos igen furcsán venné ki magát. Mármint örülne, de ezt nem mondaná ki egyértelműen, így meg legalább úgy is hangzik, mint akiben csak futó gondolatként merül fel az ötlet.
- Valójában minden férfi retteg ettől - mosolyodik el. A bátyja meg azok haverjai is így voltak ezzel, míg csak háztartási alkalmazott volt, addig örültek jelenlétének, de mikor felvetődött, hogy tovább maradna és elkezdett inkább lakótárs lenni, mintsem háziasszony na az már kevésbé tetszett. De azzal a néhány férfival is hasonló tapasztalatai voltak, hogy az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen kicsinálja az idegeiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828611#post828611][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:39[/b][/url]

- Dehogynem, ez mindig egyfajta lelki terror. - Na persze nem a komoly és súlyos fajtából, de azért na, mégis csak az. Ő meg szeretné elkerülni az ilyen helyzeteket és érvényesíteni az akaratát.
- Úgy, valahogy úgy - sóhajt megint, aztán ficereg ő is. Valahogy nem fér meg magával, sehogy nem kényelmes, de így talán néhány percig nyugton tud maradni még.
- Tehát most rettegsz attól, hogy a következő, legyen az bárki szintén rossz választás lesz. - Olyan szépen tisztán levezeti magában, mintha valami tudományos kérdéskört járna körül, aminek nagy szakértője. Sokat tud az emberekről, de még több van, amit nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828613#post828613][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 01:51[/b][/url]

Lemondóan legyint inkább, hagyják is a témát, már így is túl sok szó ment el rá. Mégis, valahogy jól esik újra ennyit jártatnia a száját.
- Még eldöntöm. Ha rosszul viselkedsz veld alszom és éjszaka véletlenül szétrúgom a vesédet. - Mert vele nehéz bírni egy ágyban az éjszakát, üt-vág és rúgkapál akkor is, ha békéset álmodik. Tehát ez valóban inkább egyfajta büntetés mintsem jutalom, ritka az olyan, aki csak az édesen szuszogó Rebekát ismeri meg.
- Te sosem leszel rossz választás - egyetlen másodpercre kapja csak el a férfi tekintetét és feje már fordul is vissza. Épp csak annyit jelent ez a gesztus, hogy érezze, ez már nem a heccelés és a vicc helye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828615#post828615][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 02:01[/b][/url]

- Jaj dehogy. - Legalábbis eddig panasz nem érkezett rá, ő magát meg nem hallja. De Balázs biztos megmondta volna, sőt ezerszer az orra alá dörgölte volna, ha horkolna, tehát egészen biztos nem kell ilyenektől tartania. Ellenben a túlmozgás... hát az más téma. - Lerugdoshatok mást is, de lehet akkor sírva könyörögsz, hogy inkább a vesédet. - Kicsit morbid talán, de hát csak viccel. Szánt szándékkal persze sosem bántana senkit, Edut meg aztán végképp nem. Ahhoz túl sok jót adott már.
- Nem is adnál rosszat, ez biztos. - Talán a női megérzés vagy azok a fránya érzelmek beszélnek belőle, ő sem tudja, mindenesetre egészen biztos benne, hogy nem lenne szörnyű dolog ez az együttélés, legyen akárki a szerencsés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828617#post828617][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 02:14[/b][/url]

- Megesik, de értelme nem sok van. - Elmélázik, hogy vajon mikor jutottak oda, hogy már az alvási szokásait taglalja. Mármint tényleg, még azokkal sem beszélgetett ilyenekről, akiknél szóba került az összeköltözés.
- Látod tudom én. - Tudja bizony, bár ez olyan kiszámítható és tipikus, hogy a bolygón élő összes nő tudja.
- Amiket ügyesen visszaépítettél. Kemény vagy, mint a kád széle, higgy magadban. - Tessék, már ott tartanak, hogy ő szolgál lelki tanácsokkal, holott neki lenne szüksége némi támogatásra. De jobb ez így neki, kényelmesebb, hogy nem kell a problémáiról beszélnie, azt valahogy sosem kezelte jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828769#post828769][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 21:59[/b][/url]

- Csak nyugodtan. - Nem fog tiltakozni, ő is halálra röhögné magát ha hallaná amiket művel néhanapján. Még ébren sem mindig képes értelmesen fogalmazni, hát nem csodálkozik, hogy álmában sincs ez másként.
- Mindent nem, csak sok mindent - pontosít gyorsan. Elvégre na, tényleg nem lehet mindenttudó, akármennyire szeretne is az lenni.
- Látod, ez a lényeg. Te nem vagy éhes? - teszi fel a kérdést a lehető legváratlanabbul. Reggel óta nem evett ugyanis, szóval gyomra már reklamál, hogy ideje lenne kicsit rá is odafigyelnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828773#post828773][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 22:05[/b][/url]

- Ó csend már - neveti el magát, könyökét jelzés értékűen élő kispárnája hasába mélyesztve. Végre nevet. Ez is valami.
- Hogy van az, hogy akárhányszor találkozunk mindig eszünk? - teszi fel a költői kérdést. nem vár választ, ő is tudja, hogy egyszerűen csak mindketten szeretik a hasukat és társaságban minden finomabb. - Igazából bármit, ami nem a két lábán mászik elő a hűtőből - utal vissza legelső találkozásukra, mikor gondolkodás nélkül kipakolta Edu hűtőjét.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828777#post828777][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 22:15[/b][/url]

- Dehogy van - vág vissza azonnal, inkább csak azért, hogy ne hagyja magát olyan könnyen. Az túl egyszerű lenne, nem lenne méltó hozzá.
- Nekem is kell az energia, másként nem tudnék pörögni. - Tény és való, hogy amit csinál az nem való mindenkinek. Mármint a könyvtár általában nyugodt hely, de úgy összességében az az életforma amit követ... nem egyszerű.
- Akkor már nem éltem hiába - sóhajt mosolyogva, majd odébb mászik, hogy utat adjon. - Menj, nézd meg - int fejével az említett konyhaigép felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828781#post828781][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 22:27[/b][/url]

Megforgatja szemeit és elengedi a témát. Értelmetlen, bár kétség kívül igen szórakoztató lenne ezen összevitatkozniuk. Azonban akad sokkal fontosabb probléma, ami megoldásra vár.
- Nem azért hagytam ott a kényelmes helyemet, hogy lustulj. Kérlek - pislog rá kiskutya szemekkel. - Ne kelljen nekem menni - teszi hozzá ugyanazon a szánalomraméltó hangon. Ajkain mosoly bujkál, de igyekszik visszafogni magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828788#post828788][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 22:39[/b][/url]

Vádló tekintettel méregeti, épp csak azt nem mondja, hogy "Most komolyan?". Ezer szellemes válasz jut eszébe, de mire választana sikerül meggyőzni. Elégedett mosollyal követi tekintetével az este hősét, ahogy a hűtőhöz lépked. - Kenyér van itthon? - érdeklődik, aztán a válasz függvényében hoz döntést, hogy melyikük akarata érvényesül majd. Azt már észre sem veszi, hogy lassan tényleg úgy csinál, mintha itt lakna. Na nem csak most, mikor néhány napra valóban leköltözik, hanem az utóbbi időben egyre több ilyen és ehhez hasonló elszólása volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828798#post828798][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 22:56[/b][/url]

- Én melegszendvicsre gondoltam, de a rántotta is megfelel. - Igazából tényleg mindegy, csak legyen valami, akármi. Elszánja magát, hogy ő is megemelkedjen, átköltözteti habtestét a konyhába. - Segítsek? - kérdezi, bár látszik rajta, hogy sok kedve igazából nincs hozzá. Tudná élvezni, ha egyszer őt szolgálnák ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828802#post828802][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 23:03[/b][/url]

- Értettem, értettem. - Hogy ez milyen logika alapján jött ki azt sosem fogja megérteni, de nem is akarja. Csak enni akar és kész.
Elégedetten figyeli, hogy kedvenc tanítványa milyen magabiztosan ténykedik már a konyhában. Na persze nem csak a konyhai teljesítményét csodálja, hanem őt magát, az egész lényét is, de erről rajta kívül senkinek sem kell tudnia. - De már itt vagyok, hova menjek ennél közelebb? Üljek az öledbe, vagy mi? - teszi fel a nap kérdését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828807#post828807][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 23:18[/b][/url]

- Ebben több a szeretet. - Anyukája mondogatja mindig, hogy az ő főztje azért ilyen finom, mert sok benne a szeretet. Hát akkor ebben? végképp.
- Értem én, értem. Mondjuk felezzünk. - Olyan aránytalannak hangozhat, tekintve hogy Rebeka nagyjából fele akkora, mint Edu. Mégis, valahol eltűnik benne az étel - már ha valami olyanról van szó, ami a fogához való. Nem mindent és nem mindig eszik ám ilyen jóízűen, vannak jobb és rosszabb periódusai is. - Ezúttal is szükség lesz díszkíséretre? - Mert elkíséri ám szívesen, csak egy szavába kerül, ajánlatokat azonban mégsem tesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=828812#post828812][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.04. 23:29[/b][/url]

- Tudom, tudom. - Mert valóban érzi ő, hogy mindez csupán szeretetből készül, hogyha nem akarna ennyire a kedvére tenni most valami pizzára várnának. De nem, ehelyett megy és csinálja. Az ő kedvéért.
- Sokat fejlődtél. - Bár ennyiből talán nehéz lehet megállapítani mégis szükségét érzi, hogy dicsérjen és pozitív visszacsatolást adjon. Elvégre ő kezdte el belé nevelni, hogy igenis álljon helyt rendesen a konyhában, így érthető, hogy tőle vár talán megerősítést is.
- Szívesen elkísérlek. - Menne a világ végére is, mit sem számít neki, hogy mit csinálnak, míg együtt csinálják. És így legalább megkíméli néhány rossz döntéstől.